Uj Nemzedék, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-22 / 291. szám

rá Péntek U­ Nemzedék 1922 december 22. Egy pártonkívüli és egy kisgazda kritikája az indemnitásról Tájékozatlan a quirindit követünk — Ne bántsd a kisgazdát! — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A nemzetgyűlés ma tartja ebben az évben utolsóelőtti ülését, holnap már megkezdődik a Ház 16 napos karácsonyi vakációja. A nemzet­gyűlési képviselők azonban már a szünet hírére elutaztak a főváros­ból, úgy hogy fél 11 órakor még egy képvis­elő sem látható a parlament folyosóján. Később érkeznek meg a mai ülés első szónokai is, a kor­mánypárti Bell Miklós és az ellen­zéki Baross János. Bell Miklós, hír szerint, hosszabb beszédre készül és a gazdasági kibontakozás érdeké­ben fog beszélni, sőt, hír szerint, 61 oldalas határozati javaslatát is fel akarja olvasni a mai ülésen. Amikor erről Szcitovszky Béla, a nemzet­gyűlés elnöke értesül, azonnal fel­keresi Bell Miklóst és puhítani kezdi, hogy az indemnitás vitájának megrövidítése céljából hozza azt az áldozatot, hogy álljon el beszédétől. Bell Miklós hosszabb , rábeszélés után csakugyan hajlandó elállani a­ szótól, úgy hogy a mai ülés első szó­noka Lovász János lesz, aki rövi­­debb beszédet mond. A baloldali folyosón Usetty Fe­renc méltatlankodik a képviselők pontatlansága miatt és azzal fenye­­getődzik, hogy névsorolvasást fog indítványozni. Baross János külpo­litikai kérdésekre tereli át a szót. Az Új Nemzedékben ugyanis leg­­utóbb nyilatkozata jelent meg és megemlítette ebben a nyilatkozat­ban azt, hogy Nem­es Albert gróf római, quirináli követünk hír sze­rint nem tudott felvilágosítást­ adni az olasz királynak Magyarország te­rületének és lakosságának csökkené­séről. Baross János csodálkozva em­líti most, hogy erre a nyilatkozatra a kormány egyáltalán nem reagált. Ezután a képviselők azt találgat­ják, hogy ki lesz az új párisi ma­gyar követi, mert Bánffy Miklós grófnak, akit sokéig ennek az állás­nak jelöltjeként emlegettek, értesü­lésünk szerint annyira megrongáló­­­­dott az egészsége, hogy hosszabb pi­henésre van szüksége és így semmi­­esetre sem vállalhatja el a párisi követséget-A miniszterek közül elsőnek érke­zik Kállay Tibor pénzügyminiszter, aki háromnegyed tizenegykor jele­nik meg a folyosón és a közben meg­érkező kormánypárti képviselők mindjárt körül is veszik. A kereske­­delmi és ipari érdekeltségeknek ma délelőtti értekezletére terelődik a szó. Ezen az értekezleten tiltakozni kívánnak az adókivetések igazságta­lansága ellen. Kállay Tibor pénz­ügyminiszter erre a következőket jelenti ki: — Bízom benne, hogy találunk megnyugtató megoldást és annyi bi­zonyos, hogy a közönség jogos sé­relmeinek orvoslásáról gondoskodni fogunk. Ami a kereskedelmi és ipari érdekeltségeknek azt a kíván­ságát illeti, hogy a felszámoló bi­zottságokat szaporítsuk, kijelenthe­tem,­­hogy e kívánságuk is teljese­dik, mert ezek a bizottságok éppen most vannak átalakulóban. A nemzetgyűlés csengői néhány perccel háromnegyed tizenegy óra után szólalnak meg és Szcitovszky Béla, házelnök nyitja meg az ülést. A konszolidáció föltétele a munka Napirend szerint következik az indemnitás általános vitájának foly­tatása. Az első szónok