Uj Nemzedék, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-197. szám)

1942-08-10 / 180. szám

6 57mHf1Z, MOZI ÉS VIDÉKE ÉRDEKES MEGFIGYELÉSEK A SZÓRAKOZÁS MAI VILÁGÁRÓL 1. Elsötétül a vetítővászon, és peregni kezd a film. A hátsó sorokban őszhaj­ú bá­csiba ül, szintén idős feleségével. Alig telik el pár perc, apa bóbis­kolni kezd, lassan félrebillen a feje, és rövidesen jóízű alvásba mélyed. Anyóka olykor gyengéd­ben ránéz, de világért sem kel­tené fel. Csak a szünet elején böki meg finoman, s a világos­ban álmosan hunyorgat a bácsi leragadó szemével. A második résznél ugyanez ját­szódik le. Mikor aztán vége az előadásnak, anyó felrázza ősz férjét, s karonfogva távoznak. Kint az utcán szeretettel kérdezi a meg emberét: — Na, tetszett a film? — Nagyon — feleli a kis öreg. — Nem túl hangos, andalitó ze­néje volt, igazán jól aludtam. — Örülök neki. — Igen, Lujzám — hajtogatja apóka. — Máskor is eljövünk ide, mert ebben a moziban­ tudok legjobban aludni. Olyan kényel­mesek a székek ... 2. A cirkuszban majomszám kö­vetkezik. Két fürge, fintorgó arcú sztárt hoznak a porondra, valószínűleg az egyik nő, a másik pedig férfi, mert folyton vicsorognak, fújnak egymásra. Az idomító alig tudja megfékezni őket, hogy össze ne kapjanak, és ez a vidám hörcsö­­gösködés egyre jobban tetszik a népnek. Hull a kockacukorba perectöredék, a két majom még dühösebb lesz egymásra, percen­ként abbahagyják a mutatványt, és rohannak a potyogó ennivalók után. Harsog a nevetés. — Éppen olyanok, mint a szomszéd Kovácsék — jegyzi meg egy asszony a hátam mögött, mire a férje megcsóválja a fejét: — Ugyan már, szívem, azok sokkal csúnyábban veszeked­nek ... 3. Aztán kutyák szaladnak a porondra. Később lovak is. A nézők már hangulatban van­nak, tehát elölről kezdődik az állatok figyelmének elterelése. Sokkal érdekesebb az, ha a ku­­tyus otthagyja a karikát, és lohol a guruló kockacukor után, mint az, hogy pontosan elvégzi feladatát. A mellettem ülő férfi mosolyogva nézi a cukorhajigá­­lást, azután halkan maga elé z­örmög: — Érdekes, hogy mindenkinek tele van a zsebe, a táskája kockacukorral. Ilyen időket élünk. Az a szép mégis, hogy az embereknek van szívük. Leg­alább három heti cukoradagot ajándékoztak a derék állatok­nak ... 4. A hölgy bejön, és illatosan leül székére. Fején magasba csúcsosodó ka­lap van, azon is három kakas­­toll. Egy szigorú rendelet értel­mében a női kalapot le kell venni a mozi és színház nézőterén, a leghelyesebb volna tehát, ha mindjárt a ruhatárban hagyná. Hogyisne, akkor nem vonulhatna végig a széksorok között impo­záns fejékével. Azonkívül ravasz is az aranyos. Bűbájos mosollyal fordul hátra, s megkérdezi a mö­götte ülőt: — Ugye­bár, nem zavarja a kalapom? . A kérdés úgy van megfogal­mazva, hogy udvarias ember fel­tétlenül beleegyezik a kalap fenntartásába, inkább kitekeri a nyakát, hogy lássa az előadást. A férfi ennélfogva keserűen ezt válaszolja: — Csak tessék nyugodtan fent­hagyni. Más az eset, ha nő ül höl­gyünk háta mögött. Az így felel: — Legyen kedves levenni, mert nem látok tőle. Ilyenek a nők. Még hogy a másik kalapban pompázzon, ami­kor ő már ölébe rakta saját kal­­pagját, a világért sem! Vegye le a p­ásik~ is . .. 