Uj Nemzedék, 1930. január (12. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-10 / 7. szám
Péntek, 183* Január 18. _____________________III _____________________________________________________9 A belga királyi pár fogadtatása Rómában. A gálakocsi a belga és az olasz királlyal elhajt a pályaudvarról. MOZGÓKÉPSZÍNHÁZ A nagyhercegnő Hangos film-bemutató a pécsi-moziban. A pécsi mozi tegnap délután mutatta be új műsorát. Az új műsor keretében Victorien Sardou Fedora című drámájának a filmváltozatát pergették le Pola Negrivel a főszerepben. A Fedora néhány esztendővel ezelőtt nagy sikerrel került színre az egyik budapesti színházban, érthető tehát, hogy óriási érdeklődés előzt meg a filmbemutatót. A film érdekes, de legnagyobb érdekessége, ebben a darabban utoljára lépett fel Pola Negri Amerikában. Pola Negri mellett Normann Kerry, a világhírű amerikai filmszínész szerepel. Kis szerepben fellép Lukács Pál is. A darab jósága főképpen Ludwig Bergernek, a berlini származású filmrendezőnek az érdeme, aki művészi tökéletességgel vitte filmre az orosz tárgyú darabot. A nagyfeszültségű cselekmény a filmen sokkal hatásosabb, mint a színpadon. Igaz, nagy mértékben hozzájárult a cselekmény fordulatos felépítéséhez az a nagyszerű technikai felkészültség, amellyel Ludwig Berger rendelkezik. Megelevenítette azokat a rejtett szépségeket, amelyek a színpadon nem érvényesülhettek. Eltávolodott minden színpadszerűségtől és ezáltal a darabot még hatásosabbá, kellemesebbé és jobbá tette Pola Negri, a világhírű filmszínésznő az utóbbi évek egyik legszebb alakítását nyújtja. Nem játszott, nem alakított, hanem élt a filmvásznon. Minden mozdulata, gesztusa a való életet tükrözi vissza. A rendező kitűnően állította a gép elé a nagyszerű filmszínésznőt, úgyhogy minden jelenetében csodálatosan nyilatkozhat meg Pola Negri minden képessége. Normann Kerry a menekült orosz festő szerepét jól játssza. Lukács Pál egy ital bajusz nélkül szerepel. A felvetőnek ragyogóak, a díszletek, valamint a fotográfiák sikerültek. A darabot utólagosan szinkroizták. Gyönyörű melódiák csendültek fel a filmvászon felől. Van egy betétszám is, egy balalajka-koncert. A nagyszerű műsort hangos híradók egészítették ki. AZ UTOLSÓ EMLÉKIG! REGÉNY Írta: Zane Grey Fordította Kosáryné Réz Lola Egyedül jogosított magyar fordits Ez jó újság volt. Egyre közelebbről hallotta a bégé test és csengetyűszót . . . Úgy látszik, Pepa, Antonio és a kutyák a juhokat terelik. Jean Isbelt tehát valószínűleg nem vette észre senki. Abban a pillanatban, amint benézett a sátrába, meglátta a csomagot Az ágyán feküdt. Ellen egészen magánkívül volt. — Oh! A szemtelen! Az arcátlan! Legurította a csomagot az ágyról és a lábával lökte ki a sátorból. Égett az arca haragjában. Legszívesebben azonnal belelökte volna a füstölgő tábortűzbe. De valamiképer mégis meggondolta és ott hagyta a csomagot a fűben. Pepe és Antonio tűntek fel a fák között, a rengeteg fehér juh és bárány ide-odahullámzott körülöttük, mintha egyetlen nagy fehérség lett volna a tisztás. Ellennek eszébe jutott, hogy jobb, ha nem látják meg a csomagot. Ezért erőt vett magán és visszalökte a sátorba. — Várjon mi lehet benne! . . . Kínozta a kíváncsiság. Gondosan, tiszta papírba csavart és rendesen összekötözött csomag volt, ami igen nem igen akadt a Tonto-völgyben. Ellen elhatározta, hogy vacsora utánig vár, aztán egy alkalmas pillanatban felbontatlanul a tűzbe fogja dobni. Mit törődik vele, akármi van benne! Valami ajándék Elég sértés, hogy egy Isbel ajándékot mer hozni neki! A rendesen jókedvű és tréfás Antonio nagyon mogorva