Uj Nemzedék, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-03 / 250. szám

4 Péntek Ahol a szegénység I­­ hősei laknak , Látogatás az erzsébetfalvai árva- • házban _ Az Uj Nemzedék tudósítójától­ — Az eső szürkén esik, a sár nagyokat s cuppan, ahogy az egykori Lenin-város utcáin tartunk a karmelita apácák ár­vaháza felé. Roppant kerítés, munkások I téglát hordanak, csonka falak meredez- s nek az égnek, mint kétségbeesett kiáltás, hogy emberek, akik szeretitek a gyerme- ' keket,, akiknek otthon meleg szobája, jóléte és gazdagsága van, segítsetek megépíteni ezt a házat, amely most is­ ■ mét csonka, mert nincs miből építeni. Segítsetek azért, mert látjátok a régi árvaház milyen... a régi árvaház. Két kis vityiló. Repedezett falak, hideg szo­bák és el sem hiszi senki, mi van itt, ha l­irom. A karmelita apácák laknak egyikben. Egyik szoba a kápolna, a más­­­sik a nappali, a harmadik a sekrestye, a fogadószoba is. Ülünk hárman a sek­restye-fogadó szobában, Nopcsa Elekné báróné, Bánffy Györgyné grófné és én. A ■ főnöknőt faggatjuk. Szegény pirulva felel. — Miből élnek? — Hát csak ad az Isten. Bizony, ezek nem tudják ma, hogy mit esznek holnap. Nyolcan vannak, sokszor nem is esznek, padláson halnak, s csak azért, hogy a gondozásukban levő gyermekeknek legyen mit enniük. Mert a szomszéd vityilóban lakik 48 árva és elhagyott gyermek. Megnézzük őket. Két­­ kis szobában vannak összezsúfolva. Egyikben, a nagyobbikban énekszóval köszöntik a két áldozatos lelkű előkelő hölgyet, majd párbeszédes formában el­mondják, mi lesz belőlük. Értelmesek, okosak, tiszták, jól tápláltak. — Miből? — kérdeztem ismét a fonák­nőt. „ , ,­­ I Szeráfi mosolygás a felelet. — Ad a jó Isten és Nopcsa báróné — teszi hozzá mosolyogva. I A másik szobában a kisebb gyermekek játszanak vagy tanulnak. A szobában kellemes meleg. Tisztaság és rend min­denhol. — Miből? . . Újabb mosolygás, de azért a jóságos szemekben látni az aggódást, itt a tél, fűteni kell nagyon, élelem is kell. Azt gondolom magamban, hogy egy félórára ki kellene hozni ide minden dőzsölőt a fővárosból és elfelejtené itt mindenki, hogy ridegszívü ember, itt, látva ezek­nek a nővéreknek heroizmusát, amellyel igyekeznek megmenteni az élet és az utca elhagyottéit­ _ És a város? Ad valamit? Megtudom, hogy semmit. Erzsébet­­falva még ma is Z­eninváros. Ezt nem a főnliknő mondja, csak én állapítom meg. Az állam fejenként a gyermekek­nek ad havi 1­50 koronát. Megyünk ki az udvarra. Az ajtó előtt nedves akácfadarabok, csak erre telik, fűtésre. Bizony itt nagy a szegénység, de azért nem csüggednek. Sőt. Napon­ként még 10 városi szegényt is táplálnak — Miből? — ez a stereotip kérdésem. — A szegényeknek se adnánk! mondja szemrehányólag a főnöknő. Körüljárjuk a rozzant házakat. Köz­vetlen közelükben épül az új árvaház. Eddig 2 és félmilliót emésztett­­ fel az épület és még az első emeletnél tarta­nak. Pedig kétemeletes, 150 gyermeknek való árvaházat akarnak s egy kis lak­osztályt a nővérek számára is, mert padláson halni mindvégig nem igen le­het. A pénzt Nopcsa