Új Ózdi Vasas - Ózdi Maholnap, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-03 / 14. szám

1992. ÁPRILIS 3. Lóci óriás lett... Ifj. Szabó Lőrinc már a névfelvételi ünnepség előtti napon megérke­zett a városba. Benyhe Attila, az általános iskola igazgatója, Demeter Sándor, az ÁMK igazgatója Tóth Sándor református lelkész társaságá­ban várta a vendéget. A kölcsönös bemutatkozások után a terített asztal mellett rövid baráti beszélgetés folyt Később az iskola igazgatója és a tantestület néhány tagja körbekalauzolta a vendéget és feleségét az épületben. Szabó Lőrinc meghatottan nézte meg az édesapja tiszteleté­re rendezett kis kiállítást valamint a versek ihlette gyerekrajzokat. Ma­ga az épület és az iskola felszereltsége is meglepte. A vendégek és vendéglátóik a délután folyamán meglátogatták a re­formátus parókiát és megkoszorúzták a ház falán lévő emléktáblát. A rövid ünnepség után további beszélgetésre gyűlt össze a kis társaság abban a szobában, ahol valamikor rövid ideig élt és dolgozott Szabó Lőrinc. Lóci mesélt emlékeiről, életéről, az abban bekövetkezett nagy váltásokról. Jelenleg műszaki cikkekkel kereskedik és ingatlanok érté­kesítésével foglalkozik. Hobbija a számítógép. Este, amikor a parókiáról a vendégek szállása felé sétáltunk, néhány személyes dologról beszélgettünk. - Apa és fia között a hasonlóság megdöbbentő. Ha nem tudnánk, hogy a költő halott, azt hihetnénk, ő toppant be közénk. - Érdekes, mindenki ezt mondja. Előfordult, hogy az utcán leszólí­tottak, és megkérdezték, én vagyok-e én. Gyakran, ha a tükörbe nézek, keresem a közös vonásokat, de csak a különbségeket látom. A hasonló­ság inkább belül van. Én is olyan érzékeny „lelkű”, a világ dolgai iránt fogékony alkat vagyok, mint Apu volt.­­ Édesapja jóslata bevált, Laci óriás lett. - Valóban, mert 194 centiig meg sem álltam a növésben. Ez a ma­gasság csak előny volt, amikor sportoltam. - Hogyan emlékszik vissza a háború utáni időszakra, amikor csa­ládjuk édesapja bebörtönzése, és később mellőzöttsége miatt nehéz anyagi körülmények között élt? - Lehet, hogy furcsán hangzik, de a gondokból nem sokat érzékel­tem. Akkoriban kamaszfiú voltam. Szerettem a haverok között lenni, igyekeztem a tanulást minél hamarabb letudni, hogy mehessek focizni a srácokkal. Apunak igen sok baja volt velem, mert rendkívül lusta, és meglehetősen rossz tanuló voltam. 17 évesen a református gimnázium­ba kerültem, ahol egy teljesen új világ nyílt ki előttem, s az eredmé­nyeim rohamosan felfelé íveltek. - Ön azt mondta, hogy lelkizős típus. Lélekben teher volt-e egy ilyen apa mellett felnőni, élni? - Hazudnék, ha azt mondanám, könnyű volt. Tulajdonképpen a ha­lála előtti évben kerültünk igazán közel egymáshoz. Gyakran találkoz­tam iskolásokkal, és mindig elmondom, hogy figyeljenek oda szüleik­re. Az élet visszahozhatatlan. Azt szeretném, ha Aput nemcsak úgy em­legetnék:­­h­a igen, a harmadik polcon balról az ötödik kötet”, hanem megismernék az Embert is. Én bízom a mai fiatalokban. A késő estébe nyúló beszélgetés végén még Ózdról, és a város jövő­jéről ejtettünk néhány szót. A búcsú előtt pár mondattal az olvasókat köszöntötte Lóci.­ ­Ághy­­Fotó: Kerékgyártó M. Lóci üdvözlete a Maholnapnak Értesítés Értesítjük városunk lakossá­gát, hogy az Ózd Városi Önkor­mányzat Képviselőtestülete 1992. április 7-én (kedden) 14.00 órától a Városháza ta­nácskozó termében ülést tart Napirend: 1. Javaslat a közüzemi díj­hátralékok támogatására Előterjesztő: dr. Elek Vilmos alpolgármester Az ülést követően 15.00 órá­tól a testület lakossági közmeg­hallgatást tart az önkormány­zat 1992. évi költségvetéséről, amelyre minden érdeklődőt tisz­telettel vár az Ózd Városi Önkormányzat képviselő-testülete Hozzászólás A Maholnap március 27-i számában az ezzel a címmel megjelent riportban a Kállai úr által