Lovász János. — Ebben az országban — úgy­mond Lovász — csak akkor lesz teljes konszolidáció, ha mindenki a maga munkájához lát Nálunk min­denki politizál. Egyik azt hiszi, hogy ez a műveltségéhez tartozik. A másik pedig megél belőle, így alakul ki azután az a politikai ze­nekar, amelyben mindenki csodála­. Csodálom, hogy jólesik egyes lapoknak gúnyt űzni belőlük. Csi­nálnak rólunk vicceket is, olyan formában például, hogy egy beteg kisgazda képviselőhöz elhívták az orvost és amikor az orvos meg­kérdezte a képviselőtől, hogy mi baja van, a képviselő azt felelte: Nem tudok a sarkamra állani! (Derült­ség.) Hát ez viccnek jó vicc, de ha nem is tudunk a sarkunkra állani, azért becsületes magyar­ok vagyunk és megtesszük kötelességünket. Leg­utóbb megtörtént az, hogy „memo­randummal“ a kormányhoz fordul­tunk, erre a Pesti Hirlap a legna­g­yobb otrombasággal önző és kapzsi isgazdáknak nevezett bennünket. Felkiáltások­­a baloldalon. Hiszen a kormány fizeti. Lovász: Mindenesetre furcsának találom azt, hogy amikor ma a leg­nagyobb küzdelemmel próbáljuk megvédelmezni évtizedek óta elha­nyagolt érdekeinek, akkor akadnak lapok, amelyek így vetik el ve­lünk szemben a sulykot. Mi nem tehetünk róla, hogy a Pesti Hírlap vezércikkírója ilyen beteg gon­dolkodású. De tudnia kellene azt, hogy a nemzetet csak a tősgyökeres gazdatársadalom képviseli igazá­ban. — Az indemnitás bírálatánál el­sősorban azt kellene tudni, hogy feltétlenül szüksége van-e rá a kor­mánynak, vagy csak nem akar ex­­lexbe kerülni. Mivel ez az utóbbi a valószínű ,el is fogadom az indem­­nitást. Be is fejezem beszédemet, de Drózdy képviselő úrnak akarok válaszolni, aki az ellenzéki oldalról olyant mondott, ami mindnyájunk szívébe vág. Kuna P. András: Valótlant állí­tott! Lovász: Tévedsz, András bá­tyám! (Derültség.) Ellenzékinek lenni nem bűn, lehet valaki a kor­mány ellen, de nem lehet a magyar­ság ellensége. A szólásszabadság mindenkinek a legnagyobb kincsre, de erre a szabadságra csak annak van joga... Rassay Károly: Aki a kormányt támogatja! Lovász:... nem, hanem annak, aki ezt a szólásszabadságot az or­szág érdekében használja fel. (Taps.) Ha az ellenzék így gondolkodik, ak­kor teljesen egyetértünk. Mi nem akarunk a győző államok kapujá­ban ülni koldus módjára, jöjjön in­kább a nagyszerű halál. A javasla­tot elfogadom. A szónokot számosan üdvözlik a jobboldalon. Üdvözlők egész tömege veszi körül. A következő szónok Baross­­János pártonkivüli: Baross János. Nekünk pártonki­vüli képviselőknek részben kellemes, részben kellemetlen a helyzetünk. Igaz, hogy függetlenül megmond­hatjuk véleményünket, de akkor csösük is van, például szilvafájuk, kifőzhetik a szilvát de ezután áta­lányt kell fizetni. Azonkívül, ha két­vagy három liternél többet talál a finánc, ezért meg is bírságolják. Száz esetet tudnék felsorolni ezekről a zaklatásokról. Megtörtént például, hogy valakinek 28 korona adót kel­ett volna fizetnie és ezért be kellett mennie a városba. A 28 koronás adó vasúti költ­sége 270 koronába került.