Uj Nemzedék, 1927. szeptember (9. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
Csütörtök, 1927 szeptember 1. Új Nemzedék A millstaili tragédia tanulságai ebben a pillanatban teljes bizonyosságul igazán csak Erdélyi Béla tudja, hogy a ő lelkét terheli-e vagy sem feleségelik, a szerencsétlen Forgács Annának a hlála. Más a tudás, más a gyanú, más a ínyek csoportosításából leszűrt felteés. Gyanúból és feltevésből már annyian, hogy tegnap délutánra már kiformáódott valahogy a közfelfogás és a legmarkánsabban így nyilatkozott meg: — Az ember nem mer már férjhez menni, mert nem tudhatja, mikor végzi ki az ura! Szó sincs róla, ennek a mondatnak a tartalma éppen olyan szélsőségen jár, mintha valaki azt hangoztatná, teljesen lehetetlenség, hogy egy férj meggyilkolja a feleségét. Mi nem tudjuk, bűnös vagy nem bűnös ez az Erdélyi Béla, nem a mi hivatásunk, hogy ezt megállapítsuk. Bajos is kiigazodni a hírlapi közlemények tömegében, amelyek közt hemzseg a gyanúsítás, a jó vagy rosszakaratú következtetés. Vád és védelem már most vívja csatáit, amikor még homály borul a legelemibb kérdésekre. A védelem kézlegyintéssel intézi el a vád legsúlyosabb állításait, mondván, semmi köze a gyilkosság kérdéséhez a váltóhamisításnak, amelyet Erdélyi elkövetett és csak divaskodó évődés volt, amikor Forgács Anna, állítólag azt mondta az urának a szakadékba való zuhanása után, hogy „az egésznek olyan látszata volt, mintha te löktél volna le, édes Bélám.“ Ugyanez az édes Béla senkit sem enged felesége szobájába, amikor a szegény teremtés már hörög,, sem orvost, sem mást be nem ereszt hozzá, sőt éppen akkor megy tenniszezni, amikor asszonya utolsó tusájáit, vívja a kialvó életért. S mindezek tetejébe akad tanú, intelligens úriasszony, aki azt bizonyítgatja, hogy Erdélyi felesége halála napján és a rákövetkező napokban a többi vendéggel együtt- mint rendesen — megebédelt és megjelent egy táncmulatságon is. Ezek a kirívó mozzanatok merednek legelőbb az emberre, amikor ennek az esetnek a tudósításait olvassa. Nekünk, nem szabad és nem lehet mérlegelnünk, hogy mit nyomnak a bűnösség vagy ártatlanság megállapításának szempontjából. Ez a hatóság dolga. Azt azonban nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is megállapítani, hogy ez az eset is kézzelfoghatóan bizonyítja, mennyire megrendült a családi élet alapja, micsoda szörnyű erkölcsi válság szakadt reánk. A családi étet ellen elkövetett bűnök szenynyét nap-nap után látjuk a bíróságok termeiben, minden nap találkozunk vele az újságok hasábjain, ahol az a hivatása, hogy néhány ingerlő percet szerezzen a pikantériákra éhes olvasónak és utunkba akad az utcán, nyilvános helyeken és immár a családi élet szentélyében is. Persze különféle formában, nyíltan és burkoltan. Ki a hibás, ki felelős? Kétségtelenül az egész társadalom. Mindenki, aki nem küzd az erkölcsi kisiklások ellen és e kisiklások polgár jogosítása ellen. Mert volna valaki például akként öltözködni a háború előtt, mint ahogy ma meglett asszonyok, felnőtt leányok és csitrik ruházkodnak? Egyszerűen szégyenletes és arcpirító, hogy térden felül végződik a szoknya és még feljebb csúszik, ha leülnek. Az undor meg éppen émelygéssé fokozódik minden jóízülésű férfiban arra a látványra, amely eléje tárul, amikor az így öltözködő nő keresztbe veti a lábát. Hát még a mai tánc! A