Uj Nemzedék, 1922. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-11 / 34. szám

1922 február 11. Új Nemzedék ESTÉTŐL- REGGEL! A nemzetgyűlés csütörtök dél­utáni ülésén Kállay Tibor pénzügy­­miniszter beszéde további folyamán elmondta, hogy a tisztviselők hely­zetén csak általános intézkedéssel lehet segíteni. Az e­e­­mény­eket egységesíteni akarja. A tisztviselők elbocsátásánál kész olyan megol­dásra, hogy akinek nyugdíjjogo­sultsága van, kérhesse a nyugdíjaz­tatását. Elsősorban a vizsgálat előtt állókat, a kevésbé megfelelőket és azokat, akik önként akarnak tá­­vozni, bocsátják el és végül azokat, akik ellen fegyelmi eljárás folyik. A hadiszolgálatosok külön előmene­telét sérelmesnek érzi. A természet­ben való ellátást intéző szövetkezet ellenőrzésében részt vesz több mi­nisztérium magasrangú tisztvise­lője is. A parlamenti ellenőrzést nem tartja helyesnek. Ezután Gaál Gaszton elnök a holnapi ülés napi­rendjére tett indítványt, amelyet az ellenzék nagy viharral fogadott. Friedrich István követeli, hogy a kormány holnap nyilatkozzon arról, hogy mit tesz arra az esetre, ha a választójogi javaslat nem emelkedik törvényerőre. Kijelenti, hogy az ellenzék a kor­­mányzót figyelmeztetni fog­ja az es­küjére. E kijelentésre óriási zaj tá­m­ad mindkét oldalon. Bethlen Ist­ván miniszterelnök kijelenti, hogy még nem jött el az ideje annak, hogy a kormány nyilatkozatot tegyen. Azt mondja, h­ogy az ellenzék munka­képtelenné akarja tenni a Házat. Erre megint nap a zaj támad. Kassay Károly azt állítja, hogy a miniszter­elnök a forradalom terére lépett. Az­zal is vádolja Bethlent, hogy neki két hazát adott végzete és még nem döntött arról, hogy melyiket fogadja el. E szavakra óriási viharban tör ki az egész Ház. Rassay azt mondja, hogy a miniszterelnök alkotmány­­sértésbe akarja vinni a kormányzót. Ismét Bethlen áll fel s kijelenti, hogy mindent megtett a békés­ meg­egyezésre, mert, észre akarta téríteni az ellenzéket. Erre olyan vihar tör ki, hogy a miniszterelnök ver cékla nem jut szóhoz. Nem sokkal utóbb még nagyobb lesz a vihar a minisz­terelnök ama kijelentésére, hogy az ellenzék obstruál s az elnök kényte­len felfüppeszteni az ülést. Bethlen István azzal folytatja, hogy a ki­sebbség terrorizmusa vezeti a forra­dalomba az országot. Neki csak egy hazája van s azt nem­­ engedi pos­ványba sülyeszteni. Végül Tomcsá­­nyi igazságügyminiszter­­beterjesz­tette a trianoni békeszerződés egyes katonai tilalmairól szóló javaslatát. A Pázmány Egyesület tegnap tartotta közgyűlését Bonitz Ferenc elnöklésével. Az elnök megemléke­zett az elhunyt XV. Benedek pápá­ról s a közgyűlés ezután üdvözölte az új pápát. Hangsúlyozza, hogy a katolikus sajtó nem a forradalom vagy a proletárdiktatúra következ­ménye, hanem sokkal régibb. A jö­vőben a katolikus sajtó fontossága nagyobb lesz, mint ma. Az ország Regnum Marianum és ezt az elvet elalkudni nem lehet. Üdvösnek mondja a sajtócenzúra megszünte­tését, de olyan sajtóreformot sür­get, amely az állami és a keresztény érdekeket minden téren megóvja. Ezután Sziklay János terjesztett be jelentést az egyesület múlt félévi működéséről. Titkárrá Früchtl Edét, pénztárossá Némethy Ernőt választották meg. Este kilenckor tartották a szokásos Pázmány-va­­csorát, amelyen Haller István mon­dotta az ünnepi beszédet. Ezer vagon rozsliszt kivitelét en­gedélyezte az Országos Közélelme­zési Tanács kiviteli albizottsága. A bizottság százötven vagon kivite­lére is hozott javaslatot. A Szapáry-laktanyában ma éjjel tűz ütött ki, de eloltották, mielőtt veszedelmessé válhatott volna. A f­ootballb­otrány­ok megszűnte­­tésére a rendőrség és a Labdarúgó Szövetség közös akcióra határozta el magát. Első­sorban a tribünök garázdálkodóit fékezik meg és a footballbírói kart is megtisztítják. Az Egyesült Államok megsegíti Középeurópát. Az Egyesült Álla­mok kormánya­ jelentést tett közzé, amelyben szükségesnek mondja, hogy Középeurópa és Oroszország vásárlóképességét helyreállítsák. A nemzet felrázása Mikor Deák Ferenc az 1861-iki országgyűlésen felolvasta hires „felirati javaslatát“, a magyar politikai szónoklatnak mindmáig legelső remekét, felállott Árva­vármegye igénytelen követe és a következő rövid beszédet mon­dotta : — Én is ugyanezt akartam mon­dani, a tisztelt előttem szóló a nyelvem hegyéről vette le a szót! Andrássy Gyula gróf is mon­dott tegnap este egy beszédet, amelynek egyik részére elmond­hatjuk, hogy­­ a nyelvünk hegyé­ről vette le a szót. „Ha nem tudjuk felrázni a nem­zetet, vége lesz Magyarországnak, lejtőre kerülünk és jön a megsem­misülés!