Uj Nemzedék, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-04 / 51. szám

2 Vasárnap 0| NemZSOLK Loyd George vitatkozik hallgatóságával — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, március S. ! Loyd George Bdingbrugban előadást hirdetett, amely igen különös körülmények között folyt le és időnként párbeszéddé fejlődött a volt miniszterelnök és a karzati hallgatóság között. A hallgatóságnak kétharmad része kiszorult a teremből. Ezeket az ellenpárt konfettivel dobálta meg. Egy csoport diák a vezető államférfiak maszkjában vonult a terembe. Az egyik diák Lloyd George képében jelnt meg. A karzatról a német császár figurája lógott le. Lloyd Georgeot megjelenésekor tapsvihar fogadta, amely teljes tíz percig tartott Lábai előt két walesi ruhába öltözött fiatalember foglalt helyet. Lloyd George szemmel láthatóan kedvét lelte ebben a groteszk felvonulásban, majd belekezdett témájába, amely a politikusok tulajdonságairól és feladatuk nehézségeiről szólott. Amikor azt mondotta, hogy tulajdonképpen minden ember politikus, a karzatról ellentmondás hallatszott, mire Llyd George így válaszolt: — A karzaton lévő urak kivételek! Lloyd Georgenak arra a szónoki kérdésére, hogy tulajdonképpen, melyek a politikus előfeltételei, a karzatról így feleltek: — Whisky és glaxo! (csecsemőtáplálók kép). Később azonban komolyabbra fordult a hangulat. Llloyd George kijelentette, hogy a politikusnak elsősorban jellemre és bátorságra van szüksége, de szüksége van szónoki tehetségre is. Kifejtette azután, hogy ha a fegyverek használatára kerül a sor és a pénzt előteremtették a hadviseléshez, akkor a politikusok dolga, hogy a lelkesedést ébrentartsák és a népet kitartásra, reménykedésre sarkalják. Aki a politikához hivatást érez és azzal foglalkozik, súlyos feladatot vállal, mert csalódás és hálátlanság lesz a jutalma. Szavait azzal zárta be, hogy a mai idők annyira veszedelmesek, hogy alapos próbára teszik azt az emberanyagot, amelyből a politikusok kikerülnek.. A Devizaközpont erősebb ellenőrzés alá veszi az exportvaluta felhasználását — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A devizaellátás körül mutatkozó hajók ügyében tegnap délután a Devizaközpont mellett működő tárcaközi bizottság ülést tartott. A külföldi hitelezők panaszára és a külföldi anyagszükségletre való tekintettel elsősorban a régi valutatartozások kiegyenlítését, az exklíringet és az igénylések elbírálására hivatott albizottságok megalakítását vitatták meg. Az ülés lefolyásáról illetékes forrásból a következő felvilágosítást kaptuk: — Nagyon fontos tétele volt a tegnapi tanácskozásnak az exklíringről szóló rész, amely a kiváltságos devizakiutalásra és az exportvaluta kompenzálásának rendszerére vonatkozik. Az utóbbi tekintetében ugyanis sok hibának jöttünk nyomára. Megtörtént, hogy nagy pénzintézet a koncernjéhez tartozó iparvállalat hatalmas mennyiségű svájci export-devizáját más vállalatainak szükségtelenül felfokozott igényeinek kielégítésére használta fel és a Devizaközpont semmit sem látott belőle. Ezt a visszaélést meg kell szüntetnünk, mert ha kötött a devizaforgalom, akkor lehetetlen, hogy a hátrányát csak a kisüzemek, a nagybankoktól független iparvállalatok érezzék. A régi tartozásokra vonatkozólag a tárcaközi bizottság felszólította a különböző szakmákat, hogy írják összefüggő külföldi tartozásaikat és ezek alapján fogja részletenként kiutalni a törlesztésre szükséges devizamennyiséget. A szakbizottságok egy része már újra megalakult és folyamatban van a többiek megalakulása is. . . MindenUSI követese az IN Neensedéket Ma délelőtt a sajtó képviselői megtekintették a megyeri vízműveket — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A vízmizéria óta a sajtót, mint ismeretes, a vízmüvek megtekintésétől kizárták. Ennek természetszerű következménye volt, hogy a nagyközönség a mai napig sincs tisztában azzal, ami a vízművek körül történt és történik. Buzáth kormánybiztos ugyan mindennap kiadott egy hivatalos kommünikét, de azt oly szűkszavúan és „programszerűen“ fogalmazták meg, hogy nehéz volt belőle a valóságot megismerni. Három heti érthetetlen titkolódzás után tegnap végre elhatározták, hogy a sajtó képviselőinek alkalmat ad, hogy a vízműveket és ott folyó munkát személyesen megtekintsék. A kormánybiztosnak ez a határozata kissé későn