Uj Nemzedék, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
Május A legszebb hónap, a virágok s a napfény poetikus hónapja. Szinte fizikailag is bántó volt tehát, hogy a marxi népbolondítók ennek a hónapnak első napját választották ki eszméik ünneplésére, világfelforgató álmaik emlékünnepére. Mert, hogy mennyire nem májusi szépség, mennyire nem virágokat termel a marxi álomvilág, mutatja Oroszország példája, hol a legvadabb vörös rabszolgaságban sínylődnek a milliók egynek véreskezű, legtirannusibb uralma miatt. Ez a rabszolgaság csúfosabb, mint a legdurvább fáraók gálaépítő zsarnoksága, mert azok legalább építettek, de a marxi elgondolás csak rombolni tud. Hóhérkötél mellett, akasztófák árnyékában, golyók süvítése közben visz Marx tanainak útja, amelyen a szenvedélyek legállatibb elfajulása sodorja a legmegfékezhetetlenebb halálkocsin az egyedet és az államot egyaránt a vak, az élettelen, a buta és megőrjítő nihilbe. De nem kell szomorú példákért Oroszországba mennünk. A magyar történelem legszégyenletesebb négy hónapja elég volt kóstolónak a marxi bolondgombákból. S épen ezért a legnagyobb mértékben helyeseljük a belügyminiszter erélyes intézkedéseit, melyekkel megtiltotta a vörös május megünneplését. Elég volt egyszer az éhező polgárság utolsó fillérein vásárolt vörös drapériákból, amelyek Budapest falain nyugodtan beillettek gyászünnepnek is. Hiába mondják a vörösszegfűs elvtársak, hogy ők nem ezt akarták. Végeredményben minden marxi kótyagosnak végcélja az a szociális termelésből fakadó jólét, az a gerszli- és tökfőzelék-eldorádó, amelyből kivettük részünket. Csak egyik gyalog és átmázolva, a másik nyíltan, halála után és halálvonaton hirdeti ezt az álomországot. S épen ezért nem kérünk a vörös zászlóból s a mozinívójó Internacionálé zenei szépségeiből. Őszintén szólva, irigyeljük Olaszországot, amelynek Mussolinija akadt, aki energikus kézzel el merte törölni május elsejének megünneplését. Tessék Róma alapításának napját megünnepelni minden olasznak, és minden olasz csak ezt a napot meri megünnepelni. Nálunk, a félemberek és féleszközök hazájában még nem tartunk itt. Pedig jó volna ha az egyre erősödő vörös mozgalmakkal szemben, a vörös propagandának a falu felé vágyakozásával szemben nálunk is mutatkozna az erős kéz, ha nem is Mussolini eszközeivel. Mert nem elég, ha nyilvánosan tilos a vörös szin. Bent a megmételyezett szívek mélyén tovább lobog ez a szin, olthatatlan gyűlölettel a polgári társadalom, a magyar gondolatok és a keresztény eszmék ellen. Ezért nem elég csak az állami védekezés, magának a polgárságnak kell szervezkedni, hogy, ha mégegyszer májusi láz fogná el a marxi demagógokat, erős ökle végérvényesen magukhoz térítse őket. hl (a maiKK Ötödik évfolyam: 98. (1074.) szám Ára 10 korona Lí Budapest, 1923 május 1. Kedd Előfizetési ár s Szerkesztőség és kiadóhivatal , Budapest, V. ker. Egy hónapra 1000 korona, negyedévre 2800 korona. I TT'TIS' AT AT A TIT T A a Honvéd-utca 10. szám. — Telefonszám: 127—46. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 11K.A1 /V127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók! 40 kor.