5. Szünetben a büffé körül talál­ható a legnagyobb csoportosulás. Valaki odamegy, és szendvicset kér. — Szabad a jegyet? — moso­lyog rá a kisasszony. — A jegyet? Jegyet? — kezdi kiforgatni zsebét a meghökkent éhező, aztán megtalálja a sárga bilétát. — Tessék, zsöllye X. sor, 5. szék. A kisasszony még kedvesebben mosolyog: — Nem ezt kértem, hanem a­­ kenyér jegyet. A borjúnyelves szendvicsért egy szelvény jár, másként nem szolgáltathatjuk ki Az éhes ember csak most érti meg, hogy miről van szó, aztán benyúl a pénztárcájába a szel­vényekért. íme, színházi eset 1942-ből... 6. Premier estéjén a benfentesek külön csoportba gyűlnek a szü­netben. — Ki irta a darabot? — reér-i­dezi valaki, mire a másik meg-t mondja. — Á, dehogy is az — legyint a­ harmadik. — Én tudom. Az ő feldolgozása túlságosan vacak volt, hát az egyik színész átírta. — Igazán? Az ember nem is hinné. — Hát persze, emiatt a szerző nem megy el a bankettre — fölé­nyeskedik a benfentes, azután tovább folytatja. — A rendező sem az, akit a színlap feltüntet, hanem az X. színház igazgatója. Szívességből helyre pofozta a hibákat. A zenét pedig hárman komponálták, de csupán az egyik muzsikus nevét írták a színlapra, hogy a közönség ne féljen az előadástól. Ennek tudniillik jó neve van. — Nahááát! — Az is érdekes, hogy Z. mű­vésznőnek kellett volna játszania a főszerepet — csacsog rendület­lenül benfentesünk, — de három nappal ezelőtt visszaadta. Túl sületlennek találta. Erre vette át Y. színésznő, akit idáig nem sze­repeltettek, mert haragban van az igazgató feleségével. A szín­ház egyik fordítója b­ékítette ki őket, akire jellemző, hogy a leg­utóbbi darabot spanyol eredeti­ből fordította, holott még néme­tül sem tud tisztességesen be­szélni ... Folyik, ömlik a pletyka. Min­denki megtoldja valamivel, és kerekít rajta egyet. Ezért van az, hogy Budapesten az utolsó öt évben nem mutattak be olyan darabot, amelyiket eredeti írója írt volna, a fordítója ültetett volna át magyar nyelvre, a ren­dezője állított volna be a szín­padra, és az a színház mutatta volna be, ahová először vitte el a szerző. Shakespeare-ről és Moliére-ről is azt rebesgetik, hogy... Még nem tudom, mit. Majd a „benfentes" kideríti! KINIZSI ANDOR. A Fővárosi Operettszínház pén­teken este ismét megnyitja ka­puját a „Kata—Kitty—Katinka“ című tavalyi operettel. A szerep­lők mind változatlanul megma­radnak, csupán Déry Sári helyett Lantos Ica, Raffay Blanka helyett Lengyel Gizi, ifj. Latabár Árpád helyett pedig Rajz István szere­pel a színlapon. 0&7 fălé- 1. MINDEN ALKALOMRA MEG­FELELŐ NYAKKENDŐ-SELYEM RUHA. HOSSZÚ, ZUBBONYSZERŰ FELSŐRÉSZ, DERÉKIG GOMBOL­VA. A KESKENY ÖV CSOKORRA KÖTŐDIK. SZOKNYÁJA KÖRÜL RAKOTT. 2. EGYSZERŰ GYAPJÚGEOR­­GETTE RUHA. FELSŐRÉSZÉT KÉT SOR GOMB DÍSZÍTI, A SZOKNYÁN ELÖL ÉS HÁTUL 2—2 SZEMBE, RÁNC VAN. A RUHÁ­HOZ ÉLÉNK CSÍKOZÁSU ..KULI­KABÁT, VISELENDŐ. Török újságírók érkeztek Budapestre Ritka és kedves vendégei van­nak vasárnap délután óta a ma­gyar nemzetnek és a fővárosnak.­­ A testvér és barát új Török-­­ország sajtójának képviselőit­­ hozta közénk a keleti frontról­­ Németországon keresztül egy ha­g­­almas Junkers repülőgép. A tö-­­rök újságírás, amely oly nagy­­ szerepet játszott a török megúju­­­­­lás mozgalmaiban és a mostani­­ viszonyok között a semlegesség fenntartásában, elküldte Sotin Sarper sajtófőnököt, Necmetin Sadak, az Aksam főszerkesztőjét, Assim Us, a Vakít főszerkesztő­jét, Nadir Nádit, a Cunguryet szerkesztőjét, Nevzat Güven az­ Adana szerkesztőjét és Hikmet Tuba a Török Távirati Iroda ber­lini tudósítóját, akik a rendleke­­zésükre álló 3 nap színes, válto­zatos programmjában megismer­kednek majd a magyar politikai élet, a sajtó, valamint a mező­­gazdaság, ipar és kereskedelem képviselőivel. — A Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete füsttelen napot rendezett és ennek eredményekép­pen 20.000 darab cigaretta jutott harctéren küzdő honvédeinknek. — Azokat a magyar anya­nyelvű­ iskolaköteles gyermeke­ket, akik nem magyar anyanyel­vű környezetben élnek, magyar iskolai tagozatban, internátusban, vagy családoknál magyar kör­nyezetben kell iskoláztatni. A kultuszminiszternek ez a rende­lete a cigány és zsidó tanulók elhelyezésére nem vonatkozik. Az iskolaköteles gyermek nem vihető el olyan községből, ahol magyar népiskola van, vagy ilyennek a megszervezése már megkezdődött. Potyautas hős a tengeralattjárón Róma, augusztus 10. "A Giornale d’Italia jelentése szerint az egyik olasz tengeralatt­járóra potyautas szökött. Kide­rült,, hogy egy súlyos hadirok­kant tengerész, aki nem akart semmiképpen sem távolmaradni a harcoktól. Ezért megkérte né­hány bajtársát, hogy egy zsákban csempésszék a régi hajójára, hogy nyomorékon is továbbszolgálhas­sa hazáját. (NST.) Szabályozták az ipari növények termesztését A mezőgazdasági termelés át­állítását, illetve az ipari növények termesztésének fokozását szolgál­ja az a fontos kormányrendelet, amely a hivatalos lap vasárnapi számában jelent meg. A rendelet kimondja, hogy az, aki 15 katasz­teri holdat meghaladó területű szántóföldi művelés alatt álló in­gatlanon gazdálkodik, a szántó­földi művelés alatt álló ingatlana hét százalékának megfelelő nagyságú területen főterményként ipari növényt köteles termeszteni. Ipari növénynek tekintendő a napraforgó, a repce, az olajlen, a szójabab, a ricinus, a rostlen, a rost, illetve a magkender. A rendelethez csatolt függelék ha­tározza meg, hogy az említett ipari növények közül egyes tör­vényhatóságok, illetőleg járások területén­­ milyen ipari növény termesztendő. Az a gazdálkodó, aki a ricinus termesztésére kije­lölt területen 100 kat. holdnál nagyobb szántóföldi művelés alatt álló ingatlanon gazdálkodik, szántóföldi művelés alatt álló in­gatlana 3 százalékának megfelelő nagyságú területen ricinust, 4 szá­zalékának megfelelő nagyságú területen pedig a meghatározott kiegészítő ipari növényt­ köteles termeszteni. A termesztési köte­lezettség teljesítéséért a gazdál­kodó felelős. A rendelet kimondja, hogy a gazdálkodó termelési szerződés alapján a ricinust kivéve, bár­mely kijelölt ipari növény he­lyett cserenövényként egészen, vagy részben más ipari növényt, mákot, vagy őszilent, illetve pót­növényként gomorkát, vagy pe­­rillát­ is termeszthet. Ezzel kap­csolatosan megállapítja a rende­­­et azt is, hogy az egyéb ipari növények és a cserenövények termesztésének aránya miként oszlik meg a hét százalékban. Az a gazdálkodó, aki igazolja, hogy legalább az 1940/41. gazda­sági évtől kezdve ingatlanának legalább 5 százaléknyi területén eredményesen termesztett, illető­leg termeszt valamely nem ki­jelölt ipari növényt, a gazdasági felügyelőségtől minden év októ­ber 31-én engedélyt kérhet arra, hogy a cserenövényt korlátozás nélkül termeszthesse, de ricinus helyett cserenövényt ezen a cí­men sem termeszthet. Fontos intézkedéseket tartal­maz a rendelet a cukorrépa és a dohány termesztéséről is. Eszerint, ahol 1940/41-ben, vagy 1941/42 gazdasági évben cukorrépát termesztettek a gaz­dálkodó az 1942/43 gazdasági év­ben is legalább ugyanakkora ve­tésterületen köteles cukorrépát termeszteni. A dohányra vonat­kozóan is az a rendelkezés, hogy ahol 1941/42 gazdasági évben do­hányt termesztettek, ott a gaz­dálkodó az új gazdasági évben is legalább ugyanakkora területen köteles a