Uj Nemzedék, 1926. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-19 / 40. szám

Péntek, 1926 február 19. UI Nemzedék n wni ■■11111111111 iiiiimiiiiHiiiiiniiiiini'H'iiuinw ibiii m mi5 Romániában minden politikai mesterkedés megtörik a magyar nem­zeti kisebbség szilárd egységén A „Magyar Szövetség“ születése, rövid élete és halála A romániai radikális magyar sajtó szerepe­­ Egy királynői látogatás utórezgései és dajkamesék A romániai „Egységes Magyar Párt“ megszervezésének története — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az elszakított Erdélyben élő magyarok többéves küzdelmeit eléggé ismerjük. Tudjuk, milyen erővel és elszántsággal dolgoznak kisebbségi hely­zetük tisztázá­sáért és rendezéséért otthon is, a Nép­szövetségnél is. De alig ismerjük szerve­zetük belső összeállítását s még kevésbé azt az utat, melyet egységes szervezetük megalkotásáig meg kellett járniok. A romániai Egységes Magyar Pártnak a jelenleg kormányon lévő „nemzeti-libe­rális” párttal való tárgyalásai most ak­tuálissá teszik a szervezkedés történeté­nek megismertetését. Forrásunk teljesen hiteles, mert olyan vezető embertől származik, aki k­ezdettől fogva részt vett az erdélyi magyarság politikai megszer­vezésének nehéz m­unkájában s azután is, egészen a legutóbbi napokig vezető he­lyet töltött be az erdélyi magyar poli­tikai életben. A romániai magyarság hatéves küzdelméről a következő érdekes visszatekintést adta: — Az 1918. évi forradalom Erdélyben is azonnal éreztette hatását. Nemcsak ab­ban a tekintetben, hogy a nemzeti tanács itt is megalakult. — a magyar lakosság túlnyomó többségének teljes figyelmen kívül hagyásával,­­ hanem abban is, hogy maga az erdélyi politikai élet hova­tovább mind nagyobb függetlensé­get, sőt különállást mutatott a magyar állami élettől. Ezzel a törekvéssel szem­­i­ben az ellenállás elsősorban és legerőtel­jesebben a magyar tisztviselői kar magatartásában nyilvánult meg. — A „forradalmi° kormány nem adott utasítást a magyar tisztviselőknek arra, hogy a megszálló hatalomtól követelt eskü letételét megtagadják. Utasítása az volt, hogy esküt csak ellenállhatatlan kényszer esetén tegyenek a tisztviselők. Az állásból való kitétel és ezzel az élet­lehetőség megsemmisülése bizonyára el­lenállhatatlan kényszert jelentett az ön­álló vagyonnal nem bíró tistviselőkre, tehát legalább is kilencven százalékukra nézve. Ebben a helyzetben tehát letehet­­ték volna a tisztviselők az esküt. De nem tették le, még­pedig saját elhatározásuk­ból és nem tették volna le, ha­ erre egye­nes utasításuk is lett volna. Nem tették le, mert magyar polgári becsületük nem engedte, mert árulás lett volna ezeréves hazájuk ellen. A nemzeti ellenállás azonban nem egye­dül a tisztviselők ellenállásában nyilvá­nult meg. A magyar társadalom teljesen elzárkózott a hatalom új birtokosai elől. Ez a társadalmi elzárkózás még ma is tart, s nem lehet látni a végét. — A békeszerződés aláírása új korszakot nyitott az erdélyi magyarság küzdelmei­nek történetében. Hatása legelőször a tisztviselők magatartására volt, melynek ellenállása a nemzetközileg befeje­zett ténnyel szemben eddigi jogalap­ját elvesztette. — Ezért azok a tisztviselők, kiket a ha­talom önkénye még addig nem tett át a határom — az A­var­escu-k­ormány jelent­kezésre szólító rendelkezésének engedve, , írásban kérték szolgálatba való visszavé­telüket, s hajlandóknak nyilatkoztak a most már jogosan kívánt eskü letételére, hogy ez által — a rendelet szavai szerint — jogaikba vis­szahelyeztessenek. A kor­mány felhívásának s a tisztviselők jelent­kezésének