Uj Nemzedék, 1922. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

1922 április 1- az ellenzék környersgő isönrt összerleteS Sári 1V. Károly királyért — Az Új Nemzedék tudósitójától — A keresztény ellenzék tegnap este együttes nagygyűlést tartott a régi képviselőházban. Elsőnek Színrecsünyi György, beszélt és indítványára nagy lelkesedéssel a következő határozati javaslatot fogadták el. A keresztény ellenzék egyetemes szervező nagygyűlésének résztvevői mély aggodalommá tekintenek a fogságban sínylődő felkent és megkoronázott apostoli király és családja felé. (Percekig tartó ellenzés és taps.) A nagygyűlés résztvevői hódoló táviratban fejezik ki törhetetlen ragaszkodásukat a király őfelsége iránt (Óriási éljenzés és taps), továbbá utasítja a nagygyűlés az elnökséget, hogy a súlyosan beteg király felgyógyulásáért tartandó ünnepélyes istentisztelet megtartása iránt a szükséges lépéseket haladéktalanul tegye meg. Szmrecsányi után Haller István szólalt fel és a többi között ezeket mondotta: — A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy keresztény demokráciát akar teremteni. Én tehát azt kérdezem tőle, ha ez a szándéka komoly, miért kellett akkor másfélmillió keresztényt megfosztani választói jogától. Akiket egyenlő kötelesség terhel, azokat egyenlő jogok illetik meg. Aki ez ellen vét, ne vegye szájára a kereszténydemokráciát. A miniszterelnök úz irányzata antidemokrata irányzat és a magyar nemzet meg fogja mutatni, hogy a keresztény, becsületes, demokratikus irány útját akarja tovább folytatni. Ezután Rakovszky István lépett a szónoki emelvényre. Többen megéljenezték: Éljen a törvényes miniszterelnök! Éljen a király miniszterelnöke! Rakovszky könnyes szemmel igy beszélt: — IV. Károly király nekünk Magyarország utolsó királyát jelenti, Ő az ezeréves Magyarország utolsó élő szimbóluma, személye élénk tiltakozás az ország megcsonkítása ellen. Amikor Bethlen kormánya lemondásra szólította fel, a király ezeket mondotta nekünk: — Uraim, én nem mondhatok le, mert én esküt tettem arra, hogy Magyarország territoriális integritását megőrzöm s ha bármikor visszakerülök az országba, küzdeni fogok azért, hogy az elszakított részeket visszacsatolják. Magyarország megkoronázott királya én vagyok és bárki jönne utánam, az csak annak a tizenhárom megyének a koronázott királya lenne, míg én Nagymagyarország királya vagyok. — Amikor elbúcsúztam tőle, ezeket mondottam: „Felséged e pillanatban földönfutó lett, nem tudja milyen sorsa lesz, de most láthatja a varázserejét annak, hogy Szent István koronájával koronázták meg. Ez a nagy frigy köti össze felségedet a magyar néppel, amely még a balsorsban is szeretetével kíséri el királyátEzzel végzem is beszédemet és megállapítom, hogy ez a mai gyűlés hatalmas tiltakozás az ellen, amit Budaörsnél és Tihanynál elkövettek. Ez a gyűlés ítélethozatal mindazok felett, ölüknek részük volt a király ellen elkövetett bűntettben. Végül Friedrich István jelentette ki, hogy csak olyan keresztényekkel kíván együtt haladni, akik ezt a mai rezsimet nem támogatják. Rajongással indul Hallerékkel együtt a küzdelembe, mert a nemzetnek utolsó reménye a legitimizmus, ez hirdet feltámadást és csak ez viheti előre a nemzetet. Ezek után nem mondhatok egyebet a mai rezsim embereinek, mint hogy: Urak, levizsgáztatok, takarodjatok a helyetekről. Rezsim, levizsgáztál, Isten veled. A nagygyűlés az Őfelségéért elmondott Miatyánkkal és a Himnusz eléneklésével értvéget. ’ Új Nemzedék Betegágynál Az Óceán egy messzi szigetéről nehéz híreket hoz a tavaszi szál. Súlyos betegen, élet és halál között vergődve fekszik elhagyott betegágyán, távol országától, népétől elkülönítve a magyarok koronás királya. Ebben a pillanatban agyunk minden gondolata, szívünk minden remegő dobbanása aggódva repül országokon, tengereken át Funchal felé, mert tudjuk, hisszük és hirdetjük hogy a fimehali ágyon egy darab történelem harcol a halállal. Funchalban nem csak IV. Károly, az ember, a magyarok szerencsétlen és sorsverte királya fekszik betegágyon, hanem