Uj Nemzedék, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-19 / 264. szám

Vasárnap BBEimsSBtiAEB553aa IRODALMI ÉLET As e­s5 teljes Csokonai­­kiadás Csokonai Vitéz Mihály Összes mű­vei. Három kötet. Kiadták Harsá­ny­i István és Gulyás József. Genius­­kiadás. XXIV., 702. m. 197 l. 7500 K. Két lelkes sárospataki tanárnak han­gyaszorgalma és egy könyvkiadó-cégnek merészsége páratlanul értékes ajándék­kal lepte meg a magyar irodalomtörté­netet: Csokonai összes műveinek kiadá­sával. Mikor először megpillantottam ezt az öt hatalmas, ízlésesen kiállított kö­tetet — a két első két-két részből áll s igy a cím szerint három kötetnek jel­zett munka valójában öt kötet — elfo­gott a megilletődés. Amire évtizedek óta vágyakoztunk, megvalósult: végre bír­juk a XVIII. század legnagyobb ma­gyar költőjének minden munkáját, meg­bízható kiadásban. Ez már magában nagyjelentőségű mozzanat. De Csokonai műveit nemcsak le kellett nyomtatni, hanem össze is kellett gyűjteni. Csokonai ugyanis egyike volt legtermékenyebb költőinknek; sokkal többet írt, mint amennyit módja volt az akkori nehéz viszonyok között kinyomatni, azonkívül sok versét pusztán barátai mulattatásá­­ra írta, s ezek, noha jó részükben kacag­tató komikummal árad a költő pajzán jókedve, nem voltak kiadásra szánva, így vagy másfélszáz versének a tudo­mány mindezideig nem tudott nyomára akadni, mignem száztizet közülök ez a két derék irodalomtörténész fölku­tatott és közkinccsé tett. Most végre elpihent az a fátum, mely Csokonait úgyszólván születésétől halá­láig, sőt azontúl még több mint egy szá­zadig üldözte. Valóban Katona József után ő a legtragikusabb sorsú költőnk. Egész lelkével c­süngött a debreceni kol­légiumon, mely őt nevelte és szégyen­szemre távoznia kellett belőle; szeretett egy leányt, mélyen, igazán, egy életre szóló szerelemmel, az hitegette, de amint módosabb kérője akadt, cserbenhagyta; hajlama a tanári pálya felé vonta, lel­kesedéssel tanított s olyan tudományos készültséggel, mint korában kevesen, de a maga hibáján kívül csak egy félévig taníthatott; életének utolsó éveit egy nagy feladatra szánta, meg akarta írni a honfoglalás eposzát, a magyar Reneis-t é­s meghalt, mielőtt az előmunkálatokon túljuthatott volna; tisztelettel, rajongás­sal közeledett kora irodalmi vezéréhez, Kazinczyhoz, s az meggyalázta emlékét , ami mindezt betetőzte: mérhetetlen irói becsvágy élt szivében, a halhatat­lanság vágya és reménye, lázas buzga­lommal rendezi munkáit sajtó alá, s egy pár kisebb művén kívül csak az egy Dorottyá­t láthatja nyomtatásban, a többi csak halála után jelent meg, együtt mind csak most, 117 évvel elkésve! Ez a teljes gyűjtemény az ismeretlen versekkel kiegészíti Csokonai költői ké­pét, de nem mélyíti ki. Csokonai meg­maradt, aminek eddig ismertük: a ré­gibb magyar irodalom legérdekesebb alakjának. Irodalomtörténeti jelentősé­gét megállapítani könnyű: Balassi után a legnagyobb lírikusunk, Zrínyi után a legnagyobb epikusunk s csak a nagy költői triász, Vörösmarty, Petőfi, Arany homályosította eb Nem kisebb esztétikai jelentősége sem: igazi költő, hatalmas érzések és mély gondolatok éltetik lírá­ját, kimerít­hetetlenül buzogó komikai ér epikáját; zengzetes ,és könnyed, min­den megnyilatkozásában művészi. Mind­ez azonban még nem fejti meg Csokonai m­ai népszerűségét. Annak, hogy a köny­­nyen felejtő, a rank­ irodalmi­­ értékeit meg nem becsülő magyar közönség gyö­nyörködik Csokonai 120 éves verseiben, egyéb okának kell lenni. Van is, éppen az, ami miatt Kazinczy és Kölcsey s a vezetésük alatt álló irodalmi