— Hirdetés milliméteres díjszabás szerint: 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal: IV, Duna u. 6. Reklamációk: 19—25. Telefon: 123-08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121-41. Nem tudnak megegyezni a magyar és cse£k tagjai a filmi fiaiárinciaügyében Aj csejere szándékosan megnehezítik a vizsgálatai — Kihallgatták az incidens valamennyi szereplőjét Ma délelőtt folytatják a vlsz szálaiét — Az Uj Nemzedék kiküldött tudósítójától. — Hernádpetri, április 29. A cseh-magyar sorozatos határincidensek megvizsgálására a magyar kormány — mint ismeretes — vegyes bizottság kiküldését kérte és a cseh kormány ehhez hozzájárult A vegyes bizottság tagjai vasárnap délután találkoztak Him község határában a demarkációs vonalon. A találkozás részleteiről a helyszínére kiküldött munkatársunk ezeket jelenti: A cseh-magyar határincidens megvizsgálására kiküldött bizottság elnöke, Rudnay Lajos követségi tanácsos szombaton délután érkezett Budapestről Miskolcra és a bizottság másik két tagjával, Szentimrey Pál Abaúj-Torna vármegyei alispánnal és Roller Györggyel, a miskolci honvédkerület vezérkari ezredesével megbeszélte a tanácskozás egész anyagát. A bizottság vasárnap reggel indult el Miskolcról. Kíséretükben volt még egy aljegyző, a jegyzőkönyv vezetésére és az ezredes adjutánsa egy százados. Vasárnap délelőtt tíz órakor érkeztek Hernádvécse megállóhelyre. Itt Prey Árpád őrnagy, a hernádpetrii vámőrsszakasz parancsnoka fogadta a bizottságot. A bizottság innen kocsin folytatta útját. A Hernád széles völgyéből az út dombokon át vezetett, virágzó A menet elindult a rossz, kocsival alig járható úton, amely állandóan emelkedik a vámörstől hat kilométer távolságra lévő határvonalig. A bizottság tagjai délelőtt féltizenkettőkor érkeznek meg a találkozás helyére, az úgynevezett 318. számú magassági ponthoz. Itt tizenkettőig vártak, de a cseh bizottság még nem mutatkozott. Erre Tóth Ernő hadnagy azt mondotta, valószínűen a brimi magaslaton lesznek a csehek a 325. számú pontnál, ahol az incidens történt. Tóth hadnagy tehát lóháton előrement és egy félóra múlva érkezett vissza azzal, hogy a csehek a 325. számú magassági ponton várnak. A magyar bizottság tehát elindult és egy óra tájban érkezett meg a 325. magassági pontra. A késés nem a magyar bizottság hibájából történt, mert a találkozás helyét tévesen állapították meg. A cseh bizottság elnöke, Krist-Jizersky követségi tanácsos a cseh külügyminisztériumból, a bizottság tagjai pedig Doltis Béla miniszteri tanácsos a pozsonyi minisztériumból és Novak Zdenko ezredes. A cseh bizottsághoz csatlakozott Csermák Miklós budapesti cseh követség titkár. A csehek azonkívül magukkal hoztak még több csendőr- és rendőrgyümölcsfák és gyönyörű buzavetések között a Sardagna bárói család pompás parkján át Hernádvécse községbe. A szorgos katolikus nép a templomból épen körmenetben készült buzaszentelésre. A magyar vámőrsnél Félórás kocsizás után megérkezztünk Hernádpetribe. Ez az utolsó meg nem szállott magyar község. Csupa egyszerű náddal fedett, szegényes parasztház, zselléremberek lakják. Talán a legszegényebb külsejű mégis a vámőrség laktanyája. Csak a köralakú magyar címeres tábla hívja fel a figyelmet: Miskolci vámkerület, 13. sz. őrslaktanya. A laktanya előtt Csicseri Tóth Ernő hadnagy tiszteleg a bizottság előtt. A bizottság tagjai gyorsan villásreggeliznek és 11 órakor elindulnak. Elől négy kocsin a bizottság tagjai kíséretükkel. Hozzájuk csatlakozik most Kardos Mór dr. gönci járásorvos is. A bizottság kirendelte még a helyszínére az incidens összes szereplőit, továbbá négy földművest, akik egy határincidensnél tanúi voltak, amint cseh csendőrök egy magyar szakaszvezetőre rálőttek tisztet, azonkívül egy orvosszakértőt, velük jött