jön, mert most már bajos megállapítani, hogy mi történt két-három héttel azelőtt a vízművek ikercsatornájánál. A vízművek helyreállítási munkálatainakellenőrzésére kiküldött bizottság Buzóth János alpolgármester vezetésével ma délelőtt kiszállt Megyerre helyszíni szemlét tartani. A szemlén részt vesznek Kajlinger Mihály, a vízmüvek igazgatója, Borvendég Ferenc, tanácsnok, a vízügyi osztály vezetője, Paulovich Viktor műszaki tanácsos, továbbá Kossolka János, Petrovácz Gyula és Péch Gyula bizottsági tagok. Az ellenőrzőbizottsággal együtt az újságírók fővárosi szindikátusának tagjai is kimentek Megyerre. A bizottság fél tizenkét órakor érkezett négy autón Megyerre. Először az öt nagy gépet tekintették meg, amely a vizet közvetlenül nyomja a vízvezetékbe és onnan a fővárosiba. Ezek a gépek 120 atmoszféranyomással dolgoznak. Ezután a bizottság megnézte a szívószerkezeteket, amelyek jelenleg tizenegy kurtból szívják a vizet. A vízmű reggeli hivatalos jelentés szerint 114.000 köbméter vizet szolgáltat naponta a főváros pesti oldalának. Ez személyenként 180 liter víznek felel meg naponta. A vízellátás napról-napra javul és a bizottság véleménye szerint a jövő hétre a vízművek teljesen rendbejönnek. A rendőrség őrizetbe vette Stromfeld Aurélt, a vörös hadsereg volt vezérkari főnökét — Az Új Nemzedék tudósítójától. A rendőrségen még 1921-ben kém- ke. Stromfeldet beidézték a főkapimanista összeesküvést lepleztek le,tányságra, hol azt mondotta, hogy amelynek egyik tettese Slepka rá- magánügyben beszélt Slepkával. nos asztalosmester külföldre mene- A rendőrség ezt a védekezést nem kült. fogadta el és bolsevista összeeskü-Az asztalos csak nemrégiben tért Nyanyja miatt Pintér Ernő dr. vissza a fővárosba. A rendőrség rendőrtanácsos elrendelte őrizetbeazonnal őrizetbe vette Slepka val- vételét. A nyomozás most azt akarja lomásából kiderült, hogy a lakásán kideríteni, hogy milyen más kormegfordult Stromfeld Aurél is, amunista egyénekkel állanak összevörös hadsereg volt vezérkari főnököztetésben Stromfeld Aurélék. aOOOOOOCOOOOOOOOOOQ{X?OOQCOOOOf^OOQQfXX»fVXV^r^xX?tX?OOOC Beszélgetés Petőfi olasz fordítójával — Az Új Nemzedék tudósítójától — A minap Budapesten tartózkodott Petőfi legújabb olasz fordítója, Antonio Widmar, kinek a Korvin Mátyás Egyesület matinéján előadott új Petőfi-fordításai nagy feltűnést keltettek. Wodmar kétségkívül Petőfi legjobb olasz tolmácsa. Újítása, hogy nem archaizál, hanem a ma eleven, lüktető nyelvén fordít. S ez Petőfi esetében annyival inkább megokolt, mert a nagy költő bennünket ma is égető érzéseket énekel, a magyarságnak ma is tragikus problémáit szólaltatja meg. Widmar Petőfijét nem egy elmúlt emberöltő ködfátyollán át fogja látni az olasz közönség, hanem örökké köztünk járó valóságában. Widmar fordításai nemcsak nyelvileg, de technikailag is rendkívül érdekesek. Nyelve oly spontán és folyékony, mintha a saját primaer érzéseit közölné, s verselési technikája pedig könnyed, természetesen ritmusba futó és rímbe csattanó. Antonio Widmar Fiuméban él és sokat tartózkodik Bolognában, amelyet még mindig éltetően vesz körül a Carducci, Stecchetti, Oriani és Pascoli irodalmi atmoszférája. Petőfi egészen különleges értékű fordítására az képesiti, hogy mint fiumei jól ismeri nyelvünket, melyet nem szótárból tanult és irodalmunkat, melyet nem mitikus hírből ismer, hanem átélésből. Alkalmunk volt vele fordításairól a magyar és olasz irodalmi viszonyokról beszélgetni s kérdéseinkre a következőket volt szives az „Uj Nemzedék“ részére válaszolni. — Petőfit azért fordítottam, mert a legmagyarabb költő. S mert úgy tartom, hogy a nagyokat minden korszaknak meg kell a maga nyelvén szólaltatnia. Lezárt és túl nem szárnyalható fordítás nincs. A legjobb fordítás is elévül egy írói nemzedék alatt. A nagy szellemeket állandóan propagálni kell. _— Mai nyelven Petőfi gyorsabban fér az olasz telkekhez, melyek ma jobban, mint valaha, közel érzik magukat jellemben és a mindennapi élet eseményeiben a magyarokhoz. Az olasz és a magyar egyaránt meleg, tüzes, érzésteljes. Egyik pillanatról a másikra nevet és sír. Mindkettőnek sajátja az egészséges és okos harmónia, mely megkülönbözteti őket a többi európai népektől A két nemzetet nemcsak lelki, hanem évezredes kulturális kapcsolat is fűzi egymáshoz, boldog leszek, ha szerény munkám hozzá