Uj Nemzedék, 1926. augusztus (8. évfolyam, 172-195. szám)

1926-08-24 / 190. szám

Mit lehet Hallani a rádión? Keddi műsor BUDAPEST (560.) Hétfő. D. e. 9.30 és 12: Hírek, közgazdaság. 1: Időjárás- és vízállás­jelentés. 3: Hírek, közgazdaság. 5: Időjárás- és vízállásjelentés. 5.30: Nyáry Andor dr. hu­moros magyar délutánja: 1. Anekdoták, írta és felolvassa a szerző. 2. ..Gunyhó előtti víg­játék egy felvonásban, irta Nyáry Andor. Személyek: öreg csősz: Bodnár Jenő, Mari néni: Iványi Irén. Miska: vitéz Garamszeghy Sándor, a Nemzeti Színház művészei. 3. „A rettenetes malac“, irta és felolvassa Nyáry Andor. 63­0: Mit üzen a rádió. 7.30: A Filhar­móniai Társaság tagjaiból alakult zenekar hangversenye a Budapest Székesfővárosi Állat- és Növénykertben. Wagner-est: 1. Tannhaeuser, nyitány és Bachenele (Párisi átdolgozás). 2. Siegfried, idill. 3. Tristan és Isolde. Előjáték és Isolde szerelmi halála. 4. Parsifal. Előjáték. 5. Parsifal. Nagypénteki varázs. 6. Parsifal. A viráglányok kara. 7. Istenek alkonya. Sieg­fried halála (gyászinduló). 8.40: E szimfonikus hangverseny szünetjében Hoor-Tempis Erzsé­bet hangversenye a Stúdióban. Zongorán ki­sér Polgár Tibor. 1. a) Molnár A.—Csokonai: Az álomhoz b) Molnár A.—Csokonai: A rózsa­­bimbóhoz, c) Dohnányi: So fügt sich Blüt an Blütezeit. 2. a) Csanak Béla: Altatódal, b) Csanak Béla: Szeretem a napot, c) Tarnay: Ha úgy lehetne.... d) Siklós—Tompa: Tó kö­zepén. 10.30: Góth Sándor és G. Kertész Ella, a Vígszínház tagjainak előadóestje. Színre ke­rül H. Bernstein­ ,A tolvaj f­elírni színművé­nek II. felvonása. Az I. és III. felvonást Góth Sándor ismerteti. Kedd. D. e. 9.30 és 12. Hírek, közgazdaság. 7­. M. 1. Időjárás- és vízállásjelentés. 3.­ Hí­rek, közgazdaság. 5. Időjárás- és vízállásjelen­tés. 5.15: A m. kir. Operaház tagjaiból alakult kamarazenekar hangversenye. Komor Vilmos karnagy vezényel. 1. Ander: Fra Djagolo­­nyitány. 2. Moskovszky: Malagueva, balett­­zene. 3. Puccini: ..Bohémélet“, ábránd. 4. Lortzing: „A fegyverkovács“. Nyitány. 5. Strauss: Schlittschuhläuferin, keringő. 6.30: Ven­inger László Vince dr. felolvasása. .Nem­zetközi viszályok békés elintézésének módjai­. 7.15: Rád­ió-ama­teurposta. (Magyary Endre m. kir. postamérnök). 8: Peer Gynt. Drámai költemény négy részben. Irta: Ibsen Henrik. Fordította: Sebestyén Károly. Rendezi: Hege­dűs T. kamarazenekari kísérettel. Szereplőik: Peer Gynt: Törzs Jenő. Aase: T. Halm­y Mar­git, Solveig: Fü­zy Matild, Zöldruhás leány: Horváth Éva, A. Dover véne: Szegő Endre. Anitra: Mészáros Kató, A vőlegény: Hajnal György. A sovány személy: Vándory Gusztáv Egy asszony: Hollós Ilona. Második asszony: Ar­anyossy Irén. Egy ember: Szentiványi Kál­mán.­Második ember: László Miklós. Solveia dalát S. Gervay Erzsi operaénekesnő énekli 19.15: Grafond­a-tánczene, BÉCS (531 és 532.5.) D. e. 11 és d. u. 4.15: Han­gverseny. 8: Vidám bécsi előadóest. 9.15: Sketeh-est. GRÁC (402.) D. u. 8: A gráci színház együt­tese: „Die Schularbeit.“ Hans Sturm és Moritz Faerber vígjátéka három felvonásban. BERLIN (504 és 571.) D. u. 5: Hangverseny. S.30: Offenbachtól Lehárig (hangverseny.) BOROSZLÓ (418.) D. u. 3.50: Mese délután. 4.30: Hangverseny. 8.15: Alexander Baumann daljátéka. 9.10: Hangverseny. LIPCSE (452. D. u. 7.45: Utazás Olaszországba (előadó-est.) MÜNCHEN (4S5 és 204.1.) D. u. 4.20: Hang­verseny. 