Uj Nemzedék, 1929. június (11. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-04 / 123. szám
4 „Elgyengült, elernyedt, elszegényedett néppel nehéz útj hazát szerezni!** Boday Dezső a gazdasági rend megváltoztatását követelte az Erne vasárnapi jubiláris közgyűlésén. Az Új Nemzedék tudósítójától . Tegnap délelőtt tartotta meg ünnepies keretek között tizedik évi rendes közgyűlését az Ébredő Magyarok, Egyesülete. Feketeinges, darutollas ,Sasoljfa álltak sorfalat a régi Országháza folyosóin és a nagyteremben. A hatalmas üléstermet zsúfolásig megtöltötték a budapesti és ■vidéki tagok és a különböző társadalmi egyesületek kiküldöttei. A magyar Hiszekegy eléneklése után délelőtt tizenegy órakor Budai Dezső, országgyűlési képviselő, az EME országos elnöke nyitotta meg néhány szóval a rendes közgyűlést. Azután Gyalay Mihály olvasta fel a titkári jelentést, amelyben kitért az EME tíz esztendejének legfontosabb mozzanataira. A közgyűlés hozzájárult néhány alapszabálymódosításhoz, majd az országos választmány tagjait választották meg. A rendes közgyűlés befejezése után következett a jubiláris közgyűlés, amelyen Pálóczyi Horváth István felsőházi tag elnökölt. Az elnöki megnyitójában üdvözölte az ösezosereglei■téket. Ezután Kádár Tohál beszélt. — Minél több magyart, és minél több igaz magyart, — mondotta. — .Nem elég, ha valaki ezt a nyelvet megtanulja és ebben az országban keresi kenyerét, szerzi össze vagyonát, hanem azt is látni és tudni akarjuk, hogy klekben, vérsejtjeiben, idegszálaiban valóban ■magyar-e, együtt érez, együtt szenved és áldoz-e a magyar célokért, a magyar hazaéri. Kádár Lehel beszéde után Pálóczy-Horváth István felolvasta a kormányzóhoz, Mussolinihoz és Rothermere lordhoz intézett üdvözlő táviratok szövegét. Majd Buday Dezső országos elnök mondotta el ünnepi beszédét. — Még virít a pünkösdi rózsa. — mondotta Buday Dezső — még közöttünk érezzük a Szentlélek lángnyelvét és lelkünk az emlékezésnek szárnyán, visszaszáll tizenegy esztendővel ezelőtti időkbe, amikor Tisza István kihirdette, hogy elvesztettük a háborút. Mi mindent vesztett el már a magyar nemzet? De megtartotta hitét a jövendőben. Ezt a hitet akarták elrabolni tőlünk azok a martalócok, akik síkra szállottak 1918-ban, hogy ebben az országban egészen más rendet teremtsenek, egy olyan rendet, amely nem keresztény, mely nevű magyar, amelynek a Mammon, az anyagiasság, a meggazdagodás az istene. Buday Dezső ezután arról beszélt, hogy a magyar törvényekből kimaradt az a paragrafus, hogy joga van a nemzetnek megvizsgálni, hogy honnan eredt is az a vagyon. Ebben az országban a gyengének, a k*c*'nynek védelmére kevés történt, de ennek a gyengének, ennak a kicsinynek a kihaszndldsdra minden megvan, amit ötven esztendő alatt ki lehetett srdalni. Nálunk azonban mindent visszavezetnek a politikára és elfeledkeznek arról, hogy a gazdasági renden kellene változtatni, mert e nélkül a változtatás nélkül csak rabszolga nép lakhat ebben az országban. Elgyengült, elernyedt, elszegényedett néppel nagyon nehéz új hazát szerezni . A kormányzat szociális intézkedések tekintetében sokat tesz. De mindenki érzi, hogy előbb rokkantnak, elesettnek, betegnek kell lennie, hogy az állam támogassa. De mi erősek, épek és egészségesek akarunk maradni, hogy megteremthessük a magunk életlehetőségét. — A