Uj Nemzedék, 1924. szeptember (6. évfolyam, 182-203. szám)
1924-09-13 / 191. szám
Nyíregyháza A magyar vidék egyik nagy és virágzó gócpontja, Nyíregyháza holnap kezdi meg azokat az ünnepségeket, amelyek annak a száz évnek szólnak, amely alatt Nyíregyháza, mint önálló város a fejlődés és a virágzás mai fokára jutott. Ellentétben azzal a politikával, amely a közelmúltban csak a főváros fejlesztésével törődött, Nyíregyháza ünnepén rá akarunk mutatni a vidéki emporiumok fontosságára s szeretnők, ha a mai politika ráeszmélne a decentralizáció ama helyes értelmezésére, amely nem akar mindent a fővárosban, mint kedvencben felhalmozni, hanem egészséges és helyes megosztással a vidék nagyobb városainak is ad annyit, amennyiből a távoli országrészek kultúrája, ipara, kereskedelme táplálkozható. Nyíregyháza, amely a maga erejéből fejlődött azzá, ami ma, a legszebb példa, mit érhet el a helyes politika. Élénk ipar és kereskedelem, köröskörül fejlett és intenzív mezőgazdaság, magas kultúra, amely az árpádkori emlékek kultuszától egészen Bessenyey György hagyományainak megőrzéséig mindig a nagy egyetemes magyar kultúra szolgálatában állott, jut hirtelen eszünkbe, mikor felragyog előttünk a poetikus Nyírség közepén elterülő aranytányér, Nyíregyháza. Sokat szenvedett város, de a századok minden zivatarán keresztül is megmaradt mindig törhetetlen magyarnak. Ez a magyarsága mindig lobogó pásztortűz volt ott az Alföld szélén, amely mindig jelezte, hogy a honfoglaló ősök földjén mindig él a honfoglaló ősök szelleme, ragaszkodás az állameszméhez, a magyar királysághoz, a magyar földhöz és a magyar kultúrához. És ha Nyíregyháza ünnepli ma fejlődését, virágzását, mi az ünneplésből az előbbieket emeljük ki, mint minden vidéki város hivatását. Ha Nyíregyháza teljesítette eddig hivatását, ezt várjuk tőle a jövőben is. Nyíregyháza speciális vidéken fekszik. Köröskörül régi magyar kúriák leskelődnek elő évszázados jegenyék és nyírfák közül és szomorú, egyre kevesebb lesz bennük a régi tulajdonos. S a föld, a drága magyar föld, amelyen egykor talán Thoruzoba ivadékai száguldottak, egyre jobban csúszik ki a magyar lábak alól és megy át idegen kézre. A nagy vidéki emporiumoknak az a hivatásuk, hogy a vidék lelke bennük éljen. Nyíregyháza legyen ismét az a pásztortűsz, amely mellett magyarok vigyáznak a régi kúriákra, jegenyékre, nyírfákra s arra a földre, amelybe ezek s velük a magyar múlt gyökerezik. Szeresse maga körül a magyar földet, a magyar levegőt s ha büszke most százéves önállóságának múltjára, legyen büszke arra a jövőre is, amely rá vár ott a magyar Alföld* — és sajnos — a magyar föld szélén. ra 182^-SHR tc. "n || \ " ~ W I ; * r, '■ f *' %■ ’»^ , V» ■ V I évfolyam, 191. (1461.) szám Ára 2000 korona V ’ I Budapest, 1921szepte mroér 13. Szombat U i Nemzedék Előfizetési árt Egy hónapra 40.000 korona, nsgyed- Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, V. kar«érre 120.000 korona. Egyez «ám ára helyben, vidéken m\T TT TKr A T AT A ThTT AT» Honvéd utca 10. szám. — Telefonszám 127—áé és pályaudvaron 2000 kor. Wienben hétköznap és UjL/ 11K.A1 TV/\.a1L»/\X* 127—47,127—48,127—49. József 65. — Gyorsírók : vasárnap 2000 osztrák kor.— Hirdetés milliméteres 7—20. — Fiókkiadóhivatali Villa Rákóczi-út 1. sz. díjszabás szerint. — Reklamációk: Telefon 19—25. Tel.: 1. 136-06, Teréz-körút 62. Telefont 121-41 Magyarországnak további külföldi tőkére van szüksége A nyugati államok érdeke, hogy vásárolni tudjunk Korányi báró beszámolója Genfben — Az ÚjNemzedék tudósítójától. — Genf, szeptember 12. