Uj Nemzedék, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-29 / 246. szám

1 \/ t' ~~ H H5 ^ iiniMifíii mniíii iiiiiniiiiii mi......«M im ■ — 52E£5 vidékén és pályaudvaron «111.^111^ 1. 65. Gyorsírók . 7-20. - 3000 kor. YVlenben hé«. ÍKífP^^IllliFlékHadóhivataloki Vili.. feSznnp­je vasárnap 2500 §§5|jf j$ɧ WM Ilii Jif PI1S1L Rákócsi­ ut 1. .... Telefon, osztrák kor.­­ Hirdetések HSgffli BaH jgfg «»I J. 136—06. Teres-kSrut 63. M.-es díjszabás szerint. KMl Bigg! ♦♦ Telefont 121-41. «* Vili. évfolyam 246. (2091.) szám + PélfÍDÍÍ , Budapest, 1926 október 29. EArMeresMden Az Új Nemzedék tegnapi száma hosszú cikket közölt arról az embertelen r­ab­­szol­ga­vásárról, amely a XX. század leg­nagyobb dicsőségére, egyes országok ha­tóságainak kijátszásával százszámra szál­­lítja a földéhes, a meggyötört Európából menekülő embereket Amerikába. Amerika az utolsó évtizedek ígérettel­dje. Akinek az ó­világban valami baja akadt a Ható­ságokkal, akinek lába alól kicsúszott az ősi föld, akit a keserűség, a szegénység korbácsai űznek, az mind-mind kioltha­tatlan lelkesedéssel bámul az új­világ felé, amelynek őserdői, beláthatatlan pompái évszázadok óta vaskos nyugalomban pi­henő földjei, arany rögök felett tova­sí-­ karoló folyamai, kincses bányái és gyár­ kémény-rengetegjei a tej­jel-mézzel folyó Új-Kámrán ígéreteit csillogtatják meg. Ide rohan, siet a fáradt európai, mint el­viselhetetlen egyiptomi rabszolgaságból és csak későn, kiábrándultan, meggyötör­ten, elpusztultam nyomorékul, a modern rabszolgavásár embertelen piacán vesszi észre, hogy még keservesebb, az ó-világi­nál rémesebb szolgaságba jutott. Tegnapi cikkünk rámutatott arra, hogy azok között az emb­erkul­árok között, akik Amerikába szállítják a helóta-anyagot, nagy számban szerepelnek volt magyar­­országi kommunisták, bécsi szökevények és más hasonló ember-virágok, akik a civil isk­ó nagyobb dicsőségére és a marxi ideológia megvetett arany-utála­tának ellenére is busás dollárokért szál­lítják Magyarországból is a magyar nyomorúság áldozatait a kanadai őser­dők, vagy a brazíliai mezők fel . A ma­gyar összeomlásnak ezek a világszerte ágáló futóbetyárjai azonban nem tudná­nak sikerrel operálni, ha nem volnának Budapesten is ügynökeik,­ akik felhajtják és kiszállítják az országból a kivándorló­kat, akik aztán eltűnnek, vagy elhulla­nak Amerika eraberren­get­egében, amely sokszor szívtelenebb, mint az őserdők lé­lektelen világa .Beszámoltunk arról is, hogyan bánnak a kivándorlókkal útköz­ben, milyen hamis útlevelekkel és okmá­nyokkal csempészik országból országba, hogy fosztják ki és ha kijutottak Brazí­liába, vagy Kanadába, hogy hagyják ma­gukra őket Senki sem állítja, hogy a magyar föl­dön oly rózsásak volnának az állapotok, hogy szinte érthetetlen volna a kivándor­lás. Sok-sok szomorúság és szegénység van, de még sincs olyan nagy, mint ami­lyen lehetne és nem vagyunk annyian, hogy könnyű szívvel belenyugodhatnánk abba, hogy a felesleg hová megy, hol és hogy pusztul el. A magyar államnak igenis szüksége van minden polgárára, akárhova is sodorta a sors keze, akár­milyen nap alatt is, keresi meg fáradsá­gos és keserű kenyerét. Éppen azért nem szabad olyan könnyedén napirendre térni a kivándorlási probléma fölött. Hármas kötelesség szólít mindenkit a kivándor­lási kérdés megoldására. Az első köteles­ség azoké, akiknek a szó, a toll, vagy a propaganda hatalma van a kezükben. Meg kell magyarázni a magyar társadalom szegényebb rétegeinek, az örökösen nyug­­talan­kodóknak, a könnyű meggazdagodás rózsás álmait kergetőknek, hogy Ameri­kában sem mind arany, ami fénylik, sőt éppen nem az arany, ami fénylik. Meg kell értetni az emberekkel azt, hogy egy hazai rög, amely mégis van, mennyivel többet ér, mint minden őserdője, arany­mezője Amerikának, amely legtöbbször csak a holdban van. A felvilágosító, szinte azt szeretnék