Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-29 / 72. szám

Vasárnap, 1526 március 29. 11 Uj Nemzedék Kik üldözték Kis Ferencet még a Rókusban is. Nem ébredők, hanem hiszterikák — Két levél, amelyből kiásnik, hogy a pesti lányok mindenbe bele­avatkoznak — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Két levél akadt a kezünkbe ma, amelyek tisztázzák azt a sokat vitatott kérdést, kik üldözték Kis Ferencet, a Márffy-pernek a baloldali sajtó által agyonreklámozott és titokzatos okokból öngyilkosságot megkí­sérelt koronatanúját még a Rókus-kórház fehér ágyában is. Mint ismeretes, Kis Fe­renc, ez a betegesen exaltált fiatalember, nemrégiben egy kávéházi asztal mellett mellbelőtte magát, miután előzőleg telefo­non értesítette szándékáról a liberális la­pokat. Lett erre nagy hűhó és szenzáció­san feltálalt cikkek áradata. Kis Ferenc szürke kis személyét újra a nagy nyilvá­nosság elé ráncigálták és a legfantaszti­kusabb rémesékkel körítették. A liberális lapok tudni vélték, hogy Kis Ferencet az Ébredők Vérszövetsége kergette az ön­gyilkosságba és Márffyék még halálos ágyán sem hagyták nyugton, kémekkel figyelték és fenyegetésekkel zaklatták. A rendőrség, amelyet igazán nem lehet el­fogultsággal vádolni ebben az ügyben, de kutatott negatív eredménnyel. Kiderült, hogy az üldözési mese részint Kis Ferenc zaklatott agyának, részint a liberális la­pok riportereinek kitalálása és Kis Fe­rencet betegágyában nem üldözte senki. Ezt a megállapítást most a kezünk kö­zött levő adatok alapján korrigálnunk kell. Kis Ferencet valóban üldözték még a Rókus-kórházban is. „Zaklatták, fenye­gették, nem hagyták békén.“ Hogy kik voltak a makacs üldözők, az kiderül az alábbi két levélből, amelyet a véletlen juttatott birtokunkba. Az egyik fekete­szegélyes névjegy lapon íródott — ugy­e milyen vérfagyasztóan titokzatos? — de eredeti­ ortográfiával a következőképen fest: K. Kis t­r Megbocsájt, hogy mint idegen zavarom. "Az újságból olvasva, hogy egészsége javul. Úgy bízom a jó Istenben, mert ő mindnyá­junkat megsegít Újságból olvasva, mint tel­jesen idegen nagyon megrendítet ez a legondolatlan lépése. Már az Édesanyának irtam egy pár vigasztaló sort. Magát is meglátogatnám, csak félek, hogy mindezért elitél. Kérem legyen soraim vétele után el­néző és gondoljon egy sorsüldözött leányra ki szintén meg akart válni az élettől. Ha esetleg beleegyezik látogatásomba úgy Már­cius II-iki Az Újság levelezési­ rovatában Hófehér kórházi ágyon jelige alatt kérek választ. Javulást kivárt Jó Pajtás. Ugyan ki lehet az a titokzatos „baj­­társ“, aki még a hófehér kórházi ágyon sem hagy békét az öngyilkosoknak. Aki randevút kér egy szétroncsolt tüdejű fia­talembertől. Ez az a jó pajtás, aki min­denkinek, akinek nevét feldobta, a hír, el­küldi a maga feketeszegélyes névjegyét és felkínálkozik a maga beteg kis­hiszté­riájával, akinek névjegye ott van minden neves színész, futballprimadonna és poli­tikai hős asztalán, aki a liberális lapok fantazmagóriáitól elszédülve, névtelen le­velekben és apróhirdetésekben bonyolítja le a maga ügyeit. Ő a mai kor beteg gyer­meke, a rossz sajtó megmételyezettje, aki mindenkihez hozzáterleszkedik, aki csak szerephez jut a közélet porondján. Ő volt Kis Ferenc egyik üldözője a Rókus-kór­házban. A másik szintén ugyanebből a népes családból való és a következő hibátlanul gépírt levelet menesztette a Rókus-kór­ház 33. számú