8.15: Idozart-est. FRANKFURT (470.) D. u. 4.30: Régi tánczene. 8.15: Oskar Blumenthal és Gustav Kadelburg vígjátéka: „Im weissen Rössl.“ RÓMA (425.) D. u. 5: Hírek. Tőzsde. 5.30: Jazz-band. 9.25: Hangverseny. LONDON (365.) D. u. 4.15: Hangverseny. 6: Tánczene. 7.25: Brahms-interpretációk. 8.45 és 10: Hangverseny. 10.30: Tánczene.­­ (Mozgó szerkezetek kormányzása rádióval.) Néhány évvel ezelőtt fantasz­tikusnak látszó film járta be a világot, a­melynek fni­me „Az elektromos ember’" volt. E fil­md­rámában egy elektromos grépdonber szerepelt, melyet föltaláló­ja elektromos hullám­ok­kal irányított és álnok céljainak elérésére használt. Ma a rádió korában az ilyen elektromos hullámokkal kor­mányzott mozgó gépezet megvalósítása nem tartozik a lehetetlenségek közé, sőt már a háború alatt is komoly és sikeres kísérleteket folytattak az irányban, hogy repülőgépeket, tengerealatt­járókat sze­mélyzet nélkül indítottak útnak és azo­kat a távolból elektromos, hullámokkal irányították. A repülőgép bombákat do­bott le, tetszőleges helyen se tu­dott s­zál­­lani, a tengeralattjáró torpedókat lőtt ki a kívánt pillanatban és mindezek a­ mű­veletek elektromos hullám­ak parancsára történtek. Mindezen esetekben az elektromos hul­lám term­észetesen csa­k a parancsnok, az irányító szerepét töltötte ba, magát a mű­veletet a repülőgépen, illetve tengeralatt­járón elhelyezett akkumulátorokkal haj­tott elektromotorok végezték. Az ilyen szerkezetek alkatára és működésére vo­natkozólag kevés adat áll rendelkezé­sünkre, mert azokat katonai érdekből ti­tokban kell tartani. Jelentőségük hadá­szati szempontból igen nagy, mert meg­kímélik így az embert, hogy ilyen veszé­lyes utakra vállalkozzék. Pár évvel ez­előtt a berlini Buseh­eirkusz­ban bemutat­tak egy kisebb léghajót, melyet egy távo­labbi asztalon levő adó­készülékkel irá­nyítottak. Ez a „titokzatos léghajó“ mint varietészám később másutt is nagy érdek­lődést váltott ki. Új Memsedék Kedd, 1926 augusztus 24. éi A FEKETE ÖRÖKSÉG Irta: ELSE RUBRICIUS Eltemették a gazdát, a láp urát. Utána kiadós tort ültek a gyászolók a nagy, tisztára sikált vendégszobában. Csak az örökösök, a két fiú maradt komor és szó­­talan. Némám öntötték magukba az óbort, mintha le akarnának öblíteni va­lamit, ami a nyelvüket szorítja. Most ki­­feisérték az utolsó vendégeket, a nagy­bácsit a szomszéd faluból s ennek hozzá­tartozóit. Amikor a szekér elindult, mind a kettő hosszan nézett utána. Hans, a fiatalabbik, be akarta lökni a kaput. — Ne menj! — mondta tompán az öre­gebb. — Beszédem lenne veled. — Nekem is. — Akikor gyere! A szabadban könnyebb elintézni. Hátat fordítottak a háznak és átmen­tek az utcán. Dűlő vitt innen tovább, már a saját földjükön. Kétoldalt, a mesz­­sziségben, élő gabonatáblák alkottak vi­lágos foltokat. Ott még munkában vol­ta­k az emberek . . . Előttük rét terült el s megint csak rét. A látóhatár mélyén erdő sávja sötétlett. Valamivel errébb három nyírfa nyújtogatta fehér ágait. Odáig az övék volt minden. Hallgatagon taposták a keskeny utat. Mind a kettő jónövésü, erős, széllesvállu legény volt, mind a kettő barna, mint a rezekenyér. Mezei virágok súrolták a térdüket. Azután végetért az illatos, tar­kára színezett rét. Kezdődött a láp. Egy­hangúságát facsomók, bozótok és apró bokrok pontozták. Az árnyék már