Uj Nemzedék, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-07 / 278. szám

6 — (A pápa aranymiséje.) Rómából jelentik: December huszadikán kezdődnek meg a Vatikánban XI. Piusi pápa aranymisés jubileumának ünnepségei. Az ünnepségek hosszú sorozatát XI. Pius pápa miséje nyitja meg. A misén a milánói zarándokok is részt vesznek, akik Tost milánói érsek vezetésével jönnek Rómába. Az ünnepség második napján nyitják meg az új Lombardi-szemináriumot az Esquilino-dombon. (Az árdrágító büntetése: halál.) Most, amikor a bíróságok elé csak elvétve, általános drágaságellenes küzdelem idején kerülnek árdrágítók, érdekes visszapillantani azokra az időkre, amikor az árakat indokolatlanul feltornászó kereskedő nem úszta meg tettének következményeit egyszerű pénzbüntetéssel. Az egykori jegyzőkönyvekben feltárt adatok szerint 1600 előtt, amikorról első ízben került a hivatalos leltárba az árdrágító büntetése, igen súlyosan torolták meg ezt a bűncselekményt. Első- és másodízben még csak elviselhető volt a büntetés, de harmakisben az árdrágítót vagy a vízbe lökték, vagy pedig a hóhér csapta le a fejét. Az 1600 után következő időkben már enyhébben büntették ugyan az árdrágítást, de ehhez viszonyítva a mai árdrágítók még mindig örülhetnek, hogy nem akkoriban éltek. Akkor az árdrágító vendéglőstől első ízben csak a portékáját vették el, másodízben azonban már száz botot vertek rá és tömlőcbe vetettek, harmadszori árdrágításnál könyörtelenül kivesszőzték a városból. Most, hogy az újabb élelmiszerárágulás veti elő árnyékát és újból indokolatlanul szökkennek fel az árak, a vásárlóközönség bizony visszakivánja a régi büntetést, mert talán akkor mégse drágítanának. — (Fehértollas légiót alakítottak a vendek — a jugoszlávoktól való megkülönböztetés céljából.) Jugoszlávia most ünnepli fennállásának tíz éves évfordulóját. Zágrábban véres zavargások bizonyítják, hogy ez az ünnep nem jelent egyforma örömet a jugoszláv királyság nagy kohójában összezsúfolt különböző felfogású, vallási, nyelvjárású népek számára Az S. H. S. királyság népeinek „testvéri összetartására“ jellemző események híre érkezik Jugoszláviából, éppen a 10 éves jubileum alkalmából. A többi között a vendek, akik az 1918. évi felfordulás idején fegyvert fogtak és a Murán-túlra verték vissza a felszabadításukra betolakodott szerbeket, s ma sem tudnak beleilleszkedni a jugoszláv királyság kereteibe. Ennek a hetvenezer főnyi derék, munkás és önérzetes népnek egészen más a gondolkodásmódja, mint az alacsony kultumivóhoz szokott szerbeknek. Az ellentét, amely a jugoszláv királyság megalapítása óta tapasztalható a vendek és az uralomra jutott szerbek között állandóan megvolt, sőt azóta még fokozódott. A szerbek különben is gondoskodtak arról, hogy a vend nép érzékenységét és öntudatát mélyen megsértsék, így nemrégiben az Alsólendva mellett lévő Hidvég falucskában az iskolára hivatalosan kifüggesztett szlovén-magyar felirású táblából a „magyar elemi iskola“ részt éjjel lefűrészelték és eltüntették. Azt is széltében beszélik a vend falukban, hogy Marburgban egy magasabb megyei tisztviselő az „erős kéz“ alkalmazásával fenyegette meg a vendséget, amely szerinte ma is ,szeparatista és magyarán“. A vendek lapja erre így válaszol: „A velünk való eddigi bánásmódra nem mondhatjuk sem azt, hogy kegyes, sem pedig, hogy kegyetlen, hanem egyedül csak azt, hogy esztelen volt, nagyon esztelen!