Uj Nemzedék, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

V. évfolyam, 129­ (1105.) szám IfttÜDZN­ap 50 K.. Vil­árn­ap 10 It U Budapest, 1923 junius 10. Vasárnap U J Nemzedék Előfizetési ár­a Egy hónapra 1000 korona, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Budapest, V. ker., évre 2800 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken _ _ _ _ KT A m­r A a Honvéd-utca 10. szám. — Telefon­számi 127—40, és pályaudvaron 50 kor. — Ausztriában hétköznap il/LI 1 /A A/ IS/A A ILA 4 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók­­ 1500, vasárnap 2000 osztrák kor. — Hirdetés millió 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatalt IV. Dona­ u. 6. méteres díjszabás szerint. — Reklamációk: 19—25. Telefon ■ 123-08 és Teréz­ körút 62. Telefon i 121-41. A hon atyái Honatyáinkat nem igen érdek­lik a közügyek, de a közt annál jobban érdekli, hogy mit művel­nek azok, akik olyan ékesen tud­ták kikönyörögni a voksokat s akik nemcsak a közügyek intézé­sére vállalkoztak, hanem fizetést is kapnak a nemzettől. Nos, maga a „jelenléti díj“ is azt jelenti, hogy a honatyák nem igen szok­tak jelen lenni a nemzetgyűlés ülésein, s külön fizetséggel próbál­ják beédesgetni őket oda, ahol meg­­jelenniök vállalt kötelességük len­ne. Emlékszünk rá, mikor a jelen­léti díjat először hozták divatba — ezer koronájával —, két napig csakugyan forgalmasabb volt az ülésterem, de aztán megint csak lelohadt a honatyák érdeklődése a nemzet problémái iránt. Külön­ben is: a jelenléti díj felvételéhez elég, ha a képviselő úr éppen csak a díj felvételénél jelenik meg, az­tán mehet, ahová akar. Már­pedig a köz érdeke az volna, hogy a hon­atya ne csak a gazdasági hivatal­ban jelenjék meg, hanem az ülés­teremben is, a bizottságokban is, dolgozzék, foglalkozzék a köz ügyeivel. Most a gazdasági bizottság azt javasolja, hogy emeljék a jelenléti díjat. Úgy halljuk, négy-ötezer ko­ronáról van szó. A bizottság azt hiszi, hogy ez a fölemelt díj majd jobban becsalogatja a képviselő­ket, akiknek csakugyan csekély fizetésük van a mai megélhetési viszonyok közepette. Mi, sajnos, kénytelenek vagyunk szkeptiku­sak lenni, a mi nem bízunk ab­ban, hogy a díj fölemelése jobban meg fogja tölteni az üléstermet és hosszasabban ott fogja tartóztatni a honatyákat. Hiszen éppen Beth­len István miniszterelnök minapi beszéde alkalmából figyeltük meg; azon az ülésen, amelyen igazán fontos külügyi és pénzügyi kérdé­sekről volt szó, s amelyen a zsúfo­lásig­­ telt karzatok mutatták, mennyire mindenkit érdekel a mi­niszterelnök beszámolója, kétszáz­negyvenhárom képviselő közül százötven—százhatvan jelent meg. Ez azonban már példátlan nagy szám, — általában ötven-hatvan, legföljebb nyolcvan képviselő je­lenik meg az üléseken, azoknak is jórésze csak rövid időre. Hát a közvélemény ezt egysze­rűen nem érti s azt kivánja, hogy a honatyák — akár ötezer koronát kapnak, akár nem — törődjenek egy kicsit az ülésteremmel is, amelybe annyira vágyódtak a vá­lasztások idején, s ahová olyan nagy esküdözésekkel és ígérgeté­sekkel korteskedték be magukat. Másképp azt kell hinnie a nemzet­nek, hogy a honatyák számára nem az ülésterem, nem a tárgya­lás, nem a törvényhozás a fontos, hanem csak a mandátum, meg a mentelmi jog, s e kettőt olyan jól tudják értékesíteni a parlamenten kívül, hogy nem is kell törődniük a jelenléti díjjal. Ez