szobájába: Kedves Feri! Ne haragudjon, hogy levelemmel zava­rom, de azt hiszem, hogy még emlékszik rám. Én vagyok az, akivel a 15-ös villamo­son találkozott, emlékszik ugye, de azért én nem haragszom Magára, hiszen tudja jól, hogy nem vagyok rossz leány. Maga akkor azt mondta nekem, hogy Gézának hívják, de aztán, mikor a lapok hozták a fényképét, mindjárt sejtettem, hogy az nem lehet más, mint Maga, mert azt elhittem, hogy Német­országból jött. Tehát ha jobban érzi magát, úgy tudas­son, hogy meglátogathatom-e. A címem re­mélem még nem felejtette el. Én mindennap bejárok a Rókusba... szeretnék bemenni magához, de nem merek, mert félek, hogy talán zavarom Tehát a mielőbbi viszontlátás reményé­ben sokszor üdvözli Bözsi. Bözsike levele szerényebben hangzik az előbbinél és abból kiderül az is, hogy a bombapor koronatanúja enyhén füllentett Bözsikérek a 15-ös villamoson. Várjon mennyit kellett füllentenie, hogy­ hős és mártír legyen belőle, hogy kolumnákat írjanak róla a liberális lapok és megdi­­csőült személye köré odaseregeljenek minden férfiprimadonnák hűséges köve­tői, a megszédült pesti hiszterikák. Íme, mint kiderült, ők üldözték még a Rókus-kórházban is Kis Ferencet. Kis Ferenc az üldözéstől való félelmében már ott is hagyta a hófehér kórházi ágyat és a napokban gyógyultan távozott a Rókus­­kórházból. Haza, Pécsre az édesanyjához. Ott talán leszurkol róla az a hamis dics­fény, amelyet a baloldali sajtó font hom­loka köré és nem kell többé félnie sem­miféle üldözéstől. Kedden tárgyalja a főváros tanácsülése az 1925 évre szóló költségvetést — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A főváros ez évre szóló aranyköltség­vetését még januárban készítették el. A tanács azonban közbejött nehézségek miatt eddig nem foglalkozott részletesen a költ­ségvetéssel. Ugyanis különböző nehézsé­gek merültek fel a főváros deficitjének fedezésére vonatkozóan. Csak miután a városháza pénzügyi osztálya a pénzügy­miniszterrel folytatott tárgyalás során a deficit fedezésére vonatkozóan megegye­zett, lehetett a költségvetést a tanács elé terjeszteni. A közgyűlést pótló tanács­ülék kedden, március 31-én­ foglalkozik az ez évre szóló kölségvetésével. A belügyminiszternek a városok háztar­tásáról szóló rendelete értelmében a fővá­ros idei költségvetését aranykoronában állapították meg. A költségvetésnek aranykoronában való megállapítása az aranyértéktől távol álló szorzószám változása esetében a főváros háztartásának helyzetét könnyen súlyos­bítani fogja. Ennek ellenére azonban a költségvetésnek ilyen alapon való megál­l legjelentősebb bevételi emelkedés az 1924. évi költségvetéssel szemben — 19.364.253 — a Közszolgáltatások csoport­jánál mutatkozik. E csoportnál a nagy emelkedés főként az általános kereseti adó intenzívebb munkálásán­ak, a házbé­­rek fokozatos emelkedésének tulajdonít­ható. A kiadások között a legnagyobb emel­kedés a „Közoktatás" csoportjánál jelent­kezik. A rendkívüli kiadások aránylag magas (23 millió) összegéből 7,1 milliót a külföldi kölcsönök és a 48 és 15 milliárdos (papírkoronás) kölcsönök törlesztése, 3 milliót a létszámcsökkentés következtében szükséges végkielégítések, 21­ 5 milliót a rásajátítá­sok, 1,2 milliót, a visinek busz-a lapítása látszótg a jelen körülmények kö­zött legcélszerűbbnek. Érdekes, hogy az idei költségvetésből sok tétel hiányzik, amely a múlt éviben még szerepelt, így például