Uj Nemzedék, 1940. augusztus (22. évfolyam, 174-198. szám)
1940-08-23 / 191. szám
XXn. evíolyam, Í3Í. s-'űm. S P 0_E T Huszonöt vidéki egyesület nevezett a kongresszusi úszóversenyekre Az úszókongresszussal kapcsolatisan szombaton és vasárnap nagyszabású versenyt rendez a Magyar Úszó Szövetség. Budapesti versenyen régen nem látott tömeg vonul fel a két napon: a fővárosi úszókon kívül eddig 25 vidéki egyesület több mint 200 személy részvételét jelentette be. Az első napon az ifjúsági számokon kívül rendezik meg a kerületközi válogatottak úszómérkőzését, a második nap programján országos I osztályú versenyek szerepelnek. Különösen kiemelkedik az 1000 m-es bajnokság. Ebben a számban olyan mezőny jelenik meg a startnál, amelyet ma Európa egyetlen nemzete sem tud kiállítani. Tátos, Gróf és Vörös mellett a vidék legjobbjai vesznek részt a küzdelemben. A verseny mindkét napon délután négy órakor kezdődik igen olcsó helyárakkal. Ma dönt a MASz a finn-magyar és a német-magyar válogatott ügyében A Magyar Atlétikai Szövetség mai esti ülésén foglalkozik a finn—magyar és a német—magyar válogatott atlétikai mérkőzések kérdésével. A tervek szerint a finn—magyar viadalt szeptember 21—22-én, a német— magyart pedig október 5—6-án rendeznék meg. A pénzügyi nehézségek áthidalásán kívül a versenyek sportrésze is komoly gondokat okoz a szövetségnek. A finnek azt kívánják, hogy iktassák be a programba a 100 m-es gátfutást, a hármasugrást és a kalapácsvetést is Mind a három szám a finneknek jelent előnyt, s ezenkívül a költségeket is fokozza. A német—magyar atlétikai mérkőzést azon a napon szeretné megrendezni a szövetség, amikor a német válogatott labdarúgó csapat is Budapesten szerepel. Ha ezt a tervet sikerül megvalósítani, olyan nagyszabású sporteseményben lesz része a közönségnek, amilyen eddig talán nem is volt Magyarországon. Az illetékeseknek mindent el kell követni, hogy ez a két válogatott mérkőzés valóban létre is jöjjön, mert csakis ilyen komoly nemzetközi küzdelmek biztosíthatják a magyar atlétika fejlődését és népszerűségét. A nemzetközi teniszbajnokságok csütörtöki programját az eső miatt nem lehetett megtartani. Az elmaradt számokat pénteken bonyolítják le. Prncec és Pallada eddig még nem érkezett meg Budapestre, a rendezőség úgy határozott, hogy ha péntek délig nem jelentkeznek, törlik őket a mezőnyből. . A finn atlétikai szövetség táviratban hívta meg Kelent szeptember 30-ére Tamperébe, 15-ére pedig Helsinkibe. Kelen Tamperében 5000 m-en, Helsinkiben 10.000 m-en indulna. A csepeli pályán vasárnap délután rendezik meg a Zágráb—Pestvidék atlétikai versenyt. A magyar—német válogatott ökölvivő viadalt szeptember 8-án, vasárnap délelőtt 11 órakor rendezik meg a városligeti cirkuszban. Holnap a csepeli MTK-pályán tartja meg a szövetség az utolsó válogató versenyt. A Magyar Országos Torna Szövetség új versenyszabály tervezetét szeptember 18-án este hét órakor a Szövetségek Háza tanácstermében tárgyalják. — A szlovákiai német néppárt felhívást intézett tagjaihoz. Ebben felszólítja Szlovákia német lakosságát, hogy a Német Birodalommal szemben tanúsítandó teljes együttérzés jeléül az idő alatt, amelyben Németország utolsó csapására készül Anglia ellen, mindennemű táncmulatság rendezésétől, sőt magától a táncolástól is