Uj Nemzedék, 1924. április (6. évfolyam, 76-84. szám)
1924-04-16 / 83. szám
A polgárság szolidaritása Egy hete, hogy utoljára születtünk ezen a helyen olvasóközönségünkhöz. Egy hete, hogy a magyar sajtó munkáját teljesen megbénította a nyomdai munkásság vezetőinek kétszínűsége, szerződésszegése és eszeveszett, fejetlen kapkodása. A napilapok szünetelése mögött mélyebb okok rejtőznek, mint ahogy a közönség sejtené. Már a hetekkel ezelőtt megtartott szociáldemokrata pártkongresszuson kiderült, hogy a munkásság kicsúszott a pártvezetőség és a szakszervezetek kezéből. Gyakorlatban ez a bomlási jelenség a nyomdászszakmában mutatkozott először, ahol a gyáva, tehetetlen szakszervezet akarata ellenére az a hetvennégy főbizalmi kerítette kezébe a hatalmat, akiket a nyomdai világban Lenin-fiuknak hív Dak. Ez a hetvennégy Lenin-fiú diktált a szakszervezeti vezetőség tudta nélkül, s ezek vonultatták ki az egyik nyomdából a munkásokat, ezzel olyan szerződésszegést követve el, amelyet a főnökegyesület nem nézhetett tétlenül. A szociáldemokrata pártban mutatkozó bomlási folyamat nemcsak a párt belső ügye. A marxi alkotmány csődje végzetes kihatással lehet a közgazdasági életre, az országra, s a polgárság életére egyaránt. Ebből a hármas szemszögből akarunk a sajtónélküli héz rettenetes távlataiba bevilágítani. Mindenkinek tárgyilagos beismerésére bízzuk: ítéljen. A főnökegyesület, mint megsértett szerződő fél, teljesen jogosan járt el. Tisztázni kellett végre, nem kell-e Magyarországon a jövőben minden munkáltatónak attól tartania, hogy a vezetőség kezéből kicsúszott munkásság, a Lenin-fiúk egyéni akciójának mintájára felrúg minden megállapodást huszonnégy órával azután, hogy megkötötte. El kellett végre intézni azt a kétszínűséget, amellyel a nyomdász szakszervezet először megdöbbent, azután pedig ravasz fogással az elégedetlenek élére állt, s a régi recept szerint zsarolni akarta a munkaadókat. De tovább megyünk. Lehet-e remélni ebben az országban nyugodt termelést, nyugodt munkát, ha elkapatott főbizalmiakat enged úrrá lenni a tehetetlen és gyáva szakszervezeti vezetőség. Nagy hibáknak kellett lenni abban a pártban, ahol a munkásság eldobja magától a szakszervezetek gyámságát és a saját rendszertelen és logikátlan logikáját követi. Ez a munkásvilág anarchiájának kezdete. Ezért kellene az ország vezetőinek erélyes kézzel belenyúlni a nyüzsgő marxi , vöröshangyabolyba, mert, ha a nyomdászok Leninfiainak száll fejébe a vakmerőség, holnap nem üti-e fel fejét a többi szakmában is az anarchia? Ki fog felelni az esetleges eshetőségekért? És legvégül. A munkástársadalom anarchiájával szemben nem kell-e és nem kellett-e a polgárságnak összefognia? A polgárságban is vannak politikai és világnézeti árnyalatok, de az egyes rétegeknek össze kell fogniok a boruló munkástársadalommal szemben. Ezt méltán várhatta a magyar polgárság az összes polgári lapoktól. Ezért álltuk mi is az adott szót azokkal a laptársainkkal együtt, amelyektől egyébként mérhetetlen szakadékok választanak el. De itt az egységes polgári front megvédéséről volt szó, amelybe vörös Lenin-fiúk meglepetésszerűen törtek be. A polgári lapok szolidaritására annál is inkább szükség volt, mert tanulhattunk egyet-mást a polgári front szervezetlenségéről a közelmúltban, amikor a polgárság, széthúzott, gyáva és erőtlen volt. A polgári lapok szolidaritása a polgárság erőtől duzzadó szolidaritásának kifejezője volt s csak igy lehetett elérni, hogy a polgári világnézet diadalt aratott az egy hetes harcban. De nem hallgathatjuk el, hogy a polgári frontnak ismét voltak árulói. Szomorú ez. Még szomorúbb, hogy két keresztény laptársunk volt a frontbontó. Mi várhat erre a szerencsétlen országra, ahol éppen azok az árulók, akik hangos szóval, sőt igen hangos szóval szokták szomorú évfordulókon hangoztatni a polgári kötelességeket s az első alkalommal cserben hagyják a polgárság érdekeit s Rothenstein Mórék mellé állnak, s kart karba öltve a Conti-utcával, segítenek azoknak, akik a munka lehetőségét támadták meg ,orozva, hátulról? A polgárság szolidaritásán ütött csorba szomorú intőpélda, hogy a két forradalomból még eléggé máig, sem tanultunk. A sajtónak, a keresztény sajtónak nemcsak a szó az ereje, hanem a tett, a példaadás is. Azoké minden felelősség, akik csak szavakat tudnak adni, demikor példát kellene nyújtani, elhagyjuk a polgári frontot. _______ | n ,VI. évfolyam. 