az ez évi költ­ségvetésben megszűntek a következő feje­zetek: Gyakorlati tanfolyamok, Lakáshiva­tal, az 1916. évi 13 millió márkás köl­csön a főváros által kezelt alapok­ból és alapítványokból vett kölcsön stb. Ezzel szemben új fejezetet képez: a Kertgazdasági tanfolyamok és gyakorló­­telepek, a Női ipartanfolyamok, a Zene­iskolák és tanfolyamok, az Internátussal egybekötött gyógypedagógiai munkaisko­lák, az Iskolaköteleseket nyilvántartó hi­vatal, a Műtermes házak, a Foglalkoztató­­műhelyek és az Árvaházi üdülőtelepek. Az 31­25. évi költségvetési tervezet mér­lege a következő: ruházási szükséglete, 1,8 milliót egészség­­ügyi és népjóléti intézmények szükségle­tei kötnek le. A költségvetés ezenkívül intézkedik, hogy ha szükséges, a 2.225.351 hiány fedezésére a kereseti adó kulcsát 5 százalékról 7 százalékra emelhessék. A forgalm­iadó-részesedésre a forgalmi­adó egyhatoda helyett az eredeti arány­nak megfelelően az adó egyharmadában állapítsa meg és a lóverseny-fogadást köz­vetítő vállalatoktól a szegényalap javára szedett járulékot 1 százalékról 1 öt száza­lékra felemeljék. Bevétel Kiadás rendes 90.063.635 69.919.004 rendkívüli 660.504 23,029.886 összesen 90,723.539 92,948.890 Hiány Fölösleg­­ , 20,144,031 22,369.382 2­2,225.351 Letartóztattak és bolondnak minősítettek egy Bécsbe vetődött magyar hadifoglyot, mert Ferenc Józsefhez akart menni panaszra Bene Pál közvitéz Bécs, március végén. Egy magyar hadifogoly vetődött ide Bécsbe múlt év decemberében. 1916-ban került orosz fogságba, ahol hat évig sínylődött. Ekkor út­nak indult és hosszú esztendők kellettek ah­hoz, hogy eljusson ide Bécsbe, a magyar ha­tár közelébe. És csak itt tudta meg azt, hogy ezalatt a nyolc-kilenc év alatt, amit részben orosz fogságban és részben vándorúton töl­tött, mi történt idehaza. Egészen az utóbbi hetekig fogalma sem volt a katasztrófáról, mely ez alatt hazáját érte és arról a nagy átalakulásról, amely az elvesztett háborúnak a következménye lett. Almáskamarástól Bécsig Szibérián, Konstantinápolyon és Rómán keresztül Bene Pálnak hivják a hadifoglyot s az aradmegyei Almáskamarás községből való. 1912-ben vonult be csapattestéhez. Két évig kint volt a fronton s 1916-ban, mint már em­lítettük, jutott orosz fogságba. A sorsa, mint annyi más százezer magyart, őt is Szibériába vetette és ott maradt 1922-ig. Ekkor azt hal­lotta, hogy a háborúnak már vége van, elha­tározta, hogy megszökik Oroszországból és haza jön. El is­­indult és az utat Szibériából Konstantinápolyig néhány év alatt gyalog tette meg. Konstantinápolyban fölkerült egy hajóra, ahol villanyszerelési munkákat vég­zett, így elért Olaszországba, majd gyalog Rómába, ahol nyolc héten át dolgozott. Miután más nyelvet nem tud, csak magi­ árul, nem tudott érintkezni az emberekkel. Múlt év decemberében ugyancsak gyalog B­résbe jött, szomorú históriája szerűen azért, mert az orvosok nem akarják a szerencsétlen embert az utcára kitenni, ne­hogy mint csavargót újból letartóztassák. „A császár majd hazasegíti az ő öreg katonáját!