Uj Nemzedék, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-14 / 10. szám

Csütörtök, 1926 január 14. Uj Nemzedék A Matin méltányos és okos megoldást sürget a legitimizmus kérdésében A Matin január 11-iki száma feltűnést keltő módon foglalkozik a frankhamisí­tással, amelyet a francia frank ellen szőtt széleskörű összeesküvésnek tart. — Meg kell érteni gyökerében — snon­dl­ja többek közt — azt a lelk­ületét,­­amelyet Magyarország ural. Ez az ország egész lelkében monarchista. Nem akar köztársaságot. Látta ezt Károlyi Mihály gróf idejében, aki Budapestet kiszolgál­tatta a bolseviveknek. Ez az ország túl­nyomó többségében a legitim uralkodó visszahívását szorgalmazza, bármilyen ellenvetést is tegyenek ezzel a visszaté­réssel szemben Magyarország szomszé­dai. Ami most történik, mutatja, hogy a jelenlegi helyzet, ha más szempontból is, de súlyos számukra. A magyarok mon­archikus érzületét könnyen tévútra ve­zethetik és kiaknázhatják kalandorok, — németek, osztrákok vagy magyarok — akik ádáz ellenségei a nagy- és a kis­­ántáninak s akik ezekkel szemben sem­miféle bűnügyi cselekedettől sem riad­nak vissza. Ez a helyzet megéri azt a fáradtságot, hogy pontosan szemügyre vegyük azzal a kívánsággal, hogy talál­juk meg az orvoslást egy méltányos és okos megoldásban. Nem készül kormánypárti interpelláció a frankügyben — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Politkai körökben feltűnést keltett az a hír, hogy a frankhamisítás ügyét a nemzetgyűlés első ülésjén este sürgős interpelláció alakjá­ban kormánypárti oldalról vetik fel. Az Uj Nemzedék munkatársának a kérdésére Almássy László ,z egységes párt ügyvezető alelnöke megcá­folta a hírt — A hétfői pártértekezleten — mondotta Almássy — Bethlen István gróf miniszterel­­nök nyilatkozni fog a frankhamisításról .A párt akkor fogja elhatározni, hogy a nyilat­kozat után is szükségét látja-e külön interpel­­lációak. Eddig semmi ilyen bejelentés vagy határozat erre vonatkozóan nem történt, úgy­hogy véleményem szerint, a kormánypárti in­terpelláció hírének nincs alapja. Január 22-án konferenciázik a kisántáni „Napirenden vannak a magyarországi események.“ — Az Új n­emzedék tudósítójától. — Belgrád, január 13. Nincsics külügyminiszter 15-én Raguzába utazik, hogy megtegye az előkészületeket a Irisantant konferenciájára, amely január 22-én Cseles kudarcot valtottak a polgári filo­szociolisták a „nagy elleií­­zeki összefogás tervei” A szortásdemdhrgiá­s ..megveltcsere­ncask­ottátt wissio olánlaiakat —­ Az Uj Nemzedék Az apró pártokra szakadt ellenzék egyik kicsiny csoportja elérkezettnek látta az időt arra, hogy újra hatalmas egységbe kovácsolja az egész ellenzéket. Az egységes front megteremtésére ezút­tal a Kispolgárok és Földművesek párt­­szövetségéhez tartozó négy képviselő, Baross János, Hegymegi Kiss Pál, Létai Ernő és Szakács Andor ebből a célból mindenekelőtt robbantási akciót vezettek a saját pártszövetségükben, hogy onnan elnöküket, Szilágyi Lajost kiemeljék. Az értekezletről, amelyet ebben az ügyben tegnap este tartottak meg, főleg pedig annak humoros részleteiről kimerítően beszámolt a Nemzeti Újság. A­ helyzet most az, hogy a Kispolgárok és Föld­művesek Pártszövetsége tovább műkö­dik, mint eddig­. Szilágyi­ Lajos elnöklé­sével, míg az előbb említett Létai-cso­­p­rt k­,értett a"non. m-to r"-'1-" rlv*° f­orma "út ugyancsak ilyen pártszövetség­nek és ezt a zavaros eseményt Baross János ügyvédi i­­ódájában meg"'vomtott kommünikében adták a na'v nyilvános­­ság tudomására. Vé'nis feejé­ntották, hogy főre'odo+na az ö*sz',s baU,'ral,'’k rang ellenzéki összefogásának a létreho­zása. Az Uj Nemzedék munkatársa utána járt tudósítójától. — a