Uj Nemzedék, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-18 / 63. szám

8 Borbéki Maczky Emil ünnepi bemebe ■Mb B. mentgerliczei Jakab Irén dalo­kat énekelt Kamisin János zongorakíséretével. Majd Odl Dénes zárószavai után az Egyetemi Énekkarok a „Nem, nem, sohol“-t énekelték el A Honvéd- szobornál A Kossuth-szobor megkoszorúzása után a bajtársi egyesületek több száz főből álló dísz­­esázadai a két kisérő fúvószenekar indulójá­nak üzemeire a Lánchídon át a várba vonul­tak. Itt a Dísztéren katonás menetben tiszte­legtek az egyetemi bajtársak a Honvéd-szobor előtt. Rohringer Endre mondott rövid beszé­det, amelyben megemlékezett a szabadságharc hőseinek dicsőségéről és figyelmeztette az if­júságot a jövő magyar kötelességeire. Lelkes szavai végén elhelyezte a Honvéd-szobor tal­pazatán az egyetemi ifjúság nemzeti szinszaj­­iagos koszorúját. Délután háromkor a Múzeum-kertben folyta­tódott az egyetemi ifjúság hagyományos már­­cius tizenötödiki ünnepe hatalmas tömeg jelen­létében. A Nemzeti Múzeum Petőfi-lépcsőjéről Gulyás László szavalta el a „Talpra ma­­gyar!“-t. Innen a diákság zászlóval vonult a Petőfi-szoborhoz, ahol Kovács László hazafias verset szavalt, Eszterhás István ünnepi beszé­det mondott, majd a magyar ifjúság hódolata jeléül megkoszorúzták a szabadságharc­i lány lelkű költőjének szobrát a Pet­őfi-téren. A Petőfi­ Társaság márciusi ünnepi nagygyűlése és Petőfi­ lakomája A Petőfi Társaság minden évben, március 15-ének megünneplésére tartja közgyűlését és ünnepélyes nagygyűlését, melyet mindig ün­nepi lakoma követ a Petőfi-serleg megemelé­sével. Az idei nagygyűlést vasárnap délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísztermé­ben tartották, amely zsúfolásig megtelt. Ott volt József királyi herceg, vitéz Tanító Béla szárnysegéd és vitéz Dréhr Endre parancsőr­­tiszt kíséretében, valamint József Ferenc kir. herceg is. Megjelentek továbbá: Almásy László, Sipőcz Jenő dir. polgármester, Berze­­viczy Albert, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke, Némethy Károly ny. államtitkár, Nagy Árpád h. államtitkár, W­­assics Gyula báró h. államtitkár, Liber Endre tanácsnok, Almásy Lászlóné, Pekár Gyuláné, stb. Az elnöklő Pekár Gyula üdvözölte a királyi hercegeket és a közönséget, majd elmondotta „Nemzeti hagyományok érté­kelése“ című ünnepi megnyitóját.. Felvetette a kérdést: „várjon a mai sötét magyar éjszaká­kra csonkán, hol, merre bolyongunk a nemzet­­fentartó eszmények igazi csillagai irányában, jó után, vagy talán lidércfény után, rossz ös­­vényen haladunk-e. A nemzeti fundamentum szent hagyományaival jól sáfárkodunk-e, vagy tán e honfentartó eszmekincsekből egyet mást észrevétlenül máris feladtunk-e?“ Egymásután sorolta fel a magyar lelkiismeret intő figyel­meztetéseit, a világpolgári propaganda ellen. Petőfi költeményeiből vett idézetekkel válaszolt a nemzeti érzést kioltani törekvő kísérletek csábításaira. Ezután a mai divatos átértékelés fogalmát fejtegette és bizonyította, hogy lét­­fentartó hagyományokat nem lehet átértékelni. Ennek határát Deák Ferenc jelölte meg: a hazáért mindent fel lehet áldozni, csak magát a hazát nem. Ebben a hamar feledő országban, — mondotta — a békevágyók ma már a fele­dés fátylát kínálják a közelmúlt, megtévedt elemeinek, akik résztvettek az ország tönkreté­telében s azok minden feltétel nélkül régi el­veikkel bevonulnak féltve őrzött nemzeti ha­gyományainkhoz, kérdem, nem kell-e féltenünk e szent kincsünket, valamelyes „átértékelés“ veszedelmeitől? Nem kell-e féltenünk szent ha­gyományainkat, ha azzal a világnézettel keve­rednek, mely nemrég ép magyarságunkat ir­totta, rombolta. Az irodalom nemzeti ügy, a nemzeti lét, vagy nemlét, a nemzeti élet vagy halál ügye. — E földön még minden legna­gyobbat nem a gyökértelen nemzetköziség, ha­nem a gyökeres nemzeti érzés teremtett. A ma­gyar poéziót ne csábítsák arra, hogy amikor minden más nemzet fanatikusan büszke nacio­nalista, épp a magyar költészet mondjon le nemzeti erejéről, szent hagyományairól. Az elnöki megnyitó után Lampérth Géza főtitkár olvasta fel jelentését, amelyben be­számolt az e­lmúlt év történetéről, a Petőfi tár­sasággal kapcsolatos olasz eseményekről, a Lengyelországban terjedő Petőfi-kultuszról, az észt és finn Petőfi-fordításokról. Köszönetet mondott a Petőfi-szülőházhoz való zarándokút két szervezőjének, Berta Honának és Siklóssy Istvánnak. Elparentálta a társaság halottait és üdvözölte az új tiszteleti tagokat, Jakab Ödönt, Pekár Gyulát, Vass Józsefet és Antal Gézát, továbbá a levelező tagokat: Gulácsy Irént, Jankovich Marcellt, György Lajost, Já­­nossy Bélát és Milkó Izidort. Voinovich Géza a Petőfi Társaság kritikai nagydíjának a Gyu­lai Pál-díjnak odaítéléséről számolt be. A dí­jat a bizottság Ambrus Zoltánnak ítélte oda. Jakab Ödön két költeményét olvasta fel, Petri Mór hat költeményét mutatta be, Havas Ist­ván pedig „Kossuth“ című versét olvasta fel. Mind a három poétát hosszasan megtapsolták. Hegedűs Lóránt bemutatta Jókai atyjának, ásvai Jókai Józsefnek a naplóját, és érdekes részleteket olvasott fel belőle, Komáromi Já­nos „Elvhűség három hétre“ című kedves hu­moros rajzát mutatta be. Végül Kiss Ferenc több Petőfi-költeményt szavalt el nagy sikerrel. A nagygyűlés után a Ritz-szállóban tartot­ták meg az évenként szokásos Petőfi-lakomát, amelyen többek között megjelentek: József kir. herceg, Almássy László, Teleki Sándorné grófné és sokan mások. Az első köszöntőt Pe­kár Gyula a kormányzóra mondta. Ezután József Ferenc királyi herceg méltatta a Pe­tőfi Társaság nemzeti munkáját és a Petőfi­­serleget a társaságra emelte. Az ünnepi ser­legbeszédet Szathmáry István mondotta. Arról beszélt, mennyiben felel meg meg Petőfi forradalmi költészete a szabadság­­sághős ama fenséges, utolérhetetlen ideájának, melynek Petőfit nemcsak a magyar nép tartja és milyen volna Petőfi költészete ma, mit írna, ha 70—80 évvel később születik, Petőfi korában forradalminak lenni egyet jelentett a legiz­zóbb magyar hazafisággal, egyet jelentett a három évszázados bilincsek szétzúzására irá­nyuló apostoli elhivatottsággal. Egésze­n bizo­nyos, mondotta, hogy Petőfi lenne ma a ma­gyar fájdalomnak, dacnak, a soha bele nem nyugvásnak, a magyar irredentizmusnak leg­tüzesebb dalnoka. Sipőcz Jenő polgármester megköszönte az elnök hozzá inté­zet szavait, melyek szerinte a székesfőváros­nak