Uj Nemzedék, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-04 / 51. szám

2 Vasárnap 0| NemZSOLK L­oyd George vitatkozik hallgatóságával — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. —­ London, március S. ! Loyd George Bdingbrugban előadást hirdetett, amely igen különös körülmé­nyek között folyt le és időnként pár­beszéddé fejlődött a volt miniszterelnök és a karzati hallgatóság között. A hallgatóságnak kétharmad része ki­szorult a teremből. Ezeket az ellenpárt konfettivel dobálta meg. Egy csoport diák a vezető államférfiak maszkjában vonult a terembe. Az egyik diák Lloyd George képében jelnt­ meg. A karzatról a német császár figurája lógott le. Lloyd Georgeot megjelenésekor tapsvihar fo­gadta, amely teljes tíz percig tartott Lábai előt két walesi ruhába öltözött fiatalember foglalt helyet. Lloyd George szemmel láthatóan kedvét lelte ebben a groteszk felvonulásban, majd belekez­dett témájába, amely a politikusok tu­lajdonságairól és feladatuk nehézségeiről szólott. Amikor azt mondotta, hogy tu­lajdonképpen minden ember politikus, a karzatról ellentmondás hallatszott, mire Llyd George így válaszolt: — A karzaton lévő urak kivételek! Lloyd Georgenak arra a szónoki kér­désére, hogy tulajdonképpen, melyek a politikus előfeltételei, a karzatról így fe­leltek: — Whisky és glaxo! (csecsemőtápláló­k k­ép). Később azonban komolyabbra fordult a hangulat. Llloyd George kijelentette, hogy a politikusnak elsősorban jellemre és bátorságra van szüksége, de szüksége van szónoki tehetségre is. Kifejtette azután, hogy ha a fegyverek használatára kerül a sor és a pénzt elő­teremtették a hadviseléshez, akkor a politikusok dolga, hogy a lelkesedést éb­­rentartsák és a népet kitartásra, re­ménykedésre sarkalják. Aki a politiká­hoz hivatást érez és azzal foglalkozik, súlyos feladatot vállal, mert csalódás és hálátlanság lesz a jutalma. Szavait az­zal zárta be, hogy a mai idők annyira veszedelmesek, hogy alapos próbára te­szik azt az emberanyagot, amelyből a politikusok kikerülnek.­­. A Devizaközpont erősebb ellenőrzés alá veszi az export­valuta felhasználását — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A devizaellátás körül mutatkozó hajók ügyében tegnap délután a Devizaközpont mellett működő tár­caközi bizottság ülést tartott. A kül­földi hitelezők panaszára és a kül­földi anyagszükségletre való tekin­tettel elsősorban a régi valutatarto­­zások kiegyenlítését, az exklíringet és az igénylések elbírálására hiva­tott albizottságok megalakítását vi­tatták meg. Az ülés lefolyásáról illetékes forrásból a következő felvi­lágosítást kaptuk: — Nagyon fontos tétele volt a teg­napi tanácskozásnak az exklíringről szóló rész, amely a kiváltságos devi­zakiutalásra és az exportvaluta kompenzálásának rendszerére vo­­natkozik. Az utóbbi tekintetében ugyanis sok hibának jöttünk nyo­mára. Megtörtént, hogy nagy pénz­intézet a koncernjéhez tartozó ipar­­vállalat hatalmas mennyiségű svájci export-devizáját más vállalatainak szükségtelenül­ felfokozott igényei­nek kielégítésére használta fel és a Devizaközpont semmit sem látott belőle. Ezt a visszaélést meg kell szüntetnünk, mert ha kötött a devi­zaforgalom, akkor lehetetlen, hogy a hátrányát csak a kisüzemek, a nagybankoktól független iparválla­latok érezzék.