baloldal egy részének még revízió sem lel.. De mi revíziót követelünk nemcsak kifelé, hanem revíziót befelé is. — Mi nem a csüggedés napjára ültünk össze, --mondotta az elnök — mi ezen a napon hisszük és reméljük, hogy a magunk erejére támaszkodva ki fogjuk vívni a magyar jövendőt.. Kém siratunk, siratni csak azt kell, aki többé vissza nem jön. Én nem siratom a magyar nép mai helyzetét, mert hisz akkor gyáva és gyenge volnék. Nincs okunk siratni, nincs okunk csüggedni, de nincs okunk tizenegy esztendő múltán a keresztény nemzeti gondolatot revideálni sem. A szónokok beszédét sokszor szakította meg a taps, a helyeslés, az éljenzés. Szontagh Tamás, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, Horváth Réxáné a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, Weichsel Mihály a villamos szakcsoport és az Ébredő magyar munkások, Lendvay Béla pedig a főiskolai hallgatók Turul szövetsége nevében üdvözölte a jubiláló egyesületet. A Himmisszal végződött az Ohmbi diaakönyvés. Uj Nemzedék Kedd, 1929 Június 1. A Jakubowski-per vádlottjai az esküdtbiróság előtt. Balról jobbra: Nogens Ágost, Blöcker Henrik, Kahler asszony és Nogens Frigyes, mirrmmirinni un mainiivri—i.................—»°~~rrsmir^-TiiimiTTT-iTTTW,tnr,»,rnr~~,‘Tr~t A kormányzó jelenlétében fényes ünnepséggel leplezték le Jókai Mór síremlékét — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Tegnap délelőtt féltizenegy órakor lep- ■ lezlték le a Kerepesi-úti temetőben Jókai Mórsíremlékét. Horthy Miklós kormányzó, a kormány, az irodalmi társaságok, nagy ünneplő közönség és a tanuló ifjúság jelenlétében. A gyönyörű síremlék, amelyre a nagy halott már huszonöt éve vár, Lechner Jenő és Füredi Richard szobrászművész alkotása. Az emlékmű, amely köralakban veszi körül Jókai sírját és a melléje ültetett rózsáskertet, felső peremén Jókai következő mondatát őrzi felírásként: „Ami bennem lélek, veletek, megy, ott fog köztetek lenni mindig, megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak, megtalálsz a falevélben, mikor lehull, meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.“ A leleplező ünnepséget a kultuszminisztérium rendezte. A kormányzótól jobbra Herczeg Ferenc ült a felsőház képviseletében, balra Puky Endre, a képviselőház elnöke, ott volt még Karafiáth Jenő, a képviselőház háznagy- Berzeviczy Albert és Balogh Jenő az Akadémia képviseletében, Szabolcska Mihály és a Kisfaludy Társaság számos tagjai, továbbá a Jókai által alapított Petőfi Társaság népes küldöttsége Pekár Gyula elnök és Gáspár Jenő titkár vezetésével. Az ünnepséget a Himnusz vezette be, amelyet a Budai Dalárda adott elő, majd Klcbclsbcrg Ivunó gróf kultuszminiszter mondott beszédet. Azzal kezdte, hogy évtizedeknek kellett elmúlniok, amíg Jókai síremléke elkészült, majd igy folytatta: — Jókai a maga gyönyörű munkáséletét mindvégig következetesen élte le. Nagy szelleme, hatalmas poézise mindvégig egy irányban haladt. Utánna egy hatalmas, nagy életmű maradt, amely örök értéke a magyar nemzetnek. Amikor irodalmi munkásságát megkezdte, szerte Európában mindenütt a klasszicizmus után felébredt a romantikus korszak és benne a történelmi érzék. Németországban, Franciaországban és másutt is mindenfelé építészek rekonstruáltatták a régi kastélyokat és lovagvárakat, történészek pedig a levéltárakból feltámasztották