Uj Nemzedék, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-29 / 72. szám

2 U! Nemzedék Vms& T9S5 már­ciu» ». A Nemzeti Stadion felépítésére a régi lóversenytér a legalkalmasabb A Szúnyog-szigeten való építkezés esetén még a stadion karbantartási költségeire sem jutna a versenyjövedelmekbe! — Az Új Nemzedék tudósítójától, — Tegnapi szóramnki­­ Mi foglalkoztunk az­zal a körülménnyel, hogy Klebelsberg Errna gróf kultuszminiszter az OTT, a­­MOB, a különböző testületek és hatóságok vezetőivel újabb stadionépítési terepszem­lére indult. A miniszter és környezete a kunkoriban a Dräsche-féle budai terepet tekintette meg, ez a terep azonban teljes­­négyet alkalmatlan a Stadion céljaira. A főváros képviselői szeretnék, ha a Nem­zeti Stadion a T­rasche-telkekre épülne, a bizottság döntése alapján azonban erről szó sem lehet. A­ pénteki terepszemle elsősorban a régi lóverseny­térre vezetett, azután a Szu­­nyog-sziget került sorra. A miniszter rendre meghallga­tta a szakértők véleményeit és azok végeze­tével kijelentette, hogy a felmerült különböző szempontokat mérlegelés tárgyává teszi és két hét múlva dönt véglegesen a Stadion felépítésének , helyéről. A sportszerető miniszter döntését most az összes sportszövetségek és testületek nagy érdeklődéssel is várják. Klebelsh'crrr 'Kunó­­írót semmilyen fáradtságot nem­­kimél, maga állt a stadionépítő terv élére és elhetározott szándéka, hogy a Nemzeti Stadiont minél előbb felévit­teli. Az eddigi trágyalások során annyi már bizonyosnak látszik, hogy­ a Drasche-telepi és a Vérmezői kom­bináció megdőlt és ma már csak akörül folyik a vita, hogy a régi ló­versenytéren, vagy pedig a Szúnyog­­szigeten épüljön fel a Stadion. Újabban felmerült Hajós Alfréd terve, amely a jelenlegi Városligetből ki van ki­hasítani megfelelő terepet, minden jel azonban arra, mutat, hogy a kultuszmi­niszter a lóversenytéri építkezés mellett dönt. Akik a Nemzeti Stadionnak a Szu­­nyog Szigetre való­­­felépítését javasolják, azok abból a szempontból­­ indulnak ki, hogy az összes o­lmpiai sportágak lebor­ajalitási helyeit­ egyesíteni kell. Ha már most a Stadiont a Duna­ közepén elterülő Szúnyog-szigeten építenék fel, akkor mel­lette az evezőspályák is nagyszerűen el­­helyeződnének. Más előny nyilvánvalóan nem következne be, ha ugyan „előnynek“ nevezhetjük azt a körülményt, hogy az évek óta megszokott, rendkívül kedvező és jól látogatott margiszigeti evezős­pályát a főváros határába, sőt, azon is túl, Újpestre tolták ki. Komoly, hozzáértő és főképpen a gaz­dasági szempontokat is figyelembe­vevő sportembereknek semmi kétsé­gük sincsen aziránt, hogy ha a Nem­zeti Stadion a Szunyogszigeten épül fel, akkor a Stadion intéző bizottsága még abban a helyzetben sem lesz, hogy a stadion karbantartási költsé­geit fedezhesse a különböző sport­versenyekből.