nyilvános helyeken hemzsegnek tizenöt-tizenhatéves tacskóktól kezdve öregedő asszonyokig, akiknek kifestett orcáján is átüt a szenvedelem láza, akik rádülnek az őket szorongató férfira s mindenről megfeledkezve, groteszkül ugrálnak. Micsoda anya az, aki nemcsak, hogy megengedi ezt a leányának, hanem maga is példát ad reá. Azt hiszik ezek a mamák, hogy régi vágású férfi, aki előtt szent a nő, aki a feleségben hitvest tisztel és nem tekinti ideiglenes, bármikor felcserélhető portékának, azt hiszik, hogy az ilyen férfi feleségül meri venni a tánchelyiségekben felnőtt leányt? Nem, az ilyen férfi, az igazi férfi nem vesz el ilyen leányt, egyszerűen azért nem, mert lelkileg leányasszonynak tekinti. De nemcsak a nő a hibás, a férfi is, nyilván még nagyobb mértékben. A baj orvoslása azonban elsősorban az asszonyok feladata és kötelessége, azé a soksok ezer magyar asszonyé — hála Istennek, hogy ilyenek is vannak —, aki szívszorongva nézi ennek a szerencsétlen, erkölcsileg is elesett nemzedéknek az útját. Corso és Uránia filmszínházaknak Budapest A DÁMA AZ ÁRTATLAN DON JUAN kíséretében világkörüli útján csütörtökön Önökhöz érkezik. gloria SWANSON CLARA BOW A tabániak szembeszállnak a főváros kilakoltató határozatával s nem hagyják el lakásaikat Nem fogadják el a felajánlott drága kislakásokat — Ripka főpolgármester is tiltakozott a kilakoltatás ellen — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A tabáni kilakoltatások ügyében szeptember kilencedikére összehívták a tabáni albizottságot. A szociálpolitikai ügyosztály az albizottság elé részletes javaslatot terjeszt a Tabán kiürítéséről és beszámol arról, hogy a kilakoltatásra ítélt tabáni lakók részére a főváros most épülő kislakásos bérházaiban hány lakást kell átadni. Az ügyosztály teljesen figyelmen kívül hagyta azt az általános felzúdulást, ami az ezer lakás tartalékolásának hírére kitört. Mikor ugyanis köztudomású lett, hogy a főváros tanácsa nem a tizenkétezer lakást igénylő közül válogatja ki az új városi kislakások bérlőit, hanem ezer lakást — a közgyűlés határozata értelmében — a tabániaknak tartott fenn, általános felzúdulás támadt. Ripka Ferenc főpolgármester is, mikor a tanács határozatáról értesült, igen erélyes nyilatkozatban tiltakozott a kislakásigénylők kijátszása ellen és hangsúlyozta, hogy a főváros nem azért hozott áldozatot a lakásépítéseknél, hogy most ne a hajléktalanok jussanak lakáshoz. Kijelentette a főpolgármester azt is, hogy az igénylőket nem hagyja kijátszani és az ő véleménye szerint a lakásínségen kell enyhíteni elsősorban, a Tabán újjáépítése pedig várhat egy ideig. Kétségtelen, hogy a Tabán újjáépítésére szükség van, viszont az újjáépítés várhat addig, amíg a nyomasztó lakásínség enyhülni fog s bármilyen szép terv kedvéért a lakásforgalomtól nem szabad elvonni ezer új lakást. A főváros hivatalos statisztikával mutatta ki, hogy Budapesten még mindig kevés a lakás. Barákokban és egészségügyi szempontból ártalmas odúkban laknak még ma is köztisztviselők, akik a főváros kislakásaiban most azért nem kaphatnának helyet, mert a Tabán lebontása miatt a lakásokat a tabáni lakóknak kellene átadni. A főváros szempontjából közömbös, hogy a tabáni városrész újjáépítése most, vagy két-három év múlva történik, az azonban nem lehet közömbös, hogy a nagy áldozatok árán épített kislakásokat elvonják