tényezők a múlt század elején nem tudták fölis­merni Csokonai nagyságát: költészeté­nek újszerűsége. A klasszicizmus korában, mikor a be­teges eszményiség volt divatban, egye­temes érzések halvánnyá cizellálva, minden egyéni színtől megfosztva. Cso­konai költészete a maga közvetlenségé­vel és őszinteségével, egyéni elemeivel és realizmusával, a maga népies jellemé­vel idegenszerűen hatott. Azóta az idő nagyot fordult s éppen abban az irány­ban, melyet Csokonai költészete muta­tott. . Az ízlés megváltozásával Ka­­zinczyék elavultak, Csokonai modernné lett, ő időrendben az első magyar költő, akiben a mai ember fölismeri a lelki rokonát. Vannak egészen modern költői eszméi — például a múlandóság és a szerelem érzéseinek sajátos kapcsolata, mely aztán Petőfinél újra megjelen; vannak a modern ember szemléletéből fejlett költői képei — igy az esti hold­fényben bemutatott gyertyánerdő, szinte Kacziány ecsetével festve, vannak mo­dern érzésrezdülései — így az érzékiség bevitele a költészetbe, finoman, diszkré­ten és mégsem bántóan. Csokonai sok tekintetben megelőzte korát: ez magyarázza költészetének kü­lönös sorsát. Amíg élt, egy kis kör bál­ványa volt, az irodalom szélesebb réte­gei idegenül állottak vele szemben. Halála után lassan-lassan, de egyre nőtt. Először a tudósok fedezték föl, de még nem teljes értékét, azután a költők érezték meg igazi nagyságát, főként Pe­tőfi és Arany, majd aztán az olvasó kö­zönség ismerte el magáénak, végre most, legújabban, a kiadók. Fölismer­ték, hogy Csokonai költészete üzleti szempontból is érték: ez az utolsó, a legnagyobb mozzanat. Az a költő, akiért halála után 117 évvel sem félnek millió­kat kockáztatni a kiadók, az már nem­csak az irodalomtörténeté, az már az életé, sőt az örök életé. r. r. A vallás és közoktatásügyi központi igazgatás 1867. előtti történetének váz­lata. Tanulmány. Irta: Magyary Zoltán dr. Ez a kis füzet a magyar vallás- és közoktatásügyi kormányzás vázlatos történetét adja a kiegyezés koráig. Ma­gyary Zoltán, mint a jelenlegi kultusz­minisztérium osztálytanácsosa, alaposan ismeri a kérdést. Az egész anyagot há­rom fejezetre osztja. 1. A rendi alkot­mány kora, 1848-ig. 2. A felelős magyar minisztérium, kora, 1848—49-ig. 3. Az ab­szolutizmus kora, 1849—1867-ig. A szerző minden korszak történetét ismerteti rö­viden, megadván karakterét az akkori magyar kultusz­politikának. A rövid, egyéves füzet annyira fontos anyagot ölel fel, hogy úgy a szerző, mint az ügy fontosságának szempontjából igen jó volna, ha ezen a vázlatos összeállításon egy nagyobb, kultúrtörténeti munka épülne fel. JCCOOCOCXXJOOOOCOOOOOOOOCOOCOOOCOOOOCOQOOCOOCCOCCOOCCGC Új Nemzedék 1922 november 19. A bécsi sakk-kongresszus — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A bécsi országos vásárral egyide­jűen rendezett sakk-kongresszus méreteivel és érdekes attrakcióival méltán vonja magára a sakkozó­világ figyelmét. A kongresszus, me­lyet november 12-én a J­esse-palo­­tában a köztársasági elnök nyitott meg, sakk-ipari és sakk-irodalmi művek kiállításával és eladásával és sakk-kuriozitások közszemlére tételével kapcsolatos. A versenyek — a résztvevők számát és játék­erejét tekintve — nagyszabásúak. A nemzetközi mesterverseny favo­ritba Aljechin. Első díja nyolcmillió osztrák korona. A verseny állása most a következő- Tartakower 4, Aljechin 31&, Rubin­stein 3, Wolf 3, Grünfeld 2‘/>, Spiel­mann 2, Vukovics 2, Maróczy 114 (1), Réti 1K, Bogoljubáv 1 (1), Tarrasch König V-i (i), Sämisch Y, Takács 0 (1), Kmoch 0. Ma, szombaton a következők mér­kőznek