­­A Nemzeti Stadionnak az anyagi jöve­­­­etűenncég fémtartálya szempontjából nemcsak arra kell berendezkeednie, hogy az olympiájak évében ,megfelelő hajlékot nyújtson a viilá­gverseny­ekb­e, hanem arra is, hogy ezek elmúltával a többi sport­­■■­ térlepettkel is felvehesse a versenyt. Az olimpiádoik rendszerint deficittel végződ­­­tek, arra, tehát reményünk sem lehet, hogy a­z építkezési költségeiket rövid időn belül viszontlássuk. Sőt, el kell készülni arra, hogy a befektet­ett tőke semmilyen jövedelmet nem hajt. Ha már most a Stadion a­ város határában épül fel, lehet-e kívánni a közöns­égtől, hogy órák­­hosszat utazzék a versenyek megtekin­tése céljából, mikor ugyanazt a város belső részeiben levő sporttelepeken is megláthatja. A fővárosi sportkörök tisztában van­nak azzal, hogy a Szi­nyagszigeten levő Stadion csak az internacionális nagy küzdelmeknél telne meg, mikor a többi sporttelepe­ken szünetelnek a játékok, azontúl azonban mindig üresen állana, és így még a karbantartási költségekre sem jutna a jövedelmekből. De célszerűtlen a terv már azért is, mert, ha a Testnevelési Főiskola — az eddigi terveknek megfelelően — a Sta­dionban, vagy mellette épül fel, lehet et­teni kívánni a hallgatóktól, és a tanerők­től, hogy ugyancsak órák hosszat utaz­zanak oda, és vissza és mérsékelt, havi jövedelmekből százezreket adjanak ki a vi­l­lamosköl­tségeik­re. Az ügyek helyes megítélése tehát azt kívánja, ha a Nemzeti Stadiont az egyedül alkalmas helyen, a régi ló­versenytéren építsék fel. de a terep a lehető legideálisabb. Egy­részt a város közepén van, másrészt min­den oldalról könnyen megközelíthető. Vasút, villamos, kocsi, autó minden aka­dály nélkül szállíthatja a nézőket a Sta­dionba és nem kellene megelégednie egyetlen sínpárral, ami az UTE sport­telepének is a veszte. Ha pedig az esetleg nekünk jutó olim­piád is lebonyolódna, a Stadion nem ál­lana üresen. A sportegyesületek továbbra is igénybe vehetnék megfelelő pályabér ellenében és ezzel a karbantartási költsé­gek is biztosítva lennének. A jobb jöve­delmekkel rendelkező futbalmérkőzések résztvevőitől senki nem kívánhatja, hogy a város határába, menjenek mérkőzni igen mérsékelt érdeklődés mellett, mikor idehaza éppen a­ fordítottja történnék. Ha viszont nemcsak az atlétikai, hanem a fut­ballsportra­l foglalkozó egyesületek is kibérelhetnék a Stadiont, ez nemcsak nekik, hanem a stadion fenntartásának is az előnyére válnék. A m­egszámlálhatlan milliókat elvégre nem azért fektetik be a Stadionba, hogy még a kamatokat se lássák viszont. A Stadion jövedelemezőségére tehát nagy szükség van, ezt pedig csakis abban az esetben érhetjük el, ha a Stadion a város belső részében épül fel. Itt azután a Testnevelési Főiskola is megfelelő hajlékot találna. A ló­verseny téri megoldásnak egyelőre az a legnagyobb akadálya, hogy a főváros kíván rendelkezni a tereppel. Mint emlé­kezetes, a főváros annak idején városépí­tési szempontból mondotta, fel a Lov­ar­­­egyletnek a terepet. A MLE időközben ló megépítete a Fehér­ úti új pályát, a fő­város azonban nincsen abban a helyzet­ben, hogy a régi lóversenytéren megfelelő építkezéseket folytathasson. Erre való te­kintettel az eredetileg lerombolandónak jelzett Mi­­­fenáröst sporttelepnek is meg­keni­i címeztek és a BSE-nek ajándékoz­ták, a régi lóversenytéri telepen pedig a meglevő tribünöket és az előttük­ levő térséget, a Postások sportegyesületének adták át. A kontinens egykori legszebb lóverseny­­pályája jelenleg veteményeskert és sze­métdomb és csak abban az esetben épülne ki, ha a Stadion odakerülne. Itt nemcsak az embersport céljaira szolgáló verseny­pálya, és a Testnevelési Főiskola, hanem az „■olympiai falu“ is felépülhetne. A fő­város illetékes tényezőinek tehát semmi­lyen­ ellenvetésük nem lehet, ha­­ a kor­mány a régi lóversenytérre kívánja épí­teni a Stadiont, ellenkezőleg, örülni kell annak, hogy a jelenlegi ,fekete folt“ is már modern köntösbe öltözik. A kultuszminiszter — értesülésünk sze­rint -- maga is amellett van, hogy a Sta­dion építkezési céljából a­ régi lóverseny­­teret kell igénybe venni és ez a terv végül is valóra, fog válni. Súlyos pénzbüntetéssel sújtják, aki engedély nélkül szerel fel villamos-reklámtáblát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A főváros­i k­er­ékes ügyosztálya a Te­réz-­köm­bi tüzeket miatt új szabályzatot dolgozott ki. Értesülésünk szerint a sza­bályzat főbb pontjai a következők: Bár­mely épület tetejére állványt, világitó­­táblát, vagy másféle hirdetősz­ek­kezetet csak a fővárosi, tanács elsőfokú építési hatóságának előzetes engedélye alapján szabad felszerelni. A vi­lá­gi­tószerkezetről minden esetben külön tervet kell készí­teni és azt a statisztikai adatokkal együtt a főváros illetékes osztály­áinak bemu­tatná. Ha­ a szerkezettel motort, kapcsol­ták össze, annak, műszaki leírását kell mell­ékelni. A hirdetési állványt a tető fájába és szerkezeti falába kell behorgo­­nyozni, hogy le ne eshessek. A szerkezet­hez vezető létrának vagy lépcsőzetnek tűzbiztos anyagból kell készülnie. Az áröötvén­yinak az épület főpárkánya vagy tetőgerince fölötti maximális magassá­gát a tanács a helyszíni viszonyoknak megfelelően esetről-esetre állapítja meg. A világítási vezeték felszerelésénél a magyar mérnök és építészeti egylet szere­lési szabályzata mértékadó. A villamos­­vezeték csakis páncélozott csővezetékbe fektethető. A vállalat, amely a reklám­táblákat, felszereli, köteles azokat az üzem- és tűzbiztonság szempontjából ha­tóságilag engedélyezett szerelőkkel állan­dósul felügyelet alatt, tartani. Engedélyt a városháza estik mindig az előzetesen lefolytatott, helyszíni szemle után ad ki Aki a­ jövőben engedély nélkül vagy sza­bályellenesen szerel fel­világító­ reklám­táblát, azt huszonötezer—húszmillió ko­ronáig terjedő pénzb­üntetssel sújtják. A montecarlói játékbarlangot a párisi Rotschild tartja a kezében Évi száznyolcvan millió frank haszon Monakó lakossága pincér, detektív vagy krupiét Monte-Carlo, március. Íme egy irigyúBrermcnó és prafcHocus nagy­hatalom, amely Dél őrükké hatásos giccsének kellős közepén egyszerűen építtet magának egy modern rablóvárat, üzleti tisztesség ked­véért rendez benne egy-két bált, koncertet, elő­adást, mintha az a kis rulett csak úgy mésé­­be nem járna — g­­ree! fejedelmestül együtt @gryszers mindenkorra elintézi a rut anyagiak gondját... Valami nagyon kényesnek éppen nem lehet nevezni ezt a félelmes birodalmat, — annyi azonban szent, hogy államilag vezetett idegan­­k if osztásából fényesen megél egész lakossága, elsősorban maga Louis herceg, — e néven má­sodik a sírimaldiak törzséből — aki évi tizen­­­hétmillió frank civilis­tájat ma is utolsó sor­ig megkapja a Kaszinótól, még pedig minden megerőltetés nélkül, mert saját hivatalé® mér­lege szerint ez 3, tiszteletreméltó kubturrintéz­­mény a múlt szezonra is csekély száznyolvan­­millió frank tiszta nyereséget tudott kimutatni — és zsebrerakani minden pirulás nélkül. Ez a bőkezű etunius rendszer egyébként nem­csak a derék Lajosnak, hanem magának az isteni népnek