fog járulni a két nép egyetértéséhez. ~~ Ismerem a régi és a modern magyar irodalmat Meg vagyok róla győződve, hogy a friss és erős új magyar irodalom mint váratlan jelenség fogja meghódítani Európát, amint a világháború előtt meghódította a skandináv népek és az oroszok uj hangja. — Szerencsésnek tartom irodalmilag is, hogy a legújabb magyar írói nemzedéket erősen foglalkoztatja Magyarország drámai és igazságtalan helyzete. A magyar irodalomnak régi nemes vezete és új frissessége erőt és lendületet fog kölcsönözni ahhoz a szellemi harchoz, melylyel hozzá fog járulni, hogy a haza visszaszerezze a múlt szent határait, anélkül, hogy más népek érdekeit sértené. . E jóleső, nemes szavak után megkérdeztük a kitűnő műfordítót a modern olasz irodalomról, hogy hiteles véleményt halljunk arról az új olasz szellemről, melyről újabban annyi tendenciózus hir jelenik meg a magyar sajtó egy részében. — A modern olasz irodalmat a 1923 március 1.\ miszticizmus áramlata hatja át, amely a háború után elfogta a lelkeket . Ateista írók, mint Giovanni Papini hitvalló katolikusokká lettek. S legújabb regényében az új európai szellemiség hatását árulja el az a Guido da Verona is, kit még csak nem régen — és nem minden alap nélkül a szobalányok D‘Annunziójának neveztek. Az olasz írók első sorában ma Papinin kívül Luigi Pirandello, Giuseppe Prezzolini és G. A. Borgese áll. A legújabb olasz szellemi életre rendkívüli hatást gyakorol Adriano Tilgher, akinek mély filozófiája és eredeti esztétikai felfogása újra éleszti a Benedetto Croce formuláiba már-már belekövesedett olasz kritikát. A drámairodalomban is vannak új hangok. A versköltészet mindinkább távolodik az egyébként még megcsodált D‘Annunziótól és mintegy öntudatlanul a Giovanni Pascoli tiszta lírájának csöndesebb vizei felé evez. Antonio Widmar néhány napi itt tartózkodás után visszautazott a Quarneróhoz. Nemsokára azonban viszontlátjuk a Korvin Mátyás Egyesület kitűnő olasz folyóiratában, a „Corvina“-ban, amelynek Petőfi-száma, — mint értesülünk — közölni fogja Petőfi legkiválóbb cicerone-jának több fordítását. Reméljük, hogy mihamarább személyesen is elhozza új fordításait, melyek a magyar-olasz szellemi közeledés számára újabb hidat vernek az Adrián. Magyar festő szibériai kiállítása — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Rendkívül érdekes kiállítás nyílik meg vasárnap a Nemzeti Szalonban. Rökk Károly festőművész nagy kollekciója azokból az aquarellekből és olajfestményekből, melyeket hét esztendeig tartó hadifogságának idején Szibéria vidékein és Mongolország északi részén festett. Rökk Károly a krasznojarszki fogolytábor lakója volt esztendőkön át, azután a Jeniszej folyó vidékére vitték, majd északi Mongolországba. Nem élt mindig a fogolytáborban, mert közben élmiszert is szállított az orosz hadseregnek, de nem mint vállalkozó, hanem mint fuvaros. Drámai erejű téli tájképeken kívül sok idillikus, barátságos táj képét is megfestette. Legszebb képeinek egyike a virágos rét, amely a rövid, de nagyszerű színpompája szibériai nyarat mutatja. Legérdekesebb képei közé tartozik az a krasznojarszki vízfestmény, amelyen megörökítette azt a gyászos emlékű helyet, ahol cseh legionárusok agyonlőttek tizenhét magyar tisztet. Másik kiállító Faragó Géza, aki nagyobb sorozat olajfestményt állított ki. Képei között legértékesebb a Krisztus-triptichon, amely eredeti beállítással mutatja, hogyan siet a keresztre feszített Megváltóhoz az egész emberiség. A vendég című képen Krisztus jelenik meg frakkos urak előkelő társaságában, fejedelmi interieurban, hogy szellemével megihlesse azokat is, akik a népek sorsát intézik. Intim és bensőséges hatású a Keresztfa az estében, az Áhítatos nő és a Szent hegyen című kompozíció is. Moiret Ödön szobrász, ezúttal csakis pasztelleket és szánrajzakat állított ki, tehát új minőségben jelenik meg a közönség előtt. Mint festő egészen eredeti technikával és egyéni modorban dolgozik. Munkáinak festői értéke csaknem egyenlő plasztikai munkáinak ismert értékével. A negyedik kiállító Várady Lajos. Szürke tónusú képein egyéni borongó hangulat ömlik el. Várady egyébként kétségtelenül eredeti művész, akinek további fejlődése elé nagy reménységgel nézünk. A kiállítás vasárnap délelőtt nyílik meg. Használj állandóan Lysoformot, hogy hosszú életű légy e földön!