hosz­­szúra nyúlott. Vidám dal törte meg a csöndet: a munkások tértek haza. Utána még mélyebb lett a Cland. Végre meg­szólalt az egyik: — A halottak nem támadnak fel. Most rajtunk a sor. Föl kell osztanunk az örökséget. — Úgy van! — bólintott Hans. — Osz­tozkodnunk kell. Te kapod a házat és az udvart, így mondta az apánk . . . Az enyém a láp. — A láp? Hiszen az többet ért, mint a ház és az udvar együttvéve. Apánk igaz­ságos ember volt. Nem gondolom, hogy így akarta volna. — A házzal egy­ütt földet is kapsz. Ab­ból megélhetsz. Nem fosztalak meg a ke­nyértől. Csak a tőzeget, azt én akarom vágni a lápon, egyedül és háborítatlanul. — Csak tőzeget akarsz vágni! — Pénzt akarsz, sok pénzt, gazdag ember akarsz lenni, anélkül, hogy szenvedned kellene érte! Én meg törjem verejtékesen a föl­det s maradjak halálomig ostoba paraszt. — Az maradsz, ha tízszer is neked adom a lápot! Az apánk is mit hozott ki belőle! Mocsári fii nő rajta, nem látod? Ez minden. Te éppúgy nem tudsz vele mit kezdeni, mint ő. Én azonban a városban éltem — ismerem az em­bereket — s mindenekelőtt ismerem magamat! Franz fejét vörösbe mártotta a hirtelen felszökő vér. — Gondolhattam volna! hiszen te voltál mindig az okosabb, te, a városi úr. Én csak paraszt vagyok, bele sem szólhatok — ez a te véleményed. Hans nem felelt, mintha csak igazolni akarta volna, hogy Franz eltalálta gondo­latát. Ez még jobban ingerelte az öregeb­bet. Fojtó lett a csend. Nem vették észre, hogy már letértek az útról. Cél nélkül ha­ladtak tovább. A mocsári fa fehér zász­lócskát integettek feléjük. A fiatalabbik nagy ott lélekzett és megállt: — Franz, hallgass meg nyugodtan! Hadd dolgozzam én a lapon, úgy ahogy tudok. Csak a munkát engedd át nekem teljesen! A nyereséget, ha lesz, meg fog­juk osztani. Még ezen is gondolkodói? Itt a tenyerem, üss bele! Odanyujttotta a kezét. Gúnyos nevetés lett rá a válasz. — Ravaszul kieszelted! S nekem az idősebbnek, mindössze „igen“-t kell mon­danom. A nyereség még nincs a zsebed­ben, de a biztos földet adjam oda, mi? S ha azután sikerül, akkor fogadjam el alamizsnában azt, ami nekem jogsze­rűen jár­? Nem vagyok bolond! — Ilyen voltál te mindig: gúnnyal fizettél a jóakaratért! Franz hahó­tára fakadt. Megvetette lá­bát a vitatott főidőn s kihívóan nézett öccsére. Méregették egymást, mint azok, akik döntő küzdelem előtt állnak. S mindegyik ugyanarra jöt rá: egyformái­ erősek, egyformán széles a gáilb­uik, egy­formán m­egbarnított­a őket a nap. Gyű­lölet égett mindkettőjük szemében . . . A láp erősebben gőzölgött. A mocsári­ak vöröses csomói lilába játszottak át. Fénytelenül csillogtak a nyírfáik fehér ágai. A testvéreik azonban mérget ittak egymás tékán­téteiből. Hans lassan erőt vett magán: még nem játszotta ki utolsó kártyáját. — Franz, — mondta fojtott hangon — tudok valamit, ami engesztelékennyé tesz. Anny — — Mit akarsz vele? — Te akarod feleségül venni. Egy szót se, — tudom. Engem szeret a leány — de megkaphatod. Franz! ha nekem hagyod a lápot, átengedem . . . — Hát ennyire jutottunk? Azt hiszed, hogy a te kegyelmedből szerzek magam­nak asszonyt? Férfi vagyok én — leg­alább olyan, mint te! S tudd meg, hogy Anny szeret engem — jobban, mint téged! Kérdezd csak meg! Rajta már nem kell osztoznunk — de a lapot nem adom — egy éltet sem engedlek abból, amit nekem ad a törvény! — Mit