Uj Nemzedék, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-26 / 266. szám

Szombat l!2ik y§ Nemzedék 1921 november 26. KflaaHKEBgS Az álhuszárfőhadnagy álházó szélhámosságai . — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A Belvárosban­ levő kávéházak közönsége közúti az utóbbi hónapok­ban nagy feltűnést keltett egy ele­gáns, boli# vállárén, huszárfőhad­nagy r­egenruhában .Járó fiatalem­­­ber, aki mindig monoklit viselt, nyakán jetlig rikító­­színű fiálattFn­­dott és§ különcködő viselkajzesével magára vonta a közügyebrffTt. A fö­­hadnagyot a kávéház elatt rendesen autó várta, titokzajt^T mende-mon­­dák keres^gtek^^flffa, voltak, akik dúsgazdag Földbirtokosnak tartot­­ták, mások meg azt mondták, hogy előkelő bárói a családnak tagja. A furcsa viselkedésű titokzatos alak életéről most azután lerántotta a leplet az a tömeges bűnügyi felje­lentés, amely az utóbbi napokban érkezett ellene a budapesti főkapi­tányságra. Az álbáró tengeri­ üzletei Megírta az Új Nemzedék, hogy az Ógyallai Mezőgazdasági és Értéke­síti­ Szövetkezet feljelentést tett egy állítólagos Kemény Pál báró ellen, aki a szövetkezettel szerződést kötött tíz vagon tengeri szántására s ezért első ízben egymillió koronát, másodízben pedig 150.000 koro­nát vett fel a szövetkezettől. A szállítás azonban egy­re késett s mikor a báró a többszöri sürgetés és felszólítás ellenére sem tet eleg­get a kötelezettségének, a szövetke­zet igazgatója, Szász János Nyír­egyházára utazott, ahol a báró állí­tólag már összevásárolta a tíz vá­gott tengerit. Itt azután megtudta, hogy a báró senkinél sem vásárolt kukoricát, mire ismételt felszólítást intézett hozzá. Az igazgató felszólí­tásának az lett az eredménye, hogy az állítólagos Kemény báró megszökött, mire a szövetkezet feljelentést tett ellene, egészen fnzsoaNTvehető, hogy nem becsülete sem jutott pénzhez, hitelbe töri össze jz a nagybőgőt m­egállapi­­ank­ít! A rendőri nyomozás megállapí­totta róla azt is, hogy­ két nappal ezelőtt, D­un­a­s­igutgy­örgy­ön volt és ott nagy mulatságot csapott. Teg­nap ugyanis a dunaszentgyörgyi cigányzenekar prímása feljött a fő­városba, elment az állítólagos báró lakására és ott elmesélte a házbe­­lieknek, hogy a „méltósága m­ár“ lent járt Dimas­zentgyörgyön, nagy diridót csapolt és jókedvében ösz­­szetörte a nagybőgőt. Amikor kér­ték, hogy fizesse meg a bőgő árát, nagyúri gesztussal azt válaszolta, hogy jöjjenek fel Budapestre a la­kására és itt majd busásan meg­fizeti nemcsak a nagybőgőt, hanem a mulatozás árát is. A cigányok bíztak a jó megjelenésű e­m­­berhez, akkor nem is követelték tovább a nagybőgő árát, belenyugodtak abba, hogy­ majd Budapesten fizeti ki őket. Mikor a cigányprímás meg­tudta, hogy szélhámossal volt dol­ga, ő is feljelentést tett a bőgő miatt a főkapitányságon. A rendőrség körözőlevelet adott ki a szélhámos ellen, amelyben közli a személyleírást. Az álbáró százki­­lencven centiméter magas, vállas, elegáns, sasorrú, barnokszőke hajú, borotvált, lányosképű­ fiatalember, a bal lábára biceg, huszárfőhadnagy­nak adja ki magát. Aki tud róla, jelentse a főkapitányságon Marko­­vits rendőrka­pitánynál. Két újabb feljelentés ’A főkapitányságon Szabó Andor detektívet, a Gellért detektívcsoport tagját bízták meg a nyomozással, aki hamarosan megállapította, hogy a szélhámos azonos azzal a huszár­főhadnaggyal, aki a belvárosi kávé­házak közismert látogatója. A de­tektív megtudta azt is, hogy a hu­szárfőhadnagy, aki mindig autón jár, jogtalanul használja a bárói címet és nem becsületes úton szerzett pénzből él olyan nagy­lábon. Nyomozás közben azután újabb feljelentések is érkeztek ellene. Fel­jelentést tett a Mátra Élelmiszer K.