­­ Tudok olyan esetről is, amikor egy orvos az egyik gazda beteg gyermekét csak abban az esetben volt hajlandó megvizsgálni, ha 12.000 koronát fizet. Vass József, népjóléti miniszter (fejét csóválva): Kérem az orvos nevét! szidnak jobbról és szidnak balról. (Derültség.) Mai beszédem jobbról is, balról is elégedetlenséget fog kel­teni. Elismerem, hogy a kormány jóindulattal dolgozik és tudom, hogy emberfeletti munkát végez és a mi­niszterek sápadtra dolgozzák ma­gukat. Kállay pénzügyminiszter feláll és kimegy a teremből. Rassay: Kállay ezt már nem bír­ja ki. (Derültség.) Baross: A mai helyzet az, hogy tizenhárom, vármegyében hat millió magyar mellett ... Felkiáltások a szocialistáknál: Két és fél! Pikter Emil: Vagy talán a zsidó­kat nem tartja annak! Baross: A zsidókérdésről nem akartam beszélni, de ha megboly­gatják, azt is elintézem. Testvérem­nek tartok minden olyan zsidót, aki átérzi a magyarság minden fájdal­mát, de vadhúsnak tartom a nemzet tes­tén azt a zsidót, aki testében és lelkében, közgazdaságában és kultúrájában idegen a ma­gyar faj lelkétől. (Taps a kormánypártom és a ke­resztény ellenzéken.) A quirináli eset — Áttérek az integritás kérdé-­­sére. Nagyon fontos­­volna a ma­gyar integritás szempontjából, hogy külföldi diplomatáink megfelelő képzettségűek legyenek. Elmondja a quirináli követ esetét, aki neon volt tisztában a magyar integritás legelemibb részéve. Röviden, ismer­teti Buday Lászlónak A megcson­kított Magyarország című könyvét Rassay: Talán küldjük el a quiri­náli követnek. Baross: A bécsi interparlamentá­ris kongresszus idején egy francia delegátus megkérdezte, mii magya­rok miért vagyunk annyira elége­detlenek, hiszen ott van Hollandia, Belgium, azok is kis államok, mégis meg tudnak élni. Történetesen Ap­­ponyi a maga sudár termetével és Papp Géza báró a régi parlament ismert alakja, alacsony termetű em­ber, egymás mellett állottak. Rámu­tattam Papp Gézára. „íme — mon­dottam a franciának — ő közismert kistermetű ember és nagyon jól meg tud élni. ______ — Ugrón Gábor: Mert megszokta, hogy kicsike! Baross: Úgy van, tisztelt nemzet­gyűlés. Mi magyarok meg­szoktuk azt, hogy nagy állam voltunk és azt mondottam a francia delegátusnak, ha Apponyi Albertból két ilyen kis embert alkotnának, egyik sem tud­na megélni. Éppen ezért a mai Ma­gyarország tizenhárom vármegyéje sem tud megélni. Jásképen karmester akar lenni. (De­rültség a Ház minden oldalán.) Ez így tovább nem folytatódhatik. A munkát szeretni kell és az Istent imádni. (Zajos taps.) Az egyéni önző érdekeken kívül vannak szen­­tebb érdekek is. Ilyen s­zeanpontból fogom bírálni az előttem fekvő fel­hatalmazási törvényjavaslatot . Az első lesz a teherviselés szempontja. Én nem a kormány­pártnak, hanem az országnak va­gyok a híve és így nagy nehézséget látok abban, hogy az adók egész tömkelege torlódott össze. Odakinn a perifériákon a sok zaklatással tönkreteszik a szegény embereket. Vegyük csak például azt, hogy a tiznoldal kisgazdáknak vagyonvált­­ságot, búzaadót, felszerelési adót kell űzetniük, azonkívül ha gyümöl­­ cse vicceljünk a kisgazdákkal! Kirohanás a tisztviselők ellen Lovász János: Ez így nem me­het tovább! Igaza van Gaál Gaszton képviselőnek, amikor azt mondja, hogy a teher megoszlása rendkívül aránytalan. Miért van szükség arra, hogy minden tíz lakosra egy tisztvi­selő jusson. Elégületlenséget szül a kisgazdák körében az, hogy a tiszt­viselők, akik gyolcsot és cukrot kapnak kedvezményes áron, ezt eladják a kereskedőnek. Pedig olyan jámbor az a falusi nép, mint egy kisgyerek. Azt egy kis cukorral is meg lehet nyerni. (Derültség.) .