mondtál? Te és Anny? Hans elvesztette a fejét. Véres köd bo­rult agyára. Od­afca­pott a derekaihoz. Éles kés szúrt a levegőibe. Franz idejé­ben hátraugrott — még senkinek sem maradt adósa, de a kését otthon felejtette s Hans képes ölni. Nem is ember, hanem megvadult bika. Franz futásnak eredt. Öccse utána. Lábuk al­att hajlott a talaj. A súlyos csizmák nyomában fel­bugy­­gyant a víz. Nem bírják az iramot. A mellük zihál­. — Átkozott! Franz megállt, mint a katona, aki ve­zényszót hallott. Hans is megállt. Szinte nevetni volna kedve. Milyen furcsa ez a Franz! Mintha levágták volna a lábát! A láp nyelte el... Hans csak nézi. Kíván­csiság ég a szemében, vajjon a föld ma­gába szívja-e ezt az eleven embert, aki az ő bátyja Most megeheted részedet a láp­ból — szeretné odakiáltani, de ajkát meg­fagyasztotta a borzalom. Franz már csí­pőig belemerült a fekete iszapba. — Hans, hiszen a testvérem vagy, se­gíts, néked adom a lápot, az egészet, a házat is, meg az udvart, minden a tiéd! — lefeküdjél meg! — mondta ki nagy­­nehezen Hans. — Istenre és minden szentjeire eskü­szöm, de siess, mert elsü­lyedek! Hans már nem gondolt a lápra, az ud­varra. Égbekiáltó bűn lenne, ha bátyját vesz­i 1 —4. Mindkét kezét feléje nyújtotta, egy lé­pést tett előre, még egyet, egy harmadikat is, hogy megfoghassa ... — Mi az?! Hans érezte, hogy az iszap a combját marja, hogy ő is sülyed. Bátyjának már szakállát nyalta a sár, borzalmas, Hans kétségbeesetten rúgott lefelé, hiába! Sebe­sen húzta a mélység, neki is a nyakáig ér! Már csak két eltorzult arc látszik. — Most mindkettőnket galléron raga­dott az ördög! — Meg akarod még venni a lápot pén­zen és asszonyon? — A tiéd sem lesz. Mind a ketten itt veszünk! — A sátáné ez a láp! Átkozott hely... — Ne káromkodj! Miatyánk, aki... — Aki a mennyben vagy, bocsásd meg... — Szenteltessék meg... — A mi vétkeinket... — A te neved... — A te akaratod... — Bocsásd meg... — Uram, irgalmazz! — Jézus! Mint amikor valaki mohón nyel. Pár légbuborék... Azután semmi többé. Feketén terült el a láp. Közepén a mo­csári fű bevonta fe­hérselymű­ zászlócs­káit... Mi is történt? A gazdagság nem hoz mindig boldog­ságot. Elégedetlenséget gyakran... Hideg van A láp olyan erősen gőzölög. RUDOLF MOSSE R.-T. hirdetési iroda és címtár osztálya telefonjai a költözködés folytán nem változtak Teréz 8­—39 és 80—40 RUDOLF MOSSE-HÁZ Budapest, IV., Váci­ utca 18. sz. LÓVERSENY Sir Colville Barclay Sodaralalle nyerte a Bérezd Károly­in­al — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Az őszi hangulatú időben kevesen voltak kint a versenytéren. Nagyobb mezőny csal­ a hand­icape­kben állt starthoz. A nap főverse­­nyében, a 125 millió koronás Bérezi­ Károly­­díjban csak négy ló startolt a még állva ma­radt 30 lóból. Parola volt a favorit, pedig is­tállója nem titkolta, hogy a ló beteg volt és csak most kezd magához térni. Parola elejétől végig utolsó volt. Három társa az egész után izgalmas küzdelmet vívott, melyből Sodamint került ki győztesen Brutus és Inseparable előtt. Igen szép verseny volt az Aszári-handi­­cap, melyet a 2400 méteres versenynek folyton változó mozzanatai közben könnyen nyert meg Vorwitz Rival, Várkert és Lampasse ellen. A többi futamban Milova, Optimist, Kadarka és Pirikém győzött. Az egyes versenyek lefolyása a következő volt: I. futam. Bocskay