Uj Nemzedék, 1923. december (5. évfolyam, 272-293. szám)
1923-12-25 / 291. szám
1923 december 25. Uj Nemzedék riedl Frigyes könyve Petőfiről I. Sándor. Brest, Franklin, 1923. 236. 1. Ennek a könyvnek a művelt, finomlelkű olvasója hármas varázsa van: Petődről szól, a legérdekesebb, legvonzóbb magyar költőről . Kleill Frigyes írta, a legszellemesebb magyar esztétikus; végül ez a monográfia befejezői tollal került elő az'iró hagyatékából. Nem csonka, nem is az utolsósimítástól esett el Riedl korai halála miatt, hanem — s ez teszi becsessé — készülése közben esett ki Riedl kezéből a toll, egyes jászéi, talán a nagyobb fele, a maguk friss közvetlenségében vannak előttünk, úgy amint szerzőink ' lelkéből sebt.hen is pirosra kerültek:— néha nem is könyv lapjaiul, hanem egyszerű előadás 'anyagául szánva, így kevésbbé művésziek,ele annál jellemzőbbek az emberre, s Eléül lelki világába Sokkal inkább lrvilág' Innak, mint kész, kidolgozott művei. Ha hiányait és fogyatkozásait keresgélnék össze, nemcsak a kegyeletet sértenék meg, hanem az igazságot is, húzón kétségtelen, hogy" Riedl maga tudta legjobban, hol szorul műve igazításra, s ha marad ideje könyvét közrebocsátani, az egészen más alakban jelent volna meg. Riedl Petőfije nem eredetieskedő könyv,nem akart minden áron uiat mondani, olyat látni Petőfiben — esetleg az igazság rovására —, amit más még nem látott meg. A maga szemével nézi ugyan a költőt — Riedl mindig a maga szemével nézett! — de ezt a szemet Gyulai irányítja. Könyvének eredetisége egyfelől módszereken áll, másfelől előadásában. Célja megértetni a költőt, megmagyarázni költői munkásságát, megmutatni, hogyan lett azzá, ami. Na, a feladat közel jár ahhoz az eszményhez, amelyet Taine tűzött a művészetek fejtegetei elé, de egy nagy különbséggel is ezt nek veszik azok észre, akik Riedlt, egyszerűen, besorozzák Taine követői közé Taine azt mondja, minden műalkotás épp oly'természetes' produktum, mint a génkor vagy a vitriol, a vegyülő eseti'4 ben tehát adva van már a belőlük kifejlő műalkotás természete. Riedl nem áll ezen a merev determinista és pozitivista alapon. Ő csak, aki mondja, hogy minden költő, még a legzseniálisabb is, korainak gyermeke, Petőfi költészete is azért lett olyanná, amilyennek, ismerjük, mert a 40-es évek magyar közéletében fejlett ki, Kern egészen szabatos fogalmazása el- pohár, de megi-mintha selyem- suhogna az ajtó szárnya mögött. A Fehér Grófné . . . egy .’percre hátratekint, aztán .elszántan, suhan be. Jön, rohan egyenest felém, de nem rám, hanem, érzem,rajtam át másvalakire néz. Pir az arcán, szemében.ujjongó gyönyör, — mögöttem soha kéll, én.. egy szenvedélyes mozdulat hevességét érzen. A Gárdista lép elő rejtekéből. Előttem van már, libbend párduc.bore a vállamat legyint!. A nő önfeledten borul a karjába s ép tisztán hallom a fiú mámoros, gyöngéd. szavát:, — Delphine .. .! Tisztán hallom'est, hisz oly közel van, nak, hogy’akár a szivük dobogását is hallhatóak Egy arasznyira állnak a székem könyöklőjétől. Mily boldogan csuklik a seuge,derék, akét tekintet egymásba merül, pereg akönny a Delphine arcán. „Meneküljünk!