“ Ez a lappangó, de mindjobban felszínre törő elégedetlenkedés lett az alapja azután annak a felhívásnak, amely a vendeknél a „fehér toll“ mozgalmat megindította. — Legyen úr vagy szegény, minden „domacsin“ (vendvidéki) tegyen fehér tollat a kalapja mellé — hirdette meg a mozgalmat a vendek lapja. Egyelőre csak külső megkülönböztetésül akarja a vendség ezt a fehér tollat viselni, hogy ezzel is kifejezze tartózkodását a szlovén tisztviselőkkel szemben. A „fehér tollas légió“ mozgalom annál figyelemreméltóbb, mert a hetvenezer vendnek ezer év nem adott okot arra, hogy megkülönböztesse magát a magyarságtól és most tizesztendős jugoszláv uralom alatt, elég volt ahhoz, hogy „fehér tollas légiók“ támadjanak — egyelőre csak megkülönböztetésül, — amint a vendek lapja írja. — (Néhány nap múlva kiírják a pályázatot az állami ítéletvégrehajtói állásra.) Gold Károly állami ítéletvégrehajtó, mint ismeretes, tegnap éjjel szívszélhüdésben meghalt. Halálával megüresedett az állami ítéletvégrehajtói állás. Mivel, különösen vidéken több jogerős halálos ítélet vár végrehajtásra, szükség van arra, hogy az állami ítéletvégrehajtói állást minél előbb betöltsék. Ezért a budapesti ügyészség irodafőigazgatósága néhány nap múlva kiírja a pályázatot az állás betöltésére. Bizonyos hogy épp úgy, mint három évvel ezelőtt, mikor Báli Mihály meghalt, egész sereg pályázó fog jelentkezni. Biztosra veszik azt is, hogy tömérdek egzaltált ember pályázza meg ezt a semmiesetre sem szimpatikus állást. Már többen érdeklődtek is a pályázat feltételei felől. (Tojásrekorder Leghorn és Rhode Islandtyúkok, ötszáz postagalamb és prémnyulak a nemzetközi baromfikiállításon.) Az Országos Tenyészállatvásár Telep l’ongrácz-na hatalmas épületnek is beülő állásai két,kodácsolás, csipogás és gágogás fülsiketítő zajával vannak tele. A tenyészállat-kiállítás impozáns díjakat nyert „szépségei“, a sokmázsás ökrök viszatértek vidéki birtokaikra és helyüket a lármás baromfinépség vette át A tenyészállatvásár telepen — ma deember hatodikén — megnyílik a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének nemzetközi baromfikiállítása. A Pongrácz-úti nagykiterjedésű telep tegnap óta zászlódíszben áll. A kőből épült hatalmas kiállítási helyiségek beláthatatlan hosszúságban kis ketrecek sorakoznak. Szorosan egymásmellett és egymás fölött. A ketrecekben tollászkodnak és várják a zsűrit és a közönséget, a kiállítás résztvevői, csirkék, tyúkok, kakasok, libák, kacsák, pulykák, galambok és házinyulak. Mindegyik „társaságnak“ külön-külön van csoportosítva és egy-egy ilyen csoport ugyanannak a baromfifajtának bámulatosan sok, különféle tarka-barka változatát mutatja. Háromezerkétszáz állatot helyeztek el a kiállításon. Ezt a háromezerkétszáz állatot háromszázhetvenöt tenyésztő állította ki. A tenyésztők között a magyar gazdákon kívül, német, osztrák, szerb és román gazdálkodók is résztvesznek. A világháború óta ez az első nemzetközi jellegű baromfikiállítás. És a háború után (1924-ben tartott) kiállításhoz képest, amelyen csak száztíz tenyésztő vett részt, nyolcszáztizennégy állattal, hatalmas fejlődést jelentett. A kiállítás egyik legérdekesebb terme a tojástermelést és kivitelt propagáló osztály. Hatalmas, fehér Leghorn-tyúkok gubbasztanak ketrecükben, szemmel láthatóan büszkén a ketrecre akasztott felírásra, amely a tyúkanyó érdemeit méltatja. Se szeri, se száma a tyúkoknak, amelyek évente kétszáz darab