vele és benne olyan világtörténelmi, magasztos erkölcsi eszmék, amelyeket mérlegre tenni, méregetni most nem is igen tudnánk. Funchalban nem csak a magyar király, de a magyarság minden boldogulásának reménye és az ország feltámadásának hite súlyos beteg. Ebben a pillanatban nem csak az elűzött fejedelemről van szó, hanem mindazokról, akik 1916-ban Szent István koronáját letörölhetetlenül és levehetetlenül fejére tették s az egész, nagy, a szent, egységes Magyarország álmáról. Funchalban ezeréves szent hagyományaink, a szentistváni tradíciók, a törvényesség és jogfolytonosság meg nem szakítható és sárba nem taposható ideálja él, megmenteni becsületünk utolsó foszlányait a jövő korok számára. Mi bízunk az isteni Gondviselésben, hogy mérlegén, amelyet, emberi szem nem láthat, emberi ész nemi kutathat, de a szívek imádsága befolyásolhat, számon veszi, ha nem is ezeréves sebeinket, de az utolsó évek tengernyi szenvedő, sél ésmegmenteni szerencsétlen, fajunkat, népünket, országunkat újabb beláthatatlan megpróbáltatásoktól. Mi hiszünk a Gondviselés jóságában, hogy ő, akitél elevenek és holtak felett, számításba veszi mindazt a magas, népek és országok becsülete fölött őrködő eszméket a funckali betegágynál, amelyek maketlen értékeink magyarságunk elpusztult külső és belső értékeinek romjai közt. Mi reméljük, hogy a Funchal felé remegő szívek imájának lesz annyi ereje és hatása, hogy a Gondviselés a beteg királyban ég koronájának el nem homályosítható fényében megmenti nekünk a szebb, a sárba le nem érő, hatalmak és kormányok fölött élő és uralkodó erkölcsi igazságok erejét. Funchalban mi mindig Szent István koronáját látjuk, amelynek ezeréves abroncsai a Tátrán, a Retyezáton, a Karszton pihennek s amelynek védelme, fényes,s hagyományoktól megszentelt keresztje alatt lehet csak újra nagy, boldog, tiszta és becsületes ez az ország. Remegő szivünk, aggódó agyunk vergődve bandukol a Gondviselés Útjain. Tudjuk, hogy ez az út beláthatatlan és törpeségünknek ismeretlen. Nem tudjuk, nem kell-e kálváriánkon még a legkeserűbb kelyhet is kiürítenünk. Ne adja az Ég. De ha úgy írták be az élet könyvébe, mi még az emberek életén túl is hirdetjük az eszmék halhatatlanságát. A beteg királyban nem szabad kimúlni a magyar becsületnek, sirok fölött is hirdetjük és akarjuk az ő koronájához fűzött s aranyánál is értékesebb, ragyogóbb eszméinket. Ezek az eszmék abból a világrendből erednek, amelyet törvényekkel nem lehet körülírni, megszorítani, lefoglalni, mert maga az a világrend a törvények ősforrása, a törvények és eskük szentségének őssejtje maga a törvény. A nehézbeteg király lehet ennek a világrendnek mártírja, de a mártírok koronáján túl is élni kell azoknak a ideáloknak, amelyeket a vértanúhalál még jobban ,megszentel. A magyarság mocsoktalan jövőjének szent Mekkája most Funchal. a szebb jövőbe bizó magyarok arcukat és szivüket arra fordítva a szentistváni Magyarország eszméiért imádkoznak, imádkoznak... Korff-Korsebeck Teréz grófnő és Mensdorff-Poualy Viktória grófnő, a gyermekek nevelői, továbbá Zsámboky Pál, a magyar tanár és Dietrich, az osztrák nevelő. Van még a háztartásban ezenkívül egy dajka, két volt softor feleségükkel együtt, akik a házimunkát végzik, a királyné komornája, a grófnők szobalányai, a szakácsnő és egy kukta. — A háztartás költsége hónaponként körülbelül kétezer angol font. — Funchalban alig van rendes orvos, sőt még rendes gyógyszertár* is igen kevés van. Ezért a gyógyszereket távirati után Bécsből kellett megrendelni. A spanyol királyt is felkérték, gondoskodjék orvosról és gyógyszerről. Biztosan hiszem, hogy a spanyol király ezt a kérést készségesen teljesíteni fogja. — Az éghajlat Madeira szigetén nem egészségtelen ugyan, azonban középeurópai ember számára mégis nehezen elviselhető. A végtelenül hosszú esős évszak után a Szahara felől jövő sivatagi légáramlat következik, ami nagyon rossz a tüdőre. — A királyi pár szállása mindennek nevezhető, csak kényelmesnek nem. Őfelsége és családja egy ideig az egyik szálló konyhájából