még a határmegállapító bizottsága mérnök tagja is mint szakértő, hogy az incidens helyét pontosan megállapítsák. Galla szepsi cseh főszolgabíró szintén csatlakozott a cseh bizottsághoz. A csehek ezenkívül még magukkal hozták az incidens szereplőjét is. A kölcsönös üdvözlések után a bizottság először megállapította, miképen játszódott le az eset. Az incidens színhelye a 325-ös számú magassági pont közelében van, légvonalban 6 kilométerre Hidasnémeti magyar községtől nyugatra és 2 kilométerre Him megszállott községtől délre. Ezen a ponton út vezet, amelyet északról sűrű fenyveserdő határol, a keleti oldalon pedig cserjés és bokros. Cseh részről, tehát erdős a terület, magyar részről ellenben kevésbé védett, mert csak kisebb bokrok vannak az út mentén. A bizottság meghallgatta mindkét részről a szereplőket. A cseh csendőrt, aki az elesett Szedlacsek nevű társával határszolgálatot teljesített, ugyanarra a helyre állították, ahol abban a percben volt, amikor a magyar vámőrökkel találkozott. A csendőr előadta, hogy két-három katonát látott maga előtt a sötétben feltűnni és elkiáltotta magát ,,— Stojj Puska dőli! Hőre rukit, (Állj! Puskát le! Kezet fel!)_ Erre a magyarok lőttek. Szedlacsek levetette magát a földre, majd pedig, hogy a lövések elől menekült, jön, elfutott. Futása közben azonban érintette a magyar területet is. A cseh csendőr előadása szerint a földön fekvő Szedlacsekbe egy magyar vámőr belszúrt. Most a magyar szereplőket hallgatták meg, először Horváth Sándor szakaszvezetőt állították fel Horváth kis tömzsi alak, fekete bajusszal, tipikus magyar altiszt. Horváth elmondta, hogy az után haladt és egyszerre cseh kiáltást hallott. Erre ő is elkiáltotta: Állj!. A kiáltás után azonban a csehek mindjárt lőttek, erre ő kézbe kapta fegyverét és előrement. Ekkor jött segítségére Tóth Ernő hadnagy egy, vámőrrel. Tóth hadnagy elmondta, hogy amikor a helyszínére megérkezett az incidens pillanatában, egy futó alakot látott és a sötétben nem tudta, hogy ki az illető, annyit azonban tudott, hogy csak cseh lehet, mert magyar ember nem jut el. A futó alak után lőtt. Horváth szakaszvezető is szuronyt szegezett és leszúrta támadóját. A szereplők előadásának meghallgatása után a bizottság tagjai félrevonultak és hoszasan tanácskoztak. Ezután meghallgatták Kardos Mór gönci járásorvost is, aki Szedlacsek hullájáról a látleletet készítette. Kardos elmondotta, hogy Szedlacsek holttestét megvizsgálta és a következő sérülések nyomait találta: Két szúrást a szívén, kettőt a tüdőn, egyet a májon és két szúrást egymás mellett a lép táján, tehát összesen hat szúrást. Három szúrásnak nyoma a háton is látszott, aminek az oka az, hogy a szurony átment a mellkason és a háton jött ki. Elmondta az orvos, hogy megvizsgálta a hulla fejét és végtagjait is. A fej véres volt, mert a vér a fejre is rácsorgott, amidőn Szedlacsek elvérzett. A fejen semmiféle sérülés nyoma nem látszott. A csehek magukkal hozták a Szedlacsek hullájáról készült fényképi felvételeket is. Ezek a felvételek elég homályosak. Az egyik cseh orvos magyarázza a sérüléseket és még több szúrás helyét véli felfedezni, az egyiket jobb hónalj alatt, a másikat pedig a bal combon. A csehek által készített fényképen ugyanis valami folt látszik a jobb hónalj és a bal comb táján, azonban Kardos dr. megmagyarázza, hogy a két tök csak véraláfutás nyoma, amit a vizsgálatnál ő is látott, de hat szúrásnál többet nem fedezett kl vizsgálat od?