elmondottak téves in­formációkat tartalmaztak a rövidesen megalakuló Foglal­koztatási Társaságról. Ezúton tájékoztatjuk az ol­vasókat, hogy a Munkaerő­piaci Bizottság március 26-i ülésén hozott döntés szerint annak érdekében, hogy a fog­lalkoztatási feszültségek eny­hüljenek, az ÓKÜ-nél és tár­saságainál munkahelyét elve­ ma­adnap © _ Szabó Lőrinc Általános Iskola //...történnek néha jó csodák,..." Március 30-án a Brassói Úti Általános Iskola ünnepélyes ke­retek között vette fel Szabó Lő­rinc nevét. Az iskola aulájában a Him­nusz közös eléneklése után Benyhe Attila igazgató köszön­tötte a díszvendéget. Szabó Lő­rinc fiát, Lócit, valamint Stroh­­mayer László polgármestert és a többi jelenlévőt. Ünnepi beszé­dében elmondta, hogy a válasz­tás azért esett a költőre, mert verseiből mérhetetlen szeretet és felelősség sugárzik a gyer­mekek felé. Szabó Lőrinc 1946 őszén két hónapot töltött Ózdon, Dóczi Antal református lelkész vendé­geként. Itt írta meg a Tücsökze­ne című versciklusának 12 ver­sét, és részt vett egy író-olvasó találkozón az Olvasóban. Kö­szönöm című versében szere­tettel emlékezik meg Ózdról. Költői nagysága indokolttá teszi nevének népszerűsítését és azt a távlati célt, hogy egy, a Szabó Lőrinc nevet viselő is­kolalánc jöjjön létre. Az igazgató elmondta, hogy az ünnepséget életrajzi vetélke­dő, idézetkereső verseny, rajz­és szavalóverseny előzte meg. A gyerekek komoly kutatómun­kát végeztek, és ezzel szinte észrevétlenül tettek szert fontos ismeretekre a költőről és mun­kájáról. Benyhe Attila felkérte a fiút, hogy leplezze le az édesapjáról készült domborművet, Nagy Ákos ózdi amatőr képzőművész alkotását. A meghatott Lóci gyengéden megsimogatta a portrét, szemében könnyekkel mondott köszönetet a szép ün­nepségért. Megköszönte a vá­rosnak, hogy annak idején, 1946-ban segítségére volt édesapjának egy nagyon nehéz időszak átvészelésében. Kérte, hogy az Ő szellemében nevel­jék a gyerekeket Ózdon, főként az „Apuról” elnevezett iskolá­ban. Átadta az iskolának hozott ajándékait, édesapja egy kézira­tát, fényképét, és az 1926-ban megjelent A sátán műremekei című verseskötetét. A relikviákat Benyhe Attila vette át, helyük az iskola aulá­jában létesített állandó Szabó Lőrinc kiállításon lesz. Ezután az immár Szabó Lőrinc Általá­nos Iskola két diákja és a mis­kolci testvériskola küldöttsége koszorút helyezett el az emlék­falnál. Lóci történelmi pillanatnak nevezte az eseményt, és kiemel­te annak jelentőségét, hogy a kialakulóban lévő Szabó Lőrinc iskolalánc tagjai között milyen fontos az együttműködés, az összefogás, a közösségi szel­lem, majd emlékszalagot kötött az iskola zászlójára. Ugyancsak szalagot kötött a zászlóra a pol­gármester, valamint Tóth Sán­dor református lelkész is. Délután a Kaláka-együttes szórakoztatta a gyerekeket. Volt vetélkedő is, amelynek témája és tárgya természetesen az isko­la névadója volt. Az első helye­zett Kocska Orsolyának a könyvjutalmat Lóci adta át. Az ünnepélyes pillanatok után talán felsóhajtani is Szabó Lőrinc szavaival lehetett: „...történnek néha jó csodák, amikért élni érdemes...” Arany Beáta ’ 2-i Nyer az apróhirdetés! Az apróhirdetés olyan mint a bors: kicsi, de göm­bölyű! Minden családban volt, van vagy lesz apró­hirdető. Nincs is izgalmasabb, mint a hirdetéseket bogarászni. Biztos lehet benne, hogy ha nálunk adja fel, akkor ezrek és ezrek olvassák majd, válo­gatni lehet utána a jelentkezők közül. Ez az első nyeremény. A második sem kisebb, mert áprilistól kezdve kedves apróhirdetőink automatikusan sor­soláson vesznek részt, ahol a havonkénti nyertes az Ózd és Vidéke ÁFÉSZ 4000 forintos ajándék cse­megekosarát kapja tele minden földi jóval. Ma hirdet, holnap nyer a MAHOLNAP-nál! Alkotmány u. 1., az ír úti templommal szemben. ^7 A Maholnap márciusi nyertesei Megtartottuk nyere­ményakcióink