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter a nemzetek szövetsége közgyűlésének második főbizottságát Magyarország pénzügyi újjáépítéséről a következőkben tájékoztatta: " A papírpénz inflációja nagy zavart és kusza összevisszaságot teremtett Magyarország gazdasági életében, amelyet a háborút követő idők amúgy is alg ncisan felkavartak. Ezt a zűrzavart csak legújabban sikerült szétoszlatni, mégpedig a nemzetek szövetségének akciójával. Ma már újból tisztán lehet látni és meg lehet különböztetni azokat az elemeket, amelyeket a háború utáni és forradalmak utáni évek pusztításai a helyzetben kialakítottak. A pénz szédítő értékvesztésének hatásai Magyarországon ugyanazok voltak, mint amelyek mindig is jelentkeznek, ha a pénz keringése erőszakkal megbomlik, mert egyensúlyát veszti a gazdaságilag beteg szervezet működése. A pénz vásárló ereje szabálytalan megrázkódtatások során omlott össze. Ennek az összeomlásnak következtében az árak ugrásszerűen, esztelenül emelkedtek. Egyes társadalmi rétegek mindjobban növekvő csoportjai csúsztak le a nincstelenségbe amiatt, mert a vagyonok eltolódtak és a munka díjazása többé nem a munka értékéhez igazodott. A pénzügyi infláció idejében lehetetlen volt az adókivetésnél a pénz szeszélyes ugrándozásaihoz alkalmazkodni, lehetetlen volt olyan költségvetést felállítani, amely csak némileg tájékoztathatta volna a jövőre a pénzügyi ügyvitelt.. A végsőkig elkeseredett közönség a kormányhatalom közbelépését sürgette olyan hatások ellen, amelyeket nem lehetett rendeletekkel megszüntetni, mert hiszen a — mondhatni természetes — gazdasági törvényekből folytak. A tilalmak, korlátozások, a bürokratikus szabályozásra egyáltalán nem alkalmas viszonyok megrendszabályozása, az adminisztratív tevékenység valóságos lavinája: mindez kétségbeejti ilyen időkben úgy a kormányzókat, mint a kormányzottakat. Ám mind e másodlagos bajok mögött tovább pusztít az eredeti baj, amely a laikus közönség szeme előtt rejtve marad. Az igazi betegség a megzavart gazdasági szervezetnek egyensúly-vesztése és innen van az, hogy az eszközök elégtelenek az alapkórral szemben. A papírpénz értékvesztésének különböző okai lehetnek. Ám azt az értékvesztést, amelyet a bankjegyforgalom inflációjával járói szervezeti zavarok szükségszerűen okoztak, sohasem lehet megállítani magának az illető országnak tulajdon erejéből. Magyarországon megpróbálták ezt és behozták a vagyon váltságát; a kísérlet azonban meghiúsult, mert a dolog természete szerint meg kellett hiúsulnia. Már 1920-ban, amikor pénzügyminiszter voltam, megmondtam ezt előre a magyar nemzetgyűlésen és megmondtam, hogy e segítés egyetlen módja a külföldi tőke beömlesztése. Később — a balsikerű kísérlet nyomán — a közvélemény általánosságban belátta, hogy ha ki akar menekedni a végzetes gazdasági, társadalmi és politikaiövetkezményekkel járó kataklizmából, amely veszélyt jelenthet egész Európára, ezt csak külföldi kölcsönnel érheti el. Világos volt az is, hogy egyedül a nemzetek szefős vétsége juttathatja Magyarországot is , abba a helyzetbe, hogy ilyen kül- / l/j földi kölcsönt felvehessen. J—' \y — A nemzetek szövetsége is fel ismerte ezt és kiváló szakértői tervet dolgoztak ki Magyarország újjáépítésére. Ez a terv a külföldi kölcsönön épült fel. A nemzetek szövetsége akciójának köszönhető, hogy Magyarországon az éles válság elmúlt. — Ma Magyarország csupán egy másodrendű válsággal küzködik, amely kikerülhetetlen volt, de amely többé már nem veszedelmes, mert az infláció