Uj Nemzedék, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-22 / 91. szám

1923 április 22. it. Nemzedék A cári Oroszország — Paléologue naplójegyzetei — I. 1911. júdius 20 — 1915. június 2.­­ A sok háborús emlékirat özönéből magasan kiemelkedik az a három kötet, mely Franciaország utolsó szentpétervári nagykövetének, Mau­rice Paléologue-nak a naplójegyze­­teit tartalmazza (La Russie des Tsars pendant la Grande Guerre) és Loukomsky gyönyörű akvarelljei­­ivel illusztráltan jelent meg a Pion­­cég kiadásában Párisban. Paléologue a harmadik köztársa­ságnak egyik legkiválóbb diploma­tája, aki pályája legnagyobb részét a szláv államok politikai életének figyelésével töltötte el. Napló jegy­zetei olyan embernek mutatják, aki semmit se csinál ok nélkül: tud hallgatni, ha kell,­­ izgatni, egyet­len szelíd, elejtett szóval és köve­telni úgy, mintha kérne. Lelke érzé­­keny lemez, mely a Legkisebb in­gerre megrezdül, de minden benyo­más gondolattá alakul át benne. Az egyes jelenségeket szereti francia­­módra közös fonálra fűzni s naplója­­lapjairól az orosz uralkodó társa­dalomnak és az orosz léleknek hi­­s idegen, kívülről megfigyelt képe raj­­­zolódik elénk. A legérdekesebb mó­don sétál itt az olvasó egy egész­­arcképcsarnokban, ahol az orosz ■Cári udvar, államférfiak, forradal­­imárok és nagyszerűen meglátott­­nők — a politika nyílt vagy titkos mozgatói­ — mind életre kelnek és ■szövögetik annyi sok ember sorsá­nak szövetét. ■ Ha valaki majd egyszer meg akar­tja írni a cári Oroszország felső tíz­ezrének életét, az udvart, melynél­­fényesebbet és pompázóbbat talán még nem látott a világ, Paléologue könyvét igen nagy haszonnal fogja forgatni. Egy nagy figyelő szem ez az egé­sz ember, aki belelát az orosz uralkodó világba, de azokat is min­idig figyeli, akik ennek a romlására szemete. Neki persze mindegyikkel szemben csak az a szempontja, mit kérnek Franciaországnak. Ha ennek az érdeke parancsolja, kegyelmet kér a forradalmár Burzev számára ib, amitől pedig egész lelkülete kü­lönben vonakodik. Sok és változatos téma van ezek­ben a feljegyzésekben, amiket meg me lehet kísérelni itt kimeríteni.A lufinket csak az érdekel, mily vilá­gosan látszik már itt, a bábom első­­évében, hogy a cárizmus nem bírja­­meg a háború roppant terhét, s érez­­­sük, hogy ennek össze kell roskad­nia. Paléologue szeretné elhitetni magával, hogy a cár a bábom első lábában összeforrt az orosz néppel,­­de szkepszisét maga sem­ tudja el­fojtani, mert folyton az orosz erő­feszítés megtörésének okait kutatja fel a néplélek mélyén. A cár jó em­­­ber, de ingatag, inkább gyerekesen és önfejű, mint céltudatos és mindig annak a befolyása alatt áll, akivel beszél.­­ Szuverén, akinek nincs akarata, de még halálában sem bocsájtotta meg a meggyilkolt Stolipyn-nek,­­hogy — mint mondta volt — „hát­térbe szorította. Mert képzelheti, — beszéli Kokovcovna grófnak — mily kellemes volt mindig olvas­nom az újságokban. A miniszter­elnök ezt tette . . . A miniszterelnök azt tette ... Hát én nem számítok? Én senki sem vagyok?“ És erre a gyönge emberre nehezedett az a nagy feladat, amit Krivoscin így jelöl meg Paléologne előtt: „A cá­rizmusnak kell hatalmas kapocsként összetartani mindazokat a hetero­gén elemeket, melyeket századok munkája lassan-lassan csoportosí­tott a régi Moszkva körül. A mi nemzeti egységünk egyedül a cá­­­rizmus. Hajítsa el ezt az eleven el­vet és rögtön látni fogja, hogy Oroszország szétbomlik, megrot­had.