Uj Nemzedék, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-07 / 279. szám
Negyedik évfolyam, 279. 1(958.) szám A/otik korona & Budapest, 1922 december 7. Csütörtök Előfizetési ív: Egy hónapra 200 korona, negyedévre 50 korona. Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron 10 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint. Reklamációk: 19—25. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V. ker., Honvéd utca 10. szám. — Telefonszám: 127—46, 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók 1 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal: IV., Duna u. 61 Telefon: 123*08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121-41 Külpolitikánk A miniszterelnök válasza, amelyet Friedrich István interpellációjára adott, lehet diplomatikus, lehet a dolog lényege elől kitérő, de semmi esetre sem olyan, amely az évek óta valami megmozdulásra s a külföldi diplomácia elevenségébe való belekapcsolódásra váró közvéleményt kielégítené. Mert elvégre is a magyar kormány nem azért van, hogy folytonosan ellenségeink felé parírozzon, hanem azért, hogy a magyar közvélemény lágyainak, érzelmeinek és akaratának legyen hordozója. Évek óta az külpolitikánk hibája, hogy kevés benne az önérzet. Mindig attól retteg, hátha meg talál haragudni az a zsarnoki szövetség, amely szeretné az egész világotlábai előtt látni. Hiszen szép az óvatos okosság, de kérdezzük, célszerű-e, mikor azt látjuk, hogy éveken át tartó engedelmes hajbókolásunknak éppen annyi az eredménye, mintha folytonosan szembeszálltunk volna rabszijtartóinkkal. Ezért tartjuk a miniszterelnök tegnapi külpolitikai beszédét befelé nem szerencsés hangúnak. Mert ez a beszéd tele volt rezignációval, pesszimizmussal és azzal az alaphanggal, amely eddig is jellemezte külpolitikánkat: a folytonos és érthetetlen szordinóval, amelynek alkalmazására mindenki tarthat igényt, csak a nagy- és kisántánt néni. Igaza van a miniszterelnöknek, hogy nagyhatalmasdit nem játszhatunk, de minden kis népnek meg van a joga arra, hogy önérzetes legyen és ezt éreztetni is merje. Külpolitikánk óvatos mundátorai erre ismét azt fogják mondani, jaj, az a fő, hogy a beszédnek milyen a hatása kifelé. Kifelé, mi kimondjuk őszintén, az az érzésünk, hogy egyszerűen fütyül ránk a külföld. A miniszterelnök is elismerte, hogy nincs súlyúnk a nemzetközi diplomáciában. Ez baj, nagy baj. De ebben az esetben tekintélyt nem szerezhetünk mostani lagymatag felfogásunkkal. Hónapok óta nincs külügyminiszterünk és ha volna is és a régi volna, akkor sem történne semmi. Külföldi megbízottaink is évek óta alszanak. Tessék olyan emberekre bízni a nemzet képviseletét, akikben agilitás, több energia, több önérzet és invenció van, mint a mostaniakban és mindjárt lesz tekintélyünk. Több hang, több életjel, több tett kell a külpolitikában és akkor észreveszik kifelé is, hogy vagyunk. Lám, aki kiabál, aki sarkára áll, aki szólni mer, azzal leülnek a világ sorsát intéző asztalokhoz. Amíg mi szepegünk és folytonosan óvatos szavakon rágódunk, addig még a macskaasztalnál sem lesz helyünk, csak a sarokban. Jöjjenek olyan emberek, akik ki mernek állani ebből a tespedésből és kifelé is éreztetni tudják, hogy ébren vagyunk és élni is akarunk. Mert mindenki győz, aki nem mond le és nem rezignált s aki kiáltani mer, azt észreveszik. Se. Izmed és Curzon párbaja Francia félhivatalos jelentés a konferencia nehézségeiről — Csicserin tovább folytatja aknamunkáját Ma tárgyalnak a tengerszorosokról — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentess Berlinen át.** Lausanne, december 6. A keleti konferencia még mindig nincs túl a válságon. Parisban is, Londonban is még mindig számolnak azzal, hogy az értekezletet esetleg meg kell majd szakítani anélkül, hogy eredményt értek volna el. Az egész helyzetet jellemzi a francia külügyminisztériumnak ez a közleménye, melyet tegnap adtak ki Párisban. A keleti konferencián felmerült ellentétek és a még ezután felmerülhető véleményeltérés kapcsán megállapítható az a tény, hogy Franciaország és Anglia teljesen egységes álláspontot vallanak úgy az oroszokkal, mint a törökökkel szemben. Az oroszok egészen világosan arra törekszenek, hogy ezt az egyetértést lazítsák és azért támogatják a törökök ellenállását, hogy így sikerüljön nekik valahol rést találniuk az angol-francia egyetértésben. Ugyanebből az okból az oroszok nagy figyelemmel kisérik a londoni konferencia előkészületeit is és meg akarják várni a miniszterelnök találkozását hogy esetleg itt találjanak valami alkalmat, melyet kihasználván, éket verhessenek a francia és az angol kormány közé. Ez a szándék azonban még abban az esetben sem sikerülne, ha Olaszország a londoni konferencián olyan követelésekkel lépne fel, melyek váratlan nehézséget okoznának. Ebből a közleményből kicsendül az aggodalom, hogy Lausanneban is, Londonban is itt meg új