hangulatban érkezett vissza. Ellen nem tudott egyebet kivenni belőle, csak azt, hogy nem való Itt a tisztességes mexikói pásztornak a munka. A mexikói juhpásztorok a békességet szeretik, ő meg vakon olyast hallott, amit nem is akar elmondani. Ellen nem erőltette Megfőne a vacsorát , némán ették meg hárman. A leánynake megvoltak a maga gondjai. Antonio későbben annyit mondott még, hogy az apja üzeni, ne induljon haza napszállat után, csak reggel Vacsora után a pásztorok a saját sátrukat állították föl és egyedül hagyták Ellent a tűznél. Ekkor újra kihozta a csomagot s a tűzbe akarta dobni. De a kíváncsiság erősebb volt most benne minden másnál. Legalább kívülről hadd nézze meg egy kicsit . . . Közelebb hajolt a világossághoz , néhány ceruzával irt szót látott meg a papíron: . . . „Am húgomnak.“ . . . Ellen nézte a határozott, gyakorlott férfiirást. Aztán egyetlen mozdulattal letépte a külső papírt. A belső csomagoláson levő nyomtatásból gondolta, hogy San Franciscóban vette . . . — Bizonyosan egész halom ajándékot hozott a rokonainak ... a húgának ... a gyerekeknek ... — mondta magában Ellen. — Ez szép volt tőle . . Akármi van is ebben a csomagban, a húgának szánta, annak a szép feketeszemű leánynak, akit úgy megszerettem, mikor még nem tudtam, hogy ő is az Isberek közül való ... Istenem, az ő húga . . . És Ellen, egészen elgondolkodva, másodszorra visszavitte sátrába a csomagot. Nem, most igazán nem bírta volna elégetni. A feketeszemű, szép és komoly Isbel-leányra gondolt, aki jó volt hozzá. - Vajon ő is olyan, mint a húgai bár, hogy ahoz a családhoz tartoznak ... Ellen lefeküdt és se el nem égette, se föl nem bontotta a csomagot. És rettenetesen bosszantotta, hogy akármerre fordult az ágyán, a szűk sátorban, mindenütt kezébe akadt a csomag. Először a fejéhez tette, a puska mellé, de amint megfordult, az arca odaért hozzá. Erre aztán tovább tette, de akkor meg folyton a kezéhez gurult. Ledobta hát a fekvőhelye végébe, de éppen a lábára esett és hiába rugdosta felit, aidig újra érezte a papírcsomag hideg és titokzatos érintését. Lassan-lassan mégis elaludt, de azt álmodta, hogy a csomag dédelgető, simogató kézzé változik . . . Mikor fölébredt, a jobb tenyerét forrónak érezte, mintha mostanáig fogta volna valaki a kezét és nem tudott többet elaludni. Az éjszaka néma volt és sötét. Csak a szél halk nyögése hallattszott a fák között s néhanéha egy-egy elhaló csengetyü csilingelés . . . Nagyon kicsinek, nagyon magánosnak érezte magát, amint ott feküdt az erdőben, kis sátra alatt . . . Igyekezett a múltra gondolni, a gyermekkorára, meghalt anyjára . . . Milyen boldog volt akkor! Aztán újra Isbel és a csomag jutott az eszébe. Esztendők óta nem hozott neki senki ajándékot Vajon mi lehet! Mindegy . . . Elég az, hogy Jean Isbel el merte neki hozni és hogy őt így felizgatta ez a dolog. — A húgénak szánta, bizonyosan jó szívvel gondol hát reám — jutott az eszébe végül. Eljött a reggel és Ellen még mindig nem tudta elhatározni magát. Magával vigye, vagy elégesse a csomagot! Végre is belegöngyölte az ágyneműjébe azzal, hogy majd otthon jobb alkalma lesz a tűzbe dobni. Antonio felkötötte a poggyászt az öszvér hátára. Lova nem volt Ellennek s igy gyalog kellett útnak indulnia az apja tanyája felé. Frissen ment egy darabig, maga előtt hajtva az öszvért, kezében a puskával. Nemsokára mélyen benn volt az erdőben. A reggel tiszta volt és hideg, éppen csak annyi dér feküdt a földön, hogy minden fűszál úgy csillogott, mint a gyémánt Ellen minden idegszállan élezte az életet. Egy régi-régi otthoni dalt dúdolt és szinte táncolva