“ A cárné az asszony sejtő intuíció­­jával mintha érezné már a pusztító földrengés közeledését, azért nem barátja a végletekig harcolt hábo­rúnak. A cár a vereségek idején a szláv fantomok (Konstantinápoly megszerzése) közé menekül, a népen fásultság vesz erőt. Franciaország nagykövete hiába akarja elhitetni, hogy ez a háború csak Oroszország­ért és a szlávokért folyik, ez sem lelkesít mást, mint néhány minisz­tert és udvaroncot, pedig még csak az első évben vagyunk. Világosan csak egy ember látott e bódult tár­saságban, az orosz-japán béke szer­zője, Witte gróf. Ő már 1914 szep­tember 10-én meglátogatta Paléolo­gue nagykövetet, aki a többek közt ezt írja erről a látogatásról: „Hogy látogatását indokolja, megemlítette párisi találkozásunkat 1905 őszén, s nyomban, minden bevezetés nélkül, fejét magasra emelve, szemembe nézve, szilárd, precíz és határozott hangon ezt mondta nekem: — Ez a háború őrültség. Ezt rá­­kényszerítették a cár bölcsességére az ügyetlen és vak politikusok. A vége Oroszországra csak gyászos le­het. Egyedül Franciaország és An­glia remélhetnek némi hasznot a győzelemből. . . De ez a győzelem is kétséges előttem. Mikor a nagykövet a háború okául Oroszország balkáni presztí­zsét említi előtte, Witte azt feleli, hogy ez romantikus, divatjamúlt agyrém: — Senki itt komolyan nem érdek­lődik többé e nyugtalan és hiú bal­kániak iránt, akik nem is szlávok, hanem elkeresztelt törökök. Hagyni kellett volna, hadd kapják meg a szerbek azt a büntetést, amit meg­érdemeltek! Wittének nem kell több terület, mert van a cárnak elég, több né­metre sincs szükség a birodalom­ban; a galíciai zsidóból se kér. „S amely napon — mondja — mi annektálnók az osztrák és a po­rosz-lengyel területet, elveszítenék az egész Orosz-Lengyelországot, mert, s ez nem lehet kétséges, a te­rületi integritását visszanyert Len­gyelország nem elégednék meg töb­bé az autonómiával, amit ostobául megígértek neki: a teljes függet­lenséget követelné és el is nyerné... S mit remélhetünk még? Konstanti­­nápolt, a keresztet az Aja Szófián, a Boszporust, a Dardanellákat? Ez oly őrültség, amire kár a szót vesz­tegetni... Végül, tegyük föl, a mi koalíciónk teljes győzelmét: tegyük föl, hogy a Hohenzollernek és a Habsburgok területükben megfo­gyatkozva békét koldulnak tőlünk s megadják kegyelemre magukat. De ez nemcsak a német túlsúly össze­omlása lesz, hanem a köztársaság proklamálása is Középeurópában. És akkor egyszerre itt a cárizmus vége is.“ Ezért Witte csak egy kö­vetkeztetést látott: „ a lehető leg­gyorsabban likvidálni kell ezt az ostoba kalandot!“ A gróf nem csinált véleményéből titkot. Érthető tehát, ha hirtelen halálát 1915 március 13-án Delcassé francia külügyminiszternek jelent­ve Paléologue, hozzáteszi: „Az it­teni intrikák nagy tűzhelye aludt ki benne.“ Oroszország tovább vér­zett Franciaország szolgálatában. S mint egy tragédiában, kifejlődik a katasztrófa, amit már előre lát a néző. 1915 június 2-án Putilov, a legnagyobb orosz gyár tulajdonosa, ezt mondja a többek közt Paléoque- nak: — „A cárizmus napjai meg van­­nak számlálva; elveszett, menthetet­len. Pedig a cárizmus Oroszország szekere s a nemzeti egység egyetlen kapcsa... A forradalom kikerülhe­tetlen, csak alkalom kell rá, hogy kitörjön.“ S az alkalom nem lénye­ges. És akkor a csinovnik­okkal együtt el fog tűnni az orosz állam is. Putilov azt is látja, hogy a for­radalmat az intellektüelek, a „ka­detjük fogják kezdeni, mert azt hi­szik, hogy megmentik vele Oroszor­szágot, de nyomon követi a mun­kás-, majd a parasztforradalom. ..S akkor szörnyű, végtelen anarchia kezdődik .