Uj Nemzedék, 1936. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
. Tizenöt éve annak, hogy nyugaton a helyzet megváltozott. Első és azóta, sajnos, utolsó változása volt a trianoni magyar sorsnak. Ezt a változást nem politikusok, diplomaták, még csak nem is kitűnő hadvezérek idézték elő, hanem egy tépettruhájú, csontig lesoványodott, addig ismeretlen és azóta sehol nem látott csapat: a nyugatmagyarországi felkelők. Most készülődnek arra, hogy megünnepeljék a felkelés tizenötödik évfordulóját. Nem hangos tőlük a közélet, nem tolakodnak az ünneplők, vagy éppen az ünnepeltek első sorába. Csak éppen emlékezni és emlékeztetni akarnak arra, hogy abban az időben, amikor itt a bölcsek és okosok mukkanni nem mertek, néhány elszánt férfi megváltoztatta a trianoni szerződést. Jól értsük meg: tizenöt évvel ezelőtt. A szerződés akkor még szent és sérthetetlen moloeh volt, amely egyszeriben lenyelte Magyarország kétharmadát. Lapultak és reszkettek előtte, csak éppen az a néhány száz „felelőtlen elem“ nem tudott belenyugodni abba, hogy az utolsó darabot is ellentállás nélkül nyisszantsák le az ország testéből. Felkerekedtek az iskolapadból, megszöktek a szülői házból, felkapaszkodtak az ütközőkre, meg a marhavagonokba, valahonnét a maguk módján puskát szereztek s odaálltak a nyugati végekre: lássuk, ki mer hozzányúlni ehhez a földhöz? Nem voltak katonai alakulat, a hadviselés művészetéhez nem értettek, ahányan voltak, annyiféle gúnyát viseltek, de egyre többen lettek és egyre nagyobb elszántsággál álltak az elkanyarított határon. Ellenük volt az egész világ. Mellettük senki. Meg a hivatalos Magyarországnak is ellenük kellett verekednie. Eleinte nevettek rajtuk. Később bosszankodtak. Végül igazuk lett. A magyar történelem sok legendát valósított már meg és számtalan hőst adott az emberiségnek. Ilyen fantasztikus hősök azonban még a magyar történelemben is ritkák. Valahogyan akkor nőnek ki ebből a földből, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Nem szervezik, nem nevelik őket, jönnek, hogy megmentsék azt, amit a bölcsek, erősek, hatalmasok eljátszottak, hogy példát adjanak és ne kelljen szégyenkeznie a kornak az eljövendő századok előtt. Hivatkozni lehet rájuk. Mesét lehet mondani a felkelőről, aki egyik pillanatról a másikra született és eltűnt, amikor betöltötte hivatását. Mondás hős lesz a toproni gyos, éhes, névtelen puskásból, aki először bizonyította be, hogy a történelem nem ismer megváltozhatatlan tényeket. Lehet harcolni akkor is, ha a harc reménytelennek látszik, érdemes szenvedni és ha kell, elpusztulni akkor is, ha a megfontoltság, óvatosság különben tétlenséget javasol. Lehet harcolni az igazságért, csak hinni kell benne. Ezt a hitet, ezt a mindenek fölött győzedelmeskedő, elpusztíthatatlan lelki fegyvert hagyták itt nekünk a felkelők és mutatják meg újra most, tizenöt évvel a felkelés után, amikor nagyobb szükségünk van rá, mint valaha. IX) 4 \ . Qt . r\ l . * ___________________,______, Budapest, 1936 május 1. péntek # i évfolyam, 100. szám Bizonyítani kell „ a szentesi aláírások hitelességét A közigazgatási bíróság Borhostanácsa ma délelőtt 11 órára tűzte ki a szentesi petíció folytatólagos tárgyalását. Az előző tárgyaláson őrgróf Pallavicini György hívei elmondották panasziratukban, hogy Pallavicini pártja több mint négyezer ajánlási aláírást adott át a választási biztosnak, ő azonban csak 961-et fogadott el érvényesnek. A többi aláírást azon a címen utasította el, hogy az érdekelt választók nemcsak Pallavicini, hanem más jelöltek ajánlási ívein is szerepelnek. Előadták, hogy a választási biztos nem vizsgálta meg, hogy a különböző íveken szereplő azonos aláírások közül melyik a valódi. Kérték, hogy a közigazgatási bíróság a szentesi választás eredményét és ezzel együtt Várady NÉP képviselő mandátumát semmisítse meg, hogy