Uj Nemzedék, 1926. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-19 / 40. szám
Péntek, 1926 február 19. UI Nemzedék n wni ■■11111111111 iiiiimiiiiHiiiiiniiiiini'H'iiuinw ibiii m mi5 Romániában minden politikai mesterkedés megtörik a magyar nemzeti kisebbség szilárd egységén A „Magyar Szövetség“ születése, rövid élete és halála A romániai radikális magyar sajtó szerepe Egy királynői látogatás utórezgései és dajkamesék A romániai „Egységes Magyar Párt“ megszervezésének története — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az elszakított Erdélyben élő magyarok többéves küzdelmeit eléggé ismerjük. Tudjuk, milyen erővel és elszántsággal dolgoznak kisebbségi helyzetük tisztázásáért és rendezéséért otthon is, a Népszövetségnél is. De alig ismerjük szervezetük belső összeállítását s még kevésbé azt az utat, melyet egységes szervezetük megalkotásáig meg kellett járniok. A romániai Egységes Magyar Pártnak a jelenleg kormányon lévő „nemzeti-liberális” párttal való tárgyalásai most aktuálissá teszik a szervezkedés történetének megismertetését. Forrásunk teljesen hiteles, mert olyan vezető embertől származik, aki kezdettől fogva részt vett az erdélyi magyarság politikai megszervezésének nehéz munkájában s azután is, egészen a legutóbbi napokig vezető helyet töltött be az erdélyi magyar politikai életben. A romániai magyarság hatéves küzdelméről a következő érdekes visszatekintést adta: — Az 1918. évi forradalom Erdélyben is azonnal éreztette hatását. Nemcsak abban a tekintetben, hogy a nemzeti tanács itt is megalakult. — a magyar lakosság túlnyomó többségének teljes figyelmen kívül hagyásával, hanem abban is, hogy maga az erdélyi politikai élet hovatovább mind nagyobb függetlenséget, sőt különállást mutatott a magyar állami élettől. Ezzel a törekvéssel szemiben az ellenállás elsősorban és legerőteljesebben a magyar tisztviselői kar magatartásában nyilvánult meg. — A „forradalmi° kormány nem adott utasítást a magyar tisztviselőknek arra, hogy a megszálló hatalomtól követelt eskü letételét megtagadják. Utasítása az volt, hogy esküt csak ellenállhatatlan kényszer esetén tegyenek a tisztviselők. Az állásból való kitétel és ezzel az életlehetőség megsemmisülése bizonyára ellenállhatatlan kényszert jelentett az önálló vagyonnal nem bíró tistviselőkre, tehát legalább is kilencven százalékukra nézve. Ebben a helyzetben tehát letehették volna a tisztviselők az esküt. De nem tették le, mégpedig saját elhatározásukból és nem tették volna le, ha erre egyenes utasításuk is lett volna. Nem tették le, mert magyar polgári becsületük nem engedte, mert árulás lett volna ezeréves hazájuk ellen. A nemzeti ellenállás azonban nem egyedül a tisztviselők ellenállásában nyilvánult meg. A magyar társadalom teljesen elzárkózott a hatalom új birtokosai elől. Ez a társadalmi elzárkózás még ma is tart, s nem lehet látni a végét. — A békeszerződés aláírása új korszakot nyitott az erdélyi magyarság küzdelmeinek történetében. Hatása legelőször a tisztviselők magatartására volt, melynek ellenállása a nemzetközileg befejezett ténnyel szemben eddigi jogalapját elvesztette. — Ezért azok a tisztviselők, kiket a hatalom önkénye még addig nem tett át a határom — az Avarescu-kormány jelentkezésre szólító rendelkezésének engedve, , írásban kérték szolgálatba való visszavételüket, s hajlandóknak nyilatkoztak a most már jogosan kívánt eskü letételére, hogy ez által — a rendelet szavai szerint — jogaikba visszahelyeztessenek. A kormány felhívásának s a tisztviselők