pedig igen szomorú konzekvencia volna, amelynek mi szeretnék legjobban a­­ távollétól. Anglia megegyezést kezdeményez a német javaslat ügyében — Az U­j Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, június 9. Az angol kormány most azon fá­radozik, hogy Franciaországgal és Belgiummal megegyezést létesítsen a német ajánlat kérdésében. Saint Aulaire londoni francia nagykövet tegnap hosszasan tanácskozott a külügyi hivatalban. Grewe helyet­tes államtitkár ez alkalommal kö­zölte a francia nagykövettel, hogy a német javaslatok elhamarkodott visszautasítása rendkívül ártana a jóvátételi kérdés megoldásának. Az angolok felhívják a figyelmet arra, hogy a memorandumban Né­metország megtette az első lépést a megoldás felé. A németek ugyanis kijelentették benne, hogy a Ruhr­­megszállás ideje alatt is hajlandók tárgyalni. Washingtonban az új német javas­latot a legutóbbi javaslattal szem­ben nagy haladásnak tekintik. Rá­mutatnak arra, hogy a német kor­mány első ízben ajánlott fel kézzel­fogható biztosítékot. Ugyancsak ked­vezően fogadják Washingtonban azt az eszmét, hogy a német teljesítő­­képességet nemzetközi bizottság vizs­gálja felül. Az Egyesült­ Államok kormánya ugyanis már elejétől fog­va ezen az állásponton volt.­­. OOOOOOOOOOQOOOOOOOOCXXXXXX>3GOOOQOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOa cgtu második emeleti folyása és megölte a házmesternél A háziúr hanyagsága okozta a szerencsétlenséget — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Az Uj Nemzedék már több ízben felhívta az illetékesek figyelmét ar­ra, hogy a háziurak nem javítják ócska, rozoga bérházaikat és így a lakók életveszedelmes lakásokban kénytelenek élni. Hiába fordulnak a háziúrhoz, hiába hivatkoznak ar­ra, hogy bármelyik pillanatban le­szakadhat az agyonrepedezett tető, vagy akár össze is dűlhet a ház, mindig a legridegebb elutasításra találnak. A háziurak ilyen maga­tartásából most ismét újabb halálos katasztrófa származott. A Tompa­ utca 13. számú házban ma reggel leszakadt a második emelet udvari folyosója. A lezuhanó kőlapok áttörték és ma­gukkal rántották az első emeleti fo­lyosót is és halálra zúzták a házmesternét, özvegy Reichenberg Józsefnét, született Tóbi­ás Klára 64 éves asszonyt, aki 31 éve lakott a házban. Csupán a­ véletlennek köszönhető, hogy töb­ben nem estek áldozatul a szeren­csétlenségnek. A hatóságok érthetetlen módon nem kényszerítik a háziurakat, hogy az életveszélyesen megrongálódott házakon a legszükségesebb javítást végezzék el. Ez az oka annak, hogy alig akad a fővárosban háztulajdo­nos, aki törődnék azzal, düledezik-e a lakók feje fölött a ház, vagy nem. A Tompa­ utca 13. számú ház a ki­lenc Burián-testvér tulajdona. Bu­­riánéknak több bérházuk is van a fővárosban, a házaik gondnoka Ernst Lajos tőzsdés. A kétemeletes bérház lakói már hónapok óta ret­tegtek attól, hogy a második mű­tét folyosója leszakad. A kő­lapok számtalan helyen megre­pedtek, az esővíz keresztülfolyt rajtuk. A lakók többizben elmentek Ernst Lajos házgondnokhoz és beje­lentették neki a fenyegető veszedel­met A lakók bejelentésének azon­ban nem volt eredménye, mert a háziurak nem akartak semmi­féle renoválási munkába bele­menni. Ma reggel fél hat órakor Reichen­­bergné kiment az udvarra söpörni. Amikor az udvarnak az élő részén, a folyosó alatt dolgozott, egyszerre irtózatos robaj hal­latszott és