Uj Nemzedék, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-02 / 223. szám

Vasárnap, 1927 október 2. Új Nemzetdék A katonaszökevény és sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétségért elítélt Szomori Dezső darabját akarja a nemzeti Színház műsorra tűzni A Fidibusz házi szerzője, a Lord Betöm Hiúsága és a Balog Tula című szennyes regények Irója a nemzet színházában . Nemzet- és katolikus egyházgyalázó, förtelmes Szomori- írások a Fidibusz 1908-as évfolyamában — A törvényszék betiltatta a Balos Tufa című regényt és szeméremsértésért elítélte Szomorit — A Nemzeti Színház éppen a katolikus nagygyűlés hetében akarta újra bevezetni a színpadra ezt az írót Néhány felvilágosító adat Szomori Dezső írói munkásságából a kultuszminisztérium részére — Az Új Nemzedék tudósítójától.­­ Pár éve kísérletezik már a­ Nemzeti Színház azzal, hogy Szomori Dezső Nagy­asszony című drámáját ismét műsorra tűzze. Ez a gondolat már kísértett tavaly­előtt, kísértett a múlt szezonban, de ál­lásfoglalásunkra a Nemzeti Színház min­dig elállt ettől a szándékától. Mi ugyanis már többször megírtuk, h­ogy Szomori Dezső nem kívánatos elem a Nemzeti Színház színpadán és figyel­mezt­ettük a Nemzeti Színházat, hogy ne provokálja. Szomori vol­t keresztény közvéleményt. Indokainkat akkor nem tártuk elő, jólle­het birtokun­kroan­­volt már akkor is az egész anyag, amiért Szomori Dezsőt nem engedhetjük be a Nemzeti Színházba. Most azonban, amikor a Nemzeti Színház igazgatósága minden jóakaratú tiltakozásunk el­lenére a Nemzeti Színházba erősza­kolja Szomori Dezsőt, kénytelenek vagyaink az egész Szom­ori-ü­gy anya­gát a kultuszminisztérium, illetve Klebelsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter elé tárni, hogy ő döntsön, méltó-e arra Szomori Dezső, hogy az ország első színházában szerepeljen, abban a­ színházban, ahová talán egyedül mel­et el Budapesten a ta­nuló ifjúság. Mi ebben a pillanatban nem kutatjuk azt, milyen intenciók vezetik a Nemzeti Színház igazgatóságát Szomori Dezső do­mbjának szín­rehozatalában. Nem beszé­lünk K árpát, hogy Szomori Dezsőnek szán­ták a trójai fa­ló szerepét, hogy­ rajta keresztül akarja a Nemzeti Színháznál érvényesülő szabadkőműves szellem a maga irodalmi felfogásának és a baloldal irodalmi világnézetének kolóniát belopni a Nemzeti Színházba. Arról sem beszé­lünk, hogy a túlsó oldalon mindig igen tanulságosan érvényesülő szolidaritás nem­zetiszínházi szerepeltetésével azt a Szomori Dezsőt akarja rehabilitálni egy régebbi darabjával, aki legújabb színmű­veivel, lehetet­len szótornáival és kerékbetört ma­gyar nyelvével már teljesen levitéz- tett a magánszínházak előtt. De be akarjuk bizonyítani, hogy az a Szomori Dezső, aki volt olyan fé­rfiatlan, hogy a­ katonai szolgálat elől kiszökött az országból és csak királyi kegyelemmel térhetett vissza Budapestre, nem méltó arra, hogy a magyar állam első színhá­zában jusson szóhoz. És továbbmenően be akarjuk bizonyítani, hogy az a Szo­mori Dezső, aki a királyi kegyelem után a Fidibusz cimű­ szennyujságnak házi írója volt, oda szeméremf­érti, felháborítóan gyalázatos, magyar­ és katolikus egyházat gyaláz­ó írásokat irt s ezért törvényszéki büntetésben is részesült, nem méltó arra, hogy akár­ milyen darabjával is szerepel­jen a nemzet színházában, amely a magyar színjátszás megszentelt temploma, azon a színpadon, ahol a ma­gyar géniusz klasszikusai képviselték mindig a felemelkedett gondolatokat, s rá akarunk­­mutatni arra, hogy a Nemzeti Színház t­ilencvenéves jubileumát egy ilyen emlékektől terhes író gyalázza meg. Beteg a kommunizmus m­iatt azóta emigrált Gábor Andor szerkesztésében megjelenő lap­ban Szomori Dezső a legförtelmesebb undoksá­­gokban, amelyeket valaha, magyar író kigon­dolt és leírt. A