nagy ellenzéki összefogás körül újab­ban végzett kísér­leteknek és megállapí­­totta, hogy Szilágyi Lajos pártütő hívei már valóban hozzá is fogtak az össze­fogás megteremtéséhez. Az első ténykedé­sük az volt, hogy Szilágyival szemben, két kézzel kapaszkodtak a szociál­demokratákkal való szövetség után. Aján­latot tettek a szociáldemokratáknak a blokk visszaállítására. Vezérséget, együtt­működést, kölcsönös támogatást és min­den jót ígértek Peyeréknek. Nyíltan han­goztatták, hogy ők a szociáldemokrata­párt nélkül nem tudják elképzelni az egészséges ellenzéki harcot. A polgári ön­érzetet megcsúfoló filoszocialista Létai­­csoport buzgó ajánlkozására a szociál­demokraták visszautasító választ adtak, elhárították­­ maguktól Létaiék értékes szövetségét és kikosarazták a nagy ellen­zéki összefogás apostolait, kijelentve, hogy a blokkot nem akarják visszaállí­tani. Ettől a szándékuktól nem térítették el őket Létaiék azzal sem, hogy most már Szilágyi Lajos fejét is felajánlották az összefogás kedvéért. Nem ez az egyetlen próbálkozásuk, amely a sikertelenségbe fulladt. Nem vol­tak válogatósak, még Drózdy Győzővel is hajlandók lettek volna összefogást mű­velni. Meg is indult a tárgyalás, bevon­ták Dénes Istvánt is, de az összefogás helyett itt is kudarc lett az eredmény. A nagy egyesítési törekvés egyetlen pozi­tív eredménye tehát csupán az, hogy sike­rült saját pártszövetségüket fölrobban­tani. További terveik között, — mint jó helyről értesülünk — csupán az szerepel, hogy Bethlen István kormányát megbuk­tassák és nyeregbe segítsék a baloldali kormányt. Addig is — hasonló eredmény­űvel — szervezik az egységes frontot. Dugulás, aranyere bántalmak és derékfájás ellen a természetadta »Ferenc József« keserűvíz biztos segítséget nyújt. Tudományos megfigyelé­sek beigazolták, hogy a „Ferenc József“ víz alhasi megbetegedések eseteiben 13 gyorsan és mindig enyhén hat. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben. ül össze. Napirenden vannak a magyarországi események s ki­santan­tnak a külföldi államok­hoz való viszonya is. Az egyik híradás sze­rint Uj tagok fölvétele a kisantantba címmel külön tétel szerepel a napirendben. T. Briand beszámolt a minisztertanácsnak a frankhamisításról . Az Uj Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Páris, január 13. Tegnap minisztertanács volt, amelyen kül­politikai kérdéseket tárgyaltak. A hivatalos jelentés nem szól a részletekről, de a beavatott helyen közüili, hogy Briand miniszterelnök részletes jelentést tett a frankhamisítások ügyéről is. Megint felbukkantak a hamisított svájci száz­frankosok Bern, január 13. Azzal a jelentéssel kapcsolatban, amely sze­rint egyes rajnamenti városokban hamis száz­­frankos bankjegyek kerültek forgalomba, ille­tékes helyen kijelentik, hogy a nemzeti bank­nak mindeddig nem jutott tudomására, hogy svájci bankjegyeket újabban hamisítottak vol­na és valószínű arról van szó, hogy az 1923 óta ismeretes hamisítványok kerültek újra forgalomba. Az eddigi megállapítás szerint mintegy száz darab hamis százfrankos bank­jegy forog közkézen. 3 Őrizetbe vettek két galíciai ügyvédet ohiratttamisitásért — Az Új Nemzedék tudósítójától. — " Néhány nappal ezelőtt a budapesti rend­őrség idegeneket ellenőrző hivatalában rájöttek az idegenek ellenőrzése során arra, hogy Ilácz András és Friedmann Gyula ügyvédek, kik a Teréz-körút 15. sz. alatt közösen tartanak fennn irodát hamis tartózkodási engedéllyel élnek Budapes­ten már esztendők óta. A két ügyvéd, hogy az idegen ellenőrzéssel járó kellemetlen­ségeket elkerülje, útlevelükön a tartózko­dási engedélyre vonatkozó passzust tö­rölték. A hamisítást azonban észrevették és Rácz Andrást előállították a főkapitányságra, ahol kihallgatták. A kihallgatás után, melyet Peregrinyi Géza rendőrfőtaná­­csos, az idegeneket ellenőrző osztály ve­zetője előtt tett Rácz András, őrizetbe vették. Rácz ügyét áttették a bűnügyi osztályhoz, miután megállapították, hogy az ügyvéd az útlevél meghamisításával okirath­amisítás bűntettét követte el. A bűnügyi osztály fogja tehát tovább folytatni az eljárást. Tegnap ugyancsak okirath­amisítás vádja alapján előállí­tották a rendőrségen Rácz András tár­sát, Friedmann Gyula dr.