Uj Nemzedék, 1922. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

1922 október 1. Uj Nemzedék M minisztertaná a kivitel fentartása mellett döntött & kiviteli illetéket 30 százalékról 50 százalékra emelték föl — Nem lesz otcsókos-akció — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A nemzetközi szabadkőműves páholyszervezetek nagymestere Budapesten Bánffy külügyminiszter küldötte a miniszterelnökhöz Sem Bethlen, sem a belügyminiszter nem fogadta, de a vallás- és közoktatásügyi miniszter — igen — Az Új Nemzedék tudósítójától. —A tegnapi minisztertanács foglalkozott a kivitel kérdésével és — értesülésünk szerint — a kivitel fentartása mellett döntött kérdést intéztünk ebben a rendkívüli fontosságú ügyben Térts Béla közérelmező miniszterhez, aki a következőket mondotta: — Nem felel meg a valóságnak az a híresztelés, mintha én a tegnapi minisztertanácson a drágaság letörésére irányuló javaslattal állottam volna elő. Nem lehet elképzelni, hogy ha éz, tudnék egy olyan csudaszert amellyel a drágaságot le lehetne törni, vártam volna ennek alkalmazásával egészen a mai napig, amikor a drágaság már szörnyű méreteket öltött. Csupán arról van szó, hogy a belföldi fogyasztóközönség, a termelők és az állam érdekeit megfelelő összhangba hozzam. A minisztertanács úgy határozott, hogy a kivitelt továbbra is föntartja, minthogy ez a korona stabilizálásának rendkívül fontos kérdésében el nem hanyagolható tényező. Az árak csökkentését azáltal iparkodunk elérni, hogy például az élőállatkivitelnél az eddig megállapított 30 százalékos kiviteli illetéket 50 százalékra emeltük fel. Minden egyes eladott élő állat után 50 százalékot levon az állam a vételárból-, ami által eléri azt, hogy az árak jelentékenyen esni fognak, minthogy ilyen magas kincstári illetékek mellett az élőállatkivitel nem fog olyan különösen jó üzletnek bizonyulni, mint eddig, és a kereskedők legális kereskedelmi hasznon felül további jogosulatlan hasznot nem érhetnek e. Igaz ugyan, hogy a termelés érdeke azt kivárná, hogy e cikkek kiviteli illeték nélkül menjenek ki az országból, de a kormánynak a fogyasztás érdekeit is szem előtt kell tartania, amely érdekek jelenleg a termelés érdekeivel homlokegyenest ellenkeznek. Az élőállatkivitel nincs kontingentálva, csak a kiviteli illeték emelésével lehet tehát az árakat csökkenteni. Az olcsóhús-akciót kénytelenek voltunk elejteni a legkülönbözőbb okokból Az élőállat kivitt, jelenti, meglehetősen élénk és lehetséges, hogy az exportőrök a mai forgalom mellett le tudnának adni annyi kiviteli dézsmát, amelyből egy szűkebb társadalmi osztály igényeit ki tudnánk elégíteni. De még emellett a forgalom mellett is egészen bizonyosan maradna olyan réteg, amelynek már nem jutna az olcsó húsból, ami elképzelhető fölzúdulást keltene. Ezenkívül a felemelt kiviteli illeték mellett nagyon valószínű, hogy az élőállatkivitel forgalma jelentékenyen csökkenni fog. Most már a csökkent forgalom mellett az esetleg leadott kiviteli dézsma is egyre kevesebb lenne, úgyhogy abból még azokat a társadalmi rétegeket sem tudnánk kielégíteni, amelyek igényeinek a jelenleg rendelkezésre álló készletek megfelelnek. A mezőgazdasági cikkeknél sem fogjuk a kiviteli illetéket kis összegben beszedni, hanem a vételár bizonyos százalékában fogjuk megállapítani. A kiviteli dézsmát lehetően természetben fogjuk követelni. — Természetben fognak adózni a hagymánál, tojásnál és lisztnél, miután ezekből olyan feleslegek állanak rendelkezésre, hogy a kiviteli dézsma egy szélesebb társadalmi réteg kielégítésére elegendő. A lisztárak megállapításánál csak akkor intézkedhetünk erélyesen, ha az a bizottság, amely jelenleg a malmok hasznának megállapításával foglalkozik, megállapítaná, hogy a lisztárak a jelenlegi búzaárakhoz képest is túl magasak. Ebben az esetben a lisztárakat olcsóbban lehetne megszabni. A kiviteli illetékek felemelését csak olyan cikkeknél lehet foganatosítani, amelyekben a termelés jelentékenyen felülmúlja a belföldi fogyasztást. Az idén sajnos nincsenek nagy feleslegeink, az idei termés eredménye jelentékenyen alatta van a tavalyinak. Semmiféle