­­ A régi tartozásokra vonatko­zólag a tárcaközi bizottság felszólí­totta a különböző szakmákat, hogy írják össze­függő külföldi tartozá­saikat és ezek alapján fogja részle­tenként kiutalni a törlesztésre szük­séges devizamennyiséget. A szakbi­zottságok egy része már újra meg­alakult és folyamatban van a töb­biek megalakulása is. . . MindenUSI követese az IN­ Neensedéket Ma délelőtt a sajtó képviselői megtekintették a megyeri vízműveket — Az Új Nemzedék tudósí­tójától. — A vízmizéria óta a sajtót, mint ismeretes, a vízmüvek megte­kintésétől kizárták. Ennek termé­szetszerű következménye volt, hogy a nagyközönség a mai napig sincs tisz­tában azzal, ami a vízművek körül történt és történik. Buzáth kormány­­biztos ugyan mindennap kiadott egy hivatalos kommünikét, de azt oly szűkszavúan és „programszerűen“ fogalmazták meg, hogy nehéz volt belőle a valóságot megismerni. Há­rom heti érthetetlen titkolódzás után tegnap végre elhatározták, hogy a sajtó képviselőinek alkalmat ad, hogy a vízműveket és ott folyó mun­kát személyesen megtekintsék. A kormánybiztosnak ez a határozata kissé későn jön, mert most már ba­jos megállapítani, hogy mi történt két-három héttel azelőtt a vízművek ikercsatornájánál. A vízművek helyreállítási mun­kálatainak­­ellenőrzésére kiküldött bizottság Buzóth János alpolgár­mester vezetésével ma délelőtt ki­szállt Megy­erre helyszíni szemlét tartani. A szemlén részt vesznek Kajlinger Mihály, a vízmüvek igazgatója, Borvendég Ferenc, ta­nácsnok, a vízügyi osztály vezetője, Paulovich Viktor műszaki taná­csos, továbbá Kossolka János, Petrovácz Gyula és Péch Gyula bizottsági tagok. Az ellenőrzőbi­zottsággal együtt az újságírók fő­városi szindikátusának tagjai is ki­mentek Megyerre. A bizottság fél tizenkét órakor ér­kezett négy autón Megyerre. Elő­ször az öt nagy gépet tekintették meg, amely a vizet közvetlenül nyomja a vízvezetékbe és onnan a fővárosiba. Ezek a gépek 120 at­moszféranyomással dolgoznak. Ez­után a bizottság megnézte a szívó­­szerkezeteket, amelyek jelenleg ti­zenegy kurtból szívják a vizet. A vízmű reggeli hivatalos jelentés szerint 114.000 köbméter vizet szol­gáltat naponta a főváros pesti ol­dalának. Ez személyenként 180 liter víznek felel meg naponta. A víz­ellátás napról-napra javul és a bi­zottság véleménye szerint a jövő hétre a vízművek teljesen rendbe­jönnek. A rendőrség őrizetbe vette Stromfeld Aurélt, a vörös hadsereg volt vezérkari főnökét — Az Új Nemzedék tudósítójától. A rendőrségen még 1921-ben kém- ke. Stromfeldet beidézték a főkapi­­manista összeesküvést lepleztek le,­tányságra, hol azt mondotta, hogy amelynek egyik tettese Slepka rá- magánügyben beszélt Slepkával. nos asztalosmester külföldre mene- A rendőrség ezt a védekezést nem kült. fogadta el és­ bolsevista összeeskü-Az asztalos csak nemrégiben tért Nyanyja miatt Pintér Ernő dr. vissza a fővárosba. A rendőrség rendőrtanácsos elrendelte őrizetbe­­azonnal őrizetbe vette­ Slepka val- vételét. A nyomozás most azt akarja lomásából kiderült, hogy a lakásán kideríteni, hogy milyen más kor­­megfordult Stromfeld Aurél is, a­munista egyénekkel állanak össze­­vörös hadsereg volt vezérkari főnö­­köztetésben Stromfeld Aurélék. aOOOOOOCOOOOOOOOOOQ{X?OOQCOOOOf^OOQQfXX»fVXV^r^xX?tX?OOOC Beszélgetés Petőfi olasz fordítójával — Az Új Nemzedék