a második emelet folyosója három méter hosszú­ságban rázuhant az első emelet folyosójára. A leszakadó kődarabok keresztül­­szakították ugyanilyen hosszúság­ban az első emeleti folyosót is és maguk alá temették a kétségbe­esetten sikoltozó asszonyt. A házmesternő jajkiáltásaira össze­szaladtak a lakók és látva a szeren­csétlenséget, azonnal értesítették a mentőket és a tűzoltókat Ezek né­hány percen belül megérkeztek és a lakók segítségével eltakarították a köveket a szerencsétlen asszony­ról. A mentők a helyszínen bekötöz­ték a sebeit és­ kocsira tették, hogy bevigyék a Szent István-kórházba. A házmesterné azonban útköz­ben sem nyerte vissza eszméle­tét­­és mire a kórháznál kiemel­ték a mentőkocsiból, már meg­halt. Az Új s­emzedék munkatársa ma reggel kiment a szerencsétlenség színhelyére, ahol a tűzoltók geren­­­­dákkal támasztják alá a folyosó épen maradt részét és a három mé­teres szakadék fölé deszkalapokat tesznek, hogy a lakók kijöhessenek a lakásaikból. A szerencsétlenség pillanatában ugyanis a ház jobb­szárnyán lakó emberek már nem mehettek le az emeletről és abban a hitben, hogy az egész ház össze fog dőlni, kétségbeesett siránkozásban törtek ki. A tűzoltók hamarosan ki­szabadították a halálra ijedt la­kókat. A ház lakói elmondották az Új Nemzedék munkatársának, hogy már évek óta szorgalmazzák a ro­zoga ház javítását, de teljesen ered­ménytelenül. Az egyik lakó, Miklós Pálné közölte, hogy a szobájában a tető átnedvesedett és a vakolat le­hullott. Kérte a gondnokot, hozassa rendbe a veszedelmes tetőt. Ernst Lajos azt felelte, nagyon sajnálja, nem tehet semmit. Miklósné erre kétségbeesetten kérdezte, mit te­gyen a tetővel? — Kenje be lekvárral, attól majd rendbejönt — válaszolta Ernst La­­­jos. -­ —^ A reggeli órákban rendőri bizott- J­­s­ság szállt ki a szerencsétlenség szín- ^ ^ helyére. A bizottság ki fogja hall­gatni a háztulajdonosokat és a gondnokot, hogy megállapítsa, kit terhel a felelősség. A nagykövetek konferenciája megfenyegeti Németországot Merényletektől félnek a franciák. — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. +­Páris, június 9. A nagykövetek konferenciája el­rendelte, hogy Németországban a katonai ellenőrző bizottság folytas­sa munkáját. A Petit Parisien úgy ér­tesítl, hogy a hivatalos közlésnek fenyegető záradéka is van, mert Németországot megfenyegeti a szankciók alkalmazásával arra az esetre, ha a katonai ellenőrző bi­zottság munkáját megnehezítik. A konferencia értesülése szerint ugyanis a német nacionalisták a legutóbbi hónapokban egyre na­gyobb tevékenységet fejtettek ki. A kivégzett Schlageternél okmányo­kat találtak, amelyekből kiviláglik, hogy a francia csapatok ellen bom­bával és egyéb módon a merényle­tek egész sorát akarják elkövetni. A német nacionalisták külön isko­lákat szerveztek, hogy a volt had­sereg és haditengerészet tisztjeit ki­képezzék az újabb harci módokban. Állítólag négy ilyen iskola van, kettő Potsdamban, kettő pedig Ham­burgban s ezeknek az iskoláknak páncélos autók is vannak.­­. A franciák eltitkolják a pfalzi áldozatok számát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, június 9. A Lokalanzeiger mainzi jelentése szerint Pfalzban a robbantással okozott két súlyos vasúti szeren­csétlenség áldozatainak a számát a francia kormány eltitkolja. A ha­lottak száma igen nagy, legalábbi hatvan vagy hetva.­­

Next