Uj Nemzedék, 1933. április (15. évfolyam, 74-97. szám)
1933-04-01 / 74. szám
\ / g / IDŐ: EGY HONG JI HÁTTÉRBEN / Élénkebb szél és nyugatról átmeneti ! — Panama miatt meghalni? Okos lehűlés. Esti főleg északon. Már fr Jr fi ember inkább él belőle... zivatar is lehet. Budapesten ma IpPjJK // 10 órakor 16 C van. Wf|w\ : ' UJ Nemzedék Budapest, 1933 április 1. szombat ^ R # XV. évfolyam, 74. szám Csak nyugalom! Nagyon fáj a fogad? A fő, hogy ne jajgass. Vágj barátságos arcot. Mosolyogj is egy kicsit. Nyomd el a fájdalmat. Az arcod, rángatódzása, a szemed könnyes csillogása ne árulja el, hogy az idegeidben fel-le szaladgál a kín. Ha majd mindezt szépen önmagaddal elintézted, akkor meggyógyítom a fogadat. Esetleg kirántom. Majd ha már csendben és békében leszel. A francia jólakottság adja ezt a tanácsot a világháború által megnyomorított népeknek. Elsősorban persze nekünk. Szálka van a körmünk alatt. Megcsonkított testünk sajog. Élni nem bírunk ezen a területen, amelyen hiányzik az ipari nyersanyagszükséglet kilencven százaléka. Agyonterheltek nyugdíjakkal, mert az elrabolt területek tisztviselői nem mehettek máshová, csak hozzánk és nem kérhetnek mástól, csak tőlünk. Az elszakított testvérek fájdalma átsikolt a kettévágott megyék túlsó részéből. Hiába dugnék be a fülünket, belehasít az agyvelőnkbe. De hallgassunk, nyugodjunk meg, csillapodjunk le. A francia recept szerint csak azután lehet majd beszélni arról, hogy kellene-e valamit változtatni a sorsunkon. Bevalljuk, hogy ezt a logikát nem tudjuk méltányolni. Eddig úgy tudtuk, hogy zörgessetek és megnyittatik, kérjetek és adatik. Ezt mondja az Írás. A latin pedig: aki hallgat, beleegyezni látszik. A magyar közmondás szerint a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Csak nem azért akarja a francia bölcs,elég a megnyugvást tanácsolni nekünk, hogy azután ugyanilyen bölcsen, azt hajtogassa később, hogy ime, nincs panasz többé, ne bolygassuk a megülepedett állapotot, ne csináljunk változtatást ott, ahol a változatlanba belenyugodtak? Az egész világon fellendült revíziós mozgalmat mégsem lehet ilyen könnyen eltanácsolni. Bennünket a tövisek ébren tartanak. Az ínség nem hagyja, hogy megelégedett mosolygás telepedjen arcunkra és onnan a hatalmasok kedvencei számára a dolgokba való beletörődést hirdesse ország-világ felé. Nem. Ilyen fakkcsodára nem vagyunk képesek. Ami fáj, az fáj. Ami nincs, az nincs. Ami szorítja a torkunkat, az ki is jön belőle. Aki Európában nyugalmat és békét akar, az előbb segítsen, gyógyítson, tegye jóvá az igazságtalanságokat. Adjon, ne nyugalmat parancsoljon. Még a francia pénztömeg és szuronyerdő sem lesz elegendő szankció ehhez a parancshoz. Nyugalmat Európa háborgó lelkiismeretének csak az érvényesült igazság adhat! Az igazság, amelyet meg lehet ölni. El is lehet temetni. Nagy követ is lehet hengerteni a sírjára. De addig e mélyre temetett halott nem engedi megnyugodni a földet, amíg "ki nem ássák belőle és vissza nem adják neki az életét, az életnek őt. Dotfuss kancellár feloszlatta a szociáldemokrata a. Villatulajdonos a vecsési postarabló, aki két rendőr markából menekült és Bűntársa agyonlőtt egy bátor tisztviselőt, őt pedig a csendőr terítette le A Nemzeti Újság ma reggeli száma röviden beszámolt arról a vakmerő postarablási kísérletről, amely az elmúlt éjszaka történt Vecsésen. Az Új Nemzedék munkatársa ma kora reggel megjelent a helyszínen. A szemtanuk elbeszéléséből azután kiderült a rémdrámába illő bűntény minden részlete. Éjjel háromnegyed tizenkettőkor a szolgálatot teljesítő csendőrjárőr észrevette, hogy a postahivatal redőnyének hasadékain világosság szűrődik ki. Az egyik csendőr az udvar felől behatolt a postahivatal épületébe és bezörgetett az udvari ablakon. — Ki van benn? — kiáltott be. Bentről csak megkésve érkezett a válasz. — Rovancsolunk, hagyjanak bennünket dolgozni. A csendőr azonban nem elégedett meg ezzel a válasszal, hanem újra bekiáltott az ablakon: — Nyissák ki az ajtót és mutassák magukat. Ebben a pillanatban az utca felőli ablak kipattant és egy sötét alak ugrott ki rajta. Az egyik csendőr Virágh őrsvezető megállásra szólította fel, az alak azonban vad fidással menekült. Virágh ekkor többször utána lőtt, a lövések azonban célt tévesztettek. A csendőrök ekkor fellármázták a környéket. Kiss azonnal összeesett. Az egyik lövés közvetlen közelről az állán érte a bátor magántisztviselőt, a másik az ütőeret ütötte át a szív fölött. A■ csendőr a lövések pillanatában az ajtó mögé ugrott. Leterítik a banditát A betörő ekkor kirohant a szobából, kezében a füstölgő revolverrel. Az ajtó előtt azonban szembe találta magát a két gyógyszerészet, akik rá akarták vetni magukat. A bandita újra lövésre emelte fegyverét, ebben a pillanatban azonban Virágh csendőr előugrott az ajtó mögül és készenlétben tartott karabélyával fejbe lőtte a betörőt. A lövés a homlokon hatolt ide és azonnali halált okozott. Kiss ekkor még élt. Kellner dr. ezalatt feleségével birkózott az utcán. — Ne menj oda, sikoltotta az asszony, hallod, hogy lövöldöznek! A következő pillanatban azonban az orvos már ott állt a haldokló magántisztviselő mellett. Gyors injekcióval próbálta megmenteni Kiss Kálmánt az életnek, a sérülések azonban oly súlyosak voltak, hogy ’ ... már nem lehetett rajta segíteni. A vecsési postahivatal körül a Halálos lövések a sötét szobából A postaépülettel szemben gyógyszertár van, itt nagyobb társaság tartózkodott. A lövések zajára vitéz Bognár Endre gyógyszerész és Kovács István gyógyszeressegéd kirohantak a gyógyszertár melletti lakásból. Nyomban utánuk ment Kiss Kálmán magántisztviselő és Kellner Mátyás dr., a község orvosa. Elsőnek Kiss ért, oda a postahivatalhoz. Kezében egy hamarjában előkerített vivókardot szorongatott. A csendőr felrántotta az ajtót és Kiss belépett az ekkor már teljesen elsötétített szobába. A következő pillanatban lövés dördült el bentről, majd gyors egymásutánban még három lövést adtak a szobából.