is fölötte kényelmes, mert az egész lakosságnak ilyú módon egyetlen fillér adót sem kell kiizzadnia,­­ sőt a katonaköte­­lezett­ség is ismeretlen fogalom aas emberi sza­badságoknak és jogoknak e ritka paradic­so­­mában — s igy feltehető, hogy az a két egész tucat sisakos hadfi, aki össz-hadállvmnányként, vérszomjas kardot ér tettesei bőtek léptennyo­­mon az ember lábába, csak lojális magánszor­galomból eszi a császár kenyerét, amíg 3 ka­szinó húsosfazeka körül mint krupié vagy de­tektív méltóbb állást nem talál. Ötezer vesztő a temetőben Mert­ a kaszinó még már leredukált, meg­szanált és be listázott udvartartása mellett is több mint négyezer lógót számlál beltagjai közé, akik mint pincérek, ajtónállók, tisztvise­lők, sof­fárok s mintegy negyvenhét nagy­szálló személyzete, majdnem felét teszik ki Monako egész lakosságának is gyermekkoruk óta élősködnek a­ jó idegen pénzen.­­ Az igazi elite-foglalkozás azonban, amely szinte apáról-fiura száll, mint valami­kői tradíció, csak kettő, va­gy krupié lehet az ember, vagy detektív... Különösen az utóbbi, amely egy fokkal mégis csak kényelmesebb, mint napesz­tig a zöld asztalmezőkön gereblyézge,mni s így szinte amerikai bőség nyüzsög belőlük,­­ ho­lott, a­ régi idők szélhámosai és szerencselovag­­jai már régen elkerülik ezt a boldog földet és igazuk is van . .. Ha a bank volt, olyan szív­telen velük szemben s minden hagyományra való tekintet nélkül egyszerűen beszünteti a „viatigxie“-ot, a letört nagyságok hazautazta­tását, csupán az ingyen temetést hagyva meg egyetlen kedvezményül s egyik-másik érdem­­dúsabbnak esetleg egy kis díszsírhelyet, majd ötezer örökös vendéget, őrző saját házi temető­jében. — mert csak természetes, hogy egy kö­rültekintő üres vállalatnál is ép úgy a felsze­relési­ lajstromhoz tartozik, mint pl a minden komforttal ellátott halottas­kamra, a játékte­remből való közvetlen összeköttetéssel, a ven­dégek nagyobb kényelmére .... Nem drákói kegyetlenség­e, ennyi vonzerő után, hogy egyenesen törvénycikkek intézked­nek róla, nehogy a monokói bennszülött csak hozzá is szagolhasson a játéktermekhez, sőt, hogy e kizárólag külföldiek számára rezervált bűnbarlangba, egyáltalán be is tegye a lábát, — különben az állampolgárságával fizet, ami, — mint a fentebbi kiváltságokból is láttuk — valóban érzékeny volna azért a kis kétes gyö­nyörűségért, hogy az ember a szép száz- és ötvenfrankosainak a Nirvánába való eluszásá­­nál asszisztálhasson .... hatvan éves démon aknák, az. o. n. ,­raiek, banyáknak“ közremért szisztémáiba, melyeknek fő sajátságuk éppen ez az idegen vizeken való kalózkodás, — amíg károgó fekete varjusereg­­ként a legedzettebb rajt-matedorokaré­­g el nem­ marják, el nem rettentik nemcsak a szoro­­­sédság, hanem a rouge et noir gyönyöreitől is jó időre... A vezetőség előzék an­yaégét egyébként igazán nem­ lehet eléggé hangozta­tni. Valószínűleg megesett a szíve a valósággal professzorom ala­possággal ceruzák és árkusok közt operáló „szisztémások“ seregén s igy az ő kényelmükre egyszerűen megteremtett egy hetilapot:­­ a fleva de Motrte-Cerlo-t, amely katsegteregxut egyike a legeredetibb sajtótermékeknek s ami­lyen elmélyedő szakaratonteággal boncolgatja a rulett tudományának mindjén ágát, jogossá tarthat igényt a tudományos szemle megjelö­lésre