Uj Nemzedék, 1940. augusztus (22. évfolyam, 174-198. szám)

1940-08-23 / 191. szám

XXn. evíolyam, Í3Í. s-'űm. S P 0_E T Huszonöt vidéki egyesület nevezett a kongresszusi úszóversenyekre Az úszókongresszussal kapcsolat­isan szombaton és vasárnap nagysza­bású versenyt rendez a Magyar Úszó Szövetség. Budapesti versenyen régen nem­ látott tömeg vonul fel a két napon: a fővárosi úszókon kívül eddig 25 vidéki egyesület több mint 200 személy részvételét jelentette be. Az első napon az ifjúsági számokon kívül rendezik meg a kerületközi válogatottak úszómérkőzését, a má­sodik nap program­ján országos I osztályú versenyek szerepelnek. Kü­lönösen kiemelkedik az 1000 m-es bajnokság. Ebben a számban olyan mezőny jelenik meg a startnál, ame­lyet ma Európa egyetlen nemzete sem tud kiállítani. Tátos, Gróf és Vörös mellett a vidék legjobbjai vesznek részt a küzdelemben. A ver­seny mindkét napon délután négy órakor kezdődik igen olcsó helyárak­­kal. Ma dönt a MASz a finn-magyar és a német-magyar válogatott ügyében A Magyar Atlétikai Szövetség mai esti ülésén foglalkozik a finn—ma­gyar és a német—magyar válogatott atlétikai mérkőzések kérdésével. A tervek szerint a finn—magyar vi­adalt szeptember 21—22-én, a német— magyart pedig október 5—6-án ren­deznék meg. A pénzügyi nehézségek áthidalásán kívül a versenyek sport­­része is komoly gondokat okoz a szö­vetségnek. A finnek azt kívánják, hogy iktassák be a programba a 100 m-es gátfutást, a hármasugrást és a kalapácsvetést is­ Mind a három szám a finneknek jelent előnyt, s ezenkívül a költségeket is fokozza. A német—magyar atlétikai mérkőzést azon a napon szeretné megrendezni a szövetség, amikor a német váloga­tott labdarúgó csapat is Budapesten szerepel. Ha ezt a tervet sikerül megvalósítani, olyan nagyszabású sporteseményben lesz része a közön­ségnek, amilyen eddig talán nem is volt Magyarországon. Az illetéke­seknek mindent el kell követni, hogy ez a két válogatott mérkőzés valóban létre is jöjjön, mert csakis ilyen ko­moly nemzetközi küzdelmek bizto­síthatják a magyar atlétika fejlődé­sét és népszerűségét. A nemzetközi teniszbajnokságok csütörtöki programját az eső miatt nem lehetett megtartani. Az elmaradt számokat pénteken bonyolítják le. Prncec és Pallada eddig még nem érkezett meg Budapestre, a rendező­ség úgy határozott, hogy ha péntek délig nem jelentkeznek, törlik őket a mezőnyből. . A finn atlétikai szövetség távirat­ban hívta meg Kelen­t szeptember 30-ére Tamperébe, 15-ére pedig Hel­sinkibe. Kelen Tamperében 5000 m-en, Helsinkiben 10.000 m-en indulna. A csepeli pályán vasárnap délután rendezik meg a Zágrá­b—Pestvidék atlétikai versenyt. A magyar—német válogatott ököl­vivő viadalt szeptember 8-án, vasár­nap délelőtt 11 órakor rendezik meg a városligeti cirkuszban. Holnap a csepeli MTK-pályán tartja meg a szö­vetség az utolsó válogató versenyt. A Magyar Országos Torna Szövet­ség új versenyszabály tervezetét szep­tember 18-án este hét órakor a Szö­vetségek Háza tanácstermében tár­gyalják. — A szlovákiai német néppárt felhívást intézett tagjaihoz. Eb­ben felszólítja Szlovákia német lakosságát, hogy a Német Biro­dalommal szemben tanúsítandó teljes együttérzés jeléül az idő alatt, amelyben Németország utolsó csapására készül Anglia ellen, mindennemű táncmulat­­­ság rendezésétől, sőt magától a táncolástól is