tojásnál többet produkálnak. Ezek az egyszerűek és szerények. Azután jönnek a kétszázharminc,kétszázötven, kétszáznyolcvan, háromszáz, sőt ennél is több tojást tojó tyúkok. A rekordot egy nagy, kövér, fehér Leghorn-tyúk tartja évi háromszázharminchat tojással. A Leghorn-fajta után a Rhode Island-fajta következik, mint legszorgalmasabb tojó. Ezeknek a tyúkoknak köszönhető jelentékeny tojásexportunk. Ahogy a kiállításon kifüggesztett statisztika mutatja, csupán Ausztriába tizenhatmillió, Németországba tizennégy millió, Svájcba és Angliába három-hárommillió és Franciaországba másfélmiló aranykorona értékű tojást exportáltunk az elmúlt esztendőben. A házinyulak a húsokon kívül a kiállításon mint „prémnyulak“ is bemutatkoznak. A ketrecben majszoló nyulak mellett van kiállítva a társaik prémjéből készült, bunda. A galambkiállítás is két részre oszlik: a húsokért tenyésztett galambok és a postagalambok csoportjára. Az egyik ketrecsorban ötszáz postagalambot, helyeztek el, lábukon egy kis tokban néhány soros üdvözlet. Ezeket a kiállítás befejezésének napján , december kilencedikén fogják felereszteni, hogy mindegyik „hazarepüljön" és hazavigye a kiállítás üdvözletét. A kiállításon külön kollekció mutatja be a víziszárnyasokat, az óriási embersi ludakat, a pekingi kacsákat, valamint a mindjobban elterjedő khaki Campbel kacsafajtát. Külön osztályon vannak kiállítva a tyúkólak, költő- és nevelőgépek, praktikus baromfiudvar-berendezések és nyúlketrecek. A szépen sikerült kiállítást ma, csütörtökön délelőtt tizenegy órakor nyitotta meg Mayer János földmivelésügyi miniszter. A kiállítás kapui december kilencedikén zárulnak. (Nem adják ki az idén a Nobel-békedíjat.) Oslóból jelentik: A Nobel-bizottság közlése szerint az idén nem adják ki a Nobel-békedíjat. Az 1928. évi Nobel-díj az 1929. évi Nobel-díjjal együtt kerül kiosztásra. (Halálozás.) Özvegy szentjánosi Szüts Béláné, bessenyői és velikei Skublics Marianne, december 3-én. 64 éves korában, Budapesten elhunyt. Halálát kiterjedt, előkelő rokonság gyászolja. Barkácsi Posgay Lajos dr., Borsod-Gömör és Kishont vármegye tiszti főorvosa, egészségügyi tanácsos, stb. december 4-én. 57 éves korában Mezőkövesden meghalt. Temetése ma, csütörtökön délután lesz az ottani kálvária sírkertben, özvegye és hat gyermeke gyászolja. laleton : 611—18 JfasmAll 1796 óta Butor«hitel készpenzárban. Evtitedek óta kSnaraer Aatorfeitei©sstilyunkban báléanobák, ebédlők, ariszobák «g kedvezA btissztsi faltételek Pftfi.MH“ kereekedelal mellett kaphatók »**» w «“fl 1 fc Rt., ezelőtt Balász és Tárza butor Arabája, Vilmoz vamár út 48. Kttxtiszt viselőknek külön kedvemen? , ízletes b&tkeszt kapható V** Hold-utca 19., Alagsor. Levs? JÜlt körettel, aporba, föxélefc, tégata és feketekávé P 1.20. Bn»UUn ebéd _ _ F —.60. Előfizetve árengedmény . Karácsonyi ajándék a legdivatosabb óra, karkötő, retikül, putlerdoboz, stb. Fischer Antal Certtchl. It., Corrínter 5. Új Nemzedék Péntek, 1928 december 7. Gépet találtak fel Ausztriában az amerikázás ellenőrzésére Az egyik vasgyár, munkásai sztrájkba léptek a gépdetektív, a „diagnoszta" ellen — és Uj N msedesi tudósítójától -Bécs, december 6. Egy nagy vasárugyár munkásai Itt Bécsben sztrájkba léptek, ezúttal olyan okból, amely bizonyára a külföldet is élénken érdekli. Ezúttal történt meg először, hogy nem politikai kérdés, sőt még csak nem is bérkérdés volt a sztrájkba lépés tulajdonképpeni