jelentkezésének semmi következménye nem lett. A kormányt valószínűen meglepte a tisztviselők nem várt magatartása. Talán pénzügyileg nem bírta volna, visszavételük terheit. Tény, hogy a felhívást semmi más kormányintézkedés nem követte. A még ott maradt tisztviselők nagyobb része vándorbotot vett kezébe s eljött szaporítani Csonkamagyarország amúgy is hallatlanul súlyos pénzügyi terheit, kisebb része pedig — úgy ahogy elhelyezkedve, de bizony sok esetben a magyar társadalom könyörületére utalva — újra és újra igyekszik érvényesíteni a mindenkori kormányokkal szemben a Románia által határozottan elismert jogalapot törvényes igényei kielégítésére. Természetesen minden siker nélkül. A „Magyar Szövetség“ megalakulása — Az erdélyi magyar társadalom, az erdélyi magyar nemzeti kisebbség pedig hozzáfogott politikai szervezete kiépítésének vagy munkájához. Vezető politikusai nagyrészben az 1919. évi december hó 9-ik napján a szövetséges és társult főhatalmak és Románia között Parisban aláírt kisebbségi külön egyezmény által adott alapon kívánták a szervezetet megalkotni. Nem az Emberi Jogok egyesületének erdélyi magyar osztályaként, nem is mindjárt egyenesen politikai párt alakjában (mely scáz iránynak szintén voltak képviselői) hanem egy osztályon, felekezeti és párton felülemelkedő, tehát az erdélyi magyarság egyetemét magába foglaló olyan szervezetben, mely a nemzeti kisebbség közjogi alanyiságát valósítja meg. — Az első szervezkedő gyűlés Kolozsvárt volt 1921. évi január hó 9-én. A gyűlésen nyilvánvalóvá vált az, hogy egy a magyarságnak minden osztályát magába foglaló szervezetet, még a kisebbség valójában mindenre kiterjedő formájában sem lehet megalkotni. A szervezett munkásság ugyanis bejelentette, hogy bár a kisebbségi törekvésekkel rokonszenvez s azokat támogatni fogja — annak szervezetébe bele nem kapcsolódhatik — nemzetközi szervezetek céljai miatt. A zsidóság bejelentett vállalkozása pedig nem válhatott valósággá, egyrészt azért, mert a zsidó nagyiparral szemben a hatalom azonnal súlyos megtorlást alkalmazott, másrészt pedig, mert akkor már mind nagyobb erőre kapott a zsidóság kebelében a cionista szervezkedés. Egyebekben azonban a magyar szervezkedés hatalmas arányokban haladt előre a magyar-székely lakosság nagy lelkesedésétől kísérve, úgy, hogy már 1921. júliusában lélekemelő ünnepség keretében megalakult a romániai magyar kisebbség első összefoglaló szervezete: a „Magyar Szövetség.“ — Azonnal munkához is látott, de kevés ideig dolgozhatott zavartalanul. Belülről és kívülről is támadások érték s ezek együttes hatása működésének megszüntetését eredményezte. — A belső támadás radikális oldalról eredt. Ez az oldal nem volt megelégedve a Szövetség személykérdéseinek elintézésével. Ezen kívül pedig a parlamenti aktivitás kérdését nem látta szándékai szerint megoldottnak a Szövetség elfogadott programjában. A parlamenti aktivitás feltétlen kimondását kívánták ezen az oldalon. Céljuk megvalósítása érdekében mindjárt a Szövetség megalakulása után hozzáláttak a Néppárt megszervezéséhez s rövid idő alatt meg is alakították a pártot Bánffyhunyadon, a Kalotaszeg fővárosában. Innen származott a „kalotaszegi oldal“ elnevezés, mely valójában a magyarság radikális részét jelentette. Az erdélyi magyarság óriási többsége azonban a Magyar Szövetség mellett foglalt állást , ez határozottan megnyilvánult abban a tényben, hogy a Néppárt szervezkedő munkáját úgyszólván semmi siker sem kísérte. A radikális csoport rendelkezésére álló s igen jól vezetett