tartózkodjék. (KH.). FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ OK PIHENNEK ÖRÖKÖS HAZÁBAN Egy csonka oszlop roskadozik Buda régi temetőjében, a Német­­völgyben. A nyugovóra térő nap gyöngéden betakarja repedezett, ráncos tagjait arany­ruhába. Dús lombok fonnak koszorut homlo­kára. A vándor szive nagyot dob­ban, fájón, hevesen. És a dobba­nás azt mondja­: Erdély! ... A kőoszlop Mader­spach Károlyné sírját őrzi. Az erdélyi nagyasz­­szony hős szive porlad alatta. Se­gítette Bem apót, rejtegette a bujdosó honvédet és egy ember­bőrbe öltözött hiéna, akinek a nevét nem írja ide, mert nem érdemli, hogy visszahívják a ma­­landóságból, egy katonaruhát bi­torló fenevad Ruszkabánya pia­cára hurcoltatta, ott ország-vitáik szeme láttára letépette róla a ru­hát, azután­­ megkorbácsoltatta. Egy asszonyt. Anyát! . . . Férje nem tudta túlélni a pillanatot: lehetetlen kétségbeesésében szi­­venlötte magát! A késői vándor, aki megáll ezen a nyárutói alko­nyon a sírja előtt, e vértanú asz­­szonyban egész Erdélyt látja, a megalázott, a megkorbácsolt Er­délyt. Az örök vértanuságot, melynek neve történelmünk könyvében: Erdély... Erős parancsszó küldött útra azon a nyárvégi alkonyon, hogy hosszú-hosszú zarándokútra kel­jünk Pest-Buda temetőiben. Ke­­ressük-kutassuk őket, Erdély messzeszakadt gyermekeit, akik itt közöttünk, a mi földünkben alusszák síri álmukat. Alig tet­tünk néhány lépést, már megál­lított bennünket a németvölgyi temető díszhelyén egy obeli­szk, amelyet katonás rendben állnak körül a hajdani inzurgensek és a szabadságharc hős halottainak sírkövei: Budavár ostromlói, a honvédek, és Budavár védői, a császáriak békén pihennek itt egymás mellett, kiengesztelődve és bajtársiasan. Az obeliszk azt hirdeti, hogy alatta Magyaror­szág „Armorum praefectusa“ porlad: Josephus L- B. Allvintzi de Borberek. Az utolsó nemesi felkelés, a nagy Napoleon ellen hadbaszálló magyar inturrekció vezére, Alvinczy. Erdély szü­lötte volt és 1810-ben halt meg Buda várában. Neugebaeude vértanúi porlad­nak alatta közös sírban, közöt­tük Szacsvay Imre Nagyvárad római jellemű képviselője, az 1848—49-iki országgyűlés jegy­zője. Bajza József szavai vir­­rasztják siri álmát: Csatájok a védelmezett Nép jog csatája volt, Melyet szent eskü, szent kötés Ellen zsarnok tiport. Van bíró a felhő­­ felett, Áll a villamos ég! A félelmetes kritikus, Petőfi sógora, egész nemzedékek szel­lemi arcának kialakítója, Gyulai Pál is itt nyugodott meg küz­delmes életharc után, messze ko­lozsvári szülőföldjétől. Lévay József, a késő aggkort ért költő keze írta siri emlékére az epitáfiumot: Kereste hűn, bármerre lépett, Az igazat, az örök szépet S mert a földön el nem érte, Lelke az égbe szállt fel érte. De szelleme a hazához tapadt S műveiben örökre itt maradt. Egressy Gábor, a nagy tra­gikus színész, a Nemzeti Szín­ház évszázados múltjának egyik legfőbb ékessége, akit Petőfi és Arany is megénekelt, szerény kis szürke kő alatt porlad. Mi­kor elnézzük a sírját, visszajár bennünk Petőfi fenség­es verse, melyben nemcsak Egressyről be­szél, hanem oly örökszép sza­vakban szól a színész Örök vég­zetéről. Lekötve estigg ő egy rövid bilincsen — Ez a jelen, csak erre számolhat, Mert a jövőhöz semmi köze nincsen. Ha a jelennek biztos fövenyibe Le nem bocsátó hite ' -horgonyát: Elmegy nevével az idő hajója, És menni fog az öröklétén