“ Mindenki, aki közügyekkel fog­lalkozik, a nép roppant fásultsá­gáról panaszkodik. A legszebb célú és legsürgősebb kezdeménye­zéseket is reménytelenségbe fojtja a közöny. Hiába a plakát, hiába a gyűlés, hiába a beszéd, alig van, aki a kiáltó szót meghallja, — még kevesebb, aki lelkébe befogadja és tettre váltja, így a nemzetnek va­lóban senyvednie­ és pusztulnia lehet. De mi ennek az oka? A magyar szertelenség. Az az átkos tulajdonságunk, hogy indu­latainkat rendkívül könnyű fel­gyújtani és nagy lángra lobban­tani, de a fellobbanás mindjárt oly erős, hogy elhamvad benne minden érdeklődésünk, mind­en akaratunk és minden energiánk. „Keleti faj“, mondjuk erre néha bús nevetéssel, a­nélkül, hogy a dolog szörnyű jelentőségével to­vább bíbelődnénk. Mint keleti emberek, megszok­tuk a magunk mindennapi izgal­mait. Lelkünk táplálkozásában eledellé váltak a fű­szerszámok s vérünkbe, testünkbe beleették ma­gukat a narkotikumok, — ma már igen nagy adag kell minden­ből, hogy több, mint pillanatnyi izgalmat kelthessen idegrendsze­­rrünkben. „Felrázni a nemzetet!“ Könnyű ezt ma mondani, de nehéz megcse­lekedni. Felráztuk a nemzetet, — An.­,­drássy akkor még nem is szerepelt a politikában, — az „és“ szócska miatt, hogy a közös hadseregbeli hadnagy címe ne „cs. kir.“, hanem „cs. és kir.“ legyen. Felráztuk a nemzetet a 25. paragrafus miatt, felráztuk a nemzetet hónapokra a 16. paragrafus miatt, felráztuk a nemzetet a 2,2 percentes kvótaeme­­lés miatt, felráztuk a nemzetet a szabadelvűpárti ..kilenc pont“ miatt,­­ egyik felrázásból ki se jöttünk, amikor már benne voltunk a másikban. Most, évtizedek múlva, mily ki­csiny dolog ez mind, ami akkor oly nagy dolog volt! Ha mindazt a lelkesedést és energiát, amit akkor elfogyasztottunk, megőrizhettük volna a mai napig! Ha a nemzet­nek az az elevensége, üde fogé­konysága, ugrásra készsége, me­lyet 1889 óta annyiszor igénybe­vettek ma kicsinységeknek látszó dolgok miatt, megmaradhatott volna a nagy veszedelmek idejére, akkor ma bizony más képe volna Magyarországnak. De a múltakon rágódni és a sok „volna“ és „lenne“ közt tépelődni , e közben halaszthatatlan dolgo­kat halogatni s a válaszúton Bileam paripájaként töprengeni — ez is magyar tulajdonság. Keve­sen hajlandók a nagy problémákat is meglátni és kevesen hajlandók a jövőbe is tekinteni. S akik erre rászánják magukat, megdöbbenve kell, hogy felkiáltsanak, miként tegnap este Andrássy: lejtőre ke­rülünk és fenyeget a megsemmi­sülés ... EnaBsaaukBM'inamai tav­nak sikere teljesen kiszámíthatat­lan. Remélem azonban, hogy kellő propagandával sikerül megnyer­nünk a nép széles rétegeinek bi­zalmát. A pénztárjegyek kibocsá­tásának időpontját még egyáltalán nem állapítottuk meg. Az indemni­­tási törvényjavaslatban van egy szakasz, amely erre nézve is felha­talmazást kér és amennyiben tör­vényerőre emelkedik, akkor válik aktuálissá az egész újítás végre­hajtása. Sőt akkor is megvárjuk azt az időpontot, amikor a pénztárje­gyek kibocsátásának szempontjából az általános pénzviszonyok a legal­kalmasabbak lesznek. OOOOOOOOOCXXX>OGOOOOCOOOOOOCOOOOOOqOOOOOOOOOOOOOOCOOCXX Új fizetési eszköz keríti forgalomba Az Országos Központi Hitelszövetkezet meg akarja mozdítani a falu pénzét . Az Új Nemzedék tudósí­tójától­­■ Kállay pénzügyminiszter indem­­nitási javaslatának az a pontja, amely az Országos Központi Hitel­szövetkezet számára kétszázmillió koronát hasít ki a költségvetés ter­hére, nagy ellenkezést váltott ki a liberális ellenzék körében, mert a kihasított összeget egyszerűen úgy tekintették, mint a gyűlölt