Uj Nemzedék, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-14 / 109. szám

52 Vasárnap Káznap délután négy órakor a Népházban (Vág utca 12.) lesz nagygyűlés, amelyen Rakovszky István, Malier István, Sztrecsányi György, Jomonnay Tivadar, Ortvay Rezső és Szekeres István képviselőjelölt szólal föl. Este hét órakor a Honvéd utca 27.szám alatti tornateremiben tart nagygyűlést a keresztény ellenzék. A pestvidéki keresztény közönség a sajtófőnök ellen ■km Az Új Nemzedék tudósítójától. ’A keresztény ellenzék a Wekerletelepen tegnap este gyűlést tartott ,amelyen nagy tömegekben jelentek meg a keresztény ellenzék programjának hívei. A gyűlésen Taszter Béla, Urbányi József és Horváth Gergely jelöltek nagyhatású programbeszédet mondottak. Felszólalt, ■még Griper Miklós és Homonnay Tivadar volt nemzetgyűlési képviselő is. A szónokok mindnyájan nagy megbotránkozással emlékeztek meg arról, hogy a kormány sajtófőnöke betiltással fenyegette meg, az Úfj Nemzedéket és tiltakoztak a kormány minden ilyen terrorisztikus kísérlete ellen. A Mária Teréziakaszárnyabeli bombát ablakon dobták be _ Az Uj Nemzedék tudósítójától. — ’A Mária Terézia kaszárnya pincéjében talált bomba ügyében Fadocsdy Jenő dr. rendőrkapitány Mészáros István dr. rendőr tagálmazóval együtt , ismételten kiment a helyszínére. Alapos kutatásután megállapította, hogy a bombát isimeretlen tettesek hű Lilioh-Htcci felöl lévő ablakon dobták be. A bedobott kézigránátköteg egyfaláda tetejére esett. A ládában szerencsére homokkal kevert gyaluforgács volt és a gyújtózsinóra miatt aludt el. A rendőrség még mindig nem ismeri a tetteseket. Azonban valószínűnek látszik, hogy ugyanazok követték el, akik a Ferenc József-kaszárnya elleni merényletet szervezték. Egyébként ma délelőtt az ügyben Futó Imredetektívfőfelügyelő csoportja a városban nyomoz. Részletesei: kihallgatják mindazokat, akik a pince felett lévő helyiségben laknak, továbbá a szomszédos festékkereskedés alkalmazottait is. Meg hell «ryfiz/ninif. Ik»:s.y Brillfáns, AT fXBiGSS3S& m rarx fizeti a legjobb árakat, fdlverrtt IBfC Páni KP csokis: Andrássy-ut 57. szám Vétel csokis Király utca 50-SsHn és Instil .•?**,*? fai fl féli elismert ■ fiftfisr HAZFlLÜSYELfiH! *Nagy jutalmat kap, aki igénybevehetii :5-l sjol.cim lakásról értesít Huhilesetekben. vagy lakatlan. V AisaAsn^saKil Bi irái v i IMbnic» 1. » záini Tfil.KPON: J073KK 101—07. Vidtihi váraHakkmi vagy ismnetségii, ingatlan és ArU aihi*?-v«íteli link irodák vezetésére alkalmas urak és hölgyek lehetőleg személyes jelentkezését kérem : „Transit“ ingatlan forgalmi és áru kereskedelmi vállalat. U| Nemzedék Hét hónapon át keresett lakást egy vagonlakó törzstiszt — másoknak Harmincnál több helyiséget jelentett be, de még mindig vagonlakó — Tanulságos történet a lakáshivatal rejtelmeiből — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A most érvényben lévő lakásrendeletnek van egy pontja, amely a többi népboldogító intézkedés között a vagonlakókról is gondoskodik és kimondja, hogy a fiatal házasok után őket kell elsősorban lakáshoz juttatni. Az alábbi eset rendkívül érdekes képet ad arról, mennyiben tartják meg ezt az intézkedést, de egyúttal igazi megvilágításban tünteti fel a lakáshivatal belső ügyvitelét. A szenvedő szereplő NI. menekült