eredeti rendeltetésüktől. A tabáni kilakoltatásokkal az Uj Nemzedék foglalkozott legelőször és közlésünk nyomán az egész sajtó tárgyalja ma a kérdést. Egyikmásik lap a lakásínségre való hivatkozással a Tabán kiürítse ellen foglal állást, más lapok pedig kimutatják, hogy a tabáni lakosokra nem lehet reákényszeríteni a méregdrága fővárosi kislakásokat. Olyan állásfoglalás is alakult ki egyes várospolitikusok körében, hogy amennyiben a kilakoltatások mégis megtörténnének, minden tabáni lakó csak annyi lakbért fizessen új lakásáért, amennyit a régiért fizetett. Ezt a megoldást azonban a városházán nem fogadják el, mert a bankok által épített kislakások bérét már a bankokkal kötött szerződésekben szabályozták s igy a főváros igen tetemes összeget fizetne rá a Tabán újjáépítésére, ha a lakbérek differenciáját fedezné. A városházán ma folytatódott a tabáni lakosok felvonulása. Ma is elkeseredetten panaszkodtak a főváros tervezett intézkedései ellen. Elmondották, hogy a tabáni albizottság valamennyi tagjához deputációt, menesztenek s mindegyik előtt külön-külön feltárják a tabániak szomorú helyzetét. Kimutatják a bizottsági tagoknak, hogy azok a tabáni lakosok, akik eddig kényelmes lakásukért háromszáz— négyszáz pengőt fizettek évente, most a városrésztől távol eső bérházakban hatszáz pengőt fizetnének negyedik emeleti szűk, szobakonyhás, mellékhelyiség nélküli „szükséglakásért“. Ezt a bért azonban csak fizetnék, ha pénzük volna, mert a magas lakbéreket a tabáni lakók nem tudják megfizetni. Tegnapi cikkünk nemcsak a sajtóban és a városházán keltett nagy visszhangot, hanem a tabániak között is. Ma reggel több levél érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyben a tabániak arra kérnek bennünket, hogy a megindított akciót folytassuk és támogassuk azt a törevésüket, amely a Tabán megmentésére irányul. Az egyik levél írója a következőket írja: „Tekintetes Szerkesztőség! Az Új Nemzetiék tegnapi cikkét a tabániak nagy örömmel és lelkesedéssel olvasták. Kiegészítés és folytatásképpen nagyon szerenénk, ha az Új Nemzedék mai száma ismét írna rólunk. Hangsúlyozzuk, hogy a tabániak még nem felejtették el azt az ígéretet, amit a választások alkalmával a budai Vigadóban kaptak, amikor is tekintélyes képviselőjelöltek kijelentették, hogy a tabániakat nem engedik szétdobálni. Tabán a tabániakét folytatja a levél írója. Ha a Tabánban „idegenek“ részére fel tudták építeni a Bethlen-udvart, akkor tessék melléje vagy két hasonló épületet emelni az idevalók részére is és csak akkor bontsák le a Tabánt, ha előzően ott már elhelyezték a tabániakat.“ Nem lehet a Tabánba idegeneket telepíteni, a tabániaikat pedig kidobni. Miért nem gondolt a főváros a tabániakra, mikor a Budaörsi úti házban voltak lakások! „Mi azt kérjük a fővárostól, hogy a Tabán újjáépítésénél ne csupán műszaki, hanem szociális szempontok is legyenek irányadók. A tabániak most olyan irányban szervezkednek, hogy nem fogják elhagyni eddigi lakásaikat mindaddig, míg itt a Tabánban nem adnak nekik más helyet! Ebben a szervezkedésben együtt van minden tabáni lakos, tekintet nélkül a különböző pártállásokra. Mi azt üzenjük a főváros vezetőségének, próbáljanak nyolcszáz tabáni családot kilakoltatni! Még azok sem fognak innen elmenni, akik már tegnap vagy ma, megijedve, hogy lakás nélkül maradnak — aláírták, illetve elfogadták a méregdrága fővárosi kislakásokat. Még egyszer hálásan köszönjük az Új Nemzedéknek, hogy a tabániak családi otthona érdekében síkraszállt és nagyon kérjük, hogy támogasson bennünket továbbra is. Hálás tisztelettel: aláírások." úgy értesülünk, a tabániak a közeli napokban többszáz tagú küldöttséget küldenek Sipőcz Jenő polgármesterhez. — WH» ........