nehézségek nyugtalaníthatják az ánlant laza együttműködését. Az angol lapok londoni jelentése szerint most már angol körökben is némileg pesszimisztikusabban ítélik meg a keleti konferenciát. Úgy látják, hogy a helyzet Csicserin megérkezése óta erősen roszszabbodott. Csicserin minden erejével azon van, hogy az ellentétet Törökország és a hatalmak között, de Anglia és Franciaország között is fokozza. Ez a ravasz és cselszövő orosz megbízott legutóbb egy lap tudósítója előtt így nyilatkozott: — Mindig azt hittem, hogy Franciaország a maga politikáját követi a Keleten. Most azonban úgy látom, hogy Franciaországnak nincs politikája, de ha volna is, az angolok kedvéért lemondott, eredeti elveiről. Oroszország politikája a tengerszorosok kérdésében világos és minden olyan döntés ellen irányul, ami a tengerszorosok szabadságát veszélyezteti. Közben Curzon lord azon fáradozik, hogy meggyőzze a törököket, milyen hátrányos számukra, ha magukat az oroszok vontatókötelére vetetik. Az angol külügyminiszter a török delegátusoknak kifejtette, hogy nekik kellene a legjobban ellenezni az orosz javaslatokat, mert azok a jövőben épen Törökországra válhatnának hátrányossá. Curzon sikerének tekintik, hogy legalább a szövetségeseket egyöntetű felfogásra bírta a tengerszorosok kérdésében. Ezt az eredményt pillanatnyilag igen fontosnak mondják a keleti konferencia sikere szempontjából. Nagy érdeklődéssel néznek a tengerszorosokról tárgyaló albizottság legközelebbi ülése elé, amelyen Garzon akciójának hatása már bizonyára érezhető lesz. A tengerszorosok kérdése ma kerül ismét napirendre és úgy hírlik, hogy ez alkalommal a szövetségesek már egyöntetű felfogással állanak majd szemben a törökökkel és az oroszokkal. A tanácskozás valószínűen ismét Izmed basa és Curzon lord párbaja lesz. Tegnap a keleti konferenciának pénzügyi bizottsága tanácskozott, azonkívül újra összeült az az albizottság is, amely a foglyok kicserélésével foglalkozik. A fogolycsere kérdésében a török delegátus kategorikusan kifejtette, hogy az angolai kormánynak most nem érdeke a foglyok kicserélése. Az angol és görög delegátus nem léptek fel erélyesen, mert attól tartanak, hogy a törökök Kisázsiából az egész görög és brit lakosságot elűzhetnék. A pénzügyi bizottság a török államadósság felosztásának tervéről tanácskozott. Elvben az a megállapodás jött létre, hogy Törökországnak jelentős összeget elengednek, körülbelül harminc százalékát az eredeti államadósságnal.. Az adósság egy részének átválla lását a balkáni államok nem ellen-zik, az egyetlen Görögország kivételével. Franciaország és Anglia, mintais szíriai és mezopotámiai védőhatalmak vonakodnak azonban konceszsziót tenni a török államadóssági egy részének átvállalásában. Anglia kijelentette, hogy erre vonatkozó álláspontját is a tengerszorosok kérdésében hozandó határozattól, teszi függővé. A francia delegátus pedig azt a nyilatozatot tette, hogy az államadósság kérdésében az angol felfogáshoz csatlakozik. A tárgyalást holnap folytatják. Child amerikai megfigyelő tegnap hosszas tanácskozást folytatott Iz' med basával. Úgy tudják, hogy Child az amerikai kormánytól tegnap új utasításokat kapott, amelyben kormánya meghagyja neki, hogy a török és görög küldöttséggel közölje az amerikai szempontokat. Ezek a szempontok nagyrészt megegyeznek az intant felfogásával. Lehetséges, hogy Child az amerikai álláspontról már ma nyilatkozik és evégből még a törökök felszólalása előtt szót kér... Elkészült a tervezet az osztrák és magyar monarchia adósságának felosztásáról — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át — Paks, december 6. A jóvátételi bizottságnak az az albizottsága, amelynek feladata, hogy az egykori osztrák és magyar monarchia adósságának felosztásáról tervezetet készítsen, befejezte munkáját és valószínűen a jövő héten beterjeszti véglegesen megszövegezett tervezetét. A pénzügyi bizottság ma délután kezdi meg az indemnitás tárgyalását — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A nemzetgyűlés bizottságai szorgalmas munkát végeznek. A közjogi bizottság ma délben tárgyalja le a soproni népszavazás emlékbeiktatásáról szóló törvényjavaslatot, az igazságügyi bizottság ma délután 5 órakor az állatforgalmi szavatosságról szóló törvényjavaslattal foglalkozik, a pénzügyi bizottság pedig este fél 7 órakor kezdi meg az indemnitás tárgyalását. Az a törvényjavaslat, amelyet Rakovszky Iván belügyminiszter ma terjesztett a nemzetgyűlés elé, a közrend fokozottabb biztosításáról, nem céloz mást, mint hogy azokat a rendeleteket, amelyek a kivételes hatalommal együtt december 15-én érvényüket veszítenék, törvényesítsék. A szövetkezett keresztény ellenzék ma délután 5 órakor értekezletet tart Szcitovszky tér 2. számú helyiségében és ezen az értekezleten megjelenik Belicska Sándor honvédelmi miniszter is, aki katonai kérdésekről tájékoztatja a .M£Í JM0411. j