takarmány kiviteléről nem lehet szó. A baromfi és tojáskivitelnél jelentős dézsmát kell természetben leadni, amelyből a korábbi akciót zavartalanul fenn fogjuk tarthatni. Haller nyilatkozik a szociáldemokraták újpesti kudarcáról és a drágasági bizottság összehívásáról Az újpesti községi választás a szociáldemokraták kudarcával végződött. Erre vonatkozóan Haller István a következőket mondotta munkatársunknak: — Az újpesti községi választások bizonyára nem felelnek meg a liberális blokk várakozásának. Olyan felkészültség, sajtótárzaa és önbizalom után valóban azt lehetett volna hinni, hogy a keresztény községi párt el fog tűnni a föld színéről. Annál is inkább lehetett ezzel számolniuk, mert köztudomású, hogy Ijpest a szociáldemokrata pártnak a legerősebb fészke. Ha mindezek dacára jóformán feles arányban kerültek be, ez azt jelenti, hogy a nagyközönség rátni hagyja magát megtéveszteni a nagy zajtól, a lármás liberális ideológia nem tudja visszaszerezni még a neki legalkalmasabb talajon sem a hegemóniát. Ha a keresztény elemek összefognak, akkor az újpestinél sokkal jelentősebb sikert is el lehet érni minden területen. A budapesti községi választásokra ez jó előjel. Jó lesz már most megszervezni a keresztény elemeket, hogy a rohamot itt az újpestinél is jobb eredménnyel állhassuk ki. Erre különben megvan a biztos reménység. A nemzetgyűlés, illetőleg a drágasági bizottság sürgős összehívásáról Haller Isván munkatársunknak a következőkben nyilatkozott: — Valóban kétségbeejtő a drágaságnak az a fokozódása, amely már egyenesen osztrák arányokat öltött. Feltétlenül szükségesnek tartom a drágasági bizottság összehívását, hogy sürgősen indítványozhasson a kormánynak mérséklő rendszabályokat. A próba, amelyet valutajavítási érdekből a kivitel megengedésével a kormány tett, nyilván nem érte el a célját. A korona nem emelkedett semmit, a drágaság azonban annál inkább, márpedig bizonyos áremelkedést az érdekelt tényezők abban a reménységben voltak hajlandók koncedálni, hogy ez igen jelentékeny koronajavítást von magaban. Miután a feltétel nem következett be, sürgősen revideálni kell a kiviteli politikát. — Nem a nemzetgyűlés, hanem a drágasági bizottság összehívását tartom szükségesnek, mert hiszen a A mait napokban vendége volt a magyar fővárosnak. Budapestre érkezett Reverson genfi egyetemi tanár, Svájc főmegbízottja a Népszövetségben, aki főleg arról nevezetes, hogy a nemzetközi szabadkőműves páholyszervezetek nagymestere. A nagymester úr budapesti látogatása a legkitűnőbb diplomáciai előkészítés után folyt le és hogy mégis országra szóló, kínos botrányt kell lelepleznünk a látogatás eredményeképpen, annak az a kiszámíthatatlan véletlen az oka, amely néha még a legzseniálisabb szabadkőműves számításokat is keresztülrúzza. Dánffy Miklós gróf külügyminiszter — mint ismeretes — kint tartózkodik Génfben, ahol a Népszövetségben, mint Magyarország főmegbizottja képviseli a magyar érdekeket A Népszövetség egyik tagja, Reverson tanár érintkezésbe lépett a külügyminiszterrel. Hogy mit mondott Reverson professzor Bánffy grófnak, azt még nem tudjuk, tény azonban, hogy az valami igen szimpatikus dolog lehetett, mert a külügyminiszter úr azonnal megkérte Reversont, mondja el ugyanezt Budapesten is Bethlen István gróf miniszterelnöknek. Egyben pedig táviratozott a miniszterelnöknek és felhívta a figyelmét a nagynevű genfi professzorra, minden szabadkőművesek nagymesterére, de nem felejtette ki a táviratból azt sem, hogy Reverson professzor igen hatalmas úr, nagyon csínján kell vele bánni, mert ő a Népszövetség, vagyis annak egy teljhatalmú tényezője. A Népszövetség tehát Reverson professzor személyében megérkezett Budapestre és itt érintkezésbe is lépett azonnal a budapesti szabadkőművesek vezetőivel. Egy szép napon azután megjelent egy előkelő szabású rendingot, kit befolyásos főatyamester kíséretében a belügyminisztériumban. A professzor úr, mint a redingot hordozója, közölte, hogy a belügymniszter úrral, Rakovszky Ivánnal szándékozik beszélni. Rakovszky Ivángy pillanatra zavarba jött, mert nem tudta megérteni, mit kivánhat