mondani, kijózanító kötelességen kívül kettős feladat hárul az államhatalomra is. Az egyik idehaza, a másik odakint Amerikában. Idehaza könyörtelenül, a legkegyetlenebbül le kell csapni azokra a hiénákra, akik titokban a fővárosban, vagy a vidéken gyűjtik a modern rab­szolgákat és űzik a fehér­ emberkereske­­dést. Ha áll a statáriállis törvény a gyúj­togatás és más embertelen bűncselekmé­­nyekre, tessék s­tatáriá­­sa­n lecsapni azokra az ügynökökre is, akik emberhús­sal kereskednek. Ha a magyar hatóságok drákói szigorúsággal kezelik ezt a kér­dést, elmegy a kedvük a nemzetközi em­­berbörzéseknek, akik lánckereskedelmük­be a magyar nyomorúság páriáit kap­csolják bele. De kötelessége a magyar kormánynak az is, hogy feléig Brazíliá­ban és Kanadában védőirodákat állítson fel, hogy ne maradjanak irányító és tá­maszték nélkül azok, akiket már eddig oda vitt, vagy ezután, esetleg minden éberséget kijátszva, oda hurcol az ember­telen ku­fúrok ravaszsága. A magyar éle­tet meg kell védeni idehaza és odakinn is. Van növény-, állat-, madárvédelem. Le­gyen ember-, sőt magyar­ védelem! Tanácskozás kezdődött a képviselői mandátumok meghosszabbításáról Szenzációs fordulat a decemberre kombinált új választás ügyében — Az Új Nemzedék­ tudási tájától.­­A közeli u­j választ­ás híre már teljesen befészkelte magát a politikai körökön kívül álló közvéleménybe is és általá­nossá vált a meggyőződés, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök a felsőházi javaslat letárgyalása után feloszlatja a képviselőházat és új választást ír ki. Maga a miniszterelnök azonban­ nem nyilatkozott erre vonatkozóan, a tájé­kozatlan közvélemény pedig oly biztosra veszi az új választás kiírását, hogy azt már nem is tartja vitásnak és csak az esélyeket mérlegeli. A Ház folyosóin a legkülönbözőbb kombinációk terjedtek el arról, hogy az új képvislőházban ho­gyan változnak meg a pártok szám­arányai. Az Ú­j Nemzedék munkatársa beavatott forrásból rendkívül érdekes információt kapott éppen az új választás eshetőségével kap­csolatban. — Úgy tudom, — mondotta előkelő in­formátorunk — hogy most nem a parla­­­ment közeli feloszlatása került előtérbe, hanem annak é­­pen az ellenkezője. Kü­lönböző ekokből foglalkoznia kell a kor­mánynak olyan megoldás tervével, amelynek alapján most semmi esetre sem kerülne sor választásra. Hogy helyesen fogalmazzam szavaimat, nem a választás elhalasztásáról, ha­nem pontosan: a mandátumok meg­hosszabbításáról kezdődött tanácsko­zás az arra legilletékesebb helyen. . . A legfőbb okról, amely a most folyófő­s tanácskozáson döntően esik latba, nem íget nyilatkozhatom, de a kormánynak meg i­s vannak a maga információi azokról az eddig történt és még folyamatban lévő eseményekről és készülődésekről, ame­lyek az ország érdekében szükségessé te­hetik a mandátumok meghosszabbítását. — Ma még csak egy bizonyos: mind­két irányban különböző kombinációk ke­rültek napvilágra és valamennyi kom­bináció teljesen efemer értékű, amíg Heu­den István gróf nyilatkozata nem tisztázza a helyzetet. Az ítélőtábla a bizonyítás kiegészítését rendelte el „A kegyes püspök című szépszava-förmedvény bűnügyében — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A Népszava 1924. február havában, meg­jelent több számában „A kegyes püspök városából" címen cikksorozat jelent meg. A cikkek szerint 1919 augusztus havában Vác városában tömeges letartóztatások történtek, egy sereg embert elítéltek ,és kivégeztek. Egy alkalommal a halálra ítélt tíz egyén közül kilencet a város vé­gén egy tisztáson golyó által kivégeztek, amíg Matejka János tanár, a tizedik ha­lálraítélt olyan módon menekült meg, hogy az ő testén a három lövés egyike sem okozott halálos sérülést és ennek súlyosan megsebesülve módjában volt elmenekülni. Az inkriminált közlemény azt állítja, hogy a kommün bukása után való na­pokban Vác városában megalakult