bár­óné kéregette össze és segit neki hol tégla, hol vas­anyag összekéregetésében az ősz Bánffy grófné is. — Bizony kellene tégla, vas, anyag és több munkás. — mondja az építés veze­tője. — Még néhány millió korona bi­zony szükséges lesz. — Az sok. __ Majd csak meglesz az is — bizako­dik a főnöknő és Nopcsa bárónéra néz. _ Ha van még az embereknek szivük, — mondja a báróné. — Tavaszra már be is költözünk — erősíti a főnöknő. — Tavaszra. Most már hideg tél van­ és annyi ember van Ma­gyarországon, aki adhatna. Minden pezs­gőző, minden játékos csak egy ezrest adna, milyen gyorsan meg lenne ez a ház. És lenne 150 elhagyott gyermeknek lakóháza és a szeretet hősi lelkű ga­lambjai sem dideregnének télen a pad­láson. — Vannak még jószívű emberek — bizakodik a főnöknő. — Vannak — hagyja rá a bárónő. — Én kételkedem. — (Rapid—Hakoah 3:2.) A bécsi zöldfehérek ugyanúgy jártak teg­nap, mint múlt vasárnap a budapes­tiek. Cionista csapat volt tíz ellen­felük, amely azonban jál ékítsd csat — elég lelkiismeretlenül — durva­sággal igyekezett pótolni , és sorra h­­gtta le a legjobb játékosokat, győz­­ni azonban még így sem tudott. A mérkőzés nyugodt mederben indult, amikor azonban a Rapid a Hakoah előnyét másodszor is kiegyenlítette,­­ pedig Popovicsot már az első fél­időben harcképtelenné tették —­a Hakoah oly durva játékba kezdett, hogy a mérkőzés úgyszólván vere­kedéssé fajult. A Rapid ennek elle­nére a második félidő 26-ik percében megszerzi a győztes gólt is és a Hakoah 3:2 arányú vereségét már nem tudja megakadályozni. Ezzel a vereséggel elveszítette minden esé­lyét a bajnokságra is. — (TTC—RTK 3:2.) A volt I. osz­tályú TTC tegnap Rákosszentmihá­­lyon vendégszerepelt és tartalékos csapatával első győzelmét aratta. A mérkőzés sorsát a TTC jobb fedezet­sora döntötte el. — (A prágai mérkőzések­ közül legnagyobb meglepetést a Vrsovice —DFC mérkőzés hozta,­­ amely a cseh-német csapat 3:2 arányú vere­ségével végződött. A Sparta 6:2 arányban verte meg a Meteor VIII.-at és ezzel a győzelmével a bajnoki lista élére került. A Slavia—­­Viktoria Ziskov pótmérkőzés gól nélkül végződött, a végeredmény te­hát 4:1 maradt a Slavia javára. — (A Hanna—Rózsa boxmérkőzésről) a bécsi Sport-Tagblatt a következőket írja: A budapesti Fővárosi Cirkuszban­­ szombaton este majdnem háromezer fő-­­ nyi nézőközönség előtt professzionista boxmérkőzést rendeztek, amelyen ősz - trák ökölvívók is szerepeltek. A játék t­rend kissé szegényes volt, annál élén­­­­kebb azonban a tolongás és a közönség fegyelmezetlensége. A fontosabbik mér­kőzésen, amely a két westersúlyú bajno­kot, Hannát és Rózsát állította egymás­sal szembe, eredeti jelenetek játszódtak le. A mérkőzés bitójaként szerepelt Kan­­kovszkynak ugyanis az ökölvívásról alig van valami sejtelme. A második menete­­ben Hannát szabálytalan mély ütés érte és hányat esett. Kankovszky erről az esetről hosszasabban elbeszélgetett a bé­csi szövetség kiküldöttjével, aki Rózsa diszkvalifikálását kívánta, majd Han­nát kérdezte ki. Hanna, ahogy csak tu­dott tiltakozott a