érkezett, ez azonban annyira elviselhetetlen volt, hogy külön konyhát kellett berendezni. Sokat panaszkodik az uralkodó amiatt is, hogy az európai újságokat csak tíz nap múlva kapja meg. Ez még kellemetlenebbé teszi a madeirai tartózkodást, ahol különben is csak a naponta kétszer érkező hajó a legnevezetesebb esemény. Irodavezetőre és a háztartásra felügyelő személyre is szüksége volna a királynak.. Eddig Almeida portugál alezredes látta el ezeket a teendőket, Almeida régebben osztrák gárdatiszt volt Bécsben. Most azonban családi ügyei miatt nem maradhat tovább Funchalban. — Ottó trónörökös, aki most tíz éves, nagyon szorgalmasan tanul. Természetesen tökéletesen beszél magyarul és minden tekintetben nagyon fogékony. A királyi család mostani helyzete azonban, sajnos, nem alkalmas arra, hogy a gyermek lelkében kedvező benyomásokat keltsen. Ottó trónörökös már tudatában van annak, hogy szüleit mint foglyokat kezelik Madeira szigetén. A trónörökösnek a magyar nyelvű tanulásában partnere Etelka főhercegnő. A kis Róbert főherceg, akit nemrégiben Svájcban megoperáltak, most kezdi első tanulmányait. Hogyan él a királyi család Funchalban Schager Albin báró nyilatkosafa — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bécs, március 31. Bécsi munkatársunk felkereste Schigger Albin bárót, a királyi ház ausztriai vagyonkezelőjét, aki az állandó távirati összeköttetés révén leginkább ismeri a királyi család funchali életmódját és Károly király mostani betegségének lefolyását. Schager báró kérdésünkre ezt mondta el a király betegségének részleteiről és a madeirai tartózkodásáról: — Őfelsége március 24-én betegedett meg influenzában. Néhány nappal később a baj kétoldali tüdőgyuladással komplikálódott. A betegség olyan súlyosra fordult, hogy március 27-én, mint ismeretes, a funchali püspök az utolsó kenetet is feladta a királynak. Ugyanazon a napon táviratoztak Bécsbe Debig dr. orvosprofesszornak, aki a királyt annak idején állandóan kezelte, hogy utazzon azonnal Madeirába. A távirat elkésve, március 29-én érkezett Bécsbe és Delug professzor csak a márc. 30-án reggel hét órakor induló keleti expresszel tudott elutazni Parisba. Innen Madridon és Lisszabonon át folytatja útját, úgy hogy Madeira szigetére a legjobb esetben csak hétfőn érkezhet meg. — A király betegségét főként azért tartom komolynak, mert 1919 januárjában Eckartsauban, 1921 januárjában pedig Svájcban, Dissentisben már súlyos természetű influenzán ment át, ami szervezetét erősen meggyengítette. Ehhez járul még a száműzetés súlyos lelki depressziója, őfelségében nagyon erős a honvágy, azonfelül a királyné állapota is erősen aggasztja. Május végére várják ugyanis a királyné nyolcadik gyermekét, azonban bizonytalan, hogy sikerül-e a megszokott szülésznőt és orvost Funchalba lehozatni. A magyar kormány által a magyarországi birtokok évi jövedelme után kiszolgáltatott öt millió korona a magyar pénz elértéktelenedése miatt alig fedezi Funchalban az egyhónapi szükségletet. A királyi pár mostani háztartása, szűkös keretek között, mégis csak huszonnégy személyből áll. A királyi párokn és hét gyermekükön kívül ott van még Mária Terézia, főhercegasszony, a király nagyanyja, azután Szombat 3 Oroszország©* felveszik a nemzetek közösségébe London, március 31. A génuai konferencia technikai előkészítésére kiküldött szakértők értekezlete csütörtökön tartotta utolsó ülését. Az ülésen abban állapodtak meg, hogy Oroszországot felveszik a nemzetek közösségébe és elismerik. Az elismerés módjára nézve eltérő volt a megbízottak véleménye. Az olaszok valamennyien és az angol képviselők egy része a szovjet kormány azonnali és feltétlen elismerését javasolták, a franciák és a japánok azonban és az angolok egy része lassúbb tempót kívánt. A teljes elismerést attól akarják függővé tenni, hogy a szovjet kormány kézzelfogható módon bizonyítja be, hogy hajlandó a szakértők emlékiratba foglalt feltételeit teljesíteni. Az értekezlet ezt a javaslatot fogadta el, a rögtöni elismerés mellett végül már csak az olaszok szavaztak.