egy 12 tagú bizottság a helybeli kapacitá­sokból,­­ az úgynevezett törvényes rend és nyugalom megóvásának jelszavával. Volt közöttük két lelkész, az egyik mél­­tóságos úr, kanonok, két bíró, ügyvéd, főjegyző, városi főtisztviselő, ezredes, nagybirtokos, nagykereskedő, főmérnök és egy gyáros. Ők fogatták el mindazo­kat, akiket kivégeztek és azokat is, aki­ket csak megkínoztak és véresre vertek. Az egyik cikk többek között azt tartal­mazza, hogy az 58 kivégzett ember gyil­kosai most is helyi nagyságok Vác vá­rosában és ezek ma is tekintélyek a rossz hírbe keveredett városkában. Eb­ben a cikkben utalás történt arra, hogy a rémségeket Z­ider János polgármester, Hornyánszky Zoltán ügyvéd, Éber Kál­mán táblabíró, Göndör Sándor főjegyző, Baintner Ernő nyugalmazott ezredes, Szalai Gyula gyáros, Pothorányi Jó­zsef kanonok, Pintér Ernő járásbíró, Ottó József nagykereskedő és Vikuska János földbirtokos követték el. A cikkek megjelenése után az ügyész­ség bűnvádi eljárást indított nemcsak rá­galmazás, illetve becsületsértés vétsége címén, hanem nemzetgyalázás sajtóvét­sége miatt is, mert egy város középosz­tályának r­epr­ezen­tálására hivatott tár­sadalmi előkelőségeinek és karhatalmá­nak ilyen súlyos megtámadása és olyan sötét szik­ben való feltüntetés© érinti ma­gának a magyar nemzetnek megbecsülé­sét is. A bűnügyi eljárás során a cikkek szerzőjéül Szőke Lajos magán­tisztviselő jelentkezett. Az első bíróság előtt megtartott főtár­­gyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás után Szőke Lajost bűnösnek mondotta ki a büntetőtörvényszék valamennyi cikk megírása miatt és ezért összfőbüntetésül 1 és félévi fogházra ítélte el. A sértett­ként­ fellépő egyének egy része erkölcsi kártérítést is kívánt, úgy hogy a bíróság által mellékbüntetésként kiszabott pénzbün­tetés és a megítélt erkölcsi kártérítés összege összesen 89 millió koronára rú­gott. Az ítélet ellen a vádlott és a védője fellebbezést jelentettek be és ennek az ügynek a főtárgyalását a mai napra tűzte kii a budapesti Ítélőtábla, Gadó István dr. kúriai bíró, táblai tanácselnök elnökésével. A vádhatóságot Kéler­ Béla dr. főü­gyészhelyettes képviseli. Gadó István kúriai bíró, ítélőtáblai ta­nácselnök tíz órakor nyitotta meg a fő­­tárgyalást. Soóky táblabíró referálta a bűnügy­­ iratait, miközben Kéler fő­ügyész­­a vádhatóság képviseletében szó­lásra emelkedett. Az ítélőtáblától annak megállapítását kérte, hogy ebben a bűn­ügyben, a magánin­látványra üldözendő bűncselekmények ügyében, megtett felje­lentés váljon a törvényes háromhavi ha­táridőn belül történt-e, vagy sem. Mert nincs tisztázva, hogy esetleg a m­agán­­indítványra üldözendő cselekmények miatt nem évült-e el a bűnper egyik része. Az ítélőtábla a főügyész indítványa után határozathozatalra vonult vissza, majd körülbelül húsz perces tanácskozás után akként végzett, hogy elrendelte a bizonyítás kiegészítését arra vonatkozóan, hogy a váci káptalan mikor szerzett tudomást az inkriminált cikkekről. A bizonyítás kiegészítésének végrehajtásával Méhes Ignác törvény­hatósági bírót bízták meg, ugyanakkor az elnök kihirdette azt is, hogy az ítélő­tábla a főtárgyalást ebben az ügyben el­napolja, és új határnapot tűz ki. A helyi iszterszövetkezetnél kell jelentkezniök a mini lé résztvevőinek — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A falusi kislakásépítési akció ügyében értesülésünk szerint a legközelebbi na­pokban érdekes fordulat várható: kineve­zik az új elnököt, még­pedig a jelek sze­rint előreláthatóan Ráday Gedeon gróf személyében. Ráday Gedeon tapasztalt ad­minisztratív, ember, közismert, erélyes szervező, aki az egé­sz ország területén történő­­ jelentkezés és kielégítés bonyo­lult műveletét megfelelően tudja majd irányítani. A beavatottak az eddigi tár­gyalásokból arra következtethetnek, hogy Ráday Gedeon vállalkozik erre a fel­adatra.

Next