Hangya közvetett támogatását. Most az Or­szágos Központi Hitelszövetkezet hivatalos hajijában, a Magyar Szö­­vetkezés­ben megjelent Korányi Frigyes bárónak, az OKH­ elnöké­nek nyilatkozata, amely az indemni­­tási javaslatban folyósított összeg­nek hovafordítása tekintetében messzemenő és a magyar pénzgaz­daságra rendkívül fontos perspektí­vát nyújt. — Pénztárjegyek kibocsátásának kérdésével az Országos Központi Hitelszövetkezet még a forradalom előtt foglalkozott. Az 1898. évi XXIII. törvénycikk szerint az Or­szágos Központi Hitelszövetkezet­nek egyik pénzbeszerzési módja a kötvények kibocsátása, amelyeknek biztosítására az intézet alapításakor az állam adott fedezetet. Ezek a hosszabb lejáratú kötvények azon­ban a falusi életben nehezebben vál­hattak kedveltekké, mint válhatná­nak a pénztárjegyek. Az OKH­ te­hát abból indul ki, hogyha az általa kibocsátott pénztárjegyeknek ugyan­olyan biztosítékot ad, mint amilye­neket eredetileg a törvényhozás­i kötvényeknek megadott, a pénztár­jegyek útján sokkal inkább érheti el azt a célját, hogy a falusi nép megtakarított pénzeit ilyen módon befektesse. , . — Az Országos Központi Hitel­­szövetkezet előtt még az a cél is lebeg, hogy a pénztárjegyeket bizo­nyos­ mértékig az összes szövetkeze­tek fizetés gyanánt is elfogadják, sőt remélem, hogy más szövetkeze­tek is, például a Hangya Szövetke­zet is elfogadná fizetésül. Ilyen módon ezek a pénztárjegyek a falu szűkebb körében forgalmi esz­közökké válhatnának, ami végeredményben az egész pénz­­rendszerünknek érdeke. Korányi báró ezután kifejti, hogy a kibocsátott pénztárjegyek számára a forgalom tíz százalékát kitevő biztosítéki alapot akar teremteni és a­ pénzszűkére való tekintettel azt a biztosítéki összeget folyósítja a pénzügyminisztérium, aminek elle­nében az OKH bonyolítaná le a bajba jutott szövetkezeti alakulások ügyeit, amelyek ma a pénzügyminisztériu­mot terhelik. Majd így folytatja: — A pénztárjegyek kibocsátása- Szombat 3 Miért halasztották el a fővár­osi tanügyi jelöléseket — Az Új Nemzedék tudósítój­ától. — Az utóbbi időben az iskolákban egyre izgatottabban tárgyalták a székesfővá­rosi tanügyi jelöléseket. Tanítói állásuk megerősítését illetőleg fővárosi tanítóvá való kinevezésüket nagyon sokan kér­ték az utóbbi időben s a kinevezések mindig újra meg újra elhalasztódnak a jelölő­bizottság tárgyalásának ismételt elhalasztása miatt. Kérdést intéztünk a fővárosi tanügyi osztályhoz, ahol a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk: — A tanács mindig bizonyos megbe­széléseket szokott tartani a jelölés előtt és ezeken a megbeszéléseken mindig figyelembe szokta venni a polgármester­nek és az első alpolgármesternek a vé­leményét is. És tekintettel arra, hogy a tanács ezeket az előzetes megbeszélése­ket Folkusházy betegsége miatt mindez­­ideig nem tarthatta meg és nem szögez­hette le saját álláspontját a kinevezések kérdésében, a jelölő­bizottság tanácsko­­zását is el kellett halasztani.­­­ A jelölésekre vonatkozóan listákat kell készíteni. Ezeket a listákat nem le­hetett kinyomatni, mert a főváros nyom­dája az utóbbi három hétben teljesen­­a költségvetés elkészítésére volt berendez­kedve. Úgy, hogy nem tudta a kinevezé­sekre vonatkozó igen terjedelmes jegy­­zékünket kinyomatni. Minket már több­ször megtámadtak, hogy jegyzékünk el­készítésével amerikázunk. De ismétlem, hogy a már kitűzött jelölő bizottsági tár­gyalásnak elhalasztását elsősorban az első alpolgármester, Folkusházy megbe­tegedésének kell tulajdonítani. Hatósági és pénzügyi közegek által legcélszerűbbnek elismert I In­odóM/! " '1511’ tételenkénti kapható Steinicz Gábor 5Széb8? Viszonteladóknak nagy árengedményt C­E5Bgaa3KgaMMranamitinn—Hi­­­NITTI Olaszország egyik leg­jelentősebb politikusa Hines béke gurigában című­ könyvében leleplezi a pá­risi békekonferencia munkáját és bebizonyítja, hogy az euró­pai államok összeomlását csak a békeszerződések revíziója . : : akadályozhatja meg. : : : A Pallas r.-t. kiadásában megjelent könyv 154 ko­ronáért minden könyv- 1­­ kereskedésben kapható. 3

Next