­­. legalább tíz évi anar­chia ... Viszontlátjuk Pugacsev korszakát vagy még annál is rosz­­szabbat.“ Ezekkel a szavakkal végződik az orosz tragédia első felvonása, a Paléologue naplójának első kötete: Nagy József. NAPI­ HÍREK mi Olvasóinkhoz! A budapesti napilapok árának legutóbbi emelése alól lapunk sem vonhatta ki magát. A lap előállítá­­sának költségei napról-napra oly horribilis mértékben emelkednek, hogy hovatovább megbénul a ma­gyar sajtó munkája. Kénytelenek vagyunk tehát, jobban mint valaha, olvasóink szeretettre és támogatá­sára támaszkodni, hogy az eddigi magas nívóval, érdekes és eleven tartalommal jelenhessünk meg a jövőben is. Lapunk támogatása nemcsak a mi érdekünk, hanem azé a keresztény közönségé is, amely­nek mindig törhetetlen vezérlapja voltunk. A keresztény tömegeknek meg kell azért érteni, hogy a mai súlyos időben, világnézetek harcá­ban erős keresztény sajtóra szükség van, jobban mint valaha. Mindezek ellenére tudjuk, hogy a legutóbbi és a május elsejére is beígért lap­áremelés nagy megterhelés olvasó" közönségünknek. Ezért lapunk ki­adóhivatala a kombinált előfizetési módszerrel igyekszik könnyíteni azon a terhen, amely előfizetőink és olvasóink vállára nehezedik. Az alábbiakban közöljük a Köz­ponti Sajtóvállalat lapjainak kom­binált előfizetését, amely a legmesz­­szebbremenő kedvezmény, amelyet csak kiadóhivatal adhat. Számolja­nak csak utána olvasóink és előfize­tőink, mennyivel olcsóbban kapják a lapot, ha ezt a kombinált előfize­tőik veszik igénybe. E kedvezmé­nyen kívül minden új előfizető meg­kapja az Élet könyvét, a minden­napi élet ezt a szép, tartalmas és minden kérdésre feleletet adó ta­nácsadóját. Lapunk május elsejéig számon­­kint 40 korona, egy hónapra 1000, negyedévre 2800, korona. Az Uj Nemzedék és a Nemzeti Újság együtt egy hónapra 1500, negyedévre 1200 korona. Az Új Nemzedék és a Képes Krónika, vagy a Nemzeti Újság és a Képes Krónika egy hónapra 1000, negyedévre 3000 korona. Mind a három lap együtt egy hónapra 1700, negyedévre 5000­­.­­ (Éjjel három óráig tartott a mi­nisztertanács.) A kormány tagjai tegnap minisztertanácsot tartottak és az egyes miniszterek reszort­ügyeikben tettek előterjesztést. A minisztertanács éjjel három órakor fejeződött be. _­­ (A letartóztatott terroristákat átvitték az ügyészségre.) A rendőr­ség néhány nappal ezelőtt két ve­szedelmes terroristát tartóztatott le, akik mind a ketten a Cserny külö­nítménynek voltak tagjai. Az egyik, Kaublich Ferenc, a kommün bu­kása után Milanóba menekült, ahol ellopta egy magyar ember igazoló okmányait és ennek a nevét fel­használva Bécsbe ment, ahonnan gyakran Budapestre is lerándult. Egy detektív nemrég fölismerte és letartóztatta. A vizsgálóbíró előtt Kaublich nem is védekezett és kije­lentette, hogy Budapestre az állami rend felbontása végett jött. A má­sik letartóztatott terrorista, Auth Ferenc, szintén a Cserny-féle külö­nítménynek volt tagja és most Ber­lin, Bécs és Budapest között állandó futárszolgálatot tartott fenn. Auth Ferencet a Visegrádi-u­tcában is­merte fel egy detektív és letartóz­tatta. A vizsgálóbíró mind a két ter­rorista­ ellen fenntartotta az előze­tes letartóztatást és gyilkosságra való bűnszövetkezés címén lefoly­tatja ellenük a vizsgálatot.