Uj Nemzedék, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-26 / 266. szám
Szombat l!2ik y§ Nemzedék 1921 november 26. KflaaHKEBgS Az álhuszárfőhadnagy álházó szélhámosságai . — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A Belvárosban levő kávéházak közönsége közúti az utóbbi hónapokban nagy feltűnést keltett egy elegáns, boli# vállárén, huszárfőhadnagy regenruhában .Járó fiatalember, aki mindig monoklit viselt, nyakán jetlig rikítószínű fiálattFndott és§ különcködő viselkajzesével magára vonta a közügyebrffTt. A föhadnagyot a kávéház elatt rendesen autó várta, titokzajt^T mende-mondák keres^gtek^^flffa, voltak, akik dúsgazdag Földbirtokosnak tartották, mások meg azt mondták, hogy előkelő bárói a családnak tagja. A furcsa viselkedésű titokzatos alak életéről most azután lerántotta a leplet az a tömeges bűnügyi feljelentés, amely az utóbbi napokban érkezett ellene a budapesti főkapitányságra. Az álbáró tengeri üzletei Megírta az Új Nemzedék, hogy az Ógyallai Mezőgazdasági és Értékesíti Szövetkezet feljelentést tett egy állítólagos Kemény Pál báró ellen, aki a szövetkezettel szerződést kötött tíz vagon tengeri szántására s ezért első ízben egymillió koronát, másodízben pedig 150.000 koronát vett fel a szövetkezettől. A szállítás azonban egyre késett s mikor a báró a többszöri sürgetés és felszólítás ellenére sem tet elegget a kötelezettségének, a szövetkezet igazgatója, Szász János Nyíregyházára utazott, ahol a báró állítólag már összevásárolta a tíz vágott tengerit. Itt azután megtudta, hogy a báró senkinél sem vásárolt kukoricát, mire ismételt felszólítást intézett hozzá. Az igazgató felszólításának az lett az eredménye, hogy az állítólagos Kemény báró megszökött, mire a szövetkezet feljelentést tett ellene, egészen fnzsoaNTvehető, hogy nem becsülete sem jutott pénzhez, hitelbe töri össze jz a nagybőgőt megállapiankít! A rendőri nyomozás megállapította róla azt is, hogy két nappal ezelőtt, Dunasigutgyörgyön volt és ott nagy mulatságot csapott. Tegnap ugyanis a dunaszentgyörgyi cigányzenekar prímása feljött a fővárosba, elment az állítólagos báró lakására és ott elmesélte a házbelieknek, hogy a „méltósága már“ lent járt Dimaszentgyörgyön, nagy diridót csapolt és jókedvében öszszetörte a nagybőgőt. Amikor kérték, hogy fizesse meg a bőgő árát, nagyúri gesztussal azt válaszolta, hogy jöjjenek fel Budapestre a lakására és itt majd busásan megfizeti nemcsak a nagybőgőt, hanem a mulatozás árát is. A cigányok bíztak a jó megjelenésű emberhez, akkor nem is követelték tovább a nagybőgő árát, belenyugodtak abba, hogy majd Budapesten fizeti ki őket. Mikor a cigányprímás megtudta, hogy szélhámossal volt dolga, ő is feljelentést tett a bőgő miatt a főkapitányságon. A rendőrség körözőlevelet adott ki a szélhámos ellen, amelyben közli a személyleírást. Az álbáró százkilencven centiméter magas, vállas, elegáns, sasorrú, barnokszőke hajú, borotvált, lányosképű fiatalember, a bal lábára biceg, huszárfőhadnagynak adja ki magát. Aki tud róla, jelentse a főkapitányságon Markovits rendőrkapitánynál. Két újabb feljelentés ’A főkapitányságon Szabó Andor detektívet, a Gellért detektívcsoport tagját bízták meg a nyomozással, aki hamarosan megállapította, hogy a szélhámos azonos azzal a huszárfőhadnaggyal, aki a belvárosi kávéházak közismert látogatója. A detektív megtudta azt is, hogy a huszárfőhadnagy, aki mindig autón jár, jogtalanul használja a bárói címet és nem becsületes úton szerzett pénzből él olyan nagylábon. Nyomozás közben azután újabb feljelentések is