83. (1353.) szám ára 1000 korona. U 1924 április 16. Szerda U| Nemzedék Előfizetési ér: Egy hónaprr. 20.WHJ korona, negyed* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. ker.. évre 60.000 korona.Egyes szám ára helyben, vidéken ! THUZSA J A T A TUTT A a Honvéd utca 10. szám. — Telefonszám: 127—4-Lj J .a. m . JtULiJ 1 IKAl N A.l'lLAl 127-47, 127- 48,127 - 49. József 65. - Gyorsírok - es pályaudvaron 1000 kor.— Hirdetés nuDmeteres 7_20, 7-21. - Fiókkudóhivatal: Rákócani 1. dikrabis szerint - Reklamációk: Telefon 19—25. TeL: J. 136-06, Teréz-körut 62. Telefon: 121-11 Málnap indul Európába Bécs, április 15. A Neue Freie Fresse tudósítója jelenti Newyorkból: Smith Jeremiás, aki végérvényesen elhatározta, hogy elvállalja a magyarországi főbiztosi tisztséget, azt tervezi, hogy április 16-én indul az Aquitania hajóval Amerikából Európába. Valószínű, hogy Smith Budapestre való érkezése előtt néhány napot Parisban és Génuában tölt, Széchenyi gróf, amerikai magyar követ behatóan tárgyal a nemzetközi magyar kölcsön kibocsátásáról. T. k 3CCCXXXX3gOCaCKXX>3aQP300qQOCXX?3OOQO0O0^ Kereskedelmi egyezményt kötöttünk Romániával — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Bukarest, április 15. A magyar-román tárgyalást befejezték. Tizenkét szerződést és jegyzőkönyvet írtak alá. Ezek a megállapodások az elintézetlen pénzügyi kérdések és egyéb ügyek likvidálására, illetve szabályozására vonatkoznak. Ezenfelül a két állam kereskedelmi egyezményt is lelőtt egymással. Ez az egyezmény normális állapotot teremt a magyar-román érintkezésre. 1. *>300CíCíXCíXSXXXXXXXXX>OOCCCCéX>CCOOOOCOCXXXXXXX5COCXXXXX; A Kormányzó dien a soágiai-olasz iníuiali-mérkőzésen merényletet akartak elkövetni — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A rendőrség politikai osztálya kéthetes éjjel-nappal tartó nyomozás után szenzációs merénylettervnek jött nyomára, amelyet azután nagy körültekintéssel le is leplezett. A kommunizmus bukása után külföldre menekült három munkás hetekkel ezelőtt azért jött haza, hogy Magyarország kormányzója ellen merényletet kövessen el. Az eset részletei a következők: A rendőrség két héttel ezelőtt a kormányzói irodából bizalmas értesítést kapott, hogy az ottani megfigyelés szerint több munkás külsejű ember ólálkodik a királyi várpalota körül és érdeklődik a részletek iránt. A rendőrség ebből kiindulva, hosszas nyomozás után elfogta az egyik munkást, név szerint Sztáron Sándort. Az elfogott embert vállalóra fogták, mire ez megnevezte tettestársait. A munkás elmondotta, hogy a kommunizmus letörése után külföldre menekült, ott egy anarchista társaságba került és annak megbízása alapján jött Budapestre, hogy merényletet kövessen el a kormányzó ellen. Négy héttel ezelőtt érkezett a fővárosba. Egy ferencvárosi kiskorcsmában megismerkedett Zborovszky János és Seress Károly munkásokkal. Ezekkel együtt elhatározta, hogy bármily módon végeznek a kormányzóval. Úgy döntöttek, hogy először a Nemica Színház és az Operaház környékét fogják figyelni, miután megtudták, hogy a kormányzó családjával gyakran ellátogat az állami színházakba. Miután azonban a kormányzót hozó autó mindig közvetlenül a bejárat előtt ir jött meg s nem sikerült a közelbe férkőzniük, ezt a tervet elejtették. Később olvasták az újságban, hogy a kormányzó az olasz-magyar mérkőzésen is megjelenik. Most ezt tartották a legalkalmasabb pilanatnak arra, hogy gonosz tervüket végrehajtsák. Közben azonban a rendőrség tudomására jutott az ügy és Hetényi Imre főkapitány helyettes, a politikai osztály vezetője, azonnal értesítette a kabinetirodát és így a kormányzó és a főhercegi család nem jelent meg a mérkőzésén. Miután itt sem tudták a merényletet végrehajtani, újabb tervet eszeltek ki. közben azonban a rendőrség besúgás útján megállapította, hogy Sztáron Sándor a Viola utca egyik tömeglakásában lakik. A detektívek a mult hét, csütörtökéről péntekre, virradó éjszaka felkeresték ezt a tömeglakást s Sztáron Sándort ágyban fekve találták. Heves dulakodás után sikerült őt eltörtniuk. Az anarchistánál hatlövetű revolver volt s kihallgatásakor kijelentette, hogy ha néhány perccel később jöttek volna a deleminek, élve nem adta volna meg magát. Elfogták az anarchista másik kéttársát is. A rendőrség most már tisztán látja, a helyzetet. Megállapította, hogy a nyomozás szálai osztrák megszállott területre vezetnek. Most az irántkutatnak a detektívek, hogy a három elfogott munkás kútbal állott összeköttetésben.