Uj Nemzedék, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

Előfizetési ár: Egy hónapra 1000 korona, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. ker. évre 2800 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken _ . . . a Honvéd­ utca 10. szám. — Telefon­szám: 127—46, és pályaudvaron 50 kor. — Ausztriában hétköznap Sz­JLjl 1 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók : 1500, vasárnap 2000 osztrák kor. — Hirdetés mHb­­ 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal­­ IV, Duna­ u. 6. méteres díjszabás szerint. — Reklamációk: 19—25. Telefon: 123*08 és Teréz-körút 62. Telefon : 121-41. Bukaresti nívó? Pontosan három nap telt el az­óta, hogy a miniszterelnök csep­pet sem rózsás hangulatú beszéd­del számolt be a külföldi kölcsön ügyéről, s kijelentette, hogy a leg­nehezebb három hónap előtt ál­lunk. Más országban a legfelelő­­sebb ember ajkáról elhangzott ilyen komoly kijelentés legalább is meggondolásra készteti a poli­tikusokat és a parlamentet, ná­lunk pedig azóta is tovább tart az ország házában a cirkuszi haccacáré, amelynek könnyelmű­ségénél csak az ízléstelensége na­gyobb. Ez a három nap a legva­dabb személyeskedéssel olyan képet mutat az országról, amely­től el kell szomorodnia minden hazája sorsát féltő magyar em­bernek. Három nap óta várják a tisztviselők ügyüknek letárgya­­lását, s három nap óta mindenről van szó a parlamentben, csak ró­luk nem. Meddig fog tartani még a második nemzetgyűlés lecsúszá­sa, s várjon nincs erő a jobbakban, hogy ellensúlyozzák azt a teher­tételt, amit a szélsőbal jelent az ország mérlegén? Ne vegyék­­ a képviselő urak tekintélyrombolásnak vagy de­strukciónak azt az aggodalmun­kat, ami régóta lappang sok-sok magyar szívben, hogy ilyen körül­mények között, ilyen hangú, ilyen viselkedésű s ennyire a lejtőre került parlamentre van-e szük­ség. Ne értsen félre senki. Elis­merjük, hogy sok, igen sok ko­moly, értékes, dolgozni akaró kép­viselő ül a parlamentben, tudjuk, hogy a magyar közélet igen sok reprezentáns alakja foglal ott he­lyet, de mindezek ellenére is kény­telenek vagyunk felhívni a fi­gyelmet arra a veszedelmes lej­tőre, amelyen a magyar parla­ment vakon halad a balkáni, vagy még közelebbről, a bukaresti par­lamenti nívó felé. Van-e, lehet-e ezen az útón megállás? Szomorú lenne, ha nem volna. Mit kell tehát tenni, hogy a régi európai hang visszatérjen a magyar par­lamentbe s meginduljon a ko­moly munka? Sajnos, és erre rá kell mutat­nunk, hogy a parlament komo­lyabb tagjai nem igyekeznek elég­gé ellensúlyozni a szélsőbal ligeti tónusát. Látni sok igen előkelő képviselő arcán a fizikai undort, mikor a személyeskedés szenny­vize elönti a parlamenti termet, de ellene sokat nem tesznek. Ha a miniszterelnök, ha egy Apponyi, Andrássy, Zichy s a többi tekin­télyesebb politikus, akik az igazi parlamentarizmus európai érte­lemben vett utolsó mohikánjai a magyar politikának, csak egyszer is a jóízlés, a komoly munka ne­vében tiltakoznának e parlamenti hang ellen, lehetetlen, hogy ne le­hetne a szélsőbal októberi és kunbélás torkát beforrasztani, s ha ez sem lenne elég, követeljük az elnökségtől, hogy a házszabá­lyok teljes szigorúságával tiltsa is ki ezeket a rasszlegényeket a Házból A \ I]. . . ■**. / \j', | ^ |U | , , i . ■* ■ . , évfolyam, 127.11103.) szám ír­k­ulf N­U(I M. tüllúmn­p "iú­ll. , j Morssulmus ország pusztított Maranyában E­gyes s helyeken tön teremen­­ a termés 6O—70—80 