oka, hanem egy kis furcsa készülék, amely a „diagnostiket" neve viseli. A diagnoszta tudvalévően az az orvos, aki a beteg test lappangó kórját megállapítja, vagy sok esetben megállapítani véli. Erről a diagnosztáról, akivel most itt dolgunk van, mindjárt megállapíthatjuk, hogy nem szokott tévedni és minden egyes esetben felismeri a láthatatlan, a lappangó kórt. Mi is hát ez a diagnoszta, ez a furcsa kis készülék, amely a munkások ezreit kergette ki az utcára, kényszerítette arra, hogy elhagyja műhelyét, letegye szerszámát és a sztrájk idejére lemondjon a munkabéréről, holott az, pláne karácsony táján, eléggé szűkös. Az a készülék, amelynek kedvéért a gyáros pihenteti egész üzemét, holott a mindennapi termelés adja meg számára is a prosperálás lehetőségét. A diagnoszta, a kórmegállapító-készülék, valóban ördögi tanulmány, a munkateljesítmény barométere. A barométerhez hasonlóan ez is görbéket rajzol fel egy papírtekercsre s azok segítségével pontosan meg lehet állapítani, hogy hol van egy gépnél a hiba, hol lehet, és kell javítani, hol lehet néhány kézmozdulattal jóval nagyobb teljesítőképességet elérni. A diagnoszta tehát egy gép és mint ilyen az emberi munkás számára valóban borzalmas intrumentum. Ez a gép nem ismer izgalmat, kegyetlenül rajzolja fel a reszkető kéz minden mozdulatát, a pihenés másodperceit, mindent, mindent. De a diagnoszta feljegyzi azt is, ha az anyag nem mindenben kifogástalan, ha a gép egyébként észre nem vehető hibákat csinál. A diagnoszta tehát egy gépdetektív, aki folyton korbáccsal áll a gép és a munkás mögött, aki az üzembn előforduló eseményekről meg nem cáfolható tényekkel informálja főnökét. Szinte csodálkozni sem lehet azon, ha a munkások, vérből és húsból való emberek, az első pillanatban tiltakoznak a gépdetektív működése ellen. Mégpedig oly alaposan, hogy mindjárt sztrájkba is lépnek. Ma már azonban az a helyzet, hogy egy modern üzemet bajosan lehet elképzelni eme ördögi masina nélkül. Ma már szerte a világon számos üzem van, amely azt — egyébként egy Feiseler dr. nevű lipcsei mérnök találmánya — mint nélkülözhetetlen kelléket alkalmazza gyárában- Téves volna azonban azt hinni, hogy ezt a detektívet csupán nagy üzemekben és nagy gépeknél lehet szolgálatba állítani. Annak meg van az a kellemetlen sajátossága, hogy még a hivatalban elvégzett munkát is ellenőrizni tudja. Egész könnyen lehet azt például egy írógépre felszegrelni, itt is pontos adatokat jegyez fel a munkaképességről és teljesítményről. Azt már bizonyosra vehetjük, hogy a gépírókisasszonyok ugyanolyan határozottsággal fognak vele szemben fellépni, amint ezt a bécsi gyár sztrájkoló munkásai tették. Mert ez a felvigyázó a hölgyekkel szemben sem ismer udvariasságot,, de még könyörületet sem. Ez a gép esküdt ellensége a kényelmes munkának, a passzív rezisztáidénak, az amerikázásnak. Itt a passzív rezisztencia hazájában, még újabb forradalomba kergetheti az embereket. (Közérdekből elrendelték a bizonyítást Fenyves Ferenc egyik rágalmazási perében.) Fenyves Ferenc, akinek botrányosan végződő külföldi nyaraltatási akcióját az Új Nemzedék leleplezte, rágalmazási pert indított egyik volt tanára, Csonka, Gyula ellen. Csonka egy alkalommal súlyosan elitélő nyilatkozatot tett Fenyvesről. Azt mondotta róla, hogy szélhámos, aki könnyelmű és erkölcstelen életre csábította a gondjaira bízott leányokat. Montreaulban levitte őket a szálló bárjába