tudósítójától — A minap Budapesten tartózko­dott Petőfi legújabb olasz fordítója, Antonio Widmar, kinek a Korvin Mátyás Egyesület matinéján elő­adott új Petőfi-fordításai nagy fel­tűnést keltettek. Wodmar kétségkí­vül Petőfi legjobb olasz tolmácsa. Újítása, hogy nem archaizál, hanem a ma eleven, lüktető nyelvén fordít. S ez Petőfi esetében annyival in­kább megokolt, mert a nagy költő bennünket ma is égető érzéseket énekel, a magyarságnak ma is tra­gikus problémáit szólaltatja meg. Widma­r Petőfijét nem egy elmúlt emberöltő ködfátyollán át fogja látni az olasz közönség, hanem örökké köztünk járó valóságában. Widmar fordításai nemcsak nyel­vileg, de technikailag is rendkívül érdekesek. Nyelve oly spontán és folyékony, mintha a saját primaer érzéseit közölné, s verselési techni­kája pedig könnyed, természetesen ritmusba futó és rímbe csattanó. Antonio Widmar Fiuméban él és sokat tartózkodik Bolognában, amelyet még mindig éltetően vesz körül a Carducci, Stecchetti, Oriani és Pascoli irodalmi atmoszférája. Petőfi egészen különleges értékű fordítására az képesiti, hogy mint fiumei jól ismeri nyelvünket, me­lyet nem szótárból tanult és irodal­munkat, melyet nem mitikus hírből ismer, hanem átélésből. Alkalmunk volt vele fordításairól a magyar és olasz irodalmi viszo­nyokról beszélgetni s kérdéseinkre a következőket volt szives az „Uj Nemzedék“ részére válaszolni. — Petőfit azért fordítottam, mert a legm­agyarabb költő. S mert úgy tartom, hogy a nagyokat minden korszaknak meg kell a maga nyel­vén szólaltatnia. Lezárt és túl nem szárnyalható fordítás nincs. A leg­jobb fordítás is elévül egy írói nem­zedék alatt. A nagy szellemeket ál­landóan propagálni kell. _— Mai nyelven Petőfi gyorsabban fér az olasz telkekhez, melyek ma jobban, mint valaha, közel érzik ma­gukat jellemben és a mindennapi élet eseményeiben a magyarokhoz. Az olasz és a magyar egyaránt me­leg, tüzes, érzésteljes. Egyik pilla­natról a másikra nevet és sír. Mind­kettőnek sajátja az egészséges és okos harmónia, mely megkülönböz­teti őket a többi európai népektől A két nemzetet nemcsak lelki, ha­nem évezredes kulturális kapcsolat is fűzi egymáshoz, boldog leszek, ha szerény munkám hozzá fog járulni a két nép egyetértéséhez. ~~ Ismerem a régi és a modern magyar irodalmat Meg vagyok róla győződve, hogy a friss és erős új magyar irodalom mint váratlan je­lenség fogja meghódítani Európát, amint a világháború előtt meghódí­totta a skandináv népek és az oro­szok uj hangja. — Szerencsésnek tartom irodal­­milag is, hogy a legújabb magyar írói nemzedéket erősen foglalkoz­tatja Magyarország drámai és igaz­ságtalan helyzete. A magyar iroda­lomnak régi nemes vezete és új frissessége­ erőt és lendületet fog kölcsönözni ahhoz a szellemi harc­hoz, melylyel hozzá fog járulni, hogy a haza visszaszerezze a múlt szent határait, anélkül, hogy más népek érdekeit sértené. . E jóleső, nemes szavak után megkérdeztük a kitűnő műfordítót a modern olasz irodalomról, hogy hiteles véleményt halljunk arról az új olasz szellemről, melyről újab­ban annyi tendenciózus hir jelenik meg a magyar sajtó egy részében. — A modern olasz irodalmat a 1923 március 1.