Uj Nemzedék, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-10 / 129. szám
V. évfolyam, 129 (1105.) szám IfttÜDZNap 50 K.. Vilárnap 10 It U Budapest, 1923 junius 10. Vasárnap U J Nemzedék Előfizetési ára Egy hónapra 1000 korona, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, V. ker., évre 2800 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken _ _ _ _ KT A mr A a Honvéd-utca 10. szám. — Telefonszámi 127—40, és pályaudvaron 50 kor. — Ausztriában hétköznap il/LI 1 /A A/ IS/A A ILA 4 127—47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók 1500, vasárnap 2000 osztrák kor. — Hirdetés millió 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatalt IV. Dona u. 6. méteres díjszabás szerint. — Reklamációk: 19—25. Telefon ■ 123-08 és Teréz körút 62. Telefon i 121-41. A hon atyái Honatyáinkat nem igen érdeklik a közügyek, de a közt annál jobban érdekli, hogy mit művelnek azok, akik olyan ékesen tudták kikönyörögni a voksokat s akik nemcsak a közügyek intézésére vállalkoztak, hanem fizetést is kapnak a nemzettől. Nos, maga a „jelenléti díj“ is azt jelenti, hogy a honatyák nem igen szoktak jelen lenni a nemzetgyűlés ülésein, s külön fizetséggel próbálják beédesgetni őket oda, ahol megjelenniök vállalt kötelességük lenne. Emlékszünk rá, mikor a jelenléti díjat először hozták divatba — ezer koronájával —, két napig csakugyan forgalmasabb volt az ülésterem, de aztán megint csak lelohadt a honatyák érdeklődése a nemzet problémái iránt. Különben is: a jelenléti díj felvételéhez elég, ha a képviselő úr éppen csak a díj felvételénél jelenik meg, aztán mehet, ahová akar. Márpedig a köz érdeke az volna, hogy a honatya ne csak a gazdasági hivatalban jelenjék meg, hanem az ülésteremben is, a bizottságokban is, dolgozzék, foglalkozzék a köz ügyeivel. Most a gazdasági bizottság azt javasolja, hogy emeljék a jelenléti díjat. Úgy halljuk, négy-ötezer koronáról van szó. A bizottság azt hiszi, hogy ez a fölemelt díj majd jobban becsalogatja a képviselőket, akiknek csakugyan csekély fizetésük van a mai megélhetési viszonyok közepette. Mi, sajnos, kénytelenek vagyunk szkeptikusak lenni, a mi nem bízunk abban, hogy a díj fölemelése jobban meg fogja tölteni az üléstermet és hosszasabban ott fogja tartóztatni a honatyákat. Hiszen éppen Bethlen István miniszterelnök minapi beszéde alkalmából figyeltük meg; azon az ülésen, amelyen igazán fontos külügyi és pénzügyi kérdésekről volt szó, s amelyen a zsúfolásig telt karzatok mutatták, mennyire mindenkit érdekel a miniszterelnök beszámolója, kétszáznegyvenhárom képviselő közül százötven—százhatvan jelent meg. Ez azonban már példátlan nagy szám, — általában ötven-hatvan, legföljebb nyolcvan képviselő jelenik meg az üléseken, azoknak is jórésze csak rövid időre. Hát a közvélemény ezt egyszerűen nem érti s azt kivánja, hogy a honatyák — akár ötezer koronát kapnak, akár nem — törődjenek egy kicsit az ülésteremmel is, amelybe annyira vágyódtak a választások idején, s ahová olyan nagy esküdözésekkel és ígérgetésekkel korteskedték be magukat. Másképp azt kell hinnie a nemzetnek, hogy a honatyák számára nem az ülésterem, nem a tárgyalás, nem a törvényhozás a fontos, hanem csak a mandátum, meg a mentelmi jog, s e kettőt olyan jól tudják értékesíteni a parlamenten kívül, hogy nem is kell törődniük a jelenléti díjjal. Ez pedig igen szomorú konzekvencia volna, amelynek mi szeretnék legjobban a távollétól. Anglia megegyezést kezdeményez a német javaslat ügyében — Az Uj Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, június 9. Az angol kormány most azon fáradozik, hogy Franciaországgal és Belgiummal megegyezést létesítsen a német ajánlat kérdésében. Saint Aulaire londoni francia nagykövet tegnap hosszasan tanácskozott a külügyi hivatalban. Grewe helyettes államtitkár ez alkalommal közölte a francia nagykövettel, hogy a német javaslatok elhamarkodott visszautasítása rendkívül ártana a jóvátételi kérdés megoldásának. Az angolok felhívják a figyelmet arra, hogy a memorandumban Németország megtette az első lépést a megoldás felé. A németek ugyanis kijelentették benne, hogy a Ruhrmegszállás ideje alatt is hajlandók tárgyalni. Washingtonban az új német javaslatot a legutóbbi javaslattal szemben nagy haladásnak tekintik. Rámutatnak arra, hogy a német kormány első ízben ajánlott fel kézzelfogható biztosítékot. Ugyancsak kedvezően fogadják Washingtonban azt az eszmét, hogy a német teljesítőképességet nemzetközi bizottság vizsgálja felül. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis már elejétől fogva ezen az állásponton volt.. OOOOOOOOOOQOOOOOOOOCXXXXXX>3GOOOQOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOa cgtu második emeleti folyása és megölte a házmesternél A háziúr hanyagsága okozta a szerencsétlenséget — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Az Uj Nemzedék már több ízben felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy a háziurak nem javítják ócska, rozoga bérházaikat és így a lakók életveszedelmes lakásokban kénytelenek élni. Hiába fordulnak a háziúrhoz, hiába hivatkoznak arra, hogy bármelyik pillanatban leszakadhat az agyonrepedezett tető, vagy akár össze is dűlhet a ház, mindig a legridegebb elutasításra találnak. A háziurak ilyen magatartásából most ismét újabb halálos katasztrófa származott. A Tompa utca 13. számú házban ma reggel leszakadt a második emelet udvari folyosója. A lezuhanó kőlapok áttörték és magukkal rántották az első emeleti folyosót is és halálra zúzták a házmesternét, özvegy Reichenberg Józsefnét, született Tóbiás Klára 64 éves asszonyt, aki 31 éve lakott a házban. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy többen nem estek áldozatul a szerencsétlenségnek. A hatóságok érthetetlen módon nem kényszerítik a háziurakat, hogy az életveszélyesen megrongálódott házakon a legszükségesebb javítást végezzék el. Ez az oka annak, hogy alig akad a fővárosban háztulajdonos, aki törődnék azzal, düledezik-e a lakók feje fölött a ház, vagy nem. A Tompa utca 13. számú ház a kilenc Burián-testvér tulajdona. Buriánéknak több bérházuk is van a fővárosban, a házaik gondnoka Ernst Lajos tőzsdés. A kétemeletes bérház lakói már hónapok óta rettegtek attól, hogy a második műtét folyosója leszakad. A kőlapok számtalan helyen megrepedtek, az esővíz keresztülfolyt rajtuk. A lakók többizben elmentek Ernst Lajos házgondnokhoz és bejelentették neki a fenyegető veszedelmet A lakók bejelentésének azonban nem volt eredménye, mert a háziurak nem akartak semmiféle renoválási munkába belemenni. Ma reggel fél hat órakor Reichenbergné kiment az udvarra söpörni. Amikor az udvarnak az élő részén, a folyosó alatt dolgozott, egyszerre irtózatos robaj hallatszott és a második emelet folyosója három méter hosszúságban rázuhant az első emelet folyosójára. A leszakadó kődarabok keresztülszakították ugyanilyen hosszúságban az első emeleti folyosót is és maguk alá temették a kétségbeesetten sikoltozó asszonyt. A házmesternő jajkiáltásaira összeszaladtak a lakók és látva a szerencsétlenséget, azonnal értesítették a mentőket és a tűzoltókat Ezek néhány percen belül megérkeztek és a lakók segítségével eltakarították a köveket a szerencsétlen asszonyról. A mentők a helyszínen bekötözték a sebeit és kocsira tették, hogy bevigyék a Szent István-kórházba. A házmesterné azonban útközben sem nyerte vissza eszméletétés mire a kórháznál kiemelték a mentőkocsiból, már meghalt. Az Új semzedék munkatársa ma reggel kiment a szerencsétlenség színhelyére, ahol a tűzoltók gerendákkal támasztják alá a folyosó épen maradt részét és a három méteres szakadék fölé deszkalapokat tesznek, hogy a lakók kijöhessenek a lakásaikból. A szerencsétlenség pillanatában ugyanis a ház jobbszárnyán lakó emberek már nem mehettek le az emeletről és abban a hitben, hogy az egész ház össze fog dőlni, kétségbeesett siránkozásban törtek ki. A tűzoltók hamarosan kiszabadították a halálra ijedt lakókat. A ház lakói elmondották az Új Nemzedék munkatársának, hogy már évek óta szorgalmazzák a rozoga ház javítását, de teljesen eredménytelenül. Az egyik lakó, Miklós Pálné közölte, hogy a szobájában a tető átnedvesedett és a vakolat lehullott. Kérte a gondnokot, hozassa rendbe a veszedelmes tetőt. Ernst Lajos azt felelte, nagyon sajnálja, nem tehet semmit. Miklósné erre kétségbeesetten kérdezte, mit tegyen a tetővel? — Kenje be lekvárral, attól majd rendbejönt — válaszolta Ernst Lajos. - —^ A reggeli órákban rendőri bizott- Jsság szállt ki a szerencsétlenség szín- ^ ^ helyére. A bizottság ki fogja hallgatni a háztulajdonosokat és a gondnokot, hogy megállapítsa, kit terhel a felelősség. A nagykövetek konferenciája megfenyegeti Németországot Merényletektől félnek a franciák. — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. +Páris, június 9. A nagykövetek konferenciája elrendelte, hogy Németországban a katonai ellenőrző bizottság folytassa munkáját. A Petit Parisien úgy értesítl, hogy a hivatalos közlésnek fenyegető záradéka is van, mert Németországot megfenyegeti a szankciók alkalmazásával arra az esetre, ha a katonai ellenőrző bizottság munkáját megnehezítik. A konferencia értesülése szerint ugyanis a német nacionalisták a legutóbbi hónapokban egyre nagyobb tevékenységet fejtettek ki. A kivégzett Schlageternél okmányokat találtak, amelyekből kiviláglik, hogy a francia csapatok ellen bombával és egyéb módon a merényletek egész sorát akarják elkövetni. A német nacionalisták külön iskolákat szerveztek, hogy a volt hadsereg és haditengerészet tisztjeit kiképezzék az újabb harci módokban. Állítólag négy ilyen iskola van, kettő Potsdamban, kettő pedig Hamburgban s ezeknek az iskoláknak páncélos autók is vannak.. A franciák eltitkolják a pfalzi áldozatok számát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Berlin, június 9. A Lokalanzeiger mainzi jelentése szerint Pfalzban a robbantással okozott két súlyos vasúti szerencsétlenség áldozatainak a számát a francia kormány eltitkolja. A halottak száma igen nagy, legalábbi hatvan vagy hetva.