szabálytalan ütés el­len és egy perc szünetet kért. Erre Kan­kovszky, ez a „biróbajnok“ abbahagyta a számolást és szünetet rendelt el. Ekkor Rózsa segédje a ringbe ugrott és véden­cet jótanácsokkal látta el. Az ember azt hitte volna, hogy most már elkerülhetet­len Rózsa diszkvalifikálása, erről azok­ban szó sem volt és Rózsa segédje csak a pontozó bitók energikus fellépésért hagyta el a ringet. Miután pedig Hanna úgy, ahogy magához tért, folytatták a mérkőzést. " Hanna — amint azt legutolsó bécsi formája után sejteni lehetett — nagyon rosszul boxolt. Rózsa kemény volt és bátor, úgy hogy a mérkőzés eldöntetle­nül végződött, ami a szegénységi bizo­nyítvány a bécsi ökölvívó számára. A magyar pontozóbíró, Hegedűs a végső eredményt 48:48 arányban jegyezte fel, a bécsi pontozóbíró, Hassenberger pe­dig 47:48 arányban. Ezt a két értékelést átadták a döntőbírónak, aki ezek után — színte hihetetlen — Rózsát hirdette ki győztesnek. A bécsiek természetesen óvást jelentettek ba és a zsűri annak ellenére, hogy az óvás jogosultságát el­ismerte, nem helyesbítette az ered­ményt, mert félt a közönség haragjától. Remélhető mégis, hogy a zsűri, amely­nek elnöke egy Tatics dr. volt, mégis csak ad majd valamit a tiszta sportra és helyesbíti az eredményt, bár a döntőbíró — Kankovszky — megvá­lasztása mindenesetre elidegenítő. Hanna és Rózsa előtt Hegedűs kifogástalan Új Nemzedék — Majd meglátja­ — mondják hár­man is. Olyan bizalommal és hittel tudják ezt mondani,.­­jogy el kell hinnem. Csak mi­kor kint vagyunk az utcán és a hideg esőben összedidergek, mondom magam­ban: — Meglátjuk. . OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOCQCOCOOOGOGCÜGOCX A II. osztály válogatott csapata legyőzte az I. osztály válogatottjait — Az Új Nemzedék tudósítójától. A II. osztály válogatott futball­csapata tegnap délután az I. osztály legjobbjaival mérkőzött meg az Ül­­lői-úti pályán és 3—1 arányú szen­zációs, de megérdemelt győzelmet aratott. Lelkesebben és éppen ezért szebben és eredményesen játszott, mint „nagy“ ellenfele, amelynek vereségére legfeljebb csak az lehet a mentség, hogy Orth nélkül volt kénytelen felvenni a küzdelmet. Ha azonban ez mentség, ha egy játékos hiánya az egész csapat csődjét je­lenti, akkor csukjuk be a boltot és ne beszéljünk magyar válogatott csapatról, hanem Orthról és megint csak Orthról, a magyar labdarúgás alfájáról és ómegájáról ... Megállapíthatjuk, hogy a II. osztály közvetlen védelme — Zsig­­mond (KAOE), Oláh (33 FC), Ko­vács (VII. kerület) — klasszisokkal volt jobb az 1. osztály védelménél. Amsei, a „csodakapus“, egyáltalán nem bizonyult méltónak a szövet­ség: kapitány csökönyös bizalmára és olyan bizonytalanul mozgott ka­pujában, hogy a II. osztály első két gólja kizáróan az ő rovására ír­ható. A harmadik gól pedig­­ Kertész II. érdeme volt, aki saját kapuja előtt három méterrel driblizett és azután olyan ördöngős ügyességgel adta hátra a labdát, hogy Amsei­nél jobb kapus sem védhette volna. Kertész II. mindenképpen megérett már arra, hogy a zöld gyep helyett valamelyik kültelki