“ Vitáznak,haboz,nak, végzetes ,kétség, én érzem a, veszedelmes de nem látok tőlük. .Mozdulnak végre s azajtó felé láthatok. Rettentő arccal a férj áll ott, mögüle a Fekete Intrikus a’,szerelm egekre mutat. Pokoli szemek! S ők ketten még mindig haboznak, még mindig gyanútlanok. Őrjöngök, de alom fogja a kamu, nyelvem. És késő is már. Villan a szalongyilok a berontó férj kezében, — kettős jajszó, a Fehér Grófné holtan hanyatlikfelém. Vér szökell kebléből az ezüst tareplánra s tisztán látom, a cseppek mint csurognak le a székem könyöklőjére. Szörnyű robaj, — felébredek. Hát igen, kitört a nyári vihar s a mennydörgés ,még mindig, hatalmasan reszkettette az ablak táblákat. A szemem dörzsölöm’,minden a niaga helyén,, a képek vissziamerevedten, titkolódzva nézőék le rám. Karom oly nőhet,, a könyöklőre pillantok, inni, a szék brokátján csakugyan , freccsenő nagy rozsdafoltok látszanak.’ Hangok, a Lilla tant távoli hivó szava. Sietek ... — Hol vagy már te Gyuri? Jaj, még hetit a villám abba az ócska toronyba! Rám néz. Összecsapja a kezét: ' — Kél gyerek, hülek! 'Olyan vagy, mint a bakái! . . . Pár’.nap, mulka Gazsi bácai, a tudós'Gázsi Hoffath' jött meg Récéből. Ő volt a cealáti'Kratorikusa s fekete kávénála készült.'kötetéről referált a famíliának. Legutóbb épp a XVIII. századot bújta bizonyos'',ószferak rokonoknál és sok újat tudott. 'Én czivdöbegya, figyeltem a terrasz sarkából,pláne mikor a Fehér Grófné névé ’is ’ 'beleszövödött a társasztásba. Lillai tant - persze - áradozóan dicsérte a „Íó 'mártírt“, m .család „szent asszonyát“, der. Gazsi’.Hofrath furcsám mosolygott:*--'- ---‘a ' , — Hej, sokat-'nemh Tudtok ti! Voltaképp semmit se tudtok: 'Még a nevét se. Hisz azért hívjátok'Fehér: Grófnénak, ugyet No, ki vele, nu'tudjátok, — hogy hívták, mi a keresztnévé?..Én nem ..Mi*lám tovább. Mozgolódni, kezdtem ott,a terrasz sarkában s mialatt a 'többiek műive-nogatra, kérdően néztek össze, s ugya böktem ki: — Delphine-'' _ Csend, efséglepetés.'. Gazsi bácsi rám meredt. . ’ ■ ’ -! Te gyerek, honnan tudod te ezt? Olvastad valahol? — Nem gn.’ De azért tudok én még többet is . . . . — Csitt! Körülfogtak, vallattak, a Hofvath bácsi azonban magával vitt és bezárkózott velema toronyszobába. Én elmondtam mindent Vá végén a karosszék könyöklőjének a szövetére mutattam. Ő bólintott s valami elsárgult öreg írást vont elő a mappájából:— Igen,itt áll: „vére a nagyváragos bergégei karosszék- brokát könyöklőjére cseppent . s ésez az a karosszék! Elhülve emelte rám a szemét. — Furcsa, furcsá. De Gyuri te, szót se erről, másnak! -Én ke ivem meg a könyvemben. Héj, héj, mégis csak igaza volt annak a boszorkány cselédnek: a falak emlékezhek. Se- c’f--. - ek is . . . # SZIBÍlI.Á-KÖNYVEK. .. Mint valami Szibílla a könyveket Az égiek a szent próféciákból Sokasok kötetet írattak velem. .. Mohos időknek nagy szentenciáit. Kinálgatám, ó, milyen potom áron! ... De nem kapkodtak az arany igéken, Rámjött a tél, soha ilyen fagyasztó, Fűtőanyagra nem telt. Mit tehettem ! ' Előkerültek szívem foliánsi, , Amelyeket véremmel rovogattam ,• ' Kedves fa helyett raktam rá a tűzre, • A hétköznapnak voltam robotosai . Pernyévé vált sok díszes hártyalap, •'r ? S hiába lenne még nehány belőle. PETE MÓR lenére is nyíltvá fi voló, hogy Riedl nem akarja Petőfi lángelméjét korának nemzeti érzéséből,. demokratikus eszméiből ,..s.a népies iránti' érzékéből megfejteni, hanem éppúgy,'mint' Gyulai, aki szintén utal; ezekre'' ./.tényezőkre,.. csak annyit mond, hogy ezek fejettetik meg Petőfi költői irányát, költészetének szellemét. 