Uj Nemzedék, 1924. augusztus (6. évfolyam, 157-181. szám)

1924-08-19 / 171. szám

1524 augusztu­s 19. Uj Nemzedék MŰVÉSZ ÁLLA­M REGÉNY, Irta: VÁNDORT DEZSŐ (ÍR) Beletörődött tehát, a megváltoztat­­hatatlanba és megkötött© velük a barátságot Meghittje azonban nem volt egyiknek sem. Apró kis füllen­tésekkel elégítette ki kiváncsiskodá­­sukat. Együtt beszélték meg Dom­­jayval, hogy mire milyen választ adjon._ Nehezére esett Irmának a jelentés, végül azonban ebbe is bele­törődött és azzal biztatta magát, hogy majd csak találnak egyéb be­szélni valót is és ennek is vége lesz egyszer. A Mű­­vész állam rohamosam épült készülődésekkel voltak elfog­lalva. Megbeszéléseket tartottak a berendezkedésről, a jövőről. Az asz­­szonyok rendes összejöveteleket, szinte gyűléseket rendeztek, ahol alaposan megvitattak mindent. Ez teljesen lefoglalta idejüket, gondo­lataikat úgy, hogy Irma nem is gondolt már az esküvőjére. Egy al­kalommal azonban, amikor késő es­tig ültek együtt, tervezget­t.A sejk­be elmerülve, egyik asszonyt elfogta a visszaemlékezés hangulata. Átra­gadt mindnyájukra. Már csak igen gyönge világosság szűrődött, de az ablakokon, a szoba bútorainak kör­vonala elmosódott és mindenki be­felé nézett, az érzéseibe, a gondola­taiba.­­ — Ki volt a násznagyod! — for­dult az egyik asszony Irmához. Irmát váratlanul érte ez a kérdés. Soha nem gondolt arra, hogy ezt is meg lehet kérdezni. — Hát még mindig! — riadt fel benne a szemrehányó kérdés. — Hát soha sem lesz már ennek vége! Hát örökké kísérteni, fenyegetni fog száz és száz alakban a veszedelem, hogy minden kitudódik! Hát ennyire ki­csi a világ és az emberek gondolat­köre, hogy mindig minden egy pont körül forog! Irma torkán alig tudott utat ta­lálni a szó, könnyei megeredtek be­felé, alig tudta letörni őket, hogy panaszosan, méltatlankodva ki ne törjenek. Olyat kell megneveznie, akit nem ismernek — gondolta — és Johann bácsi jutott eszébe. Töre­dezve, elfutó hangon, szive hangos zakatolása közben mondta: — Egy régi kedves ismerősöm, jó barátom volt, a tanúm, egy öreg bu­dai úr, a Johann bácsi, kit annyira megszoktam már így szólítani, hogy a másik nevét már talán nem is tu­dom. De úgy hívja őt mindenki: Johann bácsi. — Csak nem a Schnee­walter Jo­hann bácsi! — kiáltotta fel az egyik asszony örömmel. Baloghné volt, a festő felesége. Irma megszédül, elhagyta minden ereje, öntudata. Képtelen volt a ne­met kimondani, képtelen volt leta­gadni, hogy Schneewalter Johann bácsira gondolt. Az asszony ára­dozva folytatta: — Az aranyos Johann bácsi. Csó­kolni való ember és a Mutterka, a jóságos, víg kedvű, mindig nevető Mutterka és az anyja mása, a me­legszívű, nagy gyerek Vilnius. Jól ismerem őket. Lánykoromban min­dennapos voltam náluk. Hogy van­nak, mikor láttad őket! Beszélj ró­luk, Irma! Irma kétségbeesett erőlködéssel, akadozva bírt csak választ adni. Az asszony folytatta: — Talán meg sem ismernének már, oly régen találkoztunk. Vala­mikor egy utcában laktunk. Amióta férjhez mentem, elszakadtam tőlük. Messze lakunk egymástól és az uram más körbe vitt. Azonban gyakran gondolok rájuk és sokszor elhatározom, hogy felkeresem őket. No, csakhogy közös jóbarátaink Johann bácsiék. Veled mégis csak eljutok hozzájuk egyszer. Beszéljük is meg mindjárt, hogy mikor me­gyünk el. Irma egész testében