meg egymással: Rubinstein Vukovics, Tartakower - Tarrasch, Maróczy-Bogoljubov, Aljechin-Grün­­feld, Wolf-Takács, Stuelmann Sö­­tnisch, Réti-Kmoch. A nemzetközi főtorna győztese kongresszusba­jnok címet nyer. A négy nyolcas csoportból két-két já­tékos kerül a döntőbe. Ezen a ver­senyen magyar részről Szigeti, Mel­ler és Tyroler indultak. A bécsiek első helyre Müller, Loquenz, Wolf A. és Fischer osztrák amatőröket tippelik. A melléktomán negyvennyolcan mérkőznek. Lesz ezenkívül hölgy­torna, villámtorna, hadisakk-ver­­seny és élősakk. A meisterversenyről Maróczy nagy­mesterünk egyik játszmáját itt kö­zöljük: FXc6+, bXc. 8. HXd4, Fd7. 9. Vf3, c5. 10. Hf5, FXf5. 11. VXf5, Vc8. 12. Vf4, Ve6. 13. Hc3, Fe7. 14. b3, 0—0. 15. Fb2, cG. 16. Bfel, Hd7. 17. Hd5! (Ha cXd, akkor 18. eXd, VXd5. 19. BXe7 és Vg4, Vh4 fenyegetéssel.) Fd8. 18. He3, Fl'6. 19. FXf6, VXf6. 20. VXfG, HX16. 21. Hf5, Bfe8. 22. HXd6, Be6. 23. Bad!, Bd8. 24. / IV7, BXdl. 25. BXdl, BXe4. 26. MXc5, Be8. 27. HXa6, Kf8. 28. a4, Bc2. 29. Hb4, c5. 30. Kfl, Be6. 31. Hd5, HeS. 32. Hc3, Bb6. 33. Bd8, Kc7. 34. Bc8. Sötét fel­adta. 31. sz. feladvány Várady Miklós dr.-tól. — Eredeti. Matt 2 lépésben. 43. sz. játszma Bécsi verseny, 1922. Világos: Maróczy. Sötét: Kmoch. 1. e4. e5. 2. Hf3. Hc6. 3. Fb5, a6. 4. Fa4. Hf6. 5. d4. eXd. 6. 0—0, d6. 7. Sakkhírek A Magyar Sakkszövetség decem­beri mesterversenyén a következő magyar amatőrök játszhatnak: Steiner E., Havasi K., Nagy G., Schweiger, Chalupetzky, Hajós, Krivoss, Balogh, Négyesy. Ez a mi­nősítés nagyjában megfelel az Új Nemzedék olvasói véleményének. A néhány hónappal ezelőtt lapunk ál­tal rendezett szavazás eredménye szerint u. i. amatőrjeink játékerő­sorrendje így alakul: Steiner 10, Havasi 13.3, Nagy 15.1, Schweiger 17.1, Chalupetzky 17.4, Szávay 18.7, Hajós 19, Szigeti és Elekes 21.2, Bakonyi és Krivoss 21.3, Mayer 23.4, Temanovich 25, Balogh, Zinner L., Filep, Balla F., Exner Gy., Né­gyesy. Szávayt külföldi tartózko­dása miatt mellőzte a bizottság, Négyesy versenyrebocsátását pedig az­ teszi megokolttá, hogy Budapest ezévi bajnokságát ő nyerte meg. A Budapesti Sakk-körben házi­verseny folyik. Ismertebb résztve­vők: Steiner E. és L., Kiss Marcell, Flesch. A Gajdos-emlékversenyen Reich, Herz és Lévay vezet. A B. S. T. ver­senyén eddig Urváry veretlen. A magyar nemzeti feladványver­­seny eredményét a B. S. T. decem­ber 2-ikán hirdeti ki. Kihirdetés után társasvacsora, melyre a klub vezetősége a sakkbarátokat ezúton hívja meg. A Középiskolai Sakkszövetség díszelnöke, Pintér Jenő főigazgató indítványára A magyar sakkozás története címmel pályatételt írt ki. Az Új Nemzedék levelezési ver­senyének eddigi eredményei: Hor­váth J. (1) — Horváth A. (0), Wes­sely (1) — Szász (0), Wessely (1) — Bursch (0), Takács (1) — Szász (0), Holecz (1)­­— Szász (0), Tenyák (1z) — Steindl (0), Kellner, Cha­­lupka, Kovács, Pataky, Horváth J. és A. kilépett. Felhívjuk a verseny­zőket a gondolkodási idő szigorú megtartására. A mi játszmánk folytatása: 29. FXe8, Hf5. B­rillldnson, _______dísztárgyak olcsón kaphatók. Fiók : Király­ utca 50 Terefon 6*-9a. A Szinyei Társaság bemutatkozó kiállítása — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Az a mű­vésztársaság, amely 1920 ta­vaszán, Szinyei-Merse Pál halála után az ő nevével megalakult s azóta állan­dóan és igen rokonszenvesen szerepel művészeti életünkben, most rendezi első kiállítását a Nemzeti Szalonban. A kiállítás koronája Szinyey-Mersz Pálnak három olajfestménye: egy őszi tájkép, az elmúlás melankóliájával, a Hun­túzokhoz készült