“ Alig tartózkodott itt két óra hosszat, máris meggyűlt a haja a hatóságokkal. A német tu­dománya is mindössze pár szó erejéig terjedt, de na­gyn­eh­ezen mégis eljutott a rendőrségre, ahol megmotozták és megállapították róla, hogy nincsenek papírjai. Minőváltig hangoz­tatta és megértetni igyekezett magát, hogy haza készül Magyaroszágba s miután nem he­­derí­tettek rá, azzal fenyegetőzött, hogy elmegy panaszra Ferenc József császárhoz, aki bizo­nyára majd hazasegíti az ő öreg katonáját ha­zájába. Erre a bécsi rendőrség letartóztatta és Bene Pál 1924 december 26-tól 1925 március 7-ig a rendőrség foglya volt. Egyetlen bűne az volt, hogy nem voltak papírjai és hogy Fe­renc József császárra hivatkozott, akihez pa­naszra akart menni. Bécs köztudomásúlag Bu­dapest után a legnagyobb magyar város, ahol nem kevesebb, mint kétszázezer magyar él és egy csomó hites magyar tolmács is rendelke­zésére áll a hatóságoknak. Ennek ellenére sen­kinek sem jutott eszébe, hogy tolmács segít­ségével kikérdezzék a szerencsétlen embert. Egyszerűen fogva tartották heteken át. Az Allgemeines Krankenhaus elmeosztályán Amidoll Bene látta, hogy a bécsi rendőr­ség cellájából talán sohasem tud megszaba­dulni, február 28-án éhségsztrájkba lépett. Néhány napon át nem evett semmit, ekkor jelenléte kezdett kellemetlenné válni a rend­őrségnek. Mit tesz ilyen esetben a rendőrség? Egyszerűen bolondnak deklarálta és átvitette őt az Allgemeines Krankenhaus pszichiátriai osztályába. Itt aztán Bene Pálon megállapí­tották, hogy az elméje rendben van s amidőn Ferenc Józsefre hivatkozott, ezt nem bolon­­dériából tette, hanem egyszerűen azért, mert halvány fogalma sem volt arról, hogy Ferenc József még abban az évben meghalt, amidőn ő fogságba került. Szegény Bene Pál még ma is a pszichiátriai osztályon fekeclik, egy­ L. „Küldjenek be egyszer magyar gulyást!“ Az osztrák közvélemény is tudomást vett róla, amennyiben egyik napilap egy pár so­ros levelét nyilvánosságra hozta, amelyben arra kéri a bécsi magyarokat, hogy küldje­nek be, neki egyszer magyar gulyást, mert már kilenc éve nem evett magyar ételt. Ke­zeim között van kezelőorvosának egy levele, amelyben azt a kérelmet terjeszti elő, hogy Bene Pál hazaszállítása érdekében legalább magánúton kövessenek el mindent, ha már a hatóságok fülük botját sem mozgatják. ..Egye­nesen botrány, írja az orvos, hogy nálunk Bécsben ilyesmi lehetséges. Más országokban legalább munkával tudta magát tovább ci­pelni (ez szó szerint értendő), itt azonban be­zárják őt. Miért? Mert papírjai nincsenek, de ilyeneket a harctéren nem is hordott az em­ber magánál. Bene azt sem tudja, hogy szülő­helye, Almáskamarás, Magyaroszághoz tar­tozik-e, vagy Romániához. Hazaküldött leve­lére immár négy éve semmiféle választ nem kap.“ Értesülésünk szerint a Bécsi Magyar Egye­sület interveniál szerencsétlen honfitársunk ügyében, hogy így a magyar követség lehe­tővé tegye számára a hazautazást. " '' ........—­­Hatodik­ Keresztrejtvén­y sszelvé­­yünk­ Az a kedves játék, — a keresztrejtvé­nyek kikelő boncolgatása — amely ma már szinte az egész világ legújabb szen­vedélye lett, olvasóink körében is egyre nagyobb érdeklődést kelt. Ezt azokból az érdeklődő levelekből látjuk, amelyek ke­resztrejtvény pályázatunk kiírása óta hozzánk érkeznek. Ezren és ezren lázas izgalommal készülnek az érdekes szellemi tornára, amely nemcsak pálmát, de hu­szonötmilliót is eredményez a szerencsés küzdőnek. Azonban még mindig vannak, akik pályázatukat szelvény nélkül küldik be. Ezeket ismételten figyelmeztetjük: csak valamennyi szelvénnyel együtt be­küldött pályázatot veszünk figyelembe. Itt tesszük közzé a pályázat hatodik szelvényét. ÚJ NEMZEDÉK ~ Keresztrejtvény pályázat 6. számú szelvény. EZ IS SZEMPONT.­ tam borravalót.

Next