át. Valami visszahajt — talán a véletlen, vagy titokzatos ösztön! — Petőfi boldogtalan feleségének sírjához. A kő fölé hajló lombok között egy rigó fütyül. Cifrázza, nagyon megadja a módját, lát­szik, hogy igen-igen szép nótát akar ma énekelni az alvók fü­lébe. És a rigófüttyre, mint az echó, fölébred bennünk a sok­sok Julia-vers közül egy strófa Álmodtam szépet, gyönyörűt Álmodtam és fölébredek. Miért keltettél föl oly korán? Miért nem hagyál álmodni még? Mit a való nem küld reám, A boldogságról álmoddal. Miért bántottad álmomat? Oh Isten, oh Istenem! Hát a boldogságról nekem Még csak álmodni sem szabad? Petőfi életének lelkes kutatója a nagynevű irodalomtörténetíró, az egyetemi könyvtár néhai igaz­gatója, Ferenczy Zoltán is itt porlad a szomszédban. Csiky Gergely, a magyar polgári víg­játék egyik úttörője, a Nemzeti Színház egykori igazgatója, Jakab Ödön, a Petőfi-arcú székely poéta és Jancsó Benedek, a jel­legzetesen erdélyi tudós székely fajtájának fanatikusa, éppen úgy Budapest földjében pihen, mint Szász Károly, Shakespeare, Dante és Goethe fordítója, a széplelkű költő, a magyar műveltség euró­paiságának apostola és Koncz Aladár, „A fekete kolostor“ ko­rán sírba hanyatlott írója. Az ő sírján ezt a latin mondatot ol­vassuk: „Pro gladio vinculum abtinuit.“ Híres regényében, amelyet a francia internáltság sötét napjairól írt, emlékezik meg egy bajtársának haláláról, akinek a féjfájára ő írta ezt a­­ latin mondatot. Az értelme: „Kard helyett bilincset viselt...“ Mind, mind erdélyiek! Fái Szeréna is itt alszik, a Nemzeti Színház nagynevű tra­gikája, akinek ajkán oly ízesen, szépen szólt a magyar szó és oly SZERETŐE suttogta a nő füleire Minden nő sóvárog az „Imádlak én“ varázsszavak muzsikája után s igy járhat ön is nemsokára. Fon­­tos tehát, hogy szeretetreméltóvá, vonzóbbá és valóban el­ragadóvá­gyekezzék válni. Megfelelő bőrápo­­lással a legsötétebb, legdurvább bőr is lággyá és bársonysimává, tehát olyanná válhatik, amilyen az ő íz­lésének megfelel. A száraz, íako,­areszin, a hemzsegő mitesszerek és tisztátalanságok eltűnhetnek, hogy rövid idő múltán helyet adjanak a t üde, tiszta és rendkívül bájos arc­bőrnek. Olvassa el ennek a bőrspe­­cialistának a tanácsát: „A megolvadt tejkrémnek és az olívaolajnak ifjító és szépítő hatása van a bőrre. Ezek az alkatelemek — megnyugtató, ös­z­­szehúzó és bőrtápláló szerekkel re* gyitve — a Tokaion fehér, nem zsíros bőrtápláló krémben megvannak. A Tokaion bőrtápláló krém rövid­­ belül, régente nem ■ is képzelt módjzjfl*,­ szépítheti meg arcbőrét­. Visszakapj*­, pénzét,­ha az utasítás szerinti hasi-i.,i­nálat nem hozná meg a joggal vár­ható eredményt. E lap minden olvasójának, aki P. 1. értékű bélyeget képviseletünk­nek, Panacea Gyógyszervegyészeti RT. 8/c. Osztály, Budapest, XIII­, Lehel-utca 6­., beküld, készséggel szolgálunk egy-egy próbatubus fehér és rózsaszínű Tokaion krémet, vala­mint néhány próbaadag Tokaion pú­dert tartalmazó ízléses kivitelű min­­tadobozzal. bátran védelmezte a Nemzeti Színház magyar és nemzeti mi­voltát a proletárdiktatúra rém­­napa­iban. Aíaál Mózes, az ifjú­ság nemes mesemondója itt ta­lált siri nyugodalmat. Itt porlad a mennydörgő szavú szónok, Szilágyi Dezső, egykori igazság­ügyminiszter, majd a képviselő­ház elnöke és nem messze tőle Bánffy Dezső­­báró, volt minisz­terelnök, később ugyancsak