Uj Nemzedék, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-28 / 71. szám
Ötödik évfolyam, /.. (104/.) szám áfa korona így Ludapest, 1976 március 76,öze tag Előfizetési ár Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, V. ker. Egy hónapra 600 korona, negyedévre 1708 korona. _„ . _ . nrT . n Honvéd utca 10. szám. — Telefonszámi 127—46. Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron I C/Liill.A.l NA.It IL^AJt 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók : 30 kor. — Hirdetés milliméteres detzi M. szerint: 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal IV, Duna-u. 6. Reklamációk: 19—25. , Telefon: 123-08 és Teréz-körut 62. Telefon: 121-41. Kevés a pénz Többé már nem lehet ezt a kérdést humorosan felfogni, hogy hát a pénzből soha sincs elég, a magyar gazdasági élet teljes megbénulására vezethet ez a pénztelen állapot, amelynek hivatalos neve pénzszűke. Ez elég rossz magyar szó, de elég rossz magyar viszonyokat is fejez ki. Nem akarunk most vitát kezdeni az inflációs és deflációs pénzügyi politika kérdéséről; lehet mind a kettő helyes, s bár lenne az az idő, hogy ne kellene tanakodni arról, melyiket alkalmazzuk. De egyet tapasztalunk és tapasztal mindenki: nincs elég pénz forgalomban. Ez azt jelenti, hogy semmiféle ipari, gazdasági vállalatba nem lehet belekezdeni, megáll az üzleti élet, mert a felek nem rendelkeznek elég pénzzel. Mi itt elsősorban nem a nagy vállalatokra gondolunk, azoknak van pénzük és tudnak is szerezni, de mi lesz a kis-, a középiparossal, kereskedővel, vállalkozóval a nagy pénzhiányban? A legegyszerűbb kalkuláció is belátja, hogy ha a 0.22 koronánál 70—80 milliárdnyi papírpénz volt forgalomban, a 0.10 és 0.12 koronánál legalább is annyival többnek kell lenni, mint amennyi a két koronajegyzés közt a különbözet. Ez sajnos, de így van. Ismételjük, mi ebben a pillanatban nem esküszünk az inflációra, de a legreálisabb kalkuláció alapján figyelmeztetni akarjuk a kormányt, hogy sürgősen lássa be, mit parancsol a helyzet. A helyzet ma az, hogy a nagy állami kifizetéseknél, a minisztériumokban megbénul a munka, mert nincs elég pénz. A helyzet ma az, hogy a magánvállalatok is becsukhatnak, nem beszélve arról a sok millió polgárról, aki kénytelen abból az összegből megélni, mint amennyit a 0,22 koronánál kapott. Hová fog ez vezetni? A gazdasági teljes defetizivusba, s ez pedig magával hozza a lelkek pesszimiizmusát és a lelkek defetizmusát. Tehát anélkül, hogy az infláció szolgálatába szegődnék a pénzügyi kormány s anélkül, hogy cserben hagyná az amúgy is megbukott deflációt, azt a sajnálatos űrt, amely a zürichi halálhinta alatt lebeg, tüntesse el, hidalja át, magyarán mondva, adjon elég pénzt a gazdasági életnek, a polgároknak. Ez amúgy is csak injekció, amely a legszükségesebb pulzusverést segíti elő. Ebben az ügyben már megszólalt tegnap Wälder Gyula, ma lapunk hasábjain Windisch Herman, a Pénzintézeti Központ igazgatója állapítja meg a bajt. A specialisták megállapítják a betegséget, mi meg érezzük nap nap után. Fent, a pénzügyminisztériumnak is éreznie kell ezt. És sürgős segítséget, beavatkozást kell hoznia. Pénzt kérünk, csak legalább annyit, amennyi a koronajegyzések különbözetének, s az így beállott hiány pótlásának megfelel. um&s................. Nem kerülhetjük el a pénzeszközök szaporítását Termeési célra utólagos ellenőrzéssel nagyobb hitelt kell adni Windisch Hermann nyilatkozik a Devizaközpont politikájáról és az inflációról — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A külföldi valuták centralizált forgalmára utalt kereskedő és pénzvilág legméltányosabb igénylései is csak hoszszas, néha több hetes huzavona után találnak kielégítésre. A bajok forrása: a Devizaközpont, amely mai szervezetében igen csekély mennyiségű idegen fizető eszközzel rendelkezik és így maga sincs abban a helyzetben, hogy az importforgalom valutaszükségletét ellássa. Ennek a pénzügyi szempontból zsákutcának nevezhető helyzetből való kivezető útra vonatkozóan megkérdeztük Windisch Hermannt, a Pénzintézeti Központ ügyvezető igazgatóját, aki a következő igen figyelemreméltó választ adta: — A Devizaközpont ma nehéz helyzetben van, azonban úgy értesülök, hogy a kiviteli tranzakció terve mégis sikerrel jár és akkor a közeljövőben előreláthatóan enyhülés áll be, így lehetővé válik, hogy a jogos ipari és kereskedelmi igényeket jobban szolgálják ki, mint eddig. Ez természetesen csak megkönnyebbülés, de még nem megoldás. — A megoldásra vonatkozóan a Devizaközpont eltörlését sürgetik, amit a magam részéről aggályos intézkedésnek tartanék. Látjuk, hogy a környező államok is egyremásra állítanak fel devizaközpontot, — legutóbb Románia — tehát mi sem szakíthatunk egyszerűen ezzel a politikával, hanem valamilyen változtatásra kell gondolnunk. Itt leginkább Éber Antal javaslatát látomolyan megoldásnak, amely a viszonyoknak megfelel: a fokozatos lebontás mellett mindazoknak a vállalatoknak, intézményeknek, amelyeknek jogos devizaszükségletük merülhet fel, meg kell könnyíteni ezeknek az igényeknek a kielérését. — Igen nagyot lendíthetne az exporton és ezen a fokozatos lebontáson kívül a mai helyzeten az is, ha sikerülne — amire épen a legilletékesebb helyről is történt célzás — valamilyen, ha csak kisebb összegű külföldi kölcsönt is, kapnánk. A külföldi kölcsön segítségével át tud■ nánk hidalni ezt a nehéz időszakot, amíg majd új termésünk fölöslege ismét a külföldre kerül. Ebben az esetben természetesen olyan exportpolitikát kellene folytatnunk, amely nem a fiskális momentumra veti a fősúlyt, hanem a valutavédelemre és amelynek a révén gondoskodnánk exportképes vállalataink, gyáraink termelésének megfelelő védelméről és támogatásáról. A termelés a mai fonák helyzet következtében a legnagyobb nehézséggel küzd. — Szerintem a devizabajokból és a többi nehézségekből való kibontakozás útját épen ebben az irányban kellene keresni, a termelés ilyen értelmű fokozásában. — Ami az infláció kérdését illeti, erre vonatkozóan kétségtelen, hogy ilyen testület, mint a Pénzügyi Tanács, nem határozhatja el, hogy holnaptól kezdve inflációt csinálunk — ez a hör így nagyon valószínűtlenül hangzott. Nem áll tulajdonképen az sem, hogy nálunk deflációs politikát folytatnak. Inkább restrikciós politikáról lehetne beszélnünk, mivel igen tartózkodóan bírálnak el minden hiteligényt, hogy a forgalomban lévő bankjegymennyiség ne szaporodjék indokolatlanul. Ez a tartózkodás az egyik oldalon, az árak szörnyű emelkedése a másik oldalon, továbbá az a körülmény, hogy a spekuláció hatalmas összegeket abszorbeál, olyan helyzet alakult ki, amely a termelés szempontjából hitelinségnek minősíthető. — Hiszen igen jó, produktív vállalkozások is hiába próbálták az üzemük folytatásához szükséges hitelt megszerezni. — A bajok gyógyítását ezen a téren, véleményem szerint, úgy érhetnénk el, ha a hiteligények elbírálásánál az eddiginél fokozottabb gondosság érvényesülne, vagyis ha alaposan megvizsgálnák, hogy a szóbanforgó hiteligény valóban