-t, aki szintén meghamisította tartózkodásig engedélyét. Megállapították, hogy Rácz és Fried­mann, akik már évek óta Budapesten tartózkodnak, tagjai az ügyvédi kama­rának. Friedmann Gyula dr.-t tegnap este állították elő a­ főkapitányságra és kihallgatása után őt is őrizetbe vették. Az ő ügyét szintén áttették a bűnügyi osztályra, ahol mindkettőjük el­len meg­indítják az eljárást. Valószínű, hogy az eljárás lefolytatása után mindkettőjüket letartóztatják. Feltűnő, hogy a két ügyvéd, aki már évek óta tartózkodik a meghamisított út­levéllel Budapesten, galíciai származá­súak és annak ellenére, hogy nem buda­pesti illetőségűek és itt tartózkodási en­gedélyük sem volt, tagjai lehettek ez ügyvédi kamarának és csak a főkapitány­ság idegeneket ellenőrző osztályának éber­ségének köszönhető, hogy a hamisítókat leleplezték. Ma vonta felelősségre a bíróság Peyer Károlyt kormányzósértés véts­égéért — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A budapesti büntetőtörvényszéken Té­ren­y Géza kúriai bíró tanácsa ma vonta felelősségre Peyer Károly nemzetgyűlési képviselőt kormányzósértés véts­géért. Az ügyészi vádirat szerint Peyer Károly 1923 március 29-én a demokrata körben a csongrádi bombaperrel kapcsolatosan na­­gyobb szabású beszédet mondott, amely­ben durva hangon megtámadta a kor­mányzót a Stádiumnál tett látogatásával kapcsolatosan. Beszédében többek között azt mondotta: „Manapság két oldalra osz­lik a polgárság. Az egyik oldalon a t­isz­­tességes emberek állanak, a másik olda­lon a bombavetők, a gyilkosok és azoknak protektorai, akik a bombavetők lapját lá­togatásukkal megtisztelik.” Peyer Károly ellen ezért a kitételért indított bűnvádi el­járást a királyi ügyészség, mert nyil­vánvaló, hogy kitételét a kormányzó sze­mélyére értette. A ma megtartott tárgyaláson Peyer Károly természetesen már nem akart emlékezni semmire sem. Tagadta bűnös­ségét, ártatlanságára hivatkozott, úgy tüntette fel magát, mintha ő volna egyike azoknak, akik a kormányzó sze­mélyét soha sem támadták. — ügy, — szólt rá az elnök, a kétség­­beesetten védekező Peyer Károlyra. — ön tehát nem mondotta azt, amit a vád inkriminált. Csodálatos. Ugyanakkor pe­dig azt látom, hogy az összes napilapok tudósításaikban egybehangzóan azt ír­ják, hogy ön a vád tárgyává tett ki­fejezéseket használta. — De nem a kormányzó ur őt,őméltósá­gát értettem — védekezett tovább Peyer — hanem a jelenlegi kormányzati rend­szert támadtam. Rassay is terhelően vall Ezután a tanúkihallgatásokra került a sor. A tanuk közül többen határozottan vallották, hogy Peyer beszéde a legsúlyo­sabb támadás volt a kormányzó személye ellen. Peyert láthatólag kellemetlenül érintették a tanúvallomások, mert állan­dóan hátraszólt védőjéhez, Györki Imre képviselőhöz, utasításokat adott neki, áld azután különböző kérdésekkel próbálta zavarba hozni a tanukat. Még Rassay Károly is terhelően vallott politikai ba­rátjára. — Jelen volt ön akkor — kérdezte az elnök Rassaytól — azon a gyűlésen, ame­lyet a szocialisták tartottak a demokrata körben? — Igen, ott voltam. — Emlékszik-e a tartalmára? — fag­gatja az elnök Rassayt, akit láthatóan kellemetlenül