a nemzeti múltat. Nálunk ez nem volt lehetséges. Magyar hazánkban a műemlékeket feldúlta a török, a levéltárakat is elpusztította, sem az építésznek,, sem a levéltárak kutatójának nem volt módja a történelmi múltat feltámasztani. Nálunk ezt a rekonstruáló pimyt,az építész helyett is, a történészhelyett is Jókai hatalmas szelleme végezte el. Elvégezte történeti regényeiben,amelyek feltárják Magyarország históriájának különböző korszakait és ezeknek a korszakoknak történeti emlékeit. A Jókai szelleme, azonban nem állt itt meg: a múlt, a történet vázolásán túl is elment és bepillantást nyújtott a magyar jövőben is. Tetranyi Dávid hatalmas alakjában a magyar ideált állította elénk, azt a magyar embert, aki a tudás, a művelődés, a kultúra erejével veszi fel a harcot a magyar nemzet ellenségeivel szemben. — Ez lesz a mi eszményünk, ezt fogjuk követni mi és a mi utánunkk eljövendő magyaron, a munkára, ha kell áldozatra kész magyar nemzedék. Kiebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter beszéde után Zsipocz Jenő polgármester szép beszéd kíséretében vette át a műemléket, illetve annak kulcsát, mint szimbólumát a Jókai világába, a leeédott Magyarországba vezető útnak. A polgármester után Berzeviczy Albert az Akadémia és a Kisfaludy Társaság nevében beszélt, majd Pekár Gyula, a Petőfi Társaság elnöke tette le koszorúját Jókai sírjára költői lendületű beszéd kíséretében. Megemlékezett arról, hogy Jókait és Petőfit igen meleg barátság fűzte egymáshoz, de ez a barátság tartott a sír után is, hisz Jókai éppen ezért alapította Petőfi emlékére a Petőfi Társaságot. A Jókai-család nevében Hegedűs Lóránt mondott köszönetet mindenkinek, aki közreműködött a síremlék elkészítése körül. A beszédek után a Szilágyi Erzsébet leánylyceum énekkara, Sztojanovits Adrienne vezetésével Kodály Pünkösdölőjét énekelte el, majd a különböző előkelőségek és küldöttségek tették le koszorúikat a síremlék elé. A szép ünnepséget a Szózat akkordjai fejezték be a Budai dalrott előadásában. Az ünnepség után a kivonult tanulóifjúság oszlopai tisztelegve vonultak el a síremlék előtt. V. György angol királyt a múlt héten újből meg kellett operálni. . (Barátságosan fogadták Bécsben a BESZKÁR keresztényszocialista alkalmazottait.) Bécsből jelentik: A budapesti közúti vasút keresztényszocialista alkalmazottainak egy csoportja Heffinger elnök és Szabó József volt képviselő vezetésével Bécsbe érkezett, ahol az osztrák keresztényszocialista közlekedési alkalmazottak szakszervezetének csoportja fogadta őket igen szívélyesen. A magyar vendégek ma folytatják útjukat Mária- Celibe, Északamerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Mexikóba „Italo Radio“ vagy „Transradio“ jelzéssel olcsó díj mellett rádió levelek küldhetők. Ha az elegáns hölgy gorombáskodik a rendőrségen... Hogyan fogták el Nizzában egy hét évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság tettesét? — Az Új Nemzedék tudósítójától — Páris, május Az emberek azokról a gyilkosságokról beszélnek legtovább, amelyeknek tetteseit a rendőrség ki tudja nyomozni. A felderítetlen bűncselekmények csak egynapos szenzációk. Franciaországban átlag minden tíz gyilkosság közül nyolcnak kerülnek meg a tettesei. Öt esetben a rendőrség munkájának, másik három esetben a véletlennek köszönhető ez. Ilyen véletlen