kabaré dobogó­ján gyümölcsöztesse humorát. A „vicces“ Kertész után Molnárnak is sikerült a közönséget megbotrán­koztatnia. Amikor ugyanis látta, hogy a kitűnő II. osztályú védelem-­­ mel szemben nem tud boldogulni, megharagudott és egyszerűen levo­nult a pályáról. A közönség hangos pfuj-kiáltásokat küldözgetett utána és ezek után méltán várja el a szö­vetségi kapitánytól, hogy az MTK- nak ezt a tehetséges, de bántóan in­­dolens és sportszerűtlenül viselkedő játékosát november 26-án ne szere­­peltesse az osztrák válogatott csa­­pattal szemben. A csatársorban egyébként is könnyen fogjuk őt nélkülözni, mert hiszen Himmer (Vasas), Hirzer (Törekvés), Pataki (FTC), Orth (MTK), és Paid­asz (UTE), vagy Lenket II. (MTK) olyan erős összeállítású támadósor, amelynél jobbat ma aligha szerepel­­teth­etünk. A tegnapi mérkőzés után nem­ okoz nehézséget a válogatott csapat védelmének összeállítása sem. Am­sei „leégése” után immár kétsége­sen hogy legjobb kapusunk mégis csak Fehér (MAC), akit legfeljebb Neuhaus III. kerület), vagy Fá­­bián (MTK) kedvéért lehetne mel­lőzni, de semmiesetre sem Amsei kedvéért. Fehér előtt Fogl //.-nek (UTE) és a tegnap kitűnően bevált Kovácsnak (VII. kerület) kell bek­­kelnie, míg a fedezetsort így állíta­­nák össze: Blum (FTC), Kleber (III. kerület), vagy Hajós (Törek­vés), Tóth (KAOE). A KAOE Tóth­­ja ugyanis tegnap elsőrangúan sze­repelt, míg a II. osztályú csatársor eredményességét károsan befolyá­­solta az a körülmény, hogy tagjai úgyszólván kivétel nélkül nagy technikájú, de puha játékmodorú és könnyű­ labdarúgók voltak. A Flu- Mr-Rázsó szárny mindenesetre többet mutatott, mint az I. osztály jobbszárnyán Katzer és Molnár. Az I. osztály egyetlen gólját Hir­­zer adogatásából Urik rúgta, aki azonban tegnap még nem szerepelt hírnevéhez méltóan. A II. osztály góljait Rázsó, Tóth (KAOE) és Kertész I­. rúgta. A „nagy’ mérkő­zés előtt az I. osztály ifjúsági válo­gatott csapata játszott a II. osztály ifjúsági legjobbjaival. A fiatalok között sok a tehetséges védőjátékos, lőni azonban egyikük sem tud, úgy hogy a mérkőzés gól nélkül vég­ződött, vezetése mellett a bécsi Janacek mérk­­ött. Orra azonban megsérült és ezt már a harmadik menetben föladta küzdelmet Miltonnal, ezzel az egésze kezdő ökölvívóval szemben. Ez a „kü­delem“ nem ért fabatkát sem.­­ (A BEAC XXIV. évi­ közgyűlését november 7-én délután 6 órakor tartj meg a Gólyavár­ban. Mától fogva BEAC téli tornaóráit minden kedden csütörtökön és szombaton délutá 5—9-ig a Nemzeti Tornacsarnokban (Szentkirályi­ utca 26), minden szerdán és pénteken délután 6—9-ig a Reálta­noda­ utcai reáliskola tornatermében tartja meg, kedden kizáróan hölgyta­gok részére. — (Lengyel-magyar és osztrák-magya atlétikai mérkőzés) előkészítését hatá­rozta el a MASz nemzetközi bizottsága A lengyelekkel az északi és keleti kerü­­let atlétái mérkőznének, míg a Dunán­túl válogatottjai Stájerország legjobb­jaival mérnék össze erejüket. A vasár­napi „marathoni“ futás ügyével foglal­kozik majd a MASz intézőbizottsága is és előreláthatóan megállapítja, hogy a B­ESC vasárnapi futóversenye tulajdonkép­pen nem volt marathoni futás, mert en­nek távja nem­ 40.200, hanem 42.195 mé­ter. Marathoni futóverseny egyébként is csak országúton rendezhető.