ment előre, mintha a boldogság felé sietne . .. Az ismeretlen élet minden titka vonzotta és hívta most, a szive lázasan dobogott és Ellen ment — ment előre, mint az alvajáró . . . A nagy, szürke, fehér farkú mókusok átfutottak előtte az ösvényen, fölkapaszkodtak a fatörzsekre, kíváncsian néztek le reá a gályák közül. A mérges kis vörös mókusok még rikácsoltak is utána. Minden bozótból a vadpulykák surrogása hallatszott. Kék csókák illegették magukat a fák hegyén. Valahonnan egy őz feje bukkant elő egy pillanatra s mozdulatlanul, füleit hegyezve állt ott az állat, mig Ellen elhaladt mellette . . . így ment Ellen mind tovább, mind tovább és nem is vette észre, hogy mennyi utat tett. Hamar elérte a Chevelon Cannon vad szakadékaiba vezető utat. Magános öregember lakott itt, aki régesrégen lézengett már ezen az elhagyatott vidéken. John Sprague volt a neve és öszvéreket nevelt Nem volt egyetlen juha, marhája, vagy lova, még csak kutyája sem. Sokan beszéltek róla, hogy Sprague aranyat keresett a többi kalandorral, akik szerették volna felfedezni az elhagyott bányákat. Sprague jobban ismerte a Tonto-völgy és a Rim környékét, mint akármelyik birkás, vagy telepes. Sötét éjszaka is el tudott volna találni akárhová. Az volt a hire, hogy csak fehérfejű fekete öszvéreket nevel. Híresek voltak az állatai. Minden évben eladott néhányat s ebből élt. Ellennek ajándékba adott egyet. Ez az öreg ember volt talán az egyetlen, aki törődött vele és szerette őt Amikor Ellen néhány napja elment a Kimhez, John bácsi — ami pedig ritkán esett meg — nem volt otthon. Most azonban úgy tetszett a leánynak, hogy kékes füstszalag csavarodik fölfelé a kunyhó rozoga kéménye fölött. Amint közelebb ért, Sprague észrevette a vendéget és eléje jött. — Halló, John bácsi! — kiáltotta Ellen. — Lám, lám, hát a kis Ellen van itt! — örvendezett az öreg. — Amint megláttam az én fehérképű fekete barátomat, mindjárt tudtam, ki jön utána. Hol voltunk, leány! Sprague kicsi, szélesvállú emberke volt, a feje meg az arca csupa borostás hozót, apró szürke szemei barátságosan csillogtak elő belőle. Ellen nem nagyon szerette az öregember erős dohányszagát, a piszkos, elnyűtt, kellemetlen illatú ruha sem volt a kedvére, amit viselt, de hiába próbálta rendre meg tisztaságra tanítani John bácsit már három esztendeje. — Odafenn voltam a juhoknál — felelte. — Hát maga hol volt, John bácsi! Mikor errefelé jöttem, nem volt idehaza. — Dolgom volt odalenn Grass Valleyben és tovább maradtam, mint akartam volna, mert . . . (Folytatjuk.) (19) Hogy volt tegnap, mi lesz ma? Az Országos Postás Zene- és Kulturegyesület adott tegnap este hangversenyt a rádióban. Igen nagy rokonszenvvel hallgattuk a hangversenyt, amelynek műsorán Gyulay Mária, Szollás Magda, Győry Pál és Heltai Gyula igen meglepő kvalitásokról tettek tanúbizonyságot. Az egyesület, amely ilyen erőket termel ki magából, megérdemli a kritika legteljesebb figyelmét és támogatását. A hangverseny után Ódry Árpád rendezett előadó estet. Kissé fárasztó volt hosszú műsora. Késő éjjel Magyary Imre és cigányzenekara játszott válogatotton szép magyar dalokat A mai műsor legfőbb eseménye Mozart Cosi fan lutte című operájának közvetítése. Az előadás premier. Az operaházi közvetítés után Rigó Jancsi és cigányzenekara játszik az EMKE- kávéházban. Doroszló (7:05) Offenbach: Orfeusz az alvilágban című operettjét, játssza gramofonon, Hamburg (7.35) a Manónt, London (9 óra) a Jancsi és Juliskát, Róma (9.02) Bizets A gyöngyhalászok és a Massanet: A navarrói leány című operáját adja. A részletes műsor alább következik. A rádió pénteki műsora BUDAPEST (540). Csütörtök. D. u. 2.30: Hírek, élelmiszerárak. 