ő tőle a Népszövetség. Mivel azonban a tanár úr egyben nagymester is, hamarosan rájött, hogy itt a két-három hónaponként rendszeresen megismétlődő kívánságról lehet szó, mely a magyar szabadkőművespáholyok működésének engedélyezésére, a szabadkőműves épületek, helyiségek visszaadására irányul. Rakovszky tehát kiüzent a titkárjával, hogy nagyon sajnálja, de nincs módjában tárgyalni a professzor úrral. A rettenhetetlen redingot erre egy képviselő kíséretében — egyelőre nem nevezzük meg — elment a magyar parlamentbe és bejelentette magát Bethlen István gróf miniszterelnöknél. Bethlen István gróf azonnal tudta, miről van itt szó. Tudomásul vette ugyan a bejelentést, de nem fogadta Reversont. Pedig a professzor úrnak elég súlyos protekciója volt: a keresztény Magyarország keresztény külügyminisztere ajánlotta őt kérésével egyetemben a magyar kormány fejének figyelmébe. A miniszterelnök úr azonban most is szilárdan azon az állásponton volt, hogy a romlást és destrukciót hozó szabadkőműves szervezeteket nem szabad feltámasztani, még akkor sem, ha saját külügyminisztere a protektoruk. Eképpen tehát nem is fogadta volna a magyar kormány egyik tagja sem a szabadkőműves svájci megbízottat, ha nem lép közbe Klebelsberg Kunó gróf vallás, és közoktatásügyi miniszter. — Így megsérteni a nemzetközi szabadkőművességet! — gondolta Klebelinberg. — Fogadni kell a nagymestert. A következő percben a miniszter már ott hajbókolt a fekete redingot előtt és karonfogva vezette be szobájába, ahol a párnás ajtók mögött Reversen professszor kiöntötte a szabadkőművesek minden keservét, akik helyiség és működési engedelem hijján, nem folytathatják hasznos munkájukat. A vallás- és közoktatásügy legfőbb őre megértő szívvel hallgatta Reverson professzor szívfájdalmait és kijelentette, hogy mindazt, amit elmondott, közölni fogja a miniszterelnökkel. Az audiencia végeztével Klebelsberg mély meghrísással vett búcsút a szabadkőműves főmegbízottól, aki azzal a tudattal távozhatott szép Magyarországról, hogy ha más nem is, de legalább a vallásügy és a közoktatásügy legfőbb vezetője megértéssel és méltánylással viseltetik a szabadkőművesség kiküldöttjével szemben. nemzetgyűlés a maga részéről ezt a kérdést már egyszer ehhez a bizottsághoz utasította. Különben is könynyebben lehet a bizottsággal, mint a plénummal dolgozni. Tenni azonban kell valamit. Fölemelik a köztisztviselők délutáni rarikadíjpótlékát A tegnapi minisztertanács drágasági és megélhetési kérdésekkel foglalkozott. Az egyes szakminiszterek előterjesztették javaslataikat, amelyeket a minisztertanács elfogadott Kállay Tibor pénzügyminiszter indítványára hozzájárultak ahhoz, hogy a köztisztviselők délutáni munkadíjpótlékát jelentékenyen fölemelik. Nagyatádi Szabó István földmivelésügy miniszter a kivitel korlátozásáról, Térfi Béla közélelmező miniszter pedig az insegakciónak minél szélesebb körben történő kiterjesztéséről tett indítványt. Illetékes helyen azt a hírt, hogy a magyar külső politikában kedvezőtlen változás készül beállani, erélyesen megcáfolják. ! Holnap ül össze az elmeorvosok kongresszusa — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Tizenegy évi szünet után holnap ül össze újból a magyar elmeorvosok országos kongresszusa. Egészségügyünk e nagyfontosságú szerve csaknem negyedszázados múltra tekinthet vissza. Az első kongresszus 1900-ban ült össze, az utolsó 1911-ben. 1914-ben akarták a következőt megtartani, azonban a háború és az utána következő forradalmak megakadályozták az összehívást A holnapi kongresszuson megjelennek az orvostudomány, a pedagógia és a jogtudomány kiváló hazai képviselői. Különösen érdekesnek ígérkezik Szladits Károly egyetemi tanár előadása a korlátolt beszámíthatóság kérdéséről a magánjogban, azonkívül a kiskorú gyengeelméjűek neveléséről tartott felolvasás, amelyet Finkey Ferenc tart. Általános érdeklődésre azonban Oláh Gusztáv a lipótmezei elmegyógyintézet főigazgatójának előadása számíthat a politikai psychopathákról, amelyben a közelmúlt forradalom hírhedt alakjainak lelki életét fogja a tudomány lámpásával megvilágítani Vasárnap :