­­ (A párisi mezei munkásversenyre) az MTE ki akarja vinni az ESC hosszú­­távfutóit, Király Pált és Krausz Bélát is. Velük az MTE csapata Pakisban ver­hetetlen lenne, szerepeltetésükhöz azon­ban természetesen szükséges még az ESC beleegyezése is. Az MTE már bemu­tatta a párisi meghívót a MASz-ban és pártfogást kért, amit természetesen meg is kap.­­ (A Budapesti Korcsolyázó Egylet közgyűlésén)­ikegészítették a választ­mányt és elnökké újból Kailinger Mi­hály udvari tanácsost választották meg. Az évdíjas tagok beiratási díját 1200 koronában, évi tagdíját 1000 koronában állapították meg. Köztisztviselők e dí­jak felét fizetik. Az évdíjas tagok be­iratási határideje december 15-ike, a köztisztviselőké december elseje. Azok a tagok, akik december 15-ikéig évi je­­gyüket ki nem váltották, újabb beira­­tási díjat kötelesek fizetni. 1923 november 3. Negyven koronával olcsóbb lett a zsír — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Az Uj Nemzedék legutóbbi számában feleletet adtunk arra a kérdésre, hogy mi okozza az elviselhetetlen drágaságot,­ amikor az olcsóbbodásnak úgyszólván minden feltétele megvan, miután a ter­melői árak, az összes piacon mutatkozó túlkínálat miatt, az utóbbi napokban va­lósággal pánikszerűen zuhantak alá. A drágaságért kénytelenek voltunk a fele­lősséget az utolsó faktorokra, a kiskeres­kedőkre hárítani, akik az olcsóbbodást még ma is alig hajlandók észrevenni. De kezdik ők is beadni derekukat, mert mára már,­ ha nem is teljesen kielégí­tően, de bizonyos fokig mérséklődtek az árak■ A központi vásárcsarnokban a zsírszalonnát ma már 680—720, a zsírt 780—800, a báját szintén 780—800 koroná­ért árusították. Ezzel szemben azonban a sertéshús ismét drágább lett, mert a sertéskaraj árát 640, a combot 600 koro­nára emelték. Az elsőrendű marhahúst 400—520, a másodrendűt 800—440, a borjú elejét 640, a hátulját 500, a birka elejét­ 360, a hátulját 420 koronáért árusították. A zöldségpiacon ma alig jegyezhetünk fel valami lényeges változást. Az áruk minősége alig javult. Fejes káposztából továbbra is rengeteget hoznak fel és ma már az idénypiac ürítők piramisai mellé néhány hatalmas fejeskáposzta-piramist is raktak fel. A zöldség 18, a fokhagyma 80—90 vöröshagyma 80—90, kalarábé 30— 35, karfiol 120—130, cékla 35, tejeská­poszta 28—30, kel 35—40, vöröskáposzta 60—70 kopmnába került. • A tejtermékek piacán a vaj ára 1100 koronáról 1000 koronára csökkent. A tejföl 180, sajt 600—650 koronába került. Tojást ma ismét keveset hoztak fel és itt nem hallgathatjuk el azt, hogy ami­kor a tojásárusok 99 százaléka 36 ko­ronáért adja a tojást, egy Wesz M. Mik­lós nevű tojáskereskedő 37 koronát szá­mít darabjáért. Csodáljuk, hogy ez a nyilvánvaló árdrágítás a csarnokban cirkáló hatósági közegeknek nem tűnik fel. A halpiac változatlanul drága, az élő ponty 600—800 koronába kerül

Next