semmi következménye nem lett. A kormányt valószínűen meglepte a tiszt­viselők nem várt magatartása. Talán pénzügyileg nem bírta volna, visszavéte­lük terheit. Tény, hogy a felhívást semmi más kormányintézkedés nem követte. A még ott maradt tisztviselők nagyobb ré­sze vándorbotot vett kezébe s eljött szapo­rítani Csonkamagyarország amúgy is hal­latlanul súlyos pénzügyi terheit, kisebb része pedig — úgy a­hogy elhelyezkedve, de bizony sok esetben a magyar társada­lom könyörületére utalva — újra és újra igyekszik érvényesíteni a mindenkori kor­mányokkal szemben a Románia által ha­tározottan elismert jogalapot törvényes igényei kielégítésére. Természetesen min­den siker nélkül. A „Magyar Szövetség“ megalakulása — Az erdélyi magyar társadalom, az erdélyi magyar nemzeti kisebbség pedig hozzáfogott politikai szervezete kiépítésé­nek vagy munk­ájához. Vezető politikusai nagyrészben az 1919. évi december hó 9-ik napján a szövetséges és társult főhatal­­mak és Románia között Parisban aláírt kisebbségi külön egyezmény által adott alapon kívánták a szervezetet megalkotni. Nem az Emberi Jogok egyesületének er­délyi magyar osztályaként, nem is mind­járt egyenesen politikai párt alakjában (mely scáz iránynak szintén voltak képvi­selői) hanem egy osztályon, felekezeti é­s párton felülemelkedő, tehát az erdélyi ma­gyarság egyetemét magába foglaló olyan szervezetben, mely a nemzeti kisebbség közjogi alanyiságát való­sítja meg. — Az első szervezkedő gyűlés Kolozs­várt volt 1921. évi január hó 9-én. A gyű­lésen nyilvánvalóvá vált az, hogy egy a magyarságnak minden osztályát magába foglaló szervezetet, még a kisebbség való­jában mindenre kiterjedő formájában sem lehet megalkotni. A szervezett mun­kásság ugyanis bejelentette, hogy bár a kisebbségi törekvésekkel rokonszenvez s azokat támogatni fogja — annak szerve­zetébe bele nem kapcsolódhatik —­ nem­zetközi szervezete­k céljai miatt. A zsidó­ság bejelentett vállalkozása pedig nem válhatott valósággá, egyrészt azért, mert a zsidó nagyiparral szemben a hatalom azonnal súlyos megtorlást alkalmazott, másrészt pedig, mert akkor már mind nagyobb erőre ka­pott a zsidóság kebelében a cionista szervezkedés.­­ Egyebekben azonban a magyar szer­vezkedés hatalmas arányokban haladt előre a­ magyar-székely lakosság nagy lel­kesedésétől kísérve, úgy, hogy már 1921. júliusában lélekemelő ünnepség keretében megalakult a romániai magyar kisebbség első összefoglaló szervezete: a „Magyar Szövetség.“ — Azonnal munkához is látott, de ke­vés ideig dolgozhatott zavartalanul. Be­lülről és kívülről is támadások érték s ezek együttes hatása működésének meg­szüntetését eredményezte. — A belső támadás radikális oldal­ról eredt. Ez az oldal nem volt megelégedve a Szövetség személykérdéseinek elintézésé­vel. Ezen kívül pedig a parlamenti ak­tivitás kérdését nem látta szándékai szerint megoldottnak a Szövetség elfo­gadott programjában. A parlamenti aktivitás feltétlen ki­mondását kívánták ezen az oldalon. Cél­juk megvalósítása érdekében mindjárt a Szövetség megalakulása után hozzálát­tak a Néppárt megszervezéséhez s rö­vid idő alatt meg is alakították a pártot Bánffyhunyadon, a Kalotaszeg fővárosá­ban. Innen származott a „kalotaszegi oldal“ elnevezés, mely valójában a ma­gyarság radikális részét jelentette. Az erdélyi magyarság óriási több­sége azonban a Magyar Szövetség mellett foglalt állást , ez határozottan megnyilvánult abban a­ tényben, hogy a Néppárt szervezkedő munkáját úgyszólván semmi siker sem kísérte. A radikális csoport rendelke­zésére álló s igen jól vezetett sajtó