Lord Betöm ifjúsága című re­gény mellett csaknem minden egyes szám még novellát is közölt Szomori Dezsőtől, amelyeknek hőse egy Buzgalmy Malvin nevezetű nagynéni, akivel az író, mint partner a legocsmányabb erkölcstelenségeket és obszcén dolgo­kat követi el. De Szomori Dezső annyira benne volt már a­ nemes lendületben, hogy­ alig hogy befejezte Lord Belom ifjúsága című szörnyű írását, a Fidibusz regénytára már mindjárt a következő számban, a negyedik évfolyam huszonnegye­dik s­zámában, 1908 június 12-én megkezdte a Balog Tata című regényt, amelyre az egykori olvasók még ma is szé­gyennel és hátborzongató undorral gondolnak vissza. A Balog Tata című­ regény, amelyet a hord Beám ifjúságával együtt kénytelenek leszünk, olvasóink előtt — ismételt bocsánatkérő mel­lett — ismertetni, a Csimborasszója mindan­nak, amit egy beteg és perverz írói lelek ki­gondolhat. Hétről-hétre írta .Szomori Dezső est a szégyenletes írást, egészen 1908. november tizenharmadikáig, az évfolyam negyvenhato­­dik számáig. A regény perverzitása és undorító mocskossága már olyan tetőfokra hágott, hogy a magyar bíróságnak is be kellett avatkoznia. ■ A november huszadik f­ziámban (IV. évfo­lyam negyvenhetedik, szám) már Szomori De­zső regénye nem­ is jelenhetett meg, hanem a Fidibus- a következő szellemességgel jelentette be a regény abbama­radását: „Regényünk « heti folytatása Szlavek ■vizsgálóbíró úr szíves közbelépése miatt elmarad. A Fidibusz Mondanunk sem kell, hogy a Balog Tula mel­lett­ is Buszgalulyné önagysága csaknem min­den egyes szárában meglepte valami színte­­­­lesen pesmaity és erkölcstelen dologgá­ Szo­mori Dezső olvasóit. A katonaszökevény Szomori Szomori Dezső, valódi nevén Weiss Dezső akkor foglalkoztatta legelőször a magyar köz­véleményt, amikor ka­to­n­as­zö­k­e­vén­ysé­gének botránya kipattant. Szomori Dezsőnek a Nem­zeti Színház által annyira nagyra becsült zse­nialitása már ifjúkorában kipattant, akkor, amikor nem jutott el az­ érettségiig középisko­lai tanulmányai során s így nem szerezhette meg az önként­esi jogot. Az­ önkéntességi jog hiánya szomorú következményekkel járt volna a fiatal titánra nézve. Abban az időben három évig kellett volna közlegénykednie Szomorinak s minthogy Szomori­ban nem volt meg ez, a hősi elhatárolás, egysze­rűen fogta magát s a kötelező kato­nai szolgálat elől kiszökött külföldre, Parisban és Londonban tengette napjait és zeneoktatással kereste kenyerét. Éveket töltött el külföldön s ezeknek az éveknek cseppet, sem rokonszenves emlékeit éppen most meséli el Párisi, regény című­ írásában egyik liberális lapunkban. A magyarországi zsidóság azonban nem hagyta elveszni a külföldön élő szomorú Weisz fiút, megmozgatta a leghathatósabb protekció­kat is, hogy királyi kegyelmet járjon, ki a cseppet sem vár és férfias katonaszökevény számára. A nagy akció sikerrel is járt I. Fe­renc József király, mint legfelsőbb hadúr megkegyelmezett Szomorinak, aki aztán hazatérhetett Magyaror­szágba. Akkoriban kezdette írni Szomori Habsburg­­drámáit s a közvéleményben akkor is erősen tartotta magát az a felfogás, hogy Szomori ezekkel a Habsburg-drámákkal a királyi­­­e­­gyelmet akarta megszolgálni. Ennek a háláda­­tos írói munkásságnak terméke a Nagyasz­­szony is, amelyben Szomori a Habsburg- Lotharingiai ház ősanyjának, Mária Teréziá­nak akart emléket állítani. Ezt a darabját cse­ret­né most a Nemzeti Színház újból műsorára tűzni. Csakhogy a Nagyasszony megírása óta történtek Szomori Dezsővel egy­némely dolgok, amelyekről, ha a­ premierkor meg is feledkezett az akkori liberális korszak, nem feled­­kezhetik meg a mai világ, amely a keresztény erkölcsök kultiválását vette programjába, politikában, irodalomban és művészetben egy­aránt. S itt­ vissza kell térnünk az­ OS-ba, amikor királyi kegyelemmel a homlokán. Szomori Dezső olyan dicsőségteljes irodalmi munkássá­got fejtett ki, amelyet itt­ alább ismertetünk. A Fidibusz házi írója Bocsánatot kell kérnünk olvasóinktól és bo­csánatot kell kérnünk a kultuszminisztérium­tól, ha kénytelenek leszünk a legszennyesebb szennyben turkálni, amikor a Fidibusznak, en­nek az azóta jobblétre iszenderült szenny-nyom­tatványnak és vele kapcsolatban Szomori De­zsőnek múltjában turkálunk. A legküzdödtebb és a legi­ndorítóbb szennydom­b, a Fidibusz 1908-as évfo­lyama, amelynek számaiban és csak­nem minden lapján találkozunk a névtelenség spanyolfala mögé meg­húzódó Szomori Dezső erkölcsi fel­fogásával és Nemzeti Színházba való nemes írói gondolkozásával. A Fidibusz 1908-as évfolyamának második számában kezdődik meg az első Szomori-re­­gény, amelynek címe Lord Belöm ifjúsága és hetenkint minden egyes számban, egészen jú­nius ötödikéig, a huszonh­annadik számig ké­ 5 Szomori Dezső: a törvényszék előtt Szlávák bíró úr „szíves beavatkozásá­nak” természetesen megvolt a kellő bün­tetőjogi hatása is. A Fidibusz szerkesztősége kénytelen volt kiadni Szomori-Weisz Dezső írót, aki ellen az ügyészség több rendbeli sajtó útján elkövetett sze­mérem elleni vétségért emelt vádat. Az egykorúak még emlékeznek a szé­gyenletes per tárgyalá­sára, ahol Szomori Dezső sírva védekezett, s a legfőbb in­doknak, amiért a szörnyű dolgokat meg­írta, azt hozta fel, h­ogy nem volt, miből megélnie. A törvényszék azonban nem volt ilyen lírai hangulatban és Szomori Dezsőt sajtó útján elköve­tett szemérem elleni vétségért el­ítélte, úgy tudjuk, két heti fogságra. Mindenkinek, aki érdeklődni akar az ítélet indokolása vagy a kiszabott bün­tetés nagysága után, ezennel megadju­k az ítélet számát, idézvén a következő adatokat: „Szomori-Weisz Dezső író bün­tetve volt 1908-ban sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétségért. Bűnügyének száma: VI. 56.17711908. Az iratok jelenleg a törvényszéken 1171908. szám alatt fut­nak." Mi a m­ai nap ezzel az egész szomorú Szomori - ü­ggy­el tovább nem foglalko­zunk. Ismételj­ük, hogy ezeknek az írás­műveknek elkövetőjét Szomori Dezsőt a Nemzeti Színház igazgatósága éppen a jubiláns esztendőben és történetesen (bizonyára csak elnézés folytán) a kato­likus nagygyűlés hetében akarja szóhoz juttatni a Nemzeti Színház­ban, hogy a katolikus nagygyűlésre az ország minden részéből a­ fővárosba, özönlő katolikus közönség éppen abban az íróban gyönyör­ködjék, aki valamikor a legbrutálisabb és a legfelháborítóbb módon felrúgta az erkölcsöket, romboló írásaival bele­gázolt nők, tanulók és férfiak lel­kébe, arculverte a­ katolikus papsá­got és a katolikus Egyházat. Ali egészen nyugodtan kérdezzük a ke­resztény közvéleménytől: Szabad-e ennek a­ Szomori Dezsőnek az ország első szín­házában, a, magyar állam hagyományok­tól megszentelt színpadán szóhoz jutni! S a kis­ösztény kik,véleményr­e bízzuk ennek az eldöntését. De meg vagyunk győződve arról, hogy Klebelsberg Krunó gróf kultuszminiszter, aki katolikus egy­házának mindig ha fia volt, ha m­eggyő­­ződik, kétségtelen hitelességű adatainkról és elolvassa azokat a­ szörnyűségeket, amelyeket, hajlandók vagyunk rendelke­zésére bocsátani, egy pillanatig sem­ fog habozni és tudni fogja, mit vár tőle a keresztény közvélemény. Egyébként Szomori Dezső ,,irodáikat'1 l­ilaki­jstromát napirenden tartjuk és következő számainkban újabb adatok­ká­ fogunk szolgálni a magyar közvéle­ménynek és a k­o­lhuszm­i­niszt­é­riu­m­nak. VIRÁNYI I. KCALAPGYÁR ÜZLETEIBEN Ferenciek tere 3 és Párizsi u. 3. Vállal mindennemű női kalap készítést, alakítást, festést Legolcsóbb összecsukló vnsum­us­, rézbútorok, matracok PROHAL­,KA-gyár­ból, Gróf Zichy Jenő­ utca 15, Kék, .Üllfil­nt .

Next