vezet lassú iramban Csa­vargó II. és Mileva előtt. Sniffy-t kissé vissza­veszi lovasa. A forduló után fokozatosan fel­nyomul Csavargó II. és könnyű nyerőnek látszik az ostorozott Milevával és Bocskayval szemben. A nagy súly azonban elnyomja és kénytelen maga elé engedni a nyerő Milevát és Bocskayt. Sniffy alig valamivel marad le negyediknek. II. futam. Az a híred hosszakkal jár az élen Szeladon, Orient, Optimist és Apor előtt. Optimist nehezen kap lábra, de aztán fokoza­tosan tért nyer és a távoszlop után már lát­szik, hogy ő nyeri a versenyt. Szeladon lett a második, az örök mumus, Apor harmadik Az a hited előtt. Blondella kitört a start pillana­tában. III. futam: Parola meghőköl a gépnél és utolsónak jön el Inseparable vezet Sodamint és Brutus előtt. A távnál az ostor nélkül lova­golt Inseparable-t előbb Sodamint, majd Bru­tus is elhagyja. Parola hosszakkal negyedik. IV. futam. Két csoportra oszlik a mezőny. Az elsőt kérdőjel vezeti s egy c­somóban ga­loppoznak sebes iramban Hajrá, Sylvana és Lampasse. Valamivel mögöttük Rival halad hosszakkal Vorwitz és a még hátrább húzó­dott Várkert előtt. A forduló után az első cs­oport lehal és hirtelen Vorwitz kerül az élre és előnyét egyre növelve 3 hosszat nyer Ri­val, Várkert és a jó negyedik Lampasse ellen. V. futam: Rapid, Lizi, Hetes, majd Ka­darka, Formái vannak az élen. Néhány 100 méter után Hetes utolsónak esik vissza, a távoszlopnál Rapid is enged. Ekkor Bombay csatlakozik a vezetőkhöz és holtversenyt szo­rít ki a második helyen Formás­sal. 6 hosz­­szal negyedik Rapid közvetlenül Mandoline di Lizi előtt. VI. futam: Peleas hosszakkal jár elől. A távoszlopr­ál szétnyúlik a mezőny és Piczi­­kém skerül az élre. Bosszantó utána veti ma­gát, de Piczikém lovasa, Valentin ügyesen és nagy eréllyel védi elsőségét és megnyeri a versenyt. Dombó lett harmadik. Részletes eredmény a következő: 1. futam: 1. Mileva (Csuta) V/1, 2. Bocskay (Esch) 3, 3. Csavargó II. (Szálló L. II.) pari. Futott még: Sniffy (Sajdik) 10. fél hossz, nyakhossz. Tot.: 10:20. II. futam: 1. Optimist (Szokolai) 4, 2. Sze­ladon (Szente) 25, 3. Apor (Csata) 4. Futottak még: Silence (Hofbauer) 10­, Repülj galamb! (Gulyás) 10, Az a hired (Schejbal), 4. Margate (Kovács) 16, Orient (Sajdik) 6, Blondella (Mi­­halovics) 6, Sárvíz (Kovács L.) 6. Fél hossz, 2 hossz. Tot.: 10,69, 10:24, 78, 21. III. futam: 1. Sodamini (Hofbauer), 2. Brutus (Schejbal) 3, 3. Inseparable (Szabó L. I­.) 1/2. Futott még: Parola (Esch) part. 2 hossz, fej hossz. Tot.: 10:32, 10. IV. futam: 1. Vorwitz (Szabó L. II.) 4. 2 Rival (Csuta) 8. 3. Várkert (Kovács L.) 2)4. Futottak még: Kérdőjel (Sajdik) 3. Lámpássá (Blansek) 6. Sylvana (Szénné) 3. Hajrá (Szűcs) 3. 3. hossz, nyakhossz. Tot.: 10:57, 10:18, 17: 16 V. futam: 1. Kadarka (Sajdik) 2 rea. 2. For­más (Kassian) 6. Bombay (Scherbal) 4. (Holt­verseny). Futottak még: Rapid (Szű­cs) 8. Man­doline (B­lazsek) 10. Lizi (Timpauer) 6. Hetes (Valentin) 4. Koletera (Dózsa) 33. 2 hossz, holtverseny II. Tot.: 19, 10, 13, 18. 15. VI. futam: 1. Piczikém (Valentin) 10. 2. Bosszantó (Sajdik) 2. 3. Dombo (Péter) 6. Fu­tottak még: Djahid (Schejbal) 10, Felkelő (Esch) 6. Marcipán (Blazsek). 3. Damocles (Csuta) 4. Nephtiiz (Stenzl) 10, Pete­­­s (Szabó L. N­.) 5. Sanyi (Szűcs) 10. 1 hossz, 1 és fél hossz. Tot: 10:181, 10:34, 17: 27.

Next