érkeztek ellene. Feljelentést tett a Mátra Élelmiszer K.T. is, amelynél szintén megjelent az álbáró, elmondotta, hogy Nyíregyházán nagy birtoka van és fíz vagon tengeri szállítására ajánlkozott. A Mátra elfogadta az ajánlatot és kifizetett neki 250.090 korona előleget. A harmadik feljelentő hegyeshalmi Fischer Örlön volt, a Kereskedelmi és Áruforgalmi B. T. igazgatója, akitől az álbáró ötvenezer koronát vett fel. A rendőrségnek az a véleménye, hogy még számos feljelentés fog érkezni ellene, mert a költekező életet élő embernek nem volt semmiféle foglalkozása, tehát ›»QQOC0QQOQ099OQO«·9OQX»COOCCee509^ A Madarász utcai új házba vagonlakók költöznek 42 szoba-konyhás lakást— Még négy helyen épül / kislakásos ház Híf — Az Uj nemzedék tudósítójától. —ződött be az utcában építése. A gyvenkét, ikást fog- Ihasználódsásügyekben volt szives tájékoztatni munkatársunkat. — A most elkészült Madarász-utcai kislakások lakóinak kiválasztására vonatkozóan már két héttel ezelőtt intézkedtünk, amennyiben felhívtuk a Lakáshivatal figyelmjmét a rendelkezésre álló lakásokra és felszólítottuk, intézkedjék azoknak betöltéséről. A Lakáshivatal úgy intézkedett, hogy minden lakásba egy-egy vagonlakó családot helyezzenek el. — Ez az intézkedés természetesen, noha lényegesen csökkenti a budapesti vagonlakók számát még mindig nem szünteti meg a fővárosban tartózkodó vagonlakók siralmas helyzetét. Több száz család még mindig a vagonokban tartózkodik. A főváros lakásügyének szempontjából rendkívül jelentőségűek azok az építkezések, amelyek most vannak folyamatban és még karácsony előtt okvetlen elkészülnek, ha csak az időjárás meg nem gátolja az építkezési munkát. Kislakásokat építenek az Ehmann-telepen és az üllői utón. Pestszentlörinczen a volt tölténygyár területén, úgyszintén a Madarász utcában egy másik telken teljes erővel folyik a kislakások építése. A lakások beköltözhetőségére vonatkozóan az Országos Lakásépítési Biztosság nyújthat felvilágosítást. Kérdést intéztünk erről Reisehl miniszteri tanácsoshoz, a Lakásépítési Biztosság vezetőjéhez, de azt a választ kaptuk, hogy semmi információt nem adhatnak, mert a sajtó informálását a kereskedelemügyi miniszter úr tartotta fenn magának, még akkor is, a kislakások beköltözési időpontjáról van szó. OQOQOOOOQOaaQQOGCOQQQQQOOOQOOOOOQaOQQQQOQOOQQOQOOOQOC, Lengyelország pénzügyi helyzete reménytelen A betétei a kiadásoknak tizedrésére elegendő ! — Az Uj Nemzedék tudósítójától — , Varsó, november 20. Miközben |Lengyelország meghatalmazottai arról tárgyalnak Genf* ben a német birodalom meghatal^ mazottaival, Sfcogyan oldják nnyira fölosztott Fertösziléziában sujt érdekellentétekeil és hogyayi^tegyék valamennyire eseteelhe^TM a két állam fizoruszédsSgStT Varsóban azon töri a fejét a kormánynak valamennyi tagja, minő eszközökkel késleltesse az ország pénzügyi katasztrófájának beteljesedését. Míg az 1919-ik évre készített költségvetés, amely az új Lengyelországnak első állami számadása volt, csupán1,7 milliárd lengyel márka deficitet mutatott, a következő évben már 50,5 milliárd, lejben pedig már ISO milliárd márka a lengyel állam költségvetésének elei idje. Ha össz-nia minltijelv Lengyelország bevételeit a kiadásaival, az eredmény körülbelül 1,10. Ez az idóség mindennél többet mond. De érheti Lengyelország pénzügyi nyomorúságát a bankjegyforgalom állandó növekedése is. Az idén januárban 11 milliárd lengyel márka értékű bankjegyet bocsátottak ki, a kibocsátás azonban hónapról-hónapra emelkedett és októberben már 20 milliárd lett. A bankóprés