­­ (Foeh holnap megy Varsóba.) Varsóból jelenti tudósítónk: Foch tábor­nagy holnapi fogadására nagy előké­születeket tesznek. A tábornagy megér­kezése alkalmával a francia-lengyel szö­vetség országra szóló ünnepséget rendez. Foch-t a lengyel köztársaság m­arsall­­jává fogják kinevezni. A varsói község­­i tanács máris disz tagjává választotta a tábornagyot. Holnap számos vidéki kül­döttség is Foch elé járul. T. I . (A pápa kiküldötte szabadította ki az esseni polgármestert.) Berlin­ből jelentik: Monsignore Testa pá­pai delegátus tegnap elutazott Ber­linből Münchenbe, ahol hétfőn a bajor kormánynál tesz látogatást. A lapok jelentése szerint Testa ered­ményesen interveniált Degoutte tábornoknál a három évi fogházra ítélt Schaeffer esseni polgármester, kiszabadítása érdekében. A fran­ciáik Testa közbenjárására a pol­gármestert szabadon bocsátották és megengedték neki, hogy családjá­val együtt a megszállott terület valamelyik szanatóriumában vagy, szállodájában lakhassák. T. — (Egyesület és társadalmi hírek.) Az Országos Szent Gellért Egyesület áp­rilis 23-án este 7 órakor rendezi a Szent Gellért-fürdő hangversenytermében nyol­cadik nagy kroltuszhétfőjét Schioppa Lőrinc pápai nuncius és Prohászka Otto­kár székesfehérvári püspök pártfogói je­lenlétében. Ünnepi megnyitót Kamenczky Gyula, az egyesület elnöke, buzdító be­­szédet pedig Prohászka Ottokár mond. Közreműködik: Petty Mór, Székelyhídi­ Ferenc, Bihay Zóra, Simonffy Margó, Takács Erzsébet, Gróh Klára, Csiky Ella, Gecső Lajos, Szebeny Antal, Karácsonyi István, Balázs Árpád és Szőnyi Géza.­­• Az Egyetemi Énekkarok ma, április 21-én este fél kilenc órakor rendezik hangverse­nyüket a Zeneakadémia nagytermében Némethy Ferenc hegedű- és Kereszty Jenő orgonaművész közreműködésével . Az EHE VI. kerülete ma, szombaton este hét órakor Bajza­ utca 31. szám alatt propagandagyűlést tart dalárdája köz­reműködésével. A VII. kerületi szervezet, hétfőn tartja taggyűlését a Murányi­­nten 10. szám alatti helyiségében. — Az első tavaszi Fehér Z­ózsa Est ma este lesz a Gellért-szálló télikertjében. — A 21. sz. magy. kir. áll. Zrínyi Miklós főgimná­zium cserk­észcsapata vasárnap délután­ hat órakor a Zeneakadémia kamarater­mében jótékonycélú cserkészünnepet rendez. A műsor keretében közreműkö­dik: Klement János, Szász Artur, Dünn Ernő, Szőke Sándor, Farkas Lajos, Fisch­­mann Lili, Lénárd István, Dünn László, Nagy György, Szabados János és a VEHI G. vonósnégyes. — A Ferenc József Ta­nítók Háza „Eötvös Körének" zenekara; április 29-én este fél kilenc órakor a Mol­­nár­ utcai Katolikus Körben hangver­sennyel egybekötött táncmulatságot ren­dez.­­ A Magyar Pedagógiai Társaság április 28-án délután öt órakor a Ma­gyar Tudományos Akadémia üléstermé­ben felolvasó ülést tart, melyen Szelényi Ödön „A filozófiai pedagógia úttörői Ma­gyarországon“ címmel ad elő. — Az Ál­lami Gépgyárak Keresztényszociálista Alkalmazottak Országos Szövetsége Horthy Miklós kormányzó és József ki­rályi herceg fővédőségével május 6-án országos zászlószentelési ünnepséget rendez. — A tripoliszi kisegítő kápolna egye­sület holnap, vasárnap délután 3 órakor közgyűlést tart. A gyűlés főpontja az építendő templom ügye. — (A Szittyák nagygyűlése.) A Szity­­tyák (magyar fascisták) Tábora holnap, vasárnap délután három órakor a régi képviselőházban nagygyűlést tart, ame­lyen a közalkalmazotti, magántisztvise­lői és munkaügyi kérdéseket vitat­ják meg. — Beszélni fognak Havady Barna, Farkas Endre, Poók János és Rozsonday Andor. — (Harmincéves érettségi találkozó.) Csath Béla dr. posta- és távirda-főigaz­­gató (Hunyady János­ u. 1—3) értesíti 1893-ban, a debreceni református főgym­­náziumban vele érettségizett iskolatár­­sait, hogy harmincéves találkozójukat június 23-án tartják Debrecenben. Részt­­venni akarók értesítsék szándékukról Csath főigazgatót. Vasárnap 7 | Meinl | | Ég|| | gyümölcsíz» ' | leszállt telt árunt

Next