\ miszticizmus áramlata hatja át, amely a háború után elfogta a lel­keket . Ateista írók, mint Giovanni Papini hitvalló katolikusokká let­tek. S legújabb regényében az új európai szellemiség hatását árulja el az a Guido da Verona is, kit még csak nem régen — és nem minden alap nélkül a szobalányok D‘An­­nunziójának neveztek. Az olasz írók első sorában ma Papin­in kívül Luigi Pirandello, Giuseppe Prezzo­­lini és G. A. Borgese áll. A legújabb olasz szellemi életre rendkívüli ha­tást gyakorol Adriano Tilgher, aki­nek mély filozófiája és eredeti esz­tétikai felfogása újra éleszti a Be­nedetto Croce formuláiba már-már belekövesedett olasz kritikát. A drá­mairodalomban is vannak új han­gok. A versköltészet mindinkább távolodik az egyébként még meg­csodált D‘Annunziótól és mintegy öntudatlanul a Giovanni Pascoli tiszta lírájának csöndesebb vizei felé evez. Antonio Widmar néhány napi itt tartózkodás után visszautazott a Quarneróhoz. Nemsokára azonban viszontlátjuk a Korvin Mátyás Egyesület kitűnő olasz folyóiratá­ban, a „Corvina“-ban, amelynek Petőfi-szám­a, — mint értesülünk — közölni fogja Petőfi legkiválóbb cicerone-jának több fordítását. Re­méljük, hogy mihamarább szemé­lyesen is elhozza új fordításait, melyek a magyar-olasz szellemi kö­zeledés számára újabb hidat vernek az Adrián. Magyar festő szibériai kiállítása — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Rendkívül érdekes kiállítás nyílik meg vasárnap a Nemzeti Szalonban. Rökk Károly festőművész nagy kol­lekciója azokból az aquarellekből és olajfestményekből, melyeket hét esztendeig tartó hadifogságának idején Szibéria vidékein és Mongol­­ország északi részén festett. Rökk Károly a krasznojarszki fogolytábor lakója volt esztendőkön át, azután a Jeniszej folyó vidékére vitték, majd északi Mongolországba. Nem élt mindig a fogolytáborban, mert közben él­miszert is szállított az orosz hadseregnek, de nem mint vál­lalkozó, hanem mint fuvaros. Drámai erejű téli tájképeken kí­vül sok idillikus, barátságos táj képét is megfestette. Legszebb ké­peinek egyike a virágos rét, amely a rövid, de nagyszerű színpompája szibériai nyarat mutatja. Legérde­kesebb képei közé tartozik az a krasznojarszki vízfestmény, amelyen megörökítette azt a gyászos emlékű helyet, ahol cseh legionárusok agyonlőttek tizenhét magyar tisztet. Másik kiállító Faragó Géza, aki nagyobb sorozat olajfestményt állí­tott ki. Képei között legértékesebb a Krisztus-triptichon, amely ere­deti beállítással mutatja, hogyan siet a keresztre feszített Megváltó­hoz az egész emberiség. A vendég című képen Krisztus jelenik meg frakkos urak előkelő társaságában, fejedelmi interieurban, hogy szelle­mével megihlesse azokat is, akik a népek sorsát intézik. Intim és ben­sőséges hatású a Keresztfa az esté­ben, az Áhítatos nő és a Szent he­gyen című kompozíció is. Moi­­ret Ödön szobrász, ezúttal csak­is pasztelleket és szánra­jzakat állított ki, tehát új minőségben jele­nik meg a közönség előtt. Mint festő egészen eredeti technikával és egyéni modorban dolgozik. Mun­káinak festői értéke csaknem egyenlő plasztikai munkáinak is­mert értékével. A negyedik kiállító Várady Lajos. Szürke tónusú ké­pein egyéni borongó hangulat öm­lik el. Várady egyébként kétségte­lenül eredeti művész, akinek to­vábbi fejlődése elé nagy remény­séggel nézünk. A kiállítás vasárnap délelőtt nyílik meg. Használj állandóan Lysoformot, hogy hosszú életű légy e földön!

Next