dohány termesztésére, illetőleg a termesztéshez szüksé­ges engedély megadásáért 1942 december 31-ig a Dohányjöve­­déki Központi Igazgatóságnál kell kérelmét előterjesztenie. A gazdálkodó köteles minden év szeptember 30-ig a községi elöljáróságnál kapható bejelentőlapon bejelenteni, hogy a rendelet alapján milyen ipari csere- vagy pótnövényt mekkora területen kíván termeszteni és igényel-e kölcsönvetőmagot. Aki napraforgót, szójababot, olajlent, ricinust, repcét vagy magken­dert termelési szerződés alapján termeszt, a termelő vállalattól kölcsön­vetőmagot, termelési előleget és műtrágyát, továbbá a ren­deletben megállapított meny­­nyiségű előtakarí­ányt, olaj­pogácsát igényelhet. A rendelet végül utasítást tar­talmaz, hogy a kötelező termesz­tés alól milyen esetben adható felmentés, majd pedig kimondja, hogy az olajosmagvak szántá­sára alkalmas ipari és mezőgazda­­sági szárítóberendezéseket, ha napi teljesítőképességük az öt métermázsát meghaladja, 15 na­pon belül ajánlott levélben a Futuránál kell bejelenteni. Tokio, augusztus 10. A Yomjuri című tekintélyes japán lap elhatározta, hogy augusztus 15-étől kezdve vak­­irásban is kiad naponta egy számot. Ez lesz az első napilap­juk a tunkoknak. Az újság elha­tározásában igen nagy szerepet játszottak a hadirokkantak. Az újság az úgynevezett japán vakirásban készült, amely 51 úgynevezett Katakana-jelből áll. Ez nagymértékben hasonlít a vakok utomára a kínai írásmódhoz. A lap igen nagyszámú kiadás­ban jelenik majd meg, mert körülbelül százezerre becsülik a vakok számát Japánban, a vakirással megjelenő újság ré­vén ezeket is rendszeresen le­het majd tájékoztatni a világ eseményeiről. A lap naponként nyolc oldal terjedelemben jele­nik meg és a szokottnál is ol­csóbb áron adják el. A havi elő­fizetés körülbelül 80 fillér lesz. (N. S. T.) XXIV évfolyam. 181f. sisfim. Alaszka közelebb van Berlinhez, mint New Yorkhoz Stockholm, augusztus 10. Az amerikai kontinens legésza­kibb nyúlványa a Csendes-óceán felé Alaszka félsziget, amely az Egyesült Államok egyik tagál­lama. 1940 óta 50 millió dollár­nyi költségvetéssel építették ki a támaszpontokat, amelyen azóta már japán csapatok is partra­­szálltak. Mivel az anyaország és Alaszka között az egész forgalom csak légi és tengeri uton bonyo­lítható le, igen nehéz az utánpót­lás biztosítása. Erre vall a leg­utóbb megszavazott egymilliárd dollár­t erődítési célokra. Akkora területen, mint Finn­ország, Svédország és Norvégia együtt, csak 3500 kilométeres út­hálózat van, amit ugyan állan­dóan építenek, fejlesztenek, de még legalább 5 év kell ahhoz, hogy megfelelő hosszúságú út kösse össze Kanadán keresztül Alaszkát az Egyesült Államok­kal. Érdekes, hogy a félsziget leg­szélső nyúlványai csak 90 kilomé­terre vannak az ázsiai Orosz­országhoz és alig ezer kilométerre Japántól. Sőt északi városai kö­zelebb vannak Berlinhez, mint New Yorkhoz. — MEGBÜNTETIK, AKI NEM TARTJA RENDBEN LEGELŐJÉT. A gazdasági felügyelőséghez az utóbbi időben sok panasz érkezik a legelők elhanyagolt állapotáról. A sok nedvesség következtében igen elszaporodott a gyom, úgyhogy az a legelőkön való közlekedést is meg­nehezíti. A legelők karbantartásáról különböző kormányrendeletek in­tézkednek. Most komoly anyagi ál­dozatok árán új gyepesítéssel kell megoldani a kérdést. A törvényha­tóságok elhatározták, hogy erélyes intézkedéseket léptetnek életbe és eljárást indítanak azok ellen, akik nem tesznek eleget a legelők kar­bantartásával kapcsolatos kötele­zettségeinek.

Next