to­vábbra is állandóan propagálta a párt­­a­lak­ít­ás szükségességének gondolatát. Amellett pedig élesen támadta a Szö­vetség vezetőségét, folyton hangoztatva a vezetésre alkalmatlan voltát s eléggé felismerhető módon célozva ,,irredenta“ voltára s (nem létező) „budapesti össze­köttetéseire. — Közvetlen beavatkozásra azonban egy kisebb incidens adott alkalmat. Királynői látogatás — 1921 őszén Mária román királyné néhány napig Kolozsvárt tartózkodott s tiszteletére színházi díszelőadást rendez­tek. Erre az előadásra meghívták a ma­gyarság reprezentánsait, a püspököket is, a Magyar Szövetség elnökét azonban nem. Ezt a mulasztást a magyar újságok elég élesen megrótták s erre a város pre­fektusa meghívta a szövetség elnökét, boldog emlékű Jósila, Samu bárót, aki azonban nem ment el az előadásra. Ez a cselekedete nagy felzúdulást keltett. Kü­lönösen — sajnos — a radikális magyar sajtóban. Jósika Sámuel természetesen nem tüntetésből maradt távol a díszelő­adásról. Ilyen gondolata egyáltalában nem volt. Távol maradt egyszerűen azért, mert meghívása nem történt az erre elő­írt formák szerint­ nyomtatott udvari meghívón, hanem a prefektus névjegyén, trónnal hevenyészett értesítésben. Ez az elbánás szükségszerűen vonta maga után a Jósika báró távolmaradását s a király­né — aki tudott a távolmaradásról — tu­domásul is vette azt. A prefektus azon­ban rögtön kikezdte­­ a Magyar Szövet­séget. Bekérte szervezeti szabályait, azok alapján megállapította, hogy :.a szövetség nemzetiségi alapon szervezett politikai egyesület é­s a távirati előterjesztésére távirati úton kapott belügyminiszteri rendelkezésre felfüggesztette a Szövetség működé­sét. Lepecsételte helyiségét, lefoglalta s magával vitte iratait. — A Szövetség vezetősége felebbezett ez ellen a határozat ellen. A felebbezés azonban eredménytelen maradt. A bel­ügyminiszter a Magyar Szövetséget vég­legesen megszüntette, csupán annyit én- Az egyetlen magyar politikai szervezet Romániában . A Nemzeti párt a szervezkedésen kí­vül minden erejét az egység megteremté­sére fordította, még­pedig teljes sikerrel, mert már 1922. december 28-án megalakult Kolozsvárt az Egységes Magyar Párt, a romá­niai magyarságnak ma is működő egyetlen politikai szervezete. _— Ennek egységét megbántani soha­­sem sikerült, pedig a kisebbségi miniszter Tatarescu, többizben megkísérelte. Előbb a még mindig elégedetlen radikális töre­dék segítségével, majd ezek mellett az ilyen bontó munkától eddig távol maradt jóhiszemű politikai vezetők bevonásával, utoljár pedig a párt 1924. évi decemberi nagygyűlése után, mely az ú. n. bal­­szárny teljes bukásával végződött­­­­komm­unista összeesküvés dajka-meséjé­vel. De mind hiába, minden próbálkozás megtört a párt, a magyar közvélemény, a magyar nemzeti kisebbség szilárd egysé­gén, mely rövid kisebségi küzdelmeinek ezidőszerint egyetlen, de fel nem becsülhető értékű eredménye. — A politikai küzdelmek egyéb kon­krét eredményéről alig lehet beszélni még. E küzdelmek csatatere a páriámévá. Ott kell tehát megfelelő hadseregről gondoskodni, mely a küzdelmet a­ párt­­vezetőség irányítása szerint folytassa. A romániai magyar kisebbségnek azonban ilyen hadserege nincs, 25—30 képviselő s 12—15 szenátor illetné meg a magyarsá­got számaránya szerint. Ehelyett — a megfelelően alkalmazott választási me­­tóduisok folytán — van 3 képviselője és 2 szenátora. Ezek sem mind alkalmasak a harcra. Nincs kellő fegyverzetük. A román nyelvet csak két képviselő bírja teljesen s ezek közül is csak az egyik az, aki mindig helyt áll. Ilyen körülmények között is