szóltak. Beszélt azokról a reminiszcenciák­ról, melyek az irodalomszeretetet benne min­dig éltették. Látta, hogy az irodalom hogyan ragadja magával az embereket. Nagyobb ha­talom mint a sajtó, mert az csak egynapos életű, az irodalom a jövőnek szól. Hálás a ma­gyar irodalom iránt, mert az teremtette meg a fővárost. Kisfaludy, Vörösmarty és Petőfi a márciusi időkkel tették érzelmi centrummá Pestet. Budapest örökké hálás lesz a magyar irodalomnak, de csak a nemzeti irodalomnak. A nemzeti irodalom védelmét látja a Petőfi Társaság szellemében. Poharát a társaságra és annak elnökére ürítette. Beszédet mondott még Kiss Menyhért, aki a nagygyűlés szerep­lőit köszöntötte fel, Almássy László, aki Pe­tőfi Sándor szellemi hatalmáról beszélt és Petri Mór, aki az új tiszteleti tagokra ürítette poharát. Milotay István márciusi beszéde A háború előtti évtizedekben hagyo­mány volt, hogy az újságírók március tizenötödikén fehér asztalnál találkoztak és valaki közülük ünnepi beszédet mon­dott a sajtószabadság emlékünnepén, ke­zében a remekmívű Jóseai-serleggel. Az utolsó ilyen szabadság­lakoma a háború kitörése előtt, 1914 március tizenötödikén volt. Az újságírók hosszú idő után első szabadságlakomájukat most tartották, amikor éppen százötven esztendeje, hogy Ráth Mátyás megindította az első ma­gyar újságot. Körülbelül kétszáz újságíró jelent meg az ebéden.­­z A Jókai-serleget Milotay István emelte és tartalmas, nagy­szabású beszédben szólt a százötven év előtti hősökről, a nyolcvan év előtti már­cius hőseiről és azokról az egyetemes eszményekről, amelyek kell, hogy minden újságíró lelkét eltöltsék. A beszédet sű­rűn szakították meg a jelenlévők tet­szésnyilvánításai, majd szavainak végén percekig tartó tapssal és éljenzéssel kö­szöntötték Milotay Istvánt. Újságírók a kormányzó előtt A magyar újságíró testületek képvise­lői március tizenötödikén délelőtt tiszte­legtek a kormányzó előtt, hogy kormány­zásának tizedik évfordulója alkalmából átadják az újságíró-testületek hódoló feliratát. Márkus Miksa udvari tanácsos üdvözölte a kormányzót, és átadta a hó­doló feliratot, a pergamenre írt művé­szi oklevelet. Az üdvözlésre Horthy Mik­lós kormányzó beszéddel válaszolt. Az újságíróknak — mondotta — nemcsak a ma történetíróinak, de történet­csinálók­­nak is kell lenniök. Cselekvő részt kell vállalni az újságírónak a magyar sors ki­alakításának küzdelmében. A kormányzó végül a fokozott felelősségérzetről be­szélt, mely nélkül a hatalom visszaéléssé és minden erő rombolássá fajul. Ünnepség a Pátria­ Klubban A Pátria Magyar Írók, Hírlapírók és Művészek Klubja március 15-én Szent­királyi­ utcai helyiségeiben díszvacsorát rendezett, amelyen a klub tagjai igen nagy számmal vettek részt. Az ünnepi beszédet Lendvai István volt nemzetgyű­lési képviselő, az Új Nemzedék főmun­katársa mondotta, aki főként a forradal­maik tanulságaival foglalkozott és azt a megállapítást tette, hogy az októberi for­radalomért a magyar középosztályt, fő­ként a hazafias alapon álló írók és hírlap­írók rendjét, felelősség nem terheli■ Az olasz fasizmus eredményeiről megemlé­kezve, elmondotta, hogy leginkább jel­lemző talán a fasizmus céljaira, hogy