­T. is, amelynél szintén megjelent az álbáró, elmondotta, hogy Nyír­egyházán nagy birtoka van és fíz vagon tengeri szállítására ajánlko­zott. A Mátra elfogadta az ajánla­tot és kifizetett neki 250.090 korona előleget. A harmadik feljelentő hegyes­halmi Fischer Örlön volt, a Keres­kedelmi és Áruforgalmi B. T. igaz­gatója, akitől az álbáró ötvenezer koronát vett fel. A rendőrségnek az a véleménye, hogy még számos fel­jelentés fog érkezni ellene, mert a költekező életet él­ő embernek nem volt semmiféle foglalkozása, tehát ›»QQOC­0QQOQ099OQO«·9OQX»COOCCee509^ A Madarász­ utcai­ új házba vagonlakók költöznek 42 szoba-konyhás lakást— Még négy helyen épül / kislakásos ház H­íf — Az Uj nemzedék tudósítójától. —­ződött be az­ utcában építése. A gyvenkét, ikást fog- Ihasználó­­dsásügyek­­ben volt szives tájékoztatni munkatársunkat. — A most elkészült Madarász-utcai kislakások lakóinak kiválasztására vo­natkozóan már két héttel ezelőtt in­tézkedtünk, amennyiben felhívtuk a La­káshivatal figyelmjmét a rendelkezésre álló lakásokra és felszólítottuk, intézkedjék azoknak betöltéséről. A Lakáshivatal úgy intézkedett, hogy minden lakásba egy-egy vagonlakó családot helyezze­nek el. — Ez az intézkedés természetesen, noha lényegesen csökkenti a budapesti vagonlakók számát még mindig nem szünteti meg a fővárosban tartózkodó vagonlakók­ siralmas helyzetét. Több száz család még mindig a vagonokban tartózkodik.­­ A főváros lakásügyének­­ szem­pontjából rendkívül jelentőségűek azok az építkezések, amelyek most vannak folyamatban és még karácsony előtt ok­vetlen elkészülnek, ha csak az időjárás meg nem gátolja az építkezési munkát. Kislakásokat építenek az Ehmann-tele­­pen és az üllői­ utón. Pestszentlörinczen a volt tölténygyár területén, úgy­szintén a Madarász­ utcában egy másik telken teljes erővel folyik a kislakások építése.­­ A lakások bek­öl­tözhetőségére vonat­kozóan az Országos Lakásépítési Biztos­ság nyújthat felvilágosítást. Kérdést intéztünk erről Reisehl minisz­teri tanácsoshoz, a Lakásépítési Biztos­ság vezetőjéhez, de azt a választ kaptuk, hogy semmi információt nem adhatnak, mert a sajtó informálását a kereskedelem­ügyi miniszter úr tartotta fenn magának, még akkor is, a kislakások beköltö­­zési időpontjáról van szó. OQOQOOOOQOaaQQOGCOQQQQQOOOQOOOOOQaOQQQQOQOOQQOQOOOQOC, Lengyelország pénzügyi helyzete­­ reménytelen A betétei a kiadásoknak tizedrésére elegendő ! — Az Uj Nemzedék tudósítójától — , Varsó, november 20. Miközben |Lengyelország megha­talmazottai arról tárgyalnak Genf* ben a német birodalom meghatal^ mazottaival, Sfcogyan oldják nnyira fölosztott Fertösziléziában sujt ér­­dekellentétekeil és hogyayi^teg­yék valamennyire eseteelhe^TM a két állam fizoruszédsSgStT Varsóban azon töri a fejét a kormánynak va­lamennyi tagja, minő eszközökkel késleltesse az ország pénzügyi ka­tasztrófájának beteljesedését. Míg az 1919-ik évre készített költségvetés, amely az új Lengyel­országnak első állam­i számadása volt, csupán­­1,7 milliárd lengyel márka deficitet mutatott, a követ­kező évben már 50,5 milliárd, lej­ben pedig már ISO milliárd márka a lengyel állam költségvetésének elei id­­je. Ha össz-nia min­ltijelv Lengyelor­szág bevételeit a kiadásaival, az eredm­ény körülbelül 1,10. Ez az idóség mindennél többet mond. De érheti Lengyelország pénzügyi nyomorúságát a bankjegyforgalom állandó növekedése is. Az idén ja­nuárban 11 milliárd lengyel márka értékű bankjegyet bocsátottak ki, a kibocsátás azonban hónapról-hó­­napra emelkedett és októberben már 20 milliárd lett. A bankóprés fáradhatatlansága