sssássalék­a — /l forgósszél el­sodorta a falusi j­ászat. tetejét M­usísz Készségta­n tötelesszász­­milliós Kár — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Pécs, június 7. A Dunántúl írja: Kedden délután 3 és 4 óra között pusztító orkán és jégeső vonult végig Baranya vár­­megye déli része felett, a szentlő­rinci és siklósi járás déli részén és a baranyavári járásban. Az orkán igen nagy kárt okozot. Az eddigi jelentések szerint legtöbbet szenve­dett Vajszló és környéke. Az orkán fákat csavart ki és házlevnket so­­­dort le; egy kőistálló tetejét magá­val vitte. Ez a tető 8 ökröt és egy lovat agyonütött, egy embert pe­dig súlyosan megsebesített. A tele­­fon- és táviróösszeköttetés megsza­kadt. Szava községben a hirtelen jött jégverés Wéber János udvarán 70 darab baromfit pusztított el, a cik­­lonerejű forgószél fákat csavart ki és egész sereg falusi ház tetejét so­dorta le. Diós-Viszló községben ha­­sodró pusztításokat vitt végbe a vi­har; a gabonaneműekben okozott kár 70-1­80 százalékra becsülhető. Legna­gyobb a kár az őszi árpában és a búzában. Hasonló károkról tesz­­je­lentést Villány, Németboly és Nagy­­nyárád. Ezen az egész vonalon a ga­bonatermésnek 65 százaléka pusz­tult el. Minthogy a vihar mintegy húsz községben vonult végig, a kár többszázmillió koronára tehető. loooooQoooooooooaaooaooooooooooooooaooooooooooaccccQoa A rossz fizetések miatt nogijarország lakosságának szélszarmaja nomorog Az évi törzsfizetés kisebb, mint a munkás egynapi keresete — Szilágyi Lajos bessege — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A nemzetgyűlés mai ülése iránt kezdet­ben igen gyér érdeklődés mutatkozott. Fél tizenegykor a folyosó még teljesen üres volt, a képviselők egy része ugyanis a Hangya jubileumi közgyűlésén vett részt A kormány tagjai sem jöttek el a Házba és amikor az elnök tizenegy óra után néhány perccel az ülést megnyitotta, a bársonyszékek teljesen üresek voltak, az egységespárti padsorokban pedig alig egy-két képviselő ü­lt. Szcitovszky Béla elnök tizenegy óra után néhány perccel megnyitotta az ülést és elnöki előterjesztései után Usetty Fe­renc, a gazdasági bizottság előadója be­terjesztette a bizottság jelentését a nem­zetgyűlési képviselők jelenléti díja tár­gyában. Ezután napirend szerint áttértek Szi­lágyi Lajos, a fix fizetésű köz- és magán­­alkalmazottak, nyugdíjasok és nyugellá­tása egyének nyomára orvoslása tárgyá­ban beterjesztett indítványának megoko- 1090TCU Szilágyi Lajos beszéde Szilágyi Lajos: Rendkívül nehéz be­állítani azt a kényes problémát, amely­nek megoldásához most szót kérek. Kiss Menyhért: Hol a kormány? ki a fixfizetéses ? Szilágyi Lajos: Szükséges, hogy mind­annyian felemelkedhessünk arra a ma­gasságra, ahonnan igazságosan és elfo­gulatlanul ítélhetünk ezekben a kérdé­sekben. Nekünk, akik ebben a kérdés­ben szövetkeztünk az ellenzéki oldalon, nyugodt a lelkiismeretünk abban a te­kintetben, hogy jó példával jártunk elől az elmúlt hónapban. Elvárjuk, hogy példánkat a kormány és a többségi párt is kövesse. Mi a fix fizetésű­ekről beszé­lünk és nem a tisztviselőkről. Fix fizeté­snek alatt értjük az összes köz- és ma­gánalkalmazottakat, nyugdíjasokat, nyugellátásban részesülő özvegyeket és nevelési járulékban részesülő szülötten árvákat. Ez az elnevezés, hogy „tisztvi­selőkérdés“, nem szabatos, mert az itt szóban forgó személyek háromnegyed ré­szében más érdekeltekről, más nyomor­gókról van szó, mert hiszen, ha