Garibaldi szobrát, amelyet még a szabad­kőműves Olaszország állított fel, kijavít­tatta, illetve a felírást a­ szobron meg­változtatta. Ez a jelentéktelennek látszó tény rendkívül jellemző és arra mutat, hogy azt a gondolatot, amelyet a szabad­­kőművesek Garibaldi személyén keresz­tül ki akartak maguknak sajátítani, a fa­sizmus visszapörölte. Nekünk is vissza kell porolnunk a sajtószabadságnak és általában a szabadságnak az eszméjét azoktól a baloldali elemektől, akik azt ki­sajátítani igyekeznek maguknak. Ezek­nek a jelszavaknak a hangoztatása mel­lett tették sorba a magyarországi balol­dali pártok 1918 októberében Nagyma­­gyarországot. Lendvai ezután arról em­lékezett meg, hogy Magyarország mai helyzetében igen fontos tényező a kultu­rális fölény, de ez még önmagában nem elegendő arra, hogy végső és szent cél­jainkat elérjük. A kultúrfölény mellé fegyverek is kellenek, amelyek azt meg­védik. Uj Nemzedék Kedd, 1930 mfeetas 18. Újabb véres fegyenclázadás egy amerikai fegyházban — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Newyork, március 15. Újabb véres fegyenckitörés volt pénte­ken a trentoni fegyházban, New jersey­­államban. Mikor a déli étkezés után a fegyencek elhagyták a közös ebédlő­termet, egy Evens nevű életfogytiglani fegyházra ítélt fegyenc revolvert rántott és agyonlőtt egy fogházfelügyelőt. Egy­előre megmagyarázhatatlan, hogyan ju­tott a fegyenchez a revolver. Evens a fogházfelügyelő agyonlövetése után elbar­­rikádozta magát egy üres cellában és revolvertűz alatt tartotta a fogház őr­­személyzetét. Két fegyőrt súlyosan meg­sebesített. Az elszánt fegyencet végül is halálra sebezte a fegyőrök sortüze. Idő­közben a fogházigazgatóság riasztójelzé­seire nagyobb csapat rendőri készültség érkezett a fegyházhoz, úgy hogy a többi fegyenc meg sem kisérelte a kitörést. — ~ sk­elín MI CSILLÁR «Böltégletét besiersi, tekintw mafia Elektra csillár VII., Dob­ utca 42. kiállítását. Címre tevék figyelt!. Kérjen képes árjegyzéket Telefon József £26—-ff sapssssafiggoesosssas——— NAPI HÍREK — (Fényképező­gép és daktiloszkópiai készülék is lesz a csendőrségi nyomozók motorkerékpárján.) Jelentette az Új Nemzedék, hogy a csendőrség nyomozó alosztályokat állít fel és ezután motor­kerékpáros csendőrök fognak vigyázni a vármegye közbiztonságára és őrködnek az országutak közlekedésének rendjére. A csendőrség nyomozó alosztályai márc­niusban megkezdték működésüket. A nyomozó alosztályok jelenleg Szombat­­helyt, Debrecenben, Szegeden és Buda­­pesten működnek, a szombathelyi al­osztály működési köre pedig a pécsi csendőrkerületre is kiterjed. Minden egyes alosztálynak különleges konstruk­ciójú gépkocsi fog rendelkezésére állani, hogy az alosztály a bűncselekmények színhelyén minél gyorsabban megjelen­hessen. A gépkocsit ellátják a modern kriminalisztika követelményének megfe­lelő minden felszereléssel, fényképező géppel, daktiloszkópiai készülékkel, táv­beszélő készülékkel, mikroszkópokkal, fényszórókkal stb. A rádióvevőállomás pedig lehetővé teszi, hogy az alosztályok az­rszágos körözésekbe a legrövidebb idő alatt bekapcsolódjanak.­­ (Nemzetközi hadirokkant kongres­szust akarnak összehívni Budapesten.