természetszerűen megsemmisítő hatással volt a len­gyel valuta árfolyamára. Fölismerte ennek a helyzetnek, a tarthatatlanságát mindenki, d­e senki sem annyira, mint Szces­­komski, pénzügy­ministere, aki csak azért mondott le szeptemberben az egész kormánnyal együtt, enért már képtelen volt a kiadásoktól beleszórí tani a költség­vetés kere­tébe. Az államfő határozott kíván­sága ellenára­loigj­­a el imniszter­ székét, Illért isoni akarta be­­árui, a bankjegyáradat mindenestől elsöpri. Steczko­wski lemondása napjától fogva mindmáig hiába követeli Lengyelország közvéle­ménye, hogy állítsanak erőskezű­ diktátort az állam pénzügyeinek élére és rendeljenek melléje pénz- fl?­ ta,rácsot a parlament tagjai közül. A közvélemény ettől várja az ország pénzügyeinek jobbrafor­­dulását, a pénzvilág azonban tisz-JS®“ Van Vale’ h°S-v Lengyelorszá­gon ez már nem segíthet. Lengyelország pénzügyi hely­eta mT??*"-- Hiába dolgozott ki Michalski Pénzügyminiszter nagy­j­a*®1 Programot, mégsem dt kepes a kiadásokat beleszoritani a költségvetés keretébe és neki sem a Ham ház­tart­ás mérlegé­be í mrR iáSa" fénytelenné ol“® !‘.,i*U.Uláírat már az is, hogy ní füvesre alapította, ameh-S be* Kia,Jta a "betezóf: lói, VH-t"1 * kodtu, ami a jelszótól mindenhol több eredményt lehet várni, mint Lengyelországban. Ezt ma már a Pénzügyminiszter is tudja. A termelés fokozásától várta te­­hát az államháztartásának rendbe­­hozását. Azt szerette volna, ha az maróan a nyolc óra munkaidő he­lyett meghonosítják a tízórást. Ez­zel a kívánsággal ellenségévé tette a munkásokat és mindazokat, akik a nyolc órai munkaidőt is alig tud­ják semmittevéssel kitölteni. Pedig a miniszter kívánsága teljesen meg­okolt. Lengyelország valóban csak minden egyes ember munkateljesít­ményének fokozásával javíthatna­alamennyire a helyzetén és ha a lengyel munkás vállalná is a mun­kaadó meghosszabbítását, akkor sem jutna rá több munka, mint m­ás or­szágok munkásaira. A sok ünnep miatt ugyanis a lengyel munkás minden esztendőben huszonhárom nappal dolgozik kevesebbet, mint a német munkás és huszonnyolc nap­pal kevesebbet, mint az angol. A pénzügyminiszter követelte an­­nak a földbirtokreform­­nak a módo­sítását is, amelyet az előző kormány léptetett életbe. Az eredeti terv sze­rint ugyanis a nagybirokosok köte­lesek lettek volna birtokuk jelenté­­keny részét az államnak átadni, amihez azonban nem volt kedvük,­­a törvény végrehajtásának idő­pontja is bizonytalan volt. Ezt is elegendő oknak tekintették a nagy­birtokosok arra, hogy birtokuknak csak egy részét műveljék meg, ami rendkívül nagy deficitet idézett, elő a termelésben. Ez a deficit épem­lyan katasztrofálissá tette Le­nn­­gyelország közélelmezési helyzetét, mint amilyen Oroszországé. Most a pénzügyminiszternek kell a fejét törnie azon, honnan teremtse elő az importálandó élelmiszer árát és ho­gyan pótolja az állam bevételénél­, azt a hiányát, amelyet a termelés csökkenése okozott. Sokféle gondjai közepette termé­szetesen az adóprésről, sem feledkez­nénk meg a pénzügyminiszter. Most dogozik a vagyon­vált­ság törvényé­nek tervezetein valamint az adók fölemeléséről szóló törvényjavasla­ton. A vagyon­vakságtól azt reméli, hogy 80-100 milliárd márkát szerez­­het ,? az adamnak. Az adók föl­emelésénél azonban előre számít a csalódásra. Megtörtént ugyanis, hogy az 1919-ben bevezetett jövede­­senyaló, amelyt­ il a költségvetés 1 és negyed millió m­árkát remélt, m­ind- CS5/.8­­.93 m­iliót hozott. Ilyen csaló­dás más adónemeknél is érheti a Pénzügyminisztert, ekkor azonban semmi sem­ hó ritkálm el Ungyeroc­­s ágtól a teljes és végleges csődöt.

Next