remegett. De egy halovány reménysugár csillant fel benne és ez visszaadta vala­mennyire a bátorságot, találékony­ságát . Jó lesz, ha úgyu­tt megyünk el. Amint elrendeztünk mindent, ellá­­togatunk hozzájuk és el is búcsú­zunk tőlük ,egyúttal. Majd én szó­lok neked. Én is örülök, hogy isme­red, mert így valószínűbb, hogy belebiztatjuk egymást a meglátoga­tásukba. Az uram is szereti őket, de unatkozik közöttük, én meg egye­dül nem szívesen megyek. Veled azonban elmegyek. Majd megbeszél­jük, hogy mikor. Ugye, együtt me­gyünk! — kérdezte végül szinte kérlelve. — Pompás lesz! — Örvendezett Baloghné. Irma arra gondolt, hogy addig fogja húzni-hal­asztani a látogatást, m­íg kifogynak az időből és ha egy­szer bent lesznek, a Művészállam­­ban, akkor megszakad az összeköt­tetés a külvilággal és elmúlik majd ez a veszedelem is. Domsayt valósággal felbőszítette ez az ostoba véletlen. Alig tudta megnyugtatni Irmát. Megígérte, hogy segíteni fog neki, hogy ez a látogatás elmaradjon és mindent elkövet, hogy mihamarabb beköltöz­hessenek a Művészállamba. Egész éjjel nem aludt. Azon töprengett, hogy milyen ostobák az emberek, hogy nem hagynak meg semmit sem titokban. De hát mi titkolni való is van ezen! Ha ő hites felesé­gének tudja Irmát, van-e joga va­lakinek is kételkedni ebben! Kis ha ki is tudódik, lesz-e valakinek bá­torsága megbántani ért© Irmát! Összetöri, összezúzza azt, aki meg meri tenni. De mit is törődik ezzel Irma! Az egész világ ők ketten. Ebbe a világba nem furakodhatik be senki tetszése, vagy nem a tet­szése. Ennek a világnak harmóniá­ját nem zavarhatja meg semmi. Ők csak egymással boldogok. Ezen nem változtat, akárhányan veszik is őket körül, vagy hagyják is őket el. De ha Irmának fájni fog, ha titkuk kitudódik! . , Kárpótolni fogja érte szerelmével és a boldogsággal­­ és a bosszúval, mellyel megtorolja a bántal­mait. Hiába próbálta megnyugtatni ma­gát Domjay, nyugtalanságát nem bírta leküzdeni ő sem. Hallgatta Ir­mát, alszik-e, Irma mozdulatlanul feküdt, de Domjay nem hallotta az egészséges, mély lélegzését, tudta, hogy ébren van, tudta, hogy Irma is azokkal a gondolatokkal viasko­dik, amelyekkel ő. Csak nagy so­kára, hajnal felé szenderedett el Irma, elnyomta a fáradtság. De álma nem volt üdítő, nyugtalanul forgolódott. — Szenved szegény — gondolta Domjay. — Meg kell szoknia, hogy ne törődjék az emberekkel, hogy ne ismerjen mást, csak engem, ne törődjék mással, csak velem és ne lásson maga előtt más célt, csak azt, amit én. Domjay csak egyről feledkezett meg. Arról, hogy ehhez olyan, nagy művésznek kell lenni, mint ő és oly gyarló emberparánynak, mint ő. Különös volt, hogy amennyire kife­jezni bírta az emberi érzés és gon­dolatvilág legrejtettebb, legfino­mabb, legegyszerűbb és legkuszál­­tabb megnyilatkozásait alkotásai­ban, épp annyira nem tudta megér­teni és alkalmazni azokat a min­dennapi életre. Vájjon melyik lesz hatalmasabb: az emberi érzés és gondolkozás, vagy a művész elvont lelki beren­dezkedése! Irma-e, vagy Domjay? Melyik lesz képes felemelni és a maga képére átformálni a másikat? Mindkettő egyformán fenséges, egy­forma magasban van és egyformán tökéletes. De melyik a boldogítóbb, melyik az igazabb és az örökkéva­lóbb, mely egyesíti magában és ki­bontakozni, kivirulni, teremni hagyja mindazt, ami e földön és a föld