tartózkodjék. (KH.). FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ OK PIHENNEK ÖRÖKÖS HAZÁBAN Egy csonka oszlop roskadozik Buda régi temetőjében, a Németvölgyben. A nyugovóra térő nap gyöngéden betakarja repedezett, ráncos tagjait aranyruhába. Dús lombok fonnak koszorut homlokára. A vándor szive nagyot dobban, fájón, hevesen. És a dobbanás azt mondja: Erdély! ... A kőoszlop Maderspach Károlyné sírját őrzi. Az erdélyi nagyaszszony hős szive porlad alatta. Segítette Bem apót, rejtegette a bujdosó honvédet és egy emberbőrbe öltözött hiéna, akinek a nevét nem írja ide, mert nem érdemli, hogy visszahívják a malandóságból, egy katonaruhát bitorló fenevad Ruszkabánya piacára hurcoltatta, ott ország-vitáik szeme láttára letépette róla a ruhát, azután megkorbácsoltatta. Egy asszonyt. Anyát! . . . Férje nem tudta túlélni a pillanatot: lehetetlen kétségbeesésében szivenlötte magát! A késői vándor, aki megáll ezen a nyárutói alkonyon a sírja előtt, e vértanú aszszonyban egész Erdélyt látja, a megalázott, a megkorbácsolt Erdélyt. Az örök vértanuságot, melynek neve történelmünk könyvében: Erdély... Erős parancsszó küldött útra azon a nyárvégi alkonyon, hogy hosszú-hosszú zarándokútra keljünk Pest-Buda temetőiben. Keressük-kutassuk őket, Erdély messzeszakadt gyermekeit, akik itt közöttünk, a mi földünkben alusszák síri álmukat. Alig tettünk néhány lépést, már megállított bennünket a németvölgyi temető díszhelyén egy obeliszk, amelyet katonás rendben állnak körül a hajdani inzurgensek és a szabadságharc hős halottainak sírkövei: Budavár ostromlói, a honvédek, és Budavár védői, a császáriak békén pihennek itt egymás mellett, kiengesztelődve és bajtársiasan. Az obeliszk azt hirdeti, hogy alatta Magyarország „Armorum praefectusa“ porlad: Josephus L- B. Allvintzi de Borberek. Az utolsó nemesi felkelés, a nagy Napoleon ellen hadbaszálló magyar inturrekció vezére, Alvinczy. Erdély szülötte volt és 1810-ben halt meg Buda várában. Neugebaeude vértanúi porladnak alatta közös sírban, közöttük Szacsvay Imre Nagyvárad római jellemű képviselője, az 1848—49-iki országgyűlés jegyzője. Bajza József szavai virrasztják siri álmát: Csatájok a védelmezett Nép jog csatája volt, Melyet szent eskü, szent kötés Ellen zsarnok tiport. Van bíró a felhő felett, Áll a villamos ég! A félelmetes kritikus, Petőfi sógora, egész nemzedékek szellemi arcának kialakítója, Gyulai Pál is itt nyugodott meg küzdelmes életharc után, messze kolozsvári szülőföldjétől. Lévay József, a késő aggkort ért költő keze írta siri emlékére az epitáfiumot: Kereste hűn, bármerre lépett, Az igazat, az örök szépet S mert a földön el nem érte, Lelke az égbe szállt fel érte. De szelleme a hazához tapadt S műveiben örökre itt maradt. Egressy Gábor, a nagy tragikus színész, a Nemzeti Színház évszázados múltjának egyik legfőbb ékessége, akit Petőfi és Arany is megénekelt, szerény kis szürke kő alatt porlad. Mikor elnézzük a sírját, visszajár bennünk Petőfi fenséges verse, melyben nemcsak Egressyről beszél, hanem oly örökszép szavakban szól a színész Örök végzetéről. Lekötve estigg ő egy rövid bilincsen — Ez a jelen, csak erre számolhat, Mert a jövőhöz semmi köze nincsen. Ha a jelennek biztos fövenyibe Le nem bocsátó hite ' -horgonyát: Elmegy nevével az idő hajója, És menni fog az