sajtó továbbra is állandóan propagálta a pártalakítás szükségességének gondolatát. Amellett pedig élesen támadta a Szövetség vezetőségét, folyton hangoztatva a vezetésre alkalmatlan voltát s eléggé felismerhető módon célozva ,,irredenta“ voltára s (nem létező) „budapesti összeköttetéseire. — Közvetlen beavatkozásra azonban egy kisebb incidens adott alkalmat. Királynői látogatás — 1921 őszén Mária román királyné néhány napig Kolozsvárt tartózkodott s tiszteletére színházi díszelőadást rendeztek. Erre az előadásra meghívták a magyarság reprezentánsait, a püspököket is, a Magyar Szövetség elnökét azonban nem. Ezt a mulasztást a magyar újságok elég élesen megrótták s erre a város prefektusa meghívta a szövetség elnökét, boldog emlékű Jósila, Samu bárót, aki azonban nem ment el az előadásra. Ez a cselekedete nagy felzúdulást keltett. Különösen — sajnos — a radikális magyar sajtóban. Jósika Sámuel természetesen nem tüntetésből maradt távol a díszelőadásról. Ilyen gondolata egyáltalában nem volt. Távol maradt egyszerűen azért, mert meghívása nem történt az erre előírt formák szerint nyomtatott udvari meghívón, hanem a prefektus névjegyén, trónnal hevenyészett értesítésben. Ez az elbánás szükségszerűen vonta maga után a Jósika báró távolmaradását s a királyné — aki tudott a távolmaradásról — tudomásul is vette azt. A prefektus azonban rögtön kikezdte a Magyar Szövetséget. Bekérte szervezeti szabályait, azok alapján megállapította, hogy :.a szövetség nemzetiségi alapon szervezett politikai egyesület és a távirati előterjesztésére távirati úton kapott belügyminiszteri rendelkezésre felfüggesztette a Szövetség működését. Lepecsételte helyiségét, lefoglalta s magával vitte iratait. — A Szövetség vezetősége felebbezett ez ellen a határozat ellen. A felebbezés azonban eredménytelen maradt. A belügyminiszter a Magyar Szövetséget véglegesen megszüntette, csupán annyit én- Az egyetlen magyar politikai szervezet Romániában . A Nemzeti párt a szervezkedésen kívül minden erejét az egység megteremtésére fordította, mégpedig teljes sikerrel, mert már 1922. december 28-án megalakult Kolozsvárt az Egységes Magyar Párt, a romániai magyarságnak ma is működő egyetlen politikai szervezete. _— Ennek egységét megbántani sohasem sikerült, pedig a kisebbségi miniszter Tatarescu, többizben megkísérelte. Előbb a még mindig elégedetlen radikális töredék segítségével, majd ezek mellett az ilyen bontó munkától eddig távol maradt jóhiszemű politikai vezetők bevonásával, utoljár pedig a párt 1924. évi decemberi nagygyűlése után, mely az ú. n. balszárny teljes bukásával végződöttkommunista összeesküvés dajka-meséjével. De mind hiába, minden próbálkozás megtört a párt, a magyar közvélemény, a magyar nemzeti kisebbség szilárd egységén, mely rövid kisebségi küzdelmeinek ezidőszerint egyetlen, de fel nem becsülhető értékű eredménye. — A politikai küzdelmek egyéb konkrét eredményéről alig lehet beszélni még. E küzdelmek csatatere a páriámévá. Ott kell tehát megfelelő hadseregről gondoskodni, mely a küzdelmet a pártvezetőség irányítása szerint folytassa. A romániai magyar kisebbségnek azonban ilyen hadserege nincs, 25—30 képviselő s 12—15 szenátor illetné meg a magyarságot számaránya szerint. Ehelyett — a megfelelően alkalmazott választási metóduisok folytán — van 3 képviselője és 2 szenátora. Ezek sem mind alkalmasak a harcra. Nincs kellő fegyverzetük. A román nyelvet csak két képviselő bírja teljesen s ezek közül is csak az egyik az, aki mindig helyt áll. Ilyen körülmények