fölött van? XIII. Johann bácsiék már másnap dél­után látogatót kaptak. — Ugye, meg sem ismernek már! — köszöntött rájuk a vendég. Dehogy nem ismertek rá. Johann bácsi kezet csókolt, Mutterka össze­ölelte, összecsókolta és ami férőhely még maradt az arcán, azt Vilma borította be csókjaival. Aztán hár­man háromfelé húzták, hogy üljön le és nem győzték dicsérni a színét, a csinosságát. (Pénteken folytatjuk.) KÖZGAZDASÁG Az érd­ekeltségek sürgetik a külföldi postacsomagok gyors kiadását Az érdekeltségek részéről még mindig általános a panasz a kül­földről érkező postacsomagok kése­delmes kézbesítése miatt. A keres­kedők többheti, sőt igen sokszor több hónapi késéssel kapják csak meg a külföldről érkező csomagokat s igy igen gyakran megtörténik, hogy mivel némelyik cikk ára idő­közben esett, a kereskedő nem is akarja átvenni a külföldről érkezett árucsomagot, mert az árut csak nagy veszteséggel tudná értékesí­teni. A késedelmes réézbesítés oka elsősorban a személyzet elégtelen­ségében rejlik, legfőkép azonban abban, hogy a behozatali lista téte­leiben az utóbbi időben egyre-másra fordultak elő változások és megtör­tént, hogy a megrendelés föladása idejében az még engedélyhez kötött áru volt, amikor azonban megérke­zett az áru, az már behozatali sza­bad listán szerepelt. A vámtételeknek aranykoronában­ történő megállapítása is sok nehéz­séget okozott. A kereskedelem­ amiatt is panaszkodik, hogy sok olyan áru van a vámraktárakban, amelyek kiadatása ellen egyes érde­­keltségek csak azért, mert az áru érdekeiket érinti, kifogással élnek s igy a kereskedelem nem tud azok­hoz hozzájutni, aminek a következ­ménye természetesen az, hogy a­ megrendelők az árura tetemesen rá­fizetnek. . . _ Az érdekeltségek értesülésünk sze­rint ismét fölkeresik a kereskede­lemügyi minisztert és kérni fogják hogy a külföldi postacsomagok kéz­besítésénél tapasztalható mulasztá­sokat minél előbb küszöböljék ki. A Magyar Nemzeti Bansk hivatalos árfolyamai Valuták Devizák Svájci fr. 14230—14375 14330-14405 Ang. font 342000—846000 345000—347001­ Dollár 75300­ 75860 75800—76200 Holland frt. 29420—29675 29720—29875 Osztr. kor. 1.0710—1.0770 1.0710—1.0770 Szokol 2248—2267 2268—1780 Dinár 922—943 942—948 Leva 537—551 552—o5a Lei 343—348 343-346 Lira 3408—3433 3426—3443 Francia fr. 4331—4363 4331—4363 Belga frank 3933—3963 3963—3983 0.0069 és fél a korona zürichi nyitása Szombati Mail zárlat megnyitás Budapest 0.0069% 0.0069% Berlin (százbillióra) 125% 125 New-York 528% 528% London 2408 2409 Paris 30.22 30.30 Milano 23.90 23.96 Prága 15.85 15.77 % Belgrád 6.60 6.60 Szófia 3.87 % 3.87% Bukarest 2.40 2.40 Varsó 102.50 102.50 Bécs 0.0074% 0.0074% Hollandia 207% 207.10 A Bánfaival Kőszénbánya fel akar számolni Tranzakciók a hivatalos lapban A hivatalos lap a Magyar Általános Takarékpénztár sorsolási jegyzékét közli, amely a 4 százalékos 50 éven belül visz­­szafizetendő, a 4 százalékos 65 éven be­­lül visszafizetendő és a 4 és fél százalé­kos 65 éven belül visszafizetendő zálog­levelek kisorsolt számait tartalmazza. A kisorsolt záloglevelek augusztus 15-től kezdve teljes névértékben, magyar pénz­értékben kerülnek kifizetésre a társa­ság pénztáránál és fiókjainál. A kisor­solt záloglevelek névértéke után a kisor­­solás napjától hat hónapra járó, a zá­loglevélben feltüntetett