juttatta most a rendőrség kezére egy hét évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság szereplőjét. Hét éve annak, hogy egy Petre Julianna nevű hölgy megölt és kirabolt egy dúsgazdag párisi ékszerészt, akinek a barátnője volt. A nyolcvankét éves ékszerészt, Fournolt, megfojtva találták a lakásán és a gyanú mindjárt a barátnőjére irányult, de a rendőrség hasztalanul kutatott utána. A közvélemény néhány napig foglalkozott az üggyel, majd az egész bűncselekmény egy aktacsomóvá zsugorodott, amely azóta is ott sárgult a párisi rendőrprefektúra levéltárában az elintézetlen ügyek között. A minap csinosan öltözött hölgy jelent meg Nizzában a rendőrség hivatalában és az ügyeletes tisztviselőnek felmutatva egy idézőlevelet, ingerült hangon kérdezte, hogy mit akarnak tőle. A rendőrtisztviselő rossz kedvében volt, csak intett a hölgynek, hogy várakozzék az előszobában. Vagy egy óra múlva engedte be aztán azzal, hogy tévedés történt, az idézés nem neki szólt, tehát a rendőrségnek semmi dolga vele. Benard asszony — ezen a néven szerepelt az elegáns hölgy — megkönnyebbült szívvel távozhatot volna, de hát a nőkben nincs sok logika. Éktelen haragra gerjedt, rácsapott az asztalra s nem éppen hízelgő szóáradat után megfenyegette rendőrtisztviselőt, hogy panaszt fog emelni ellene a felsőbbségnél, amiért minden ok nélkül elrabolta az ő idejét és olyan udvariatlanul bánt vele. A rendőrtisztviselő sem hagyta magát, hasonló nyerseséggel felelt és csakhamar durva patália tört ki köztük. Végül is a rendőrtisztviselő kijelentette az asszonynak, hogy jegyzőkönyvet vesz fel az esetről és eljárást indít ellene. Hogy pedig a jegyzőkönyvet fel lehessen venni, követelte a paprikavöröshölgytől, hogy igazolja magát. A hölgy kénytelen-kelletlen odaadta a nála lévő bejelentőlapot, amely Benard asszony személyi adatait is tartalmazta. — Nem elég — felelte a rendőrtisztviselő, aki haragjában elhatározta, hogy igeyboszszantja a kellemetlen ügyfelet. — Taréi: megmutatni a keresztlevelet és az egféb személyi okmányokat. Az asszonynál természetesen nem volt semmi ilyen okmány s most már kissé zavartan kezdett összevissza beszélni. A rendőrtisztviselő elbocsátotta a hölgyet, de szöget ütött fejébe a dolog. Itt mindjárt Irar-le-Duc-be. Bénaul asszony állítólagos szülőhelyére. Néhány nap múlva megkapta az asszony keresztlevelét, de mindjárt mellette — egy halott kivonatos is. A rendőrtisztviselő most már félreérthetetlenül Benard asszonyt idézte be és keresztkérdések alá vette. A hölgy végül is bevallotta, hogy hamis néven jelentette be magát, sőt az elhunyt Benard asszony okmányait is megszerezte. A hölgyet erre letartóztatták, de a „bosszúvágyó rendőrtisztviselő most már nem elégedett meg ezzel. Vizsgálatot indított a vele indulatoskodó hölgy igazi kilétének megállapítására s ennek során kiderült, hogy a nőnek Petje Julianna a valódi neve. A rendőrtisztviselő átlapozta ekkor évekre visszamenően a kiadott körözőleveleket s meg is találta az 1922. év aktái között a Petje Juliánna, mint Pournol párisi ékszerész valószínű gyilkosa ellen kiadott, letartóztatási parancsot. Hogy mindezek után milyen megelégedetten dörzsölhette kezét, a rendőrtisztviselő, könnyű elképzelni. Szőrszálait karjáról, lábáról stb. tfz. Morisson szertelenitével kiirthatja. Áram 9.40 drogériában, patikában.