Uj Nemzedék, 1936. augusztus (18. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-19 / 189. szám
. __________ ________________ _ _* | // | IB jpg AZ EZERÉVES MAGYAR KARD V ''SIwJlk V HAJUK, DE — NEM TÖRIK! Lr Jl * ff| Jm ———■■——mmmm JBay Budapest, 1936 augusztus 19 szerda. R XV111. évfolryam, 189. szám inni ADAQ. MELEG és csendes marad, néhány helyen délután zápor lehet iLUJHIVHO. BUDAPESTEN MA DÉLELŐTT TÍZKOR 25 C VAN MEGJÖTTEK! Diadalmas olimpikonjaink ünneplése az országhatártól Budapestig Millió, meg millió magyar szív dobban egyszerre, boldogan, diadalmasan: megjöttek! Itt vannak, a szívünkre öleljük végre őket, egy sokat szenvedett nemzet boldog zokogásával, forrón ömlő könnyeivel. Ebben a nagyszerű percben, amelyhez hasonlót oly ritkán ad nekünk balsorsunk, egyetlen nagy szerető szívvé válik egész Magyarország, egyetlen diadalmasan dobogó szívvé, amely azt kiáltja felétek: az Isten hozott benneteket!... Elcsöndesül most minden keserű, pártos szenvedély, viszálykodó harag, egyek vagyunk e percben, egyetlen szerető család, a vérző határokon innen és a vérző határokon túl: az egy, a megoszthatatlan, az ezeresztendős, a dicsőségében halhatatlan magyar nemzet!... Ott künn, a világ nagy arénájában, az emberiség e világraszóló diadalában, ez óriási ,népek csatájában“ nem csak ezt a nyolc és félmilliós, megszaggatott ruhájú, vérző testű, megalázott lelkű, elárvult magyart jelentettétek ti, bajnokok, hanem őket is, ott túl a rácson, azokat, akik csak a könnyeiket küldhetik ide nektek, némán, szó nélkül: az egész magyarságot! És nemcsak ezt a széjjelszakított országcsonkot jelentette a ti címeretek forró diadalmi vágytól feszülő szivetek fölött, hanem jelentette az egész országot, jelentette az egész ezer évet, jelentette azt az erkölcsi hatalmat, amelyet nem vesz el tőlünk semmiféle békeszerződés. Kifejeztétek a magyar akaraterőt, amelyet megtörni nem lehet. És azt a magyar tehetséget, amelyet ezer év küzdelmei növeltek nagyra. Mit adhatunk mi néktek, drága, hazatérő gyermekeink! Egy néma kézfogást! De érezzétek meg, hogy ebben a pillanatban egy egész meggyötört nemzet szorítja meg némán, forrón, el nem múló hálával a kezeteket! olimpiai csoportot. — Lássuk Csiket! — zúgott végig a kiáltás a tömegen. Társai erre vállukra emelték Csik Ferencet. A közönségből feltört a taps. Csik Ferenc kezében tartotta az arany babérkoszorút, amelyet néhány pillanattal előbb az Új Nemzedék munkatársa adott át neki. Harangit is látni akarta a lelkes közönség. Mire felemelték, Harangi Imrét, majd sorra a többieket, Csák Ibolyát, Kabos Endrét, a vezipólócsapat tagjait, azután újra Csiket, újra Harangit, Lőrinczet. Nem tudott betelni látásukkal az óriási sokaság. Kalauzok szaladnak végig a vonat mellett. Itt az indulás ideje. A közönség azonban nem tágított a magyar hősök mellől. Hiába tartotta magasra a tárcsát a tisztviselő. Rendőröknek kellett felsegíteni a vonatra az olimpiai győzteseket. Végre meglendülhettek a mozdony kerekei. Ekkor várt a legnagyobb meglepetés az olimpikonokra és az ünneplő közönségre. Hegyeshalom asszonyai és leányai, csendben, észrevétlenül, az egész mozdonyt és az egész vonatot virágfüzérekkel díszítették fel. Virágvonat indult el a hegyeshalmi állomásról... . Hegyeshalomra ér a vonat Hegyeshalom, augusztus 18. Ma kora reggel már hat óra előtt feketéllett a hegyeshalmi pályaudvar. Idesereglett a község lakossága s a környék népe. Ötezer főnyi közönség várta az olimpiai külön vonatot, amely 15 perces késéssel futott be a határállomásra. A sínpár előtt Győr, Moson, Pozsony egyesített vármegyék tisztikara állt Skultéthy Miklós alispán vezetésével. Itt volt Hegyeshalom nagyközség képviselőtestülete, Nagy Gyula főjegyzővel az élén. Küldöttség jött Magyaróvárról s a szomszédos községekből is. Ahogy a vonat feltűnt, a vasutas zenekar rázendített a Himnuszra. Harsogott az éljen, dübörgött a lelkesedés. Kelemen Kornél és a bajnokok leszálltak a vonatról. Eléjük lépett Skultéthy Miklós alispán. Könnybe lábadt a szeme, amikor a magyar