— Áttérek az államvasutak kérdé­sére. Helytelennek tartom, hogy az államvasutak redukálják a forgal­mat. Mindenütt nem hogy redukál­nák, növelik a forgalmat. Gaál Gaszton: De a szalonkocsi­kat nem redukálják! Rassay Károly: Sem a vadászati luxusvonatokat. (Zaj a kormány­párton.) Baross: Itt van a főváros ügye. Magyarország büszkesége, a szép Budapest csőd előtt áll. De vidéken is ugyanígy van, az utak járhatat­lanok. Mindenhol beleütközünk abba az alaptörvénybe, hogy kétszer kettő négy és hogy a mai tizenhárom vár­megyéből nem lehet megélni. A leg­­szomorúbbb azonban az, hogy már megkopott az emberek karaktere is. A falu népe sem elégedett, nem bol­dog, a vidéknek is meg vannak a maga szenvedései, ahogy azt Lovász János bátyánk az előbb nagyon szé­pen elmondotta. Szomorú a vidéki proletáriátus sorsa, szivet szomorító. (Úgy van! Úgy van! az ellenzéken. Még szomorúbb azonban a városi intelligencia lezüllése, a zongorát és a télikabátot már eladták, most ke­rül sor a fehérneműre. Meskó Zoltán: Ott van minden a Teleki-téren. Az irredentizmus ment meg a haláltól Baross: Az irredenta politika az egyetlen, amellyel a lassú és nem is dicstelen haláltól meg tudjuk men­teni az országot. Rassay Károly: Elzász-Lotharin­­giát azért nem Boulanger tábornok szerezte meg! Baross: Ezt nemcsak mi, magyar irredentisták mondjuk, hanem tud­ják ellenfeleink és ellenségeink Prá­gában is. A trianoni béke csak epizód a fajok nagy, keserű harcában, amely Nyugat- és Keleteurópában lezajlik. A cseh imperialista politi­kát a cseh nagyipar és kapitaliz­­­mus képviseli, amelynek gyarmatok kellenek. A felvidéki ipart mester­ségesen kipusztítják a csehek, hogy legyen Gima Absatzgebietjük. A má­sodik Absatzgebiet volna a Balkán. — Az Isten úgy akarta, hogy a cseh imperialista politika útjába álljon Magyarország. Ezért meg­próbálták az úgynevezett pókháló­elméletet, korridorokat akartak mindenfelé. Ez gyenge gondolat, az első európai nagytakarítás lesö­pörte volna az ilyen pókhálókat. A végcéljuk a magyar faj teljes ki­­pusztítása, ezért ha élni akarunk, a trianoni békét fel kell borítani. Griger Miklós: Mihelyst lehet! Rothenstein Mór: Modern eszkö­zökkel! (Nagy felzúdulás.) Baross: Minden eszközzel, ha kör­münkkel tudjuk, hát azzal is. Na­gyon tévednek azok az urak, akik azt képzelik, hogy amikor a trianoni békében a feltételeket megszabták, egyszerűen a vad rablási ösztön dolgozott volna. Ellenségeink kal­kuláltak. A levágott részbe bele­esik az élő magyarság egyharmad­­része, három és félmillió magyar. Lapunk zártakor az ülés tart. • A nemzetgyűlés folytatását a Nemzeti Újság holnap régesz száma közli. Karácsonyi ajándéknak legalkalmasabb Sárcipő A1*: 3000 K Elegáns lakkcipő 4000 K Férfi sárcipő 3300 K Házicipő teveeifk­, Mi-talppal 1200 K Házicipő 2500 K Tornacipők fehér és egyéb mínekben. Parrwant/ férfiak, nők és gyermekek részére DUI UJJUK mélyen leszállított árban Schäfer cég, K. DStrentel-tér 4-6. Tel: 5-71. Harisnyaneműek olcsón árusittatnak. Az új nemzedék csak az Uj Nemzedék olvasója !

Next