­ A Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövet­ségének nyolcadik kerületi csoportja var­sárnap tartotta évi közgyűlését a régi képviselőházban. A gyűlés szónokai be­számoltak a csoport működéséről. Ez­t mutattak a hadirokkantak szomorú hely­zetére és örömmel üdvözölték azt a hiva­talos kijelentést, hogy már megkezdődtek a hadirokkant törvény előkészítő munká­latai. A tisztújítóé­v során Göndör Sán­dor dr. polgári iskolai tanárt választot­ták meg elnöknek. A gyűlés végén vitéz árvát­falvi Nagy István, a HONSz orszá­gos igazgatója beszélt és bejelentette, hogy Budapesten nemzetközi hadirok­kantkongresszust akarnak összehívni.­­ (Halálozás.) Hauer István március 14-én, 64 éves korában, Budapesten elhunyt. Teme­tése tegnap délután volt a farkasréti temető­ben. Halálát özvegye, született Artitschek Viktória és gyermekei László, Jolán, Margit és két unoka gyászolja. Bobai Györffy Zoltán honvédszázados, több katonai érem tulajdonosa, a harctéren szer­zett betegségében március 14-én elhunyt. Te­metése ma, hétfőn délután négy óraikor lesz a farkasréti temetőben.­­ (Szeged húszezer frank segítséget küld a francia árvízkárosultaknak.) Sze­gedről jelentik: Somogyi Szilveszter pol­gármester a város vezető tisztviselőivel rendkívüli értekezleten elhatározta, hogy a délfranciaországi árvíz károsultjainak húszezer frank segítséget küld. Szeged városa ezzel valamiképen viszonozni akarja Franciaországnak, hogy 1883-ban kétszáznyolcvanháromezer forintot gyűj­tött össze és küldött a szegedi árvízka­tasztrófa károsultjainak.­­­­2653 ipari szakmunkás keres, 49 kaphat foglalkozást.) A Budapesti Hatósági Munka­közvetítő (VIII. József­ utca 33. Telefon: József 320—86) március 12-iki kimutatása szerint fog­lalkozást kaphat: 49 ipari szakmunkás, 1 be­tanult (gépmunkás) és gyári segédmunkás, 12 szolga, kifutó, kocsis, 121 tanonc. — Foglalko­zást keres: 2652 ipari szakmunkás, 939 betanult (gépmunkás) és gyári segédmunkás, 399 gyári és egyéb napszámos, 418 szolga, kifutó, kocsis, 146 magántisztviselő, 133 kereskedelmi alkal­mazott, 132 állandó háztartási alkalmazott, 180 kisegítő háztartási takarítónő, mosónő, vasa­lónő, 7 tanonc.­­ Modern szájápolás. Legújabb megállapítá­sok szerint ma a fogyasztók nagy része a prak­tikus tubusformában előállított puha fogpasz­tát, vagy fogkrémet kedveli egy kellemes száj­víz és egy jó, a fogközökbe is behatoló fogkefe kíséretében. Ez az az eszköz, amellyel a száj és a fogak hygiéniája elérhető. Németország­ban kb. 6 millió ember Chlorodont fogpasztát használ a mindennapi száj- és fogápoláshoz. Az így felhasznált Chlorodont fogpaszta mint­egy 80 százalékát teszi az összes német fog­paszta szükségletnek. De más országokban, kü­lönösen a tengerentúli országokban is jelentős a Chlorodont fogpaszta szükséglete. Ez a nagy közkedveltség a Chlorodont fogpaszta hason­líthatatlanul kiváló összetételének tulajdonít­ható. SALVATOR-FORRÁS a vese, hólyag, rheum­a-gyógyvize a húgysavas csapadékot feloldja és ilyenek képződését megakadályozza, • rheumás ,, fájdalmakat megszüntet, • vese- és hólyaghomokot eltávolít a cukorbetegek gyógyitala. Üzletvezetőség: Budapest, ■rztébtl-ttf 1. Rém,

Next