csapását sikerült végleg megszüntetni. — A válság súlyos nyomokat hagyott a terepen. A különböző árucsoportok áruszínvonala, a különböző munkakategóriák díjazásának színvonala, a vagyon és a jövedelem, a termelési tényezők normális aránya, a költségvetés alkotó elemeinek összhangja, mindez felforgatva, összekuszálva, zilált zagyvaságban maradt vissza. Az üzérkedés, amely azelőtt az értékek állandó változására támaszkodva vakmerően tombolt, most megszűnt. A rendszeres kereskedelem és a hitel működése még nem kezdődhetett meg. A tőke hiánya annál jobban érezhető, mert a bizalom helyreálltával az ipari és mezőgazdasági termelés, valamint a kereskedelem már teljes erővel dolgozni szeretne Korányi Frigyes báró ezután részletes számadatokkal ismertette Magyarország gazdasági helyzetét. Ez adatok szerint a mezőgazdasági termelés értéke 1911 és 1915 között évi átlagban 1700 millió aranykorona volt, 1920-ban pedig 650 millió aranykorona, a gyáripari termelés értéke 1913-ban 1641, 1921- ben 756 millió volt. A külkereskedelmi mérlegben 1921-ben 267, 1922- ben 299 millió hiány mutatkozott. A bankok kereskedelmi tárcája, 1913- ban 1918 millió volt, míg 1920-ban már csak 350, 1923-ban pedig 75 millióra csökkent. A betétek 1913-ban 3144 millióra rúgtak, 1920-ban 127, 1923-ban pedig 161 millió volt az értékük. A hadikölcsönkötvények értéke 9 milliárd volt, ma nem ér többet 591.000 aranykoronánál. Ezek a számok arra mutatnak, hogy az országot már-már kikerülhetetlen érvény fenyegette. Mihelyt azonban a külföldi kölcsönre vonatkozó előkészítő tárgyalások megindultak, mindjárt nagy változás következett be, ami jórészt a bizalom félénk visszatérésének és az energia újraéledésének tulajdonítható. Szerény, de gyümölcsöző külföldi tőkék kezdenek kockázatot vállalni az országban. A kielégítő termés erősítette ezt a mozgalmat. A mezőgazdasági termelés értéke 650 millióról ismét felemelkedett 1760 millióra. A kereskedelmi mérleg hiánya 209 millióról 85 millióra csökkent A magyar nép végső erőfeszítésre szánja el magát, hogy fentartsa az állam pénzügyeinek működését, amely már-már megbénulással fenyegetett. A kilátásba helyezett, kölcsön elevenségre tüzeli az országot. Az adók jövedelme váratlanul fokozódik, a belső kölcsön 25 millió aranykoronát eredményez, a bankok és a gyárak 20 millió svájci frank előleget adnak. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az ország a kölcsön megvalósításáig megálljon a gyászos lejtőn. Ugyanakkor az ország a kezeiig kölcsönbe vetett bizalom hű ötletével megalapította új jegybankját és — sikertelenség esetére mindent kockáztatva — egő csapásra megállította a bankó prést. _— Látható ebből, milyen fontossága van ilyen körülmények között a kölcsönnek. Magyarország ehhez mértem rendkívül hálás a Nemzetek Szövetségének, amely erőteljesen hóna alá nyúlt és megadta neki az egyetlen lehetőséget, hogy a végleges khaoszból kimeneküljön. — Ha hosszasabban időztem — mondotta a miniszter — a tőkehiány pontjánál, ez nem csupán azért volt, mert a tőkehiány lényeges vonása Magyarország mostani gazdasági képének, hanem azért is, mert ez a probléma érdekes módon kapcsolódik azoknak a par exellence ipari államoknak problémájához, amelyek számára Magyarország századokon keresztül fontos piac volt. Vitathatatlan érdeke ezeknek az országoknak az, hogy Magyarország vásárlóereje újból megerősödjék. — Ahhoz azonban, hogy az ország visszanyerje vásárló erejét és termelése — különösen mezőgazdasági termelése — intenzív tevékenységgel induljon meg.