nép világhírű hőseit, , a csonka haza földjén elsőnek köszöntötte. Utána Steurer József plébános mondott lélekbe markoló üdvözlő beszédet, amelyre Kelemen Kornél dró, az OTT elnöke válaszolt A közönség azonban látni akarta a bajnokokat. Vastag gyűrű fogta körül a? Győrben Győr, augusztus 18. Már reggel 7 órakor óriási tömeg gyűlt össze a győri pályaudvaron, hogy fogadja a bécsi gyorssal érkező diadalmas magyar olimpiai versenyzőket. A pályaudvart virágokkal és zászlókkal díszítették fel, a kettes számú vágány előtt díszruhás rendőrök sorfala állt föl. Hátrább a cserkészek és a leventék sorakoztak. Megjelentek az egyházi és polgári előkelőségek, valamint a hatóságok képviselői is. A pályaudvar melletti Baross-hídon óriási tömeg szorongott. A győri ETO dalárdája, a Győri Atlétikai Club s a Győri Iparos Jegylet hatalmas virágcsokrokkal várta a bécsi gyorsot. Félnyolckor bejelentették, hogy a vonat 10—12 percet késik. Pontosan 8 órakor futott be a vonat, elől a mozdonyon virágokból kirakva az olimpiai ötös karika díszlett. A pályaudvart zsúfolásig megtöltő óriási tömeg harsány éljenzéssel fogadta befutó vonatot. ! Kemény tettre szánta el magát a kormányzat, fölötte krutális cselekedetre: eltörölte a protekciót! Úgy van, eltörölte — nem először és bizonyára nem is utoljára! — az átkos protekciót, abban a jóhiszemű meggyőződésben,hogy a protekció íníndezes után csakugyan elsorvad, megszűnik, végelgyengülésben kimúlik. Úgy tett, mint egykor Napóleon, aki leírta egy szelet papírra ezt a mondatot: „A nápolyi uralkodócsalád a mai napon megszűnt uralkodni...“ És a nápolyi dinasztia valóban nem uralkodott tovább. De vájjon a protekció is megszűnik uralkodni, mert j. a miniszter elintézte őt egy szelet’ papíron! A homokba dugott fejű M J strucc naivitása kellene ahhoz, hogy itt az ember lelkendezve vegye tudomg- / Jjff sül ezt az egyébként dicséretes reny^^// deletet, készpénznek vegye, esküdjélj^r / rá- és meg legyen arról győződve, hogy most már csakugyan, végezve- fényesen, visszavonhatatlanul, nincsen több protekció, mert a miniszter írást adott róla, pecsétes írást, hogy nincsen . . . Nem, nem, 30 uraim: a protekciót nem eltörölni kell, hanem kiirtani! Nem a posta szegény alkalmazottait kell ilyen dörgedelmes jupiteri haraggal megfenyegetni, hogy jaj nekik, ha netalántán valaki levelet ír az érdekükben, hanem kiégetni a köztudatból azt a mérgező meggyőződést, hogy protekció nélkül semmire sem megy az ember ebben az országban. Azt a sok éven át felépített, megerősített, körülbástyázott rendszert kell megszüntetni, amely a maga bevehetetlennek hitt tornyaiból mosolyog az ilyen rendeleteken és még inkább mosolyog azokon, akik a rendeletben vakon hisznek. Azt a mélyen megalázó, de ma már megkövesedett rendszert kell megszüntetni, amely két főcsoportra osztja az embereket. Az első osztályúakra, akiknek nem szükséges nagyon megerőltetni szellemi képességeiket, nem is igen kell strapálni magukat a munkával, nyugodtan rábízhatják karrierjüket a születés, az összeköttetés, ez előnyös zsúrszereplés, a még előnyösebb házasság, a sógorág-komaság, a flört, a tenniszpálya és a pártszervezet lendítőerőire". És másodosztályunkra, akik félboltra dolgozhatják magukat, mégsem jutnak semmire a sok „kérlekalássannal“, a sok „öcsémurammal" és „urambátyámmal“ szemben. Megmondjuk, hogy az ilyen „papirosformának“, az ilyen rendeletnek mi az eredménye! Az, hogy sorra bírságolják, sorrakeverik bele a fegyelmi eljárásba a szegény, megnyomorított, garasokon élő kishivatalnokokat, ha protekciót keresnek, mert tíz-tizenöt évi veszteglés után szeretnének egy fizetési osztállyal feljebb rukkolni, havi nyolc pengő ötvennyel többet kapni, de nem tudnak tenni semmit azok ellen, akik sokkal többet akarnak: három-négy rangosztályt ugorni egyszerre, megelőzni érdemben sokkal különb társaikat, olyan csúcsprotektorok segítségével, akik miatt dehogy is fognak valaki ellen fegyelmit indítani, dehogy is . . . Nem, a ’ munka nem olyan egyszerű, mint ahogyan az urak elképzelik! A pro*