törzstiszt. A múlt év októbere óta lakik vagonban. Egész vagyonából kiforgatva, testben-lélekben megtörve került fel a fővárosba. Csakhogy a vagonlakásban nem lehet rendes életet folytatni. A fiának félbe kellett szakítania műegyetemi tanulmányait, hiszen kissé szűk és hideg a vagon a rajzoláshoz, a leányának pedig zeneakadémiai tanulmányait kellett abbahagynia. Mindezek tetejébe a feleségét teljesen megtörte a sok lazác, vízhordás és egyéb keserves tartozéka a teherkocsiban való lakásnak, Ő maga az egyik minisztériumban felajánlott állást nem foglalhatta el, mert családja fokozatos leromlásának láttára elhatározta, hogy minden idejét lakás szerzésére fordítja. Ezzel a szilárd elhatározással vágott neki a nagyváros ismeretlen utcáinak és ismeretlen házainak. Esőben-hóban járta sorra a házakat, kérdezősködött, kutatott, fáradt, szinte emberfeletti munkával keresett üres, elfoglalható lakást. Itt, ahol lakáshivatali Vélemény szerint még egy gombostűt sem lehetne elhelyezni, a menekült törzstiszt olyan kitartással dolgozott, hogy végre sikerült néhány alkalmas lakáscímet megszereznie. Annál n nagyobb volt a csodálkozása, amikor sem az első, sem a második, sem az ötödik lakás kiutalására benyújtott kérvénye nem talált meghallgatásra. Az első alkalommal például egy özvegyasszony lakásának az elrekvirálását kérte, aki már hosszabb ideje külföldön élt, a lakás pedig leveit zárva. Kitűzték a tárgyalást, majd elhalasztották. Egyszerre jupp-hopp, itthon volt az Özvegy,asszony, kinyitották a lakást éskiirták a tárgyalást. A tárgyaláson az özvegyasszony ügyvédje előadta, hogy a lakás két szobájában egy külügyminisztériumii tisztviselő lakik albérletben. Ezzel szemigen a nyomozó jelentéséből kicsit, hogy az illető sincs Budapesten már május óta. A következő esetben felfedezte N., hogy egy család két lakásban lakik. A családfőnek az Eitvös-utcában Van háza, hhi szobás zarul lakís.-tal, ■a Tisza Kálmán-téren pedig aszszonyleánya lakik hétszobás lakásban. Ez az Hrsasszony azonban a két fi vernekével állandóan az apjánál élt, miért is a Tisza Kálmántéri lakást lezárták. - A kiküldött nyomozók azt jelentették, hogy az Eötvös utcai házban valóban az öreg úr és leánya lakik gyermekeivel, a Tisza Kálmán téri lakásban pedig senki, csak a fürdőszobában van ideiglenesen elhelyezve egy kisebb munkásscsalád. N. elment a lakáshivatalhoz és megnézte a jegyzőkönyvet, ahol a következő beírást találta: a fürdőszobában lakik egy munkás két gyermekével.“ Mikor azután vagy egy hónapra rá aktuális lett ennek a lakásuak az elrekvirálásaa, a jegyzőkönyvben, egészen a margó szélén, közbeszúró jellel ezt a bejegyzést fedezte föl: ,, . . . és Endre esperes-plébános.” A törzstiszt éktelen haragra gerjedt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy utólag írták be ezt a nevet. Illetékes helyen megkérdezte, ott lakik-e valóban Endre. Azt felelték, valóban ebben a házban lakik, csakhogy nem tartana lakásban,imamory tábla*. bírónál, akinek a felesége a lezárt lakás tulajdonosnőjének nővére. A törzstiszt természetesen rögtön látta, hogy Endre plébános, akit egyébként kommün alatti magatartása miatt eltiltottak a papi funkciótól, csak papíron lakik ott, és a tárgyaláson kérte a lakás elrekvirálását, a maga számára. A bíró