között is a pártvezetőség a parlamentiben minden lényeges kérdés tárgyalásakor igyekezett hangot adatni a magyar kívánságoknak, kifejezést a magyar panaszostnak. Ezen kívül a gyűlésein hozott határozataival , a napirendre kerülő egyéb kérdéseikre vonatkozó előterjesztéseivel állandóan felkereste a kormányt. Sőt a Népszövetségnél is panaszt emelt egy ízben. Mindezt azonban minden eredmény nélkül. Hiszen a Népszövetségnek a telepesek panaszáról hozott se hús — se hal határozatát alig lehet eredménynek tekinteni. — Miután a Népszövetségtől sem lehet hathatós segítséget várni, ezért igyekezett a magyarság bent Romániában a román pártokkal együttműködést szerezni. Messzire vezetne a román pártok s a belpolitikai élet belső szervezetével foglalkozni. Elég megemlíteni, hogy román párttal való kapcsolat nélkül semmi remény nincs ez idő szerint eredményes kisebbségi munkára. Baromfitenyésztőknek nélkülözhetetlen szakkönyv: BAROSS I. Gazdasági sargmfitegésztés 330 oldal szöveg, 32 színes és 125 oldal szövegábrával az összes baromfi fajtákról. Ára: 150 OOO korona Kapható a SZÉCHENYI KÖNYVKERESKEDÉSBEN ^^^I Budapest VIIIMRákóczia^^^^^^ Ahány előfizetőt szerez bárki a Nemzeti Újságnak vagy az Új Nemzedéknek, annyi értékes szépirodalmi vagy tudományos könyvet küldünk az illető címére, teljesen ingyen és bérmentve! gedett meg, hogy vezetősége az 1922. évi országos választások alkalmával, a magyar kisebbség választási campagne-át irányítsa. Hogy ez milyen eredménnyel történt, köztudomású. _— Az erdélyi magyar nemzeti kisebbségnek először tervezett magasabbrendű , közjogi személyiségétkitüntető megszervezése így lehetetlenné tétetett. Rá kellett tehát térni a még megmaradt egyetem útra. A párt alakjában való szervezkedés útjára. Igaz, volt már egy pártszervezete a magyarságnak: a Néppárt. Ennek élete azonban kezdettől fogva tengődés volt. Mélyebb gyökereket verni nem tudott a nép lelkében, főként vezetőinek radikális felfogása miatt. Ezért a Magyar Szövetség volt vezetősége Magyar Nemzeti Párt néven új pártot alakított. A Magyar Szövetség volt tagozatai csaknem mind azonnal csatlakoztak ehhez, illetőleg szervezetüket pártszervezetté alakították át. Kapcsolatkísérletek különböző pártokkal Az önálló magyar szervezkedés megindulta után a magyar vezetőség kapcsolatokat igyekezett teremteni. Legelsősorban a nemzeti párttal, melyet, mint erdélyit, leginkább érzett önmagával közös érdekűnek. 1923-ban a liberális kormánnyal folytatott hosszabb megbeszélést a magyarság néhány vezető embere. Folytatásuk azonban ezeknek sem lett. Ellenben a néppárttal sikerült megegyezésre lépni és ez a megegyezés tartalma szerint, de a megbeszéléseket áthatott felfogás szerint is igen értékes, igen nagyjelentőségű volt. A gyakorlati életbe azonban nem lehetett átvinni, mert a néppárt nem került kormányra. Viszont alig lehet elképzelni, hogy enélkül a megegyezés nélkül megszülethetett volna az újabb kompromisszum, amelynek a Magyar Párt és a liberális kormány közötti megkötéséről épen most számolnak be az erdélyi magyar újságok. Igy következhetett be azután a kormány s a Magyar Párt között a megegyezés, a magyar kívánságok teljesítését illetően bizonyára szőkebb keretek között, de több lehetőséggel a gyakorlati megvalósulásra, amit nekünk, itt élő magyaroknak azzal az óhajtással kell kívánnunk erdélyi testvéreinknek, nehogy a liberális kormány nagy népszerűtlensége folytán veszélyeztesse az erdélyi magyar kisebbség eddigi legnagyobb politikai eredőméregét az egységet.