■min imiimi««..." " )■ ' i' li lis értékfössze mai árfolyamai BANKOK, Földhitelbank (83) 835. Magyar hit. (92.8) 92.7 92.8, Leszámítoló (95) 94.8, Olaszbank (71) 70.5 71.5, Nemzeti (202) 199 201. Kereskedelmi bank (134) 134. TAKARÉKOK ÉS BIZTOSÍTÓK Pesti Hazai (250) 250. BÁNYÁK ÉS TÉGLAGYÁRAK Bauxit-trust (450) 465 466. Borsodi (14.6) 15. Magnezit (255) 250. Ált. kőszénbánya (738) 760 762. Salgó (87) 87.2 87.4. VASMŰVEK ÉS GÉPGYÁRAK. Fegyver (269) 268. Ganz. Dán. (214.5) 214 215. Ganz vill. (189) 188 187. Hofherr (20.51) 201. Láng (125) 124. Rimamurányi (132.2) 132 133. Lámpa (145) 145. VEGYIPARI VÁLLALATOK. Hungária műtrágya (70) 69.8 70. KÖZLEKEDÉSI VÁLLALATOK. Délivasut (16) 15.7 16. Levante (26.8) 26.5. Nova (47.8) 47.5. Államvasut (27) 27.7 28. Tröszt (46.1) 48.2 48.5. CUKORGYÁRAK Délcukor (126.5) 127. Magyar cukor (236) 239. Georgia (21.4) 21.1 21.3. Mezőhegyesi (75) 74.5. KÜLÖNFÉLE VÁLLALATOK Őstermelő (77.5) 76.5. Német mezőgazdasági (97.5) 97.5 97.8. Izzó (132) 134. Égisz (64) 63. Nasici (180) 182. Ofa (98) 97.5 98. Pallas (21.2) 21.3. Franklin (52.5) 51.5. Concordia (13) 12.2 12.6. Első Bp. gm. (56) 56. Részvénysör (142) 144 144.5. ÁLLAMADÓSSÁGI KÖTVÉNYEK: 6. száz. hadik. IV. kib. (0.46) 0.46. Kényszerkölcsön (52.30) 52.30 3 Chamberlin eladta repülőgépét és áttér a filmszakmára — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Newyork, augusztus 31. Chamberlain, a Budapesten is járt amerikai repülő búcsút akar mondani a repülésnek és a filmhez szegődik. Eladta már teljes repülőgépfelszerelését, amelyért többezer dollárt kapott. Volt neki öt repülőgépe, húsz motorja, kormánykereke, biztonsági öve és egyéb felszerelési tárgya. A repülőgépek közül kettő Bellanca-modell volt, amelyeket Bellanca tervezett és Chamberlin készített el. Ezek voltak „Chamberlin kedvencei.“ Volt azután Farman és egy Ansaldogépe. Nemrégiben már híre járt, hogy Chamberlinnak egy filmvállalat szerződési ajánlatot tett, ő azonban akkor kijelentette, hogy majd csak európai útjáról való visszatérése után tárgyal ez ügyben. T. Magyar vívók győztek a vichyi kardvivóverseny mindkét menetében — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Vichy, augusztus 31. (Wolff). A Vichyben tartott kardvivóverseny két elődöntő mérkőzése kedden este a következő eredménnyel zárult: 1. menet: 1. Petschauer (Magyarország) 6 győzelemmel. 2. Bini (Olaszország) 5 győzelemmel. 3. Salafia (Olaszország) 4 győzelemmel (24 tussal). 4. Glykais (Magyarország) 4 győzelemmel (26 tussal). 5. Rossoni (Olaszország) 4 győzelemmel (27 tussal). 6. Pezzana (Olaszország) 2 győzelemmel (30 tussal). 2. menet: 1. Uhlyarik (Magyarország) 6 győzelemmel. 2. Gombos (Magyarország) 5 győzelemmel. 3. Terstyánszky (Magyarország 4 győzelemmel, (21 tussal). 4. Anselmi (Olaszország) 4 győzelemmel (26 tussal). 5. De Yong (Hollandia). 6. Puliti (Olaszország) 2 győzelemmel (28 tussal). 7. Ragno (Olaszország) 2 győzelemmel (30 tussal), 8. Dolescu (Románia) 2 győzelemmel (33 tussal).