öröklétén át. Valami visszahajt — talán a véletlen, vagy titokzatos ösztön! — Petőfi boldogtalan feleségének sírjához. A kő fölé hajló lombok között egy rigó fütyül. Cifrázza, nagyon megadja a módját, látszik, hogy igen-igen szép nótát akar ma énekelni az alvók fülébe. És a rigófüttyre, mint az echó, fölébred bennünk a soksok Julia-vers közül egy strófa Álmodtam szépet, gyönyörűt Álmodtam és fölébredek. Miért keltettél föl oly korán? Miért nem hagyál álmodni még? Mit a való nem küld reám, A boldogságról álmoddal. Miért bántottad álmomat? Oh Isten, oh Istenem! Hát a boldogságról nekem Még csak álmodni sem szabad? Petőfi életének lelkes kutatója a nagynevű irodalomtörténetíró, az egyetemi könyvtár néhai igazgatója, Ferenczy Zoltán is itt porlad a szomszédban. Csiky Gergely, a magyar polgári vígjáték egyik úttörője, a Nemzeti Színház egykori igazgatója, Jakab Ödön, a Petőfi-arcú székely poéta és Jancsó Benedek, a jellegzetesen erdélyi tudós székely fajtájának fanatikusa, éppen úgy Budapest földjében pihen, mint Szász Károly, Shakespeare, Dante és Goethe fordítója, a széplelkű költő, a magyar műveltség európaiságának apostola és Koncz Aladár, „A fekete kolostor“ korán sírba hanyatlott írója. Az ő sírján ezt a latin mondatot olvassuk: „Pro gladio vinculum abtinuit.“ Híres regényében, amelyet a francia internáltság sötét napjairól írt, emlékezik meg egy bajtársának haláláról, akinek a féjfájára ő írta ezt a latin mondatot. Az értelme: „Kard helyett bilincset viselt...“ Mind, mind erdélyiek! Fái Szeréna is itt alszik, a Nemzeti Színház nagynevű tragikája, akinek ajkán oly ízesen, szépen szólt a magyar szó és oly SZERETŐE suttogta a nő füleire Minden nő sóvárog az „Imádlak én“ varázsszavak muzsikája után s igy járhat ön is nemsokára. Fontos tehát, hogy szeretetreméltóvá, vonzóbbá és valóban elragadóvágyekezzék válni. Megfelelő bőrápolással a legsötétebb, legdurvább bőr is lággyá és bársonysimává, tehát olyanná válhatik, amilyen az ő ízlésének megfelel. A száraz, íako,areszin, a hemzsegő mitesszerek és tisztátalanságok eltűnhetnek, hogy rövid idő múltán helyet adjanak a t üde, tiszta és rendkívül bájos arcbőrnek. Olvassa el ennek a bőrspecialistának a tanácsát: „A megolvadt tejkrémnek és az olívaolajnak ifjító és szépítő hatása van a bőrre. Ezek az alkatelemek — megnyugtató, öszszehúzó és bőrtápláló szerekkel re* gyitve — a Tokaion fehér, nem zsíros bőrtápláló krémben megvannak. A Tokaion bőrtápláló krém rövid belül, régente nem ■ is képzelt módjzjfl*, szépítheti meg arcbőrét. Visszakapj*, pénzét,ha az utasítás szerinti hasi-i.,inálat nem hozná meg a joggal várható eredményt. E lap minden olvasójának, aki P. 1. értékű bélyeget képviseletünknek, Panacea Gyógyszervegyészeti RT. 8/c. Osztály, Budapest, XIII, Lehel-utca 6., beküld, készséggel szolgálunk egy-egy próbatubus fehér és rózsaszínű Tokaion krémet, valamint néhány próbaadag Tokaion púdert tartalmazó ízléses kivitelű mintadobozzal. bátran védelmezte a Nemzeti Színház magyar és nemzeti mivoltát a proletárdiktatúra rémnapaiban. Aíaál Mózes, az ifjúság nemes mesemondója itt talált siri nyugodalmat. Itt porlad a mennydörgő szavú szónok, Szilágyi Dezső, egykori igazságügyminiszter, majd a képviselőház elnöke és nem messze tőle Bánffy Dezsőbáró, volt miniszterelnök, később