'A könyv második felét Petőfi költészetén át a költő lelkébe'világit bele, emberi és költői egyéniségének szirmait.. bontogatja — s itt azután Riedl végtelen eze'ketete a hőse. Irápt, az ő csodálatosen érzékeny és 'ffigékfrajz' lelke, mélyen pillantó, páratlanul élés szeme nemcsak sok finomságot esí és épséget, vesz észre, hanem, arai még értékesebb, fölismeri azokat a határozott.. jpflomvonásokat, amelyekből Petőfi, lelki kepe kialakult-s meglesi nyilván'Iásaihaai,á Zéenii. . .. A könyvnek az igazi vonzóereje mégis itt, a lu ód raratott Őzeket.-pa, értékes meg- A papitásokét a nagyközönség számára is fölfoghatoktó tesji. Riedlben volt valami a festőből; 'nantesak erősen, vizuális tipusú emberi vanlj hánem'-rendkívül erős volt benne ajífegjekttő tehetség is. A külvilág benyomásai képek alakjában rögződtek raeg lelkében, s ezeknek a OOOCXX)0{C3OCXXXXXX1CCCCCOCXXCOCXXXXXJOOCCSOOCCXXXXXXXX3£»02 képeknek világosságát, élességét nem tompította az idő. Lelke ily módon gazdag tárháza lett a színes szemléleteknek, az újabb ingerek egész sorát keltették életre a régibb, el nem halványult, csak a tudatalatti régiókba sülyedt rokonképeknek. Innen van, hogyha valamit meg akar értetni, nem elvont fejtegetésekkel dolgozik, hanem gondolatait képek alakjában vetíti ki. Az előadásnak ez a módja nemcsak élénkebb, tetszetősebb, hatásosabb, hanem a laikusra nézve sokkal instruktívabb. Már közismertté lett az az eljárás, amint Riedl a 40-es évek Magyarországának szelemóriásokban való páratlan gazdagságát érzékelteti: képzeletében maga előtt látja egy nagy teremben e kor minden jelesét, amint Liszt Ferenc zongorajátékában gyönyörködik. De milyen nagyszerűen érzékelteti Bajza és Petőfi költészetének .óriási ellentétet a következő kép: „Milyen halványan látom én pl. Bajza Az apáca c. költeményében a kolostort, milyen kosztüm hrozott opera-alak az ő, szentimentális, édes A bojtár fa, ellenben mennyi a tűzről pattant valóság Petőfi A teisbérercben, mennyire látom a csárda népet, ha Pangó Pannit olvasom.“ A könyv így befejezedettségében is a legkitűnőbb eszköz Petőfinek és költészetének megértetésére. Használhatóságát nagy mértékben fokozta Sikabonyi Antal, aki nagy szeretettel és gonddal állította össze helyenként Riedl jegyzeteiből s iparkodott elsimítani töredékességeit. Nekünk azonban még kedvesebb lett volna a könyv, ha teljesen eredeti alakjában kapjuk. r. r. vv»,.. »-at p liclo calcitmnos igMápMaliae csecsemőknek, gyermekeknek, felnőtteknek. Előnyei: nagy tápérték, gyors súlygyarapodás, az elcsigázott szervezet felfrissítése. Princsa Dyógyszeri nefi r.-t Kedd 11 .1 köxils&iviselő karácsonya 1923-bar? liSiiiiSk (Ga.^d-s'.c'ág! Basak) SV. kér., Klg5f6»atsa a. »4m. Telefonszámok: 9-73, 172-66, 199-51 Foglalkosiks OsBkári Séíé immlilisSval TM iiia^ii lelsiiisáEl feliiteli iiiiai) áelm«l (A tőke kimetadet az Intézet sajátjából ■rfselt.) ‘fati m vT-tg uwi s v ■ g im.-'mawji— III® ti» is aibirtei, tűzkövek, karbidlámpák, „E LY SIU M“ önborotvapengák nagybani árusítása Vil*kerM fii &WM ülJf Rákóczi-ut lesi P S1 szacsvaesterek szőrmeszalonja Budapest, IV., Váci utca 10. 1, emelet, Telefon ? 61^66, A’ raktÁron l % Balázs árpás !Wm, Koronaherces Ants9 7, (Bejárat Pilv»x-höz). Wifit wmmm, eredeti olajfestmények és régiségek igen jntányee árakon! Vétel, eladás, csere! Széjtyeg javít és ! | NE VEGYEN MÁST MINTim ft | | ||j, |, , , miju» ! FELIRASU VALÓDI DRÓTLÁMPÁT !