a produktív termelést hivatott-e előmozdítani. A másik intézkedés amely szerintem ezzel kapcsolatban szükséges lenne, az, hogy ellenőrizni kellene a hitel felhasználási módját. Ha az ilyen formában kihelyezett összegek inflatorikus jellegűek lennének is, ezt nem tartanám aggodalmasnak, mert ezeknek a pénzeknek a segítségével értéket termelnénk, vagy vinnénk ki, így mind a devizaszükségletünk, mind pedig belső gazdasági életünk szempontjából nem lehet kitérnünk az elől, hogy a pénzjegyeket, a pénzeszközöket szaporítsuk. Ha itt a kellő óvatossággal és körültekintéssel járnak el, akkor ebből az intézkedésből nem származhatik veszedelem. Azonban éppen a mostani periódusban tartom fontosnak ezt az intézkedést Ha ehhez még sikerülne jobb termést is elérnünk, úgy előreláthatóan úgy alakulna a jövő, hogy ezt az inflatorikus rendszabályt nem kellene vég nélkül folytatnunk, hanem megállhatnánk azon a ponton, amikor a gazdasági élet önmagából képes kielégíteni pénzszükségletét. XXXXXXXXXXXXXXTOGOOOOOOOOOOOODOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXX A fővárosi tisztviselők az államiakkal egyenlő elbánást kiíánnak Gárdonyi Albert nyilatkozata — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége tegnap tartotta tisztújító választmányi ülését, amelyen ügyvezető alelnökké Gárdonyi Albert dr. főlevéltárost, alelnökükké Márkus József dr. tanácsjegyzőt, Barczen Gyula műszaki főtanácsost, Vemkó Béla dr. tisztiorvost, Inghy Béla pénztári igazgatót és Ziegler Nándor vásárcsarnoki igazgatót, főtitkárrá pedig Buda Jusztin dr. levéltárost választották meg. Az új tisztikart Wurmb Elemér árvaszéki elnökhelyettes, a szövetség elnöke üdvözölte. Gárdonyi Albertben a szövetség megint fáradhatatlan munkaerejű, képzett, tehetséges és vasszorgalmú ügyvezető alelnököt kapott, aki tisztviselőtársainak sorsát mindig szívén viselte. Megválasztatása alkalmából kérdést intéztünk hozzá arra vonatkozóan, mi a szövetség legközelebbi munkaprogramja. Kérdésünkre Gárdonyi dr. a következő választ adta: — A szövetség legsürgősebb teendője, hogy a fővárosi alkalmazottak helyzetét a többi közszolgálati alkalmazottakéval egyenlővé tegye, mert a mai helyzet az, hogy a fővárosi alkalmazottak, ámbár képesítésük, munkaidejük és munkakörük teljesen azonos az állami alkalmazottakéval, lényegesen rosszabb ellátásban részesülnek. A fizetési osztályokhoz kötött rendkívüli segély megadásánál egy-két fizetési osztállyal lejebb sorozták őket, mivel pedig a fizetésrendezések alkalmával állandóan emelték a rendkívüli segélyeket, helyzetük fokrólfokra rosszabb lesz. Az év elején a fővárosra hárult a rendkívüli segély kifizetése, az állami alkalmazottak javadalmazásáról intézkedő miniszteri rendelet azonban erősen belenyúlt az autonómiába, mikor a kormánynak tartotta fenn a fővárosi alkalmazottak rendkívüli segélyének megállapítását. Az ilyen elfogult politika ellen állást kell foglalnia a szövetségnek és ki kell vívnia azt, hogy az állam ne redukálhassa ezúton a fővárosi alkalmazottak törvényesen megállapított illetményeit. A másik sérelem a betegek ellátása, amit az állam úgy oldott meg, hogy az állami tisztviselőkről nagy áldozatkészséggel gondoskodott, a fővárosiakat azonban minden gyámolítás nélkül hagyta akkor, amikor nyilvánvaló, hogy a főváros mai pénzügyi helyzetében erről nem tud gondoskodni. A szövetség megkísérelte saját anyagi erejével a kérdés megoldását, de eredménytelenül s most a törvényhozáshoz akart fordulni azzal a kívánsággal, rendezze