és ott mulatott velük. Az ügyet első fokon Tamás Lázár járásbíró tárgyalta. Csonka, aki a tárgyalást megelőző napon az utolsó pillanatban kapta kézhez az idézést, nem tudott megfelelő védőről gondoskodni és ezért ügyvéd nélkül jelent meg a tárgyaláson, ahol kérte a valódiság bizonyítását. Tamás bíró azonban nem adott helyt, az indítványnak és arra sem figyelmeztette Csonka Gyulát, hogy e határozat ellen módjában van perorvoslattal élni. Végül is száz pangó pénzbüntetést szabott ki. Csonka nem nyugodott meg az ítéletben, hanem most már ügyvéd útján felebbezett. A felebbezést tegnap tárgyalta a törvényszék Fejős tanácsa. Csonka védője, Winter-Kócs Rezső dr. ügyvéd előterjesztésében azon az alapon kérte az ítélet megsemmisítését, hogy a bíróság nem adott helyt a valódiság bizonyításának és nem vette jegyzőkönyvbe, hogy az ügyvéd nélkül védekező panaszost figyelmeztette volna a járásbíró a jogorvoslat lehetőségére. A közérdek szempontjából — mondotta a védő — nem közömbös, hogy a szülők tudják, kire bízzák gyermeküket. A magyar nemzet megbecsülése és megbírálása szempontjából pedig fontos, hogy a külföldön ne kapjanak hamis képet Magyarországról, egy nyaraltatási akció viselt dolgai révén. A törvényszék magáévá tette a védő előterjesztését. Megsemmisítette a járásbíróság ítéletét, új eljárásra utasította és kötelezte, hogy a valódiság bizonyításának adjon helyt. Fenyves Ferenc viselt dolgai tehát újból a járásbíróság elé kerülnek. — (Bort lopott a kondás — hét hónapi börtönre ítélték.) Debrecenből írják: Ez év nyarán a hortobágyi csárdában különös betörés történt. A betörő a söntésben elhelyezett pénztárból csupán tizenhét pengőt lopott el, távozása előtt azonban még felfeszítette a csárda pinceajtaját és körülnézett a pincében. Úgy látszik a 673ml megelégedését váltotta ki, úgy hogy — nyilván szakértő kóstolgatás után — nagyobb mennyiségű bort vitt el. A lopást Engli Róbert vendéglős bejelentette a csendőrségen, és a nyomozássorán rövidesen el is fogták a bortolvajt, KisFerenc kondás személyében. A kondás a bíróságon a minap tartott tárgyaláson beismerte a lopást. A bíróság a beismerő vallomás alapján nyomban meg is hozta ítéletét és Kis Ferenc kondást lopás büntette miatt hét, hónapi börtönbüntetésre ítélte. (Tízezer pengő értékű képet loptak el a pécsi képkiállításról.) Pécsről jelentik: A Vigadó nagytermében két budapesti műkereskedő képkiállítást rendezett. A kiállításra több neves külföldi festőművész művét is lehozták. Pár nappal ezelőtt a Vigadó nagytermének üvegablakait bezúzva találták. Nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a betört üvegablaknak. Azt hitték, hogy a takarítóasszonyok okozták a kárt Csak később vették észre, hogy a kiállított képek közül igen sok eltűnt. A különös esetet bejelentették a rendőrségnek, ahol erélyes nyomozást indítottak a tettesek kézrekerítésére. Ez a képlopás annál érdekesebb, mert Pécsett hasonló lopás történt már a múlt évben is. A rendőrség megállapította, hogy a betörők nem lehetnek műértők, mert a legértékesebb képeket a kiállítási teremben hagyták. A műkereskedő kára még így is meghaladja a tízezer pengőt. KALORO PERPETUUM elinperteD a 1881110 láörlis Budapest-Salgótarjáni Gépgyári langd Rt. ÍBIRSCHER FRANK) Budapest, VI., Aréna út 128. Tele Ant HIH-73. Iffi-W Városi raktár V., Kálonn utca II. Telefont L. 088-26. Házszámra ügyelni! Kapható minden jobb vaskereskedésben já