részlettanulmány s a Csönd című tájkép, amely utolsó alkotása volt a mesternek. A nagyte­remben Szinyei képein kívül Vaszary Jánosnak hat jellegzetes munkáját lát­juk. Cikkázó színfoltok játéka valameny­­nyi, csupa sejtetés, de szuggesztív erejű sejtetés. Iványi-Grünwald Béla, akinek hét, részben nagy vászna van, a termé­szet poétája, inkább a formáké, mint a színeké. Nem realista, nem lesi el a természetet, hanem megfogja és egészen egyéni természetszemléletén keresztül közli velünk. Perlmutternek három kü­­­lönböző értékű képe van ebben a terem­ben. Legfinomabb közöttük a Falu vége templommal című. Csók István téli táj­képét régóta ismerjük, Hatvany Ferenc női aktját is, amely a Szépművészeti Múzeumé. A második teremben fényes Adolf kollekciójának legszebb darabja, a „Szent Ferenc prédikál a madaraknak“ című festmény. Hangulata azonban in­kább népmese, mint biblikus. Magyar- Mannheimer Gusztáv nem ért rá újat produkálni, annál kellemesebben lepnek meg Réti István mélyen átérzett, benső­séges tájképei. Rasch Andor élénk és színes tengerparti képeket állított ki Rippl-Rónai Józsefé a harmadik terem domináló helyzete. Tizenhat olajfestmé­nyét és pasztelljét hozta el, hogy egész skáláját megmutassa sokat magasztalt és gyakran megtámadott egyéni szüré­­szetének. Mattyasovszky Zsolnay László erőteljes, férfias ecsetkezeléssel dolgozik. Leghatásosabb képe a Nyugvó nő. Rudnay Gyulát nem képviseli eléggé jellegzetesen az a négy tájkép, amelyet kiállított, noha valamennyi nagyon finom és hangulatos. Strobenz Frigyes női tanulmányképe mélyen átérzett, melegszívű munka, amit Herman kollekciójának egyik darabjá­ról sem mondhatunk. A negyedik teremben néhai Csáktor­nyai Zoltánnak, a társaság egyetlen ha­lottjának, három friss tájképét állították ki. Ulatz Oszkár magyarosszűi és üde­­szk­a képei, Thorma János huszáros zsá­nerképe, Pólya Tibor bravúros enteriőr­­világítási effektusos képe, Szőnyi ro­busztus erejű önarcképe és Vidovszky Béla friss tájképei a föltűnőbb darabjai ennek a teremnek. Az ötödik teremben Csók István káprázatos színgazdagsága és mozgékonysága Cigánylakodalma do­minál, mellette néhány excentrikus, já­tékos tanulmánya. Sok erőt látunk Sző­nyi István „Ivók“ című nagy vásznán, Zoldor István rézkarcain viszont a nagy finomságot csodáljuk. Falus Elek ipar­művész kiállította IV. Károly király re­mekbe készült Hitlevelét, amely termé­szetesen az állam tulajdona és a Szinyei- Merse Pál társaság alapítólevelét A kiállítás plasztikai része nagyszerű meglepetés. Kisfaludi-Strobl Zsigmond nem kevesebb, mint tíz új munkáját ál­lította ki: egy ifjú nagyszerű lendület­tel elkészített aktját, amely síremlék lesz a Kerepesi­ úti temetőben, Széchenyi László gróf és Papavicini György őr­­gróf portréját, amelyek közül különösen az utóbbiban hallatlanul nagyszerű erőt látunk, továbbá bájos leány- és fiúportré­­kat és egy nagyon finom kifejezésű női tanulmányfőt. Kisebb munkái között a legjelentősebb a Pázmány-szobor mi­niatűr terve. Sidló Ferenc, aki egyéb­ként a monum­entális plasztika mestere, most kisebb meéretű munkákat állított ki: kedves gyermekfejeket, lágy női ak­tot és női portrét Valamennyin meglát­szik, hogy a kisebb méret finomsága éppen olyan mértékben megvan ebben a művészben, mint a monumentálisnak az ereje. Szentgyörgyi István, a harmadik szobrász rendkívül kecses díszkutat ál­lított ki és játékos finomságú apróságo­kat. A kiállítást, amelynek egységesen magas színvonala és szokatlan gazdag­sága nagy meglepetés lesz a közönség­nek, vasárnap délelőtt nyitják meg.

Next