kijelentette, személyesen fog meggyőződni, hogy az illető úriasszony valóban,ott lakik-e. — Hétfőn délután 5 órakor, odajövök önhöz, nagyságos asszony, — közölte a biró — várjon engem. Magától értetődően történt gondoskodás arról, hogy a bíró ott találja a „lakókat”. — Méltóztassék meggyőződni, hogy a másik, az Eötvös-utcai nagy lakásban ki lakik, ha ez a lakás el van foglalva — kérte a törzstiszt, de kérését nem teljesítették. Az Eötvös-utcai lakás tulajdonosának egyébként huszonkét háza van Budapesten, azonban a kérvény dolgában, amelyet a törzstiszt rögtön beadott az Eötvös utcai lakás egy részére, máig sem történt semmi. Kérte ezután egy Wurm-utcai lakás rekvirálását, ezt egy Svájcból repatriált urnak adták. Végeredményben tehát mindig másnak -nem vagonlakónak! — adták a nagy üggyel-bajjal kiszimatolt lakásokat. Ezután következik egy kabaréba illő história. A törzstiszt megtudta, hogy a Múzeum-körúton rövidesen beköltözhető egy ötszobás lakás. Elcsüggedve a rengeteg hiábavaló szaladgálástól, fölment Bernolák Nándor népjóléti miniszterhez és megkérte, hasson oda, hogy végre lakáshoz jusson. A miniszter megígérte. Egyidejűlen három, saját maga fölfedezte „tipp“-re adott be kérvényt. * Az első egy Bécsi utcai lakásra szólt. Tizennégy szobában lakott egy bankigazgató a feleségével. A törzstiszt kérte négy szoba rekvirálását ’a maga számára. A tárgyaláson két szobát rekviráltak, tizenkettőt meghagytak a bankigazgatóéknak. Ezt a kettőt sem adták a törzstisztnek, hanem egy innak, akinek a villáját valami külföldi diplomata megvásárolta és akinek az érdekében maga a külügyminiszter járt közben. A másik két kérvényt magának a miniszternek adta el.. Egyike a tízévi évi nők utcában lévő lakásra, másika egy Muzeumi-körúti lakásra szólott. A Muzeum-körúti lakást el is rekvirálta a lakáshivatal. A rekvirálás után következett a lakás odaítélése valamelyik igénylőnek. Azután, hogy a törzstiszt felfedezte a lakást, természetesen tömegesen nyújtottak be rá kérvényeket. Kihűtték a tárgyalást, amelyen számos igénylő jelent meg. Mikor megismerték a törzstiszt életkörülményeit, mindnyájan önként lemondta, a lakásról. Ezek után pedig a kijelölő tanács, tekintettel arra, hogy igen sok és súlyos protekciós jelölt lett időközben a lakásra, úgy határozón, hogy egyikrek sem adja, hanem olyan valakinek, aki nem is nyújtott be igénylést. Kállay pénzügyminiszter öcscsének. . Nem megvetendő a Személynöktitcai lakáskérvény sorsa sem. Nézzük meg itt a hivatalos határozatokat. 2MG B. szám alatt — háromheti megfigyelés után- jelenti a törzstiszt, hogy a Személynök-ntesű lakás szabaddá vált. Március 17-én a bíró egy szoba és kamra kivételével rekvirálja a lakást. A törzstiszt panasszal él a panaszbizottságnál, mert a fennmaradó egy szoba lakójának az egész lakáson keresztül kellene közleked Közben a kormány egyik tagja és az egyik államtitkár hivatalból felvilágosítást kértek a hallatlanul soká húzódó ügyről, mire a lakáshivatal elnöke mind a két kormányférfinak személyesen megígérte, hogy ezt a lakást azután már egész biztosan a törzstiszt kapja meg. 3850 szám alatt, március 31-én a panaszbizottság kimondotta az egész lakás rekvirálását. De ugyancsak március 31-én, 3849 szám alatt Fehrentheil-Gruppenberg Henrik lovag igénylést nyújt be a lakásra. Következő napon találkozik a törzstiszt a lovaggal, akit ismert, mert valamilyen címen be volt osztva a lakáshivatalhoz. A lovag a folyóson már messziről nevet rá.