kamatlábú ka­matot fizet az intézet. A Corvin Vasöntöde és Gépgyár r­-t. Újmátyásföld augusztus 2- án tartja évi rendes közgyűlését, amelyen bemutatják a múlt évi mérleget. A közzétett adatok szerint a vállalat az elmúlt évben 100 millió korona részvénytőke, 4 millió ál­talános tartalék és 1,5 millió korona újí­tási alap mellett 70,7 milli korona tiszta nyereségre tett szert. Az Ego Kisautó Kereskedelmi és Ipari r­­t. augusztus 30-án tartja rendes évi közgyűlését, amelyen határoznak az alaptőke felemeléséről. A közzétett mér­leg adatai szerint a vállalat az elmúlt évben 4 millió korona alaptőke mellett 23.267 korona nyereségre tett szert A Hazai Sajtgyár r.-t, amely felszá­molás alatt TBn, augusztus 31-én tartja évi rendes közgyűlését, amelyen jelen­tést tesznek a felszámolás eredményé­ről. A vállalat az elmúlt évben 21 millió korona alaptőke mellett kis millió ko- km 11 rona veszteséggel zárta mérlegét. A Biharkeresztesi Fakereskedelmi és Gazdasági r­­t. augusztus 25-én tartja első évi rendes közgyűlését. A vállalat az első üzletévben 2,5 millió korona alaptőke mellett 825.000 korona nyeresé­get mutat ki. A Hajdúmegyei Takarékpénztár augusztus 30-án tartja Hajdúszoboszlón rendkívüli közgyűlését, amelyen hatá­rozni fognak a jelenlegi 4 millió ko­rona alaptőkének a rendkívüli tartalék­­alapból 20 millió koronára s újabb 20.000 darab 1000 korona névértékű részvény kibocsátása által 40 millió koronára való felemeléséről. A Bánfaival Kőszénbánya r­­ t. augusz­tus 31-én rendkívüli közgyűlést tart, amelyen határozni fognak a társaság felszámolásáról vagy további fentartá­­sáról. Széleskörű propagandát indítottak a külföldön a magyar gyógynövények érdekében Külkereskedelmi mérlegünk aránylag igen jelentékeny tétele volt az ipari és a gyógynövény-export. Az állam min­den lehetőt megtett, hogy a gyógy- és ipari­ növény termelését fokozza, a gyógynövénykereskedelem részéről azon­ban az utóbbi időben, mintha bizonyos hott vallás mutatkozott volna az eddig szerzett külföldi pozíciók megtartásánál és kibővítésénél. Pedig a nógynövény­­értékesítés hasznot jelent , éppen ezért ki kell használni ezt az előnyt, amelyet az exportált áruink kötelező minősítést nyújt, más államok minősített áruival szemben. Ezt az előnyt az érdekeltség kellőképpen nem hasznosítja. A földmivelésügyi minsztérium gyógy, és ipari­ növény forgalmi irodája min­den lehetőt megtesz az export előmoz­dítása érdekében s így legutóbb a mi­­nősítési díjat a számlaérték négy száza­lékáról két százalékra szállította le. Egyszersmind széleskörű propagandát indított a külföldön, amelynek eredmé­nye már is mutatkozik és a többi or­szágok minimális exportjával szemben aránylag meglehetős exportot bonyolí­tunk le. A piacon különösen az anyarozs ára emelkedik, mert a tavalyi készletek túl­nyomó részben mind kifogytak és az idei termés nem ígérkezik kielégítőnek. Ha a spanyol és portugál anyarozster­més is hasonló lesz, akkor ebben a cikk­ben a tél folyamán igen nagy áremelke­dés várható s ezért tanácsos, hogy ha a gazdák az anyarozst gondosan összesze­­d­ik. R­észletfizetésre tiralial» ékszereket legelőnyösebben ajánl: Hartenstein. 9. HÁLÓSZOBA, tonaly, teljes berendezés 31/ millióén. EBÉDLŐ, tOLy vitriné» komplett 30/ millióért, kü­lön-kü­lön is eladó. Podmain­ Szsintea 14

Next