ugyancsak a képviselőház elnöke. Erdély fiai voltak ők is, mind a ketten. Mint annyian mások, akiknek a sírja itt domborodik, a főváros temetőiben. Elmegyünk mellettük és talán észre se vesszük őket. Mennyi feszülő akarat, mily sok forró szív, fényes tehetség, nagy lendület, zengő szó, hősies erő, amit Erdély küldött át nekünk a Királyhágón és itt van mindmind a lábunk alatt: egy marék por... Szerény kis kő strázsálja Erdély védőjének, Arz Artúr báró vezérezredesnek, az osztrákmagyar vezérkar utolsó főnökének porait, ő, nagyszebeni szász és lelkes magyar volt! „S ERDÉLY ÉL VALA BENNE.. Az ő sírjától messzire kanyarodik az út: a Farkasrétre, majd a Duna túlsó partjára, a Kerepesi temetőbe. Pest-Buda temetőiben keressük őket, akik meszszire szakadtak, átszármaztak a Királyhágón: „kijöttek Erdélyből“ — ahogyan Erdélyben mondani szokás. Ady Endre agya és vulkán-szíve is itt álmodik, gigantikus kőalak őrzi sírját, mintha az önmagával viaskodó, önmagát gyötrő, örök tűzben emésztődő poétát ábrázolná: a „lidérces messze fényt.. ." Arany Jánost is számítsuk ide, az erdélyiek közé: Bihar szülötte ő, azé a Bihar vármegyéé, amely — ma még! — „Bihor“... A becsület, a meg nem alkuvó hazaszeretet, a közéleti tisztesség bajvívója, Désy Zoltán is itt pihen. A hazáért élt, a magyar becsületességnek, férfiasságnak gránit-hűségnek volt hirdetője. És mikor a haza földjét tettekkel kellett védeni, az öszfejü öreg bajnok kardot kötött, önként jelentkezett és elesett Wolhynia mocsarai között. Sirverse igy beszél róla: Míg élt, Erdélyért élt, s Erdély és vala benne Hősi halált halt hű s hősies élet után. Szent magvetés hült pora, lelkes példaadása: Hiszünk és várunk — majdani bő aratást. Igen, hiszünk és várjuk a bő aratást, amelyet kiérdemeltek számunkra Erdélynek ilyen fiai! Itt porlad Désy, hajdani ellenfele, Lukács László volt miniszterelnök is, aki ellen kíméletlen harcot vívott, akinek távoznia kellett a kormányelnöki székből, mert Désy Zoltán még a vádlottak padjára is elment, hogy kivívja a maga közéleti moráljának igazát a hatalmon lévő miniszterelnökkel szemben. És ő lett a győztes, nn a miniszterelnök! Ez ma már történelem- Ne oszszunk igazságot a holtak között. Békén nyugodjanak a honi földben, elpihent csaták után. „qu.'K v\r . i A ’*• i'ta,.J A „FELESÉGEK FELESÉGE“ A Kerepesi temetőben porlad, a „feleségek felesége“, Petőfi Sándor özvegye, Szendrey Julia. A román kézre jutott Erdőd szülötte ő. Most együtt álmodik fiával, Zoltánkával, Petőfi szüleivel és öccsével. A sírkőbe még be van illesztve az a régi, töredezett kő, amelyet maga Petőfi állíttatott 1849-ben szüleinek sírja fölé: „Ha nagyon közel hajlunk hozzá, még el tudjuk olvasni a fölírást, amelyet a költő vésetett belé: „A legszeretettebb atyának, a legszeretettebb anyának“. Itt pihen nagy harcok után „A ma Miklósunk“, ahogyan Erdélyben nevezték őt: Bartha Miklós. A sziklakemény és lávaforróságú, lélek, a magyar függetlenség bajnoka, aki úgy forgatta a vezércikkíró tollát, mintha székely őseinek ősi földet védelmező kardja volna. Obeliszk kiált a felhős ég felé, a Willkie, a republikánusok elnökjelöltje Iowa államban kortesbeszédet mond 1.000 jutalmat adunk annak, aki üzletünkben történt betöréses lopás nyomára vezet. Deák és Horváth szűcsök, IV., Váci utca 13.