Uj Nemzedék, 1922. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-27 / 219. szám

58 Szerda Uj Nemzedék 1922 szeptember 27. Négy munkakerülő boxerrel akart sztrájkot kikényszeríteni — Az Új Nemzedék tudósítójától. —A legutóbbi hónapokban történt fővárosi sztrájkok alkalmával kétségkívül bebizonyosodott, hogy minden egyes esetben a sztrájkra izgató, sokszor erőszakoskodó munkások mérgesítették el annyira a bérmozgalmakat, hogy igen sok üzemben napokon, néha éheteken át szünetelt a termelő munka. Néhány lelkiismeretlen munkás most ismét kísérletet tett a sztrájkra való hajtogatással. A főkapitányságon _ Verde István dr. rendőrfogalmazó nyomozottezekben az ügyekben s megállapította, hogy ismét zavart akartak okozni a gyári üzemekben. Legutóbb a Pillangó utca 12. számú házban levő Konzervgyárban történt ilyen eset. A minap reggel megjelent a gyárban négy munkás, Kovács János, Bogdán Illés, Király Zoltán és Bélák Ernő, akik azelőtt a gyárban dolgoztak, de már régebben kiléptek a szolgálatból és felszólították a munkára érkező férfi- és nőmunkásokat, hogy ne dolgozzanak. A munkások rájuk sem hederítettek. A négy munkás ekkor eltávozott, de este ismét visszatért Ekkor már nem elégedtek meg a rábeszéléssel, hanem boxereket mutogattak és durva szavak kíséretében támadtak az udvaron tartózkodó munkásseregre. Kijelentették a munkások előtt, hogy súlyosan meglakolnak, ha nem engedelmeskednek. A gyár tulajdonosa értesítette a közeli rendőrőrszobát, honnan rendőrök, később pedig detektívek is érkeztek a helyszínre, akik megfigyelték a négy erőszakoskodó munkásnak a felforgatásra irányuló izgatását. A detektívek a négy embert előállították a főkapitányságra, ahol valamennyien beismerő vallomást tettek, azzal védekeztek azonban, hogy nem tudták, hogy bűncselekményt követnek el. A rendőrség megindította ez ügyben a széleskörű nyomozást s most elsősorban azt akarja tisztázni, kik állnak az izgató munkások mögött s nem valamilyen titkos szervezet lelkiismeretlen munkájáról van-e szó. Felde István dr. rendőrfogalmazó ma délelőtt mind a négy munkást előzetes letartóztatásba helyezte és még ma átkisérteti az ügyészség Markó utcai fogházába. Letartóztatták a Ganz-Danubius főbizalmiját és másik három munkást Andréka Károly főkapitányhelyettes Intézkedésére a rendőrség ma délelőtt letartóztatta Limbai Jánost, a Ganz-Danubius gyár főbizalmiját és három másik munkást, akik tegnap délután véresre vertek több keresztényszocialista munkást. Limbai Jánosék állandó terrort fejtettek ki a keresztényszocialista munkások ellen és mindenképen azon voltak, hogy a gyárosok csak szociáldemokrata szakszervezeti munkásokat vegyenek fel és hevesen tiltakoztak az ellen, hogy ott keresztényszocialisták is dolgozhassanak. A gyár ennek ellenére mégis fölvett több keresztényszocialista szakszervezetbe tartozó munkást, akiket Limbai és társai a gyár egyik félreeső részében megtámadtak, földre teperték és valósággal véresre verték. Limbaiéket előállították a rendőrségen, ahol ma délelőtt előzetes letartóztatásba helyezték őket. Andréka Károly főkapitányhelyettesnél ugyan megjelent a vasmunkások képviseletében egy ügyvéd és kérte a detektívfőnököt, hogy bocsássa szabadon a bizalmiakat. Andréka azonban azt válaszolta,, hogy, a letartóztatás nem politikai okból történt, mert függetlenül attól, hogy az egyes munkásoknak milyen a politikai pártállása, a rendőrség mindenkit letartóztat, aki másokat még akadályoz a munkában. ’XXXXXXXXXKXXXXX)OOOCXXXXXXXX}QOOOOOOOCOGOOOOOaOGOeX20a' Francia könyv Oroszország felosztásáról Magyarországnak vissza kell adni az elszakított részeket ! A németek Szibéria felé, az angolok Dél-Oroszország felé terjeszkedjenek — Európai Egyesült Államok írta: Pröhle Vilmos dr. Hogy Európa nagybeteg, mégpedig majdnem halálosam beteg, azt csak azok nem látják, akik nem akarják. Nem is kell egyébre utalnunk, mint az Oroszországban folyó tömegmészárlásra, az éhség és pestis pusztításaira, az emberevés rohamos terjedésére, meg arra, hogy a Trockij—Lenin-féle népelő, erkölcsirtó mételynek minden országban vannak nagy költséggel fentartott, sőt