érintenek a kérdések. Eskü alatt vall, tehát meg kell mondania az iga­zat, bár mindent megtesz Rassay, hogy Peyer magatartását szépítse. Kezdetben vallomását azzal próbálja lényegtelenné tenni, hogy kijelenti: — Elnök úr, ma már én az egész esetre csak homályosan emlékszem. — De arra csak emlékszik nagyjából, hogy mi volt a beszéd lényege — kérdi újra az elnök. — Peyer Károly akkor, azon a bizonyos gyűlésen, ahogy vissza tudok emlékezni, beszélt a gyilkosokról, a gyilkosok protek­­torairól és azokról, akik ezeknek amnesz­tiát adnak. Általában Peyer Károly beszé­dében a kormányt támadta. — Szóval ön nem emlékszik arra. — szól közbe Töreky — hogy a vádlott a kormányzót támadta. Beszélt-e arról a bizonyos látogatásról, amelyet a kor­mányzó úr őfőméltósága tett a Stádium­ban?­­— Arra nem emlékszem, hogy a kor­mányzó személyével kapcsolatosan bár­mit is mondott volna, mert akkor rögtön figyelmeztettem volna, hogy korrigálja beszédét, nehogy kellemetlensége legyen. Hírlapírók vallomása Sándor Mihály hírlapíró vallomásában elmondja, hog­v­a­glyüi­gően izgó hangulat volt, amikor Peyer felállt, ez a hangulat mind jobban fokozódott, beszédében éles támadást intézett a kormányzati rendszer ellen. Ezután sorra következik a többi újságíró, akik szintén j­elen voltak Peyer beszédjénél., A hírlapírók valamenyien egybehangzón vallják, hogy Peyer az ügyészség által vád tárgyává tett ki­fejezéseket használta, sőt többen kijelen­tik, hogy Peyer beszédje a kormányzó személye ellen irányult. Az utolsó, tanú a szabadlábon levő Vánczek János. Ő egyszerűen semmire sem emlékszik. Kö­­römszakadtáig védi Peyer Károlyt. Úgy állítja, be magát, mint aki feltétlenül szólt volna Peyernek, ha a kormányzó személyével kapcsolatosan bármi néven nevezendő sértő nyilatkozatot tett volna. Az elnök nem sokáig faggatja, mert nyil­vánvaló, hogy Vanczák semmire sem akar­­emlékezni. Tizenegy­ órakor az elnök ez ügyben szünetet rendel el, ezután következik majd a vá­t- és a védbeszéd, úgy hogy at élethozó falra minden valószínűség sze­rint délután kerül majd sor. PARDON!.. A LEGERŐSEBB FEGYV­ER. A munka pedig a legerősebb fegyver a világon, min­dent legyőz — írja a Népszava mai száma, amely a munkásság elszánt készenlétének hir­detésével kezdi napi műveletét. A diktatúra ellen védekezik, amikor megállapítja a munka legyőzhetetlenségét. Pardon, kérdezzük, me­lyik ez a munka, amely legyőzhetetlen Mert sok munkát végzett az egyedül boldogító szo­ciáldemokrata párt, amely legyőzhetetlenné tette, így például nagyszerű munkát végzett a felejthetetlen Szamuelli és e fele­jde'ellen történelmi alak dicséretében és hódoló kiszol­gálásában a Népszava. Ez a munka csak­ugyan nagyon erős volt olyannyira, hogy még ma is ökölbe szorul az em­ber keze, ha azokra, a mocskos mon­datokra emlékezik, amelyekben letaknyos költözte az ellenforradalmi mozgalom kato­náit, a Ludovika Akadémia dí­gatóit. Efajta legyőzhetetlen munka, amely ugyan­csak erős nagyon, jelentkezett abban a fizikai művelésben, amelyet Korvin-Klein pribékjei végeztek a munka legyőzhetetlenségének je­gyében szerte az országban. Mindez a munka magán viseli az erőnek a bélyegét, de a leges­­leglegyőzhetetlenebb munka mégis csak az a mozdulat, amellyel elsején a Népszava ve­zérkara zsebre gyűri a negyven ötvenmilliós jövedelmeket. Ennek a munkának védelmében tiltakoznak minder­féle diktatúra ellen, mert egy józan és bármiféle diktatúra legyűrné a legyőzhetetlennek tartott munkát, amelynek legyőzhetetlenségét akarják állandósítani azok a vezérek, akik önmaguk legyőzték a munkát, mert a teremtett világon nem dolgoznak sem­­mit, kivéve a fizetések szabályszerű felszip■­­panlását.

Next