is. Unalmas teóriák helyett azonban, csupa praktikus és gyakorlati útmutatást talá­lunk gazdag hasábjain, — többek közt például­ pontos statisztikát az utolsó hét összes nyerő számairól és összegezést, hogy hányszor jött ki a zero, a piros és fekete, — amikből álllítólag valami logikus szisztémára lehet következtetni, amit meg is tesz híven mindenki, csak éppen, a rulett nem ée éppen itt van egy kis hiba ,a kréta körül... Mindeneseetre szomorú, hogy így van, —■ mert az agilis Morkösszeség csak utolsó számban, is nem kevesebb, mint 1­2 ilyen játékrendszer hiteles leírásával szállítja házhoz a meggazda­godás előfeltételeit előfizetői számára, — bár érthetetlen, hogy ez a sok szép statisztika és kimutatás miért az elmúlt, miért neon a­ követ­kező hétre szól, — hiszen akkor valószinüleg az ő folyóiratuk volna a világ legelterjedtebb lapja... Hová lett a lefoglalt vagyon? Ennyire naiv, önzetlen üzletemberek esek a jámbor Movegasqve-k.... s mégis a politika immár az ő jámbortagiikáit is megfertőzte.—­ Lajos fejedelem, — aki nemrégen Budapes­ten is megfordult — arra a, váratta kelle­­­metlenségre érkezett ufegafilis múltkoriban haza, hogy háta mögött a nép valami nagy állami panamára bukkant rá, amik még a há­ború alatt lefoglalt osztrák és német vagyo­nok elkallódása körül történtek volna... elég az hozzá, hogy Ő Fensége egy szép nap,­, se ezó, se beszéd­­szezon közepén, családjával együtt összepakolt, elvi­to­rlázván ezúttal Ame­rikába, amit a lakosság köztársasági része persze azon melegében a Grimaldi-dinasztia­ végleges lemondásaként sietett kommentálni. Az uralkodó jelenlétét hirdető lobogó azóta, békésen, újra ott leng a hegyormon, a ciprus- és narancsfáik közé rámázott gyönyörű palota tetején, — s a liberális sajtó, — mert Van-e a földnek egy zuga, ahol ne ilyesv­alazni lenne a szokásos nagyágyúját... az egész kis affér magyarázatául, most egyszerűen fajvédőnek lépteti fel a herceget, aki népével való kon­fliktusakor állítólag a zsidó krupiék eltávo­­lítását követelte... Ami elég fantasztikusan, hangzik, ha meggondoljuk, hogy a Kaszinó egész részvény érdekeltsége egy zsidó bankcso­port­ kezében összpontosul, amelynek feje az párisi Rotschild. . az egyetlen szerencsés há­landó, aki bármennyit is játszik­, — sohasem veszít . . . Hetilap a kabalás játékosoknak Más emóciója pedig aligha, akad az elszánt szerencse kísér­­őnek az agyonzsúfolt asztalok­nál, a fulladásig tömött és szerezetlen termek­ben — mert hát mondom: az előkelő kalan­dorok és sikerek aranykora lejárt e velük együtt, úgy látszik, a tónus finom és decens tom­pítottságának is befellegzett. A poentorok versenyt lármáznak az álmosságukat csak nagyhanggal úgy ahogy elűző krupiék­kel, mert nem ritka egy-egy hevesebb nézeteltérés is egyik vagy másik tél fölött, holott a Kasainő mind a 11 kérdezés és bíráskodás nélkül könyör­telenül, kitilt mindenkit, akinek másodszor valami differenciája akadt,­­ Így hát leg­okosabb beletörődni a minden zugot ellepő. A Vatikán közbelépésre gondol az elszászi kérdésben — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, március 28. Hír szerint a Vatikán külön üzenettel szán­­dékozik az elszász-lotharingiai lakossághoz fordulni­ T. SIcescabebTM ALICE TERRY REX INGRAM EGYEDÜL AZ URÁNIÁBAN j ! I TELJES SIKER !!

Next