a pártvezetőség a parlamentiben minden lényeges kérdés tárgyalásakor igyekezett hangot adatni a magya­r kí­vánságoknak, kifejezést a magyar pana­­szostnak. Ezen kívül a gyűlésein hozott határozataival­ , a napirendre kerülő egyéb kérdéseikre vonatkozó előterjeszté­seivel állandóan felkereste a kormányt. Sőt a Népszövetségnél is panaszt emelt egy ízben. Mindezt azonban minden ered­mény nélkül. Hiszen a Népszövetségnek a telepesek panaszáról hozott se hús — se hal határozatát alig lehet eredmény­nek tekinteni. — Miután a Népszövetségtől sem lehet hathatós segítséget várni, ezért igyeke­zett a magyarság bent Romániában a román pártokkal együttműködést sze­rezni. Messzire vezetne a ro­mán pártok s a belpolitikai élet belső szervezetével foglalkozni. Elég megemlíteni, hogy román párttal való kapcsolat nélkül semmi remény nincs ez idő szerint eredményes kisebbségi munkára. Baromfitenyésztőknek nélkülöz­hetetlen szakkönyv: BAROSS I. Gazdasági sargmfitegésztés 330 oldal szöveg, 32 színes és 125 oldal szövegábrával az összes barom­fi faj­tákról. Ára: 150 OOO korona Kapható a SZÉCHENYI KÖNYVKERESKEDÉSBEN ^^^I Budapest VIIIMRákóczia^^^^^^ Ahány előfizetőt szerez bárki a Nemzeti Újságnak vagy az Új Nemzedéknek, annyi értékes szépirodalmi vagy tudományos könyvet küldünk az illető címére, tel­jesen ingyen és bérmentve! gedett meg, hogy vezetősége az 1922. évi országos választások alkalmával, a ma­gyar kisebbség választási campagne-át­ irányítsa. Hogy ez milyen eredménnyel történt, köztudomású. _— Az erdélyi magyar nemzeti kisebb­­ségnek először tervezett magasabbrendű , közjogi személyiségét­­kitüntető meg­szervezése így lehetetlenné tétetett. Rá kellett tehát térni a még megmaradt egyetem útra. A párt alak­jában való szervezkedés útjára. Igaz, volt már egy pártszervezete a magyarságnak: a Nép­párt. Ennek élete azonban kezdettől fogva tengődés volt. Mélyebb gyökereket verni nem tudott a nép lelkében, főként veze­tőinek radikális felfogása miatt. Ezért a Magyar Szövetség volt vezetősége Magyar Nemzeti Párt néven új pár­tot alakított.­­ A Magyar Szövetség volt tagozatai csaknem mind azonnal csatlakoztak eh­hez, illetőleg szervezetüket pártszerve­zetté alakították át. Kapcsolatkísérletek különböző pártokkal­ ­ Az önálló magyar szervezkedés meg­indulta után a magyar vezetőség kapcso­latokat igyekezett teremteni. Legelső­sor­ban a nemzeti párttal, melyet, mint er­délyit, leginkább érzett önmagával közös érdekűnek. 1923-ban a­­ liberális kor­mánnyal folytatott hosszabb megbeszélést a magyarság néhány vezető embere. Foly­tatásuk azonban ezeknek sem lett. Ellen­ben a néppárttal sikerült megegyezésre lépni és ez a megegyezés tartalma sze­rint, de a megbeszéléseket áthatott felfo­gás szerint is igen értékes, igen nagy­­jelentőségű volt. A gyakorlati életbe azonban nem lehetett átvinni, mert a néppárt nem került kormányra.­­ Viszont alig lehet elképzelni, hogy enélkül a megegyezés nélkül megszülethe­tett volna az újabb kompromisszum, amely­nek a Magyar Párt és a liberális kor­mány közötti megkötéséről épen most szá­molnak be az erdélyi magyar újságok. Ig­y következhetett be azután a kormány s a Magyar Párt között a­ megegyezés, a magyar kívánságok teljesítését illetően bizonyára szőkebb keretek között, de több lehetőséggel a gyakorlati megvaló­sulásra, amit nekünk, itt élő magyarok­nak azzal az óhajtással kell kívánnunk erdélyi testvéreinknek, nehogy a liberá­lis kormány nagy népszerűtlensége foly­tán veszélyeztesse az erdélyi magyar ki­sebbség eddigi legnagyobb politikai eredő­méregét az­ egységet.

Next