1 1: Piaci árak ás árfolyamhírek. 3.30: Asszonyok tanácsadója. (Arányi Mária előadása). 4: Rádió Szabad Egyetem. (Az iskolán kívüli népművelés rádióelőadása). 1. a) Miért sir a fehér hattyú. b) Zöld erdőben c) Égő lángban; d) Édes rabság c) Bura elfelejtésére. Előadja: Szent-Istvány Juliska. Zongorán kisér: Polgár Tibor. 2. Miseker Rezső dr. egyetemi tanár: „A borsodi Bükkhegység.“ 3. a. Három árva; b) Mig élek c) Nyíljatok!; d) A violához e) Szerenád. (Sznt-Istvány Juliska.) Zongorán kísér: Polgár Tibor Utána: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 5.10: A m. kir. földmivelésügyi minisztérium rádióelőadássorozata. Nagy Lajos okt. gazda. „Az áltatóktereltetése és gondozása a tanyaragban“ 5.40: A Mándits szalonzenekar hangversenye. 6.40- Gyorsírás tanfolyam. (Szlabey Géza). 7.05: Angol nyelvoktatás (J. W. Thompson). 7.25: A m. kir. Operaház előadásának ismertetése az előadás szinlapjának felodasása. 7.30: A m. kir. Operaház előadásának közvetítése Mozart: Cosi fan tutte. (Bemutató előadás). — Utána korunk-lill 10.30: Pontos időjelzés, időjárásjelentés, hírek. — Majd: Rigó Jancsi és cigányzenekarának hangversenye. . Péntek: D. e. 9.15: A Mándits szalonzenekar hangversenye. 9.30: Hírek. 9.45: A hangverseny folytatása. 11.10: Vízállásjelentés. 13: Déli harangszó az egyetemi templomból, időjárásjelentés. 12.05: A m. kir. 1. honvédgyalogezred zenekarának hangversenye. Vezényel: Fricsay Richárd. 12.25: Hírek. 12.35: A hangverseny folytatása. 1: Pontos időzés, időjárás- és vízállásjelentés. 2.30: Hírek, élelmiszerárak. 3: Piaci árak és árfolyamibirek. 3.45: Fulton-rendszerű képátvitel. 4: Juhay Antal iőadása: Magyar népmesék. 4.45: Pontos időjelzés, időjárás- ás vízállásjelentés, hírek, hóállásjelentés. 5.10: Garzos Zoltán előadása: A karácsonyialapú belső tőkeképződés szolgálatában. 5.40: Farkas Jenő és cigány zenekarának hangversenye. ••7: Surányi Miklós novelláiból olvasd. 7.25: A közönség kedvenc grammofónlemeséje (A műsorszámokat nem közölte a Stúdió). 8.30: Kerpely Jenő gordonkaművész hangversenye & Zeneművészeti Főiskola nagyterméből Ekker Szidi, a Városi Színház operaénekesnője és Weigerth Aladár zongoraművész közreműködésével. 1. Schenk: Suite, Olivertier, Sarabande, Gavotte, Presto, Capriccio, Gigu?. 2. a) Benedetto Marcello: Szerelmes szívem örökké égő lángja; b) Schubert: Az apáca. Előadja: Ekker Szidi 3- Kodály: Szonáta szólógordonkája. 4. Magyar szerzők — Kodály: Lányi: Weigerth — dalai. Előadja: Ekker Szidi. 5. a) Polgár: Notturno; b) Boccherini: Allegretto; c) Albeniz: Malaguena; d) Bazalaire: Cache-cache; e) R. Strau**: Staendchen. — Utána, körülbelül 10.30: Pontos időjelzés. Időjárás- és felárásjelentés, hírek. — Majd: A m. kir. Operaház tagjaiból alakult zenekar hangversenye. Vezényel: Berg Ottó. Külföld. BÉCS (517). D. e. 11: Könnyű zene. D. e. 3.30: Gramofonzene. 4.30: Hangverseny. 8.05: Dvorzsák, Ruzsalka. Operaelőadás. BERLIN (418). D. n. 4.3*7: Francia dalok. 5: Teazene. 5.30: Hegedűóra. 7: Szórakoztató zene. .8: Közvetítőé Boroszlóból. 9.30: Derűs zene. 9.45: Szórakoztató est BOROSZLÓ (325). D. n. 4 30: Szórakoztató zene. 7.05: Vidám dalok. 8.15: Kesser; Summa summámra* Tragikomédia előadása. MAIN.4-FRANKFURT (390). D. u. 4: Szórakoztató zene. 7.30* Dalok. 8: Filharmoikus hangverseny. 10.30: Tarka-est Stuttgartból . RÓMA (441). D. u. 5.30: Hangverseny 9.02: Audrant Masotte. Operaelőadás. LONDON (356.3). D. a. 4: Dalok. 5: Tánc/ 5.30: Könnyű zene. 7.40: Brahms-dalok. 8.45: Sze.u. :/ 0.35: Kabaré ......... .. .. .