a képviselőház elnöke. Erdély fiai voltak ők is, mind a ketten. Mint annyian mások, akiknek a sírja itt domborodik, a főváros teme­tőiben. Elmegyünk mellettük és talán­­ észre se vesszük őket. Mennyi feszülő akarat, mily sok forró szív, fényes tehetség, nagy lendület, zengő szó, hősies erő­, amit Erdély küldött át nekünk a Királyhágón és itt van mind­­mind a lábunk alatt: egy marék por... Szerény kis kő strázsálja Er­dély védőjének, Arz Artúr báró vezérezredesnek, az osztrák­­magyar vezérkar utolsó főnö­kének porait, ő, nagyszebeni szász és­­­ lelkes magyar volt! „S ERDÉLY ÉL VALA BENNE.. Az ő sírjától messzire kanya­rodik az út: a Farkasrétre, majd a Dun­a túlsó partjára, a Kere­pesi temetőbe. Pest-Buda teme­tőiben keressük őket, akik mesz­­szire szakadtak, átszármaztak a Királyhágón: „kijöttek Erdély­ből“ — ahogyan Erdélyben mon­dani szokás. Ady Endre agya és vulkán-szíve is itt álmodik, gi­gantikus kő­alak őrzi sírját, mintha az önmagával viaskodó, önmagát gyötrő, örök tűzben emésztődő poétát ábrázolná: a „lidérces messze fényt.. ." Arany Jánost is számítsuk ide, az erdélyiek közé: Bihar szü­lötte ő, azé a Bihar vármegyéé, amely — ma még! — „Bihor“... A becsület, a meg nem alkuvó hazaszeretet, a közéleti tisztes­ség bajvívója, Désy Zoltán is itt pihen. A hazáért élt, a magyar becsületességnek, férfiasságnak gránit-hűségnek volt hirdetője. És mikor a haza földjét tettekkel kellett védeni, az öszfejü öreg bajnok kardot kötött, önként je­lentkezett és elesett Wolhynia mocsarai között. Sirverse igy beszél róla: Míg élt, Erdélyért élt, s Er­dély és vala benne Hősi halált halt hű s hősies élet után. Szent magvetés hült pora, lelke­s példaadása: Hiszünk és várunk — maj­dani bő aratást. Igen, hiszünk és várjuk a bő aratást, amelyet kiérdemeltek számunkra Erdélynek ilyen fiai! Itt porlad Désy, hajdani ellen­fele, Lukács László volt minisz­terelnök is, aki ellen kíméletlen harcot vívott, akinek távoznia kellett a kormány­elnöki székből, mert Désy Zoltán még a vádlot­tak padjára is elment, hogy ki­vívja a maga közéleti moráljá­nak igazát a hatalmon lévő mi­niszterelnökkel szemben. És ő lett a győztes, n­n a miniszterelnök! Ez ma már történelem- Ne osz­­szunk igazságot a holtak között. Békén nyugodjanak a honi föld­ben, elpihent csaták után. „qu­.'K v\­r . i A ’*• i'ta,.J A „FELESÉGEK FELESÉGE“ A Kerepesi temetőben porlad, a „feleségek felesége“, Petőfi Sándor özvegye, Szendrey Julia. A román kézre jutott Erdőd szü­lötte ő. Most együtt álmodik fiával, Zoltánkával, Petőfi szülei­vel és öccsével. A sírkőbe még be van illesztve az a régi, töre­dezett kő, amelyet maga Petőfi állíttatott 1849-ben szüleinek sír­ja fölé: „Ha nagyon közel haj­lunk hozzá, még el tudjuk ol­vasni a fölírást, amelyet a költő vésetett belé: „A legszeretettebb atyának, a legszeretettebb anyá­nak“. Itt pihen nagy harcok után „A ma Miklósunk“, aho­gyan Erdélyben nevezték őt: Bartha Miklós. A sziklakemény és lávaforróságú, lélek, a magyar függetlenség bajnoka, aki úgy forgatta a vezércikkíró tollát, mintha székely őseinek ősi föl­det védelmező kardja volna. Obeliszk kiált a felhős ég felé, a Willkie, a republikánusok elnö­kjelöltje Iowa áll­amban kortesbeszédet mond 1.000­ jutalmat adunk annak, aki üzletünkben történt betöréses­ lopás nyomára vezet. Deák és Horváth szűcsök, IV., Váci­ utca 13.

Next