fáradhatatlansága természetszerűen megsemmisítő hatással volt a lengyel valuta árfolyamára. Fölismerte ennek a helyzetnek, a tarthatatlanságát mindenki, de senki sem annyira, mint Szceskomski, pénzügyministere, aki csak azért mondott le szeptemberben az egész kormánnyal együtt, enért már képtelen volt a kiadásoktól beleszórí tani a költségvetés keretébe. Az államfő határozott kívánsága ellenáraloigja el imniszter székét, Illért isoni akarta beárui, a bankjegyáradat mindenestől elsöpri. Steczkowski lemondása napjától fogva mindmáig hiába követeli Lengyelország közvéleménye, hogy állítsanak erőskezű diktátort az állam pénzügyeinek élére és rendeljenek melléje pénz- fl? ta,rácsot a parlament tagjai közül. A közvélemény ettől várja az ország pénzügyeinek jobbrafordulását, a pénzvilág azonban tisz-JS®“ Van Vale’ h°S-v Lengyelországon ez már nem segíthet. Lengyelország pénzügyi helyeta mT??*"-- Hiába dolgozott ki Michalski Pénzügyminiszter nagyja*®1 Programot, mégsem dt kepes a kiadásokat beleszoritani a költségvetés keretébe és neki sem a Ham háztartás mérlegébe í mrR iáSa" fénytelenné ol“® !‘.,i*U.Uláírat már az is, hogy ní füvesre alapította, ameh-S be* Kia,Jta a "betezóf: lói, VH-t"1 * kodtu, ami a jelszótól mindenhol több eredményt lehet várni, mint Lengyelországban. Ezt ma már a Pénzügyminiszter is tudja. A termelés fokozásától várta tehát az államháztartásának rendbehozását. Azt szerette volna, ha az maróan a nyolc óra munkaidő helyett meghonosítják a tízórást. Ezzel a kívánsággal ellenségévé tette a munkásokat és mindazokat, akik a nyolc órai munkaidőt is alig tudják semmittevéssel kitölteni. Pedig a miniszter kívánsága teljesen megokolt. Lengyelország valóban csak minden egyes ember munkateljesítményének fokozásával javíthatnaalamennyire a helyzetén és ha a lengyel munkás vállalná is a munkaadó meghosszabbítását, akkor sem jutna rá több munka, mint más országok munkásaira. A sok ünnep miatt ugyanis a lengyel munkás minden esztendőben huszonhárom nappal dolgozik kevesebbet, mint a német munkás és huszonnyolc nappal kevesebbet, mint az angol. A pénzügyminiszter követelte annak a földbirtokreformnak a módosítását is, amelyet az előző kormány léptetett életbe. Az eredeti terv szerint ugyanis a nagybirokosok kötelesek lettek volna birtokuk jelentékeny részét az államnak átadni, amihez azonban nem volt kedvük,a törvény végrehajtásának időpontja is bizonytalan volt. Ezt is elegendő oknak tekintették a nagybirtokosok arra, hogy birtokuknak csak egy részét műveljék meg, ami rendkívül nagy deficitet idézett, elő a termelésben. Ez a deficit épemlyan katasztrofálissá tette Lenngyelország közélelmezési helyzetét, mint amilyen Oroszországé. Most a pénzügyminiszternek kell a fejét törnie azon, honnan teremtse elő az importálandó élelmiszer árát és hogyan pótolja az állam bevételénél, azt a hiányát, amelyet a termelés csökkenése okozott. Sokféle gondjai közepette természetesen az adóprésről, sem feledkeznénk meg a pénzügyminiszter. Most dogozik a vagyonváltság törvényének tervezetein valamint az adók fölemeléséről szóló törvényjavaslaton. A vagyonvakságtól azt reméli, hogy 80-100 milliárd márkát szerezhet ,? az adamnak. Az adók fölemelésénél azonban előre számít a csalódásra. Megtörtént ugyanis, hogy az 1919-ben bevezetett jövedesenyaló, amelyt il a költségvetés 1 és negyed millió márkát remélt, mind- CS5/.8.93 miliót hozott. Ilyen csalódás más adónemeknél is érheti a Pénzügyminisztert, ekkor azonban semmi sem hó ritkálm el Ungyerocs ágtól a teljes és végleges csődöt.