hivatalosan védett bacillustelepei és ragályterjesztői. És ha még ehhez elgondoljuk, hogy azok az összes békekötések, amelyeket a háború nyertesei egyoldalúan diktáltak, egyenesen azt célozzák, hogy a legyőzött fajok ínségben, nyomorban és belső forradalmakban pusztuljanak el, nyilvánvaló, hogy a Lenin—Wilson—Clémenceau—Lloyd George-féle téboly egész Európát avégpusztulás felé sodorja. Azok közül, akik Európa veszedelmét látják és akik, ha másképen nem tehetik, legalább szóval akarják a menekülés útjait megvilágítani, különös figyelmet érdemel Emmanuel Malynski, akinek Four sauver VEurope (Európa megmentése) című könyve mostanában jelent meg második kiadásban. (Paris, Librairie Cervantes.) Nipps módunkban, hogy Malynskinek mindenben igazat adjunk, ami mentőtervét és annak kifisztivitelét illeti, de annyi feltétlenül bizonyos, hogy a világnak és különösen jurósának a békekötések által előidézett tarthatatlan helyzetét világosan látja, megkapó elevenséggel és megdöbbentő hűséggel jellemzi, és igaza van, amikor az összes békikötéseket, mint a korlátoltság és oktalan gyűlölködés szülötteit, nemcsak éles kritika, hanem maró gúny tárgyává is teszi. Európa helyzetét illetőleg Malynski abból a megállapításból indul ki, hogy az orosz bolsevizmus és Németország gúzsbakötése, ha kellő időben meg nem szűnik, az egész európai emberiségre végzetes következményekkel fog járni, és ami egyébként elkerülhető volna, az amerikai vagy a sárga világhegemónia feltétlenül be fog következni. Igaza van akkor is, mikor azt mondja, hogy Angliának és Németországnak minden további versengése és gyűlölködése csak Amerikának és a zsidóságnak válnék javára. Nyilvánvaló Malynski megállapításainak igazsága, mikor ilyeneket mond: „Angliában sokszor hallottam bánatos őszinteséggel megnyilatkozni azt a panaszt, hogy az angol közvélemény a keleteurópai kérdésekben teljesen tájékozatlan s hogy e tekintetben annak a bizonyos sajtónak a befolyása alatt van, amely éppúgy, mint a kormány és főképen a miniszterelnök, izraeliták által tartatik kordában, akik természete ssen gyűlölik Lengyelországot és nyíltan rokonszenveznek a moszkvai fajtársakkal.“ Azt is nyiltan és világosan megmondja Malynski, hogy Wihtonéknak az a híres elve, hogy az általános választójogos demokrácia az emyberi boldogulás és a világbéke legfőbb biztosítéka, kész nevetség s hogy a monarchikus államforma és az ősi nemzeti hagyományok tisztelete tehetne csak komoly szolgálatokat a teljes züllés útján levő Közép- és Kelet-Európának. „Az igazi pacifizmus — úgymond — abban áll, hogy másoknak is megadjuk és lehetővé tegyük a békében maradást, nem pedig abban, hogy életbenmaradásukért békeszegésre kényszerüljenek.” Az őszinte kibékülést és a béke fentartásának lehetőségét Malynski abban látná, hogy mindenekelőtt szolgáltassák igazság Németország és a német nép gazdasági érdekeinek és adassanak meg neki a megélhetés feltételei. Hogy pedig Franciaország is megnyugodhassék, a porosz eredetű pángermanizmus leszerelése érdekében Bajorországot össze kellene kapcsolni Ausztriával és Magyarországgal, mely utóbbinak viszszaadatnék minden őt megillető terület és ennek a monarchikus szervezetű államiszövetségnek, mint arra méltónak és hivatottnak a Balkán jutna politikai és gazdasági befolyása alá. A maradék Németországot monarchikus ■ alkotmányi apró államok szövetségévé kellene átalakítani, mégpedig Poroszország jelentékeny megnyirbálásával, hogy ne legyen nagyobb, mint volt Nagy Frigyes előtt, és ebben az államszövetségbe kellene beleilleszteni a békekonferencia által minden ok nélkül improvizált” apró balti köztársaságokat ugyancsak monarchikus alkotmánnyal. Hogy pedig a német nép dolgozhassok és megélhessen — ami a béke állandóságának első feltétele: föl kell osztani Oroszországot. Malynski szerint másfélmilliós hadseregre volna szükség, mely angol, francia, lengyel, német és magyar csapatokból állana és ezzel a hadsereggel meg lehetne dönteni a bolsevizmust Oroszországban. A németek benn maradnának északi Oroszországban, Moszkvát is beleértve és onnan terjeszkednének lassan Szibéria felé, az angolok déli