az új választáson Pallavicini is indulhasson. A választásvédelem természetesen tagadta a panaszirat állításait és a petíció elutasítását kérte. A mai tárgyalás iránt igen nagy volt az érdeklődés. Tizenegy óra után hirdették ki a közigazgatási bíróság végzését, mely szerint kötelezték Parlavicini párthíveit, jelöljék meg azokat az aláírásokat, amelyeket az íveken ők érvényeseknek tartanak. Erről május 23-áig kell a panaszosoknak gondoskodniok. / a/ . .... .. .... EGY PHÖNIX-BIZTOSÍTOTT TÖPRENG: M9 — Vájjon kérhetem-e a PK-tól a befizetett kópémet ? íj igAJÁDÁC NYUGATON SZÉL ÉS LEHŰLÉS, SOKFÉLÉ ZIVATAR, TÖBB HELYEN JÉG. ÍUUJAKAT: KELETEN CSAK LASSÚ ROSSZABBODÁS. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 20 C VAN Kétségbeesett ellenállásra készül az abesszin hadsereg Az abesszin fővárosból április 30-iki kelettel igen érdekes hírek érkeztek, amelyeket részben az olaszok is megerősítettek. Ezek szerint a déli arcvonalon Graziani tábornok offenzívája egyelőre holtpontra jutott és így Szaszabané és Dagabur az abesszinek kezén van. Mint tudjuk, a déli front győzelmes olasz hadvezére Nasibu seregeivel mérkőzik. Emlékezhetünk még arra is, hogy a nagy olasz támadás első fejezetének eredménye az volt, hogy Nasibu jobb szárnyát az olasz csapatok viszszaverték. Már akkor feltűnő jelenség volt, hogy a feketék nemcsak hogy szívósan védekeztek, de azonnali ellentámadással igyekeztek megállítani az olasz rohamot. Ez részben sikerült is és arra késztette Grazianit, hogy a Szaszabané elleni támadását arcban visszatartsa és egy kettős átkarolással jusson az abesszin védelmi művek hátába. A Nemzeti Újság és Új Nemzedék megmondta, hogy itt az olaszoknak előreláthatólag nagy ellentállással kell megmérkőzniök. Nasibu vezérkari főnöke Vehib pasa, modern hadvezér és nagy háborús tapasztalatokkal rendelkezik. Ő azonnal átlátta, hogy a háború sorsa nem a főváros elfoglalásától függ, hanem attól, fel tudják-e tartóztatni a feketék Graziani rohamát Harrar ellen, illetve a vasútvonal irányában? Ez igen természetes és helytálló következtetés, mert Harrar, illetve a harrari plató elfoglalása által az olasz harapófogó összezárul, Ogaden elvész, vele együtt Abesszinia déli és keleti része is és az egyedüli még számbajöhető védelmi rendszer összeomlik. Ez indíthatta a fekete vezérkart arra, hogy az északi fronton található még cselekvőképes csapatrészeket a déli frontra átdobja és Grazianival szemben igazán elsőrangú, kiválóan felszerelt csapatokat állítson a csatasorba. Ez a magyarázata, annak, hogy Graziani nem tudott olyan könnyen előrejutni, mint északon Badoglio. Lázas készülődés és csapatösszevonások Ezek a déli fronton észlelhető átmeneti abesszin eredmények ismét megjavították a közhangulatot a fővárosban, amelynek védelmére lázasan készülődik a fekete hadvezetőség. Addisz Ababától északkeletre a Tamarbur hegységben nagyobb csapatösszevonásokat hajtanak végre. A küszöbön álló védelmi harcot a legnagyobb körültekintéssel készítik elő. Ez lesz az első ütközet, amelyet az abesszin csapatok már gázálarcokkal vívnak meg. Igen nagy mennyiségben érkeznek meg az első vonalakba azok a gázálarcok, amelyeket a főváros nőegyesületei külföldi szakértők irányítása mellett készítettek. A védelmet állítólag a svéd katonai misszió készíti elő. A jövőt illetőleg nem lehet jóslásokba bocsátkozni. Egy bizonyos! A feketéknek érdekükben áll az olasz rohamot mindaddig feltartóztani, ameddig a nagy esős évszak meg nem érkezik. Ez még 4 hétig is eltarthat. A Tamarbur hegység 3000 méteres magaslatain jó védelmi lehetőségeket nyújtanak olyan csapatoknak, amelyek harcolni tudnak. Azt hisszük, hogy ez az ellentállás csak rövid lélegzetű lehet. Délen Graziani előtt még nehéz feladatok várnak megoldásra. Nem valószínű azonban, hogy az olaszokat Veri le tudása és csapatainak rend-