a szám­beli arányt tekintjük, csak az állami fizetésű fixfizetésesek között egynegyed részt tesznek ki a tisztviselők, háromne­gyed része pedig a fixfizetésű állami al­kalmazottaknak nem tisztviselő, hanem alacsonyabb alkalmazásban levő része. A árvák kenyere — Itt nem a középosztályról beszélünk elsősorban, hanem sokkal inkább a kis­­egzisztenciákról. (Úgy van.) Ha ezt a kérdést szóváteszem és első ízben szót emelek a fix fizetésűekről, lehetetlen olyan kategóriákról meg nem emlékeznem, amelyek tulajdonképen nem tartoznak ide, de amelyekről a gondoskodás köte­lessége még fokozottabb mértékben fenn­áll. Ezek a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, akikkel szemben a legtel­jesebb mértékben ,fennáll a gondoskodás kötelezettsége. Csak a megrovás és meg­bélyegzés szavait alkalmazhatom azokra a mulasztásokra, amelyeket a kormány, és a nemzetgyűlés ebben a tekintetben elkövetett. Kiss Menyhért: Hálátlanság a nemzet­tel szembeni Szilágyi Lajos: A fixfizetésnek érdeké­ben megindított mozgalmunk, amelyet Homonnay Tivadar képviselőtársam kez­deményezett, azokból az okokból eredt, amelyeket a nyomor hozott létre. A mi mozgalmunk célja csak a segítés és a bajok orvoslására, megelőzésére való tö­rekvés.­­ A mi mozgalmunk eszköze kizáróan és egyedül a normális paralmenti út, a tárgyalás és meggyőzés fegyvere. Ez ve­zetett bennünket, amikor a parlamenti szünet alatt arra határoztuk el magun­kat, hogy a kormány tagjaival tárgya­lást kezdünk. Azért tárgyaltunk, hogy az eszméket megvitassuk és bizonyos kérdésekre előzetes tisztázás után leszű­­rődött véleménnyel jöjjünk csak a nem­zetgyűlés színe elé.­­ Meg vagyunk győződve, hogy a nor­mális parlamentáris megoldás a helyes út, így tehát nem osztom Friedrich Ist­ván képviselőtársam ama álláspontját, hogy ezt a kérdést immár parlamenti utón nem lehet megoldani. Kiss Menyhért: Reméljük, hogy igen! Egy hang a szociáldemokratáknál: Friedrich nincs is itthon! — Mi nem akarunk ebből a kérdésből magunknak, az ellenzéknek politikai tő­két kovácsolni. Mi sem könnyebb, mint az ellenzéki álláspont és mi sem nehe­zebb, mint alkotni tudni. (Élénk helyes­lés az egységes párton.) Meg van ma is a lehetőség, hogy ebből a kérdésből po­litikai tőkét kovácsoljunk. Ezzel a hely­zettel eddig nem éltünk és ezentúl sem fogunk semmi esetre sem élni. Felkiáltások az egységes párton: He­lyes, ez nemes beszéd! Szilágyi Lajos: Innen van az, hogy mi, akik másfél hónapja dolgoznak eb­ben a kérdésben, még a sajtóban sem tettünk egyetlen nyilatkozatot, nem mentünk el a népgyűlésekre, nem keres­tük az érintkezést az elkeseredett kép­viseletekkel, nem kerestük fel őket, nem ültünk le velük közvetlenül taktikáról vagy ultimátumról tárgyalni. — Tudjuk, hogy rokonszenvet keltünk a nyomorgók között, de ellenszenvet kel­tünk mindazoknál, akikre a fix fizetésűek nyomorának megoldása újabb terhet fog róni. Ezzel nem törődünk. A mi nézetünk szerint a nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés. (Élénk helyeslés az egységes párton.)­­ Nagy örömmel fogadtam a kormány­­elnök úrnak azt az előadását, hogy éppen ő maga tette azt a javaslatot, hogy ez a kérdés, a mi indítványunk, napirendre tűzessék. A nyomor okozta elkeseredést becsületes ember vagy tisztességes párt nem használhatja ki, ebben mindnyájan egyetértünk. Akiken mi segíteni aka­runk, legnagyobb részben nem is a mi pártunk tagjai, hanem inkább az ellen­táborba tartoznak. Jo

Next