Oroszországban vetnék meg lábukat véglegesen és úgy haladnának mérsékelt tempóban India felé. Malynski szerint a bolsevizmus teljes kiirtása és egész Oroszországnak erkölcsi fertőtlenítése volna Németország és Anglia közös feladata, a részükre jutott területek gazdasági kiaknázása pedig természetesen joga mindegyik népnek. Ily módon Németország nem kényszerülne az antant ellen való támadásra, sőt jóbarátja lehetne volt ellenségeinek, mert amellett, hogy oroszországi erőforrásai felhasználásával nemcsak összes jóvátételi kötelezettségeinek tudna aránylag rövid idő alatt eleyet tenni, de maga is megszabadulna a gazdasági tönkremenés veszedelmétől. Lengyelország a Balti-tenger helyett a Fekete-tenger felé kapna kijáratot, Romániát is lehetne a Magyarországnak visszaadandó területekért orosz területekkel kárpótolni, Franciaország pedig, melynek emésztőképessége nem olyan nagy, mint Németországé vagy éppenség-gél Angliáé, beérné Törökországgal és esetleg még Arábiával. Jóleső érzéssel olvas az ember egy Párisban megjelent, francia nyelvű, nem magyar szerzőtől származó könyvben ilyen sorokat: __ ..Úgy illenék, hogy Magyarország kényeztetett, dédelgetett Benjáminja legyen mindama nemzeteknek, akiket a szociális felfordulás fenyeget, mert minden népnek elég gyúlékony anyag van a maga portáján ahhoz, hogy méltán féljen a tűzvésztől. És íme, Magyarország csak úgy, mint Ausztria, lehetetlen gazdasági helyzetben tartatik, hasonló, sőt azonos okokból. Mi szükség van arra, hogy Magyarország azért, hogy normálisan megélni nem engedik, visszaessék a felfordulásba? Hát olyan Szükséges és rokonszenves valami a káosz, hogy azt a demagogizáló demokrácia és a bolsevizáló szocializmus kedvéért egyre fokozni kell!“ „Magyarország átesett a bolsevizmus pokoli krízisén és abból hófehéren, újjászületve került ki.“ Lényegében Németország bilincseinek levételére, a különböző békekötések által okozott sebek orvoslására és Oroszország felosztására épített terveinek megvalósításától Malynski a hosszú békét és végső eredményében Amerikával és Japánnal szemben Európai Egyesült Államok kialakulását várja, olyformán, hogy Anglia és Francia-ország összes ázsiai és afrikai gyarmatai az európai emberiség közös birtoka lennének. Csalás és sikkasztás miatt indult meg az eljárás Pálffy és társai ellen Egyik társukat szabadlábra helyezte a vizsgálóbíró. — Az Új Nemzedék tudósítójától.*• Kovács Miklós vizsgálóbíró Pálffy Sándort és társait tegnap délben hallgatta ki. Pálffy a vizsgálóbíró előtt is nagyjában ugyanazt vallotta, amit a rendőrségen. Folyton azzal védekezett, hogy nem volt szándékában senkit sem megkárosítani, eljárása jóhiszemű volt, romlását a korona esése okozta, mert ő arra spekulált, hogy a korona emelkedni fog. Ezután sor került Barthóty Miklós, Balázs Antal, Kovács András és Peláthy István vallomására is, akik, mint ismeretes, beavatottak voltak Pálffy üzleti ügyeibe és noha tudták, hogy Pálffynak nagy veszteségei vannak a tőzsdén, mégis újabb üzletfeleket hajtottak fel. A vizsgálóbíró legutoljára Gorócz Dezsőt, Pálffy kecskeméti fióküzletének vezetőjét hallgatta ki, akit a kihallgatása után szabadlábra helyezett, míg a többiek előtt kihirdette sorozatos csalás és sikkasztás miatt az előzetes letartóztatásról szóló végzését. Pálffy és Gorócz a vizsgálóbíró döntésében megnyugodtak, a többiek pedigfolyamodtak a vádtanácshoz. Gorócz sem szabadult még ki a tömlőéből, mert az ügyészség a szabadlábra helyezését szintén felfolyamodja a vádtanácshoz. 5«»ocoocoooooooooooootxxxxxxx>ooccoooooooocxxxxxx»cxx»p A kurdok erősen szorongatják az észak-mezopotámiai fronton az angolokat — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Páris, szeptember 26. Konstantinápolyi jelentés szerint Abdul Kerim, a kurdok főnöke, aki tudvalévően tpxiálisan hadat üzent az angoloknak, sikeresen harcol az észak-mezopotámiai fronton. Abdul Kerim, csapatainak létszáma körülbelül harmincezer ember. Abdul Kerím csapatai több foglyot is ejtettek és jelentős mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak. Az angol csapatok parancsnoksága sürgős erősítéseket kért,.