* — Mit szól hozzá? Megkaptam a lakást! Abból azután, hogy ez a két aktaszám és időpont ilyen fatálisan egybeesik és hogy a lovag úr a lakáshivatal tisztviselőig volt, körülbelül érthető az is, hogy éppen a legutolsó igénylő jutott hozzá a lakáshoz. Igaz, hogy ennek hét gyermeke van, de mégis csak érdekes, hogy Fehrentheil lovag kapja meg, a lakást az utolsó pillanatban, a vagonlakó mellőzésével! A menekült törzstiszt tovább kutatott és tovább adott be kérvényeket. Mindennapos vendég lett a lakáshivatalban, ahol mindenki ismeri és ahol mindenki csodálkozik, hogy még mindig nem kapott lakást-, hiszen közben sokszor megtörtént, hogy nem vagonlakó gyermektelen családok háromszobás lakást kaptak, sőt egy gyermektelen házaspár, — a férfi fogorvos, de nem vagonlakó — ötszobás lakásba költözhetett a Ferencz József-hídnál a lakáshivatal jóvoltából. Ezalatt pedig a törzstiszt, aki már hét hónapja nyomorog a vagonban, harmincnál több beköltözhető lakást hajszolt fel, de egyetlenegyet nem utaltak ki neki, hanem a rendkívüli fáradsággal kikutatott helyekre más és más urakat ültettek be. A népjólét minisztere újra kezébe vette a dolgot, de aznap, amikor ígéretet tett a törzstisztnek, hogy fedél alá juttatja, a kijelölő tanács megint másnak ítélte a szóbanforgó négyszobás helyiséget. A menekült törzstiszt erre egy hivatalból kirendelt tiszttel fölkereste a lakáshivatal elnökét és megkérdezte, van-e tudomása arról, hogy már összesen több mint harminc címet jelentett be, hogy kérvényeinek a száma meghaladja a hatvanöt, hogy maga az elnök ígért egy lakást, hogy a Személynök utcai lakást az egyetlen vagonlakóigénylő kijátszásával másnak adták, hogy a panaszbizottság döntésével szinteegyidőben érkezett be a „győztes” kérvénye, mert az illető ugyanabban az irodában dolgozik, ahol a lakásokat kiutalják, — ha igen, hogy kíván intézkedni? A lakáshivatal elnöke erre ezt felelte: — Kérem, hivatalból fogok gondoskodni az ön lakásáról. Mi, a lakáshivatal fogunk kiutalni megfelelő lakást. Ezzel előhúzott a fiókjából egy cédulát és megmutatta: — Látja, ön itt a harmadik, akinek hivatalos uton lakást fogunk juttatni. Természetesen az idő múlott, a vagonok körül a tavaszi olvadásban nagy pocsolyák keletkeztek, a törzstiszt felesége hordta szénen a vizet, de lakást nem utaltak ki. Végre értesült a törzstiszt, hogy a Horthy Miklós uton kapott lakást. Ez volt hát a megígért, várva-várt fedél, ahol családjával együtt vészi megnyugodhatni és ahol lehajthatja fáradt fejét. . . Az ünnepi megpihenés előtt azonban megnézte ezt a boldog fedelet. Kitűnt, hogy minden rendben volna, csak laknak benne, egy házaspár és a gyermekei, hogy az ötödik emeleten három kicsi szobából áll, hogy különben is a háztulajdonosnőnél lakó orvos család részére igényelték, mert az most magának a háztulajdonosnőnek a lakásában szorong közös konyhán, vagyis a lakásba nei lehet beköltözni. így intézi el az Ur 1922. * esztendejében egy menekült, mindent ha* zájának áldozó, nagyrangu törzs, tiszt ügyét a magyar főváros lakás, ■ hivatala. Ehhez nem kell kommentár. 1922 május 14.