e havi sorso­lását, melynek eredménye a következő: A keretes hirdetést fel­adók közül a 4000 forint ér­tékű csemege­kosarat, az ÁFÉSZ ajándékát a Provi­dencia Biztosító nyerte (Jó­zsef A. út! iroda). Az Ajándék az Olvasók­nak című játék első díjaként az IBUSZ-szal utazhat: Zsíros Imre (Ózd, Urasi út 108.) ol­vasónk, míg a második díjat, a FITT illatszerbolt exkluzív csomagját Éliásné Szikora Éva (Ózd, Vasvár út 2. V/l.) olvasónk viheti haza. A nyertesek egy héten be­lül jelentkezzenek szerkesz­téseinkben! Üres zsebbel — reménytelenül II. című íráshoz szító minden dolgozó részére ózdi székhellyel foglalkoztatá­si szervezetet hoz létre. A szervezet célja, hogy az ön­ként belépők számára mun­kaalkalmat kutasson fel, át­képzéssel új munkaalkalmat teremtsen. A szervezet két év időtartamra alakul, amelyhez a kormány a szükséges pénz­ügyi feltételeket biztosítja. A foglalkoztatási szervezet­ben a munkavállaló a jelenle­gi átlagkeresetének - amen­­­nyiben az a minimális bér 2,5-szeresét nem haladja meg - 80 százalékát kapja. Ha át­képzésben vesz részt, akkor számára -»-10 százalékos, ha munkát végez, legalább +20 százalékos pótlék jár. A mun­kahelyét elvesztő minden dol­gozót megilleti a végkielégítés, függetlenül attól, hogy belép-e a Foglalkoztatási Társaságba, vagy sem. Lőw Gábor az OART Sajtószolgálatának vezetője Lapszemle Kültudósok sem győznek a borsodi válságon Ezzel a címmel Bajai Ernő Ist­ván tollából jelent meg cikk a Re­formban az elmaradott területek fejlesztéséről, többek között régi­ónk válságáról. Kupa Mihály nem túloz, amikor azt mondja: „Sajá­tos tehertétel, hogy egy ilyen pici országban óriási területi különb­ségekkel kell szembenéznünk.” Mégis, merre van a kiút a válság­ból? Az elmaradott területek fej­lesztésére törvényjavaslat készül, amely várhatóan idén ősszel kerül a parlament elé. A költségvetés­ből egyelőre 6 milliárd forint osztható el területi igények sze­rint. Szabó György, a megyei köz­gyűlés elnöke szerint a megyei önkormányzatnak nincs semmi­lyen feladata, hiszen a megye pénzéből elvettek 750 millió fo­rintot Ózd javára. Ezzel csak az ottani agonizálást hosszabbították meg­­ két hónappal. Ezt nem le­het területfejlesztésnek nevezni. Szomorú verseny folyik az ózdi kohászok és pécsi bányászok, a szabolcsi és nógrádi gazdálkodók között, hogy a többi válságos te­rületről ne is beszéljünk. Mert egy-egy család az Alföldről átköl­tözhet ugyan Győrbe, Sopronba vagy Szombathelyre, de egy ilyen belső népvándorlás nagy felfor­dulást okozna. Reform 1992.13. sz. Városi Könyvtár Sajtófigyelő Szolgálata Lesújtott a balta Borsodnádasdon E héten ismét egy kellemet­len esemény miatt került „ref­lektorfénybe” Borsodnádasd. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy súlyos bűncselekményt követtek el a faluban. Azon­nal felhívtuk a Borsod megyei Rendőrfőkapitányság vizsgá­lati osztályát, ahonnan a kö­vetkező felvilágosítást kap­tuk: Március 27-én pénteken Cz. András, Cz. Gyula és G. Pál együtt italoztak a borsod­­nádasdi „Buldó” italboltban. A poharazgatás egészen késő estig tartott, a három jóbarát mindvégig a legnagyobb egyetértésben töltögette ma­gába a féldeciket, így is vál­tak el, mindenki indult a saját lakása felé. Éjfél körül járhatott az idő, amikor G. Pál megjelent Cz.­­ék lakásán, ahol valami miatt összevesztek. A vita odáig fa­jult, hogy Cz. Gyula fellökte és elkezdte ütlegelni a hívat­lan vendéget. Cz. András lát­va hogy mi történik, szintén kedvet kapott a verekedéshez. Ő azonban már nem puszta kézzel, hanem fegyverrel - egy baltával - felszerelkezve támadott. A balta élével több­ször is lesújtott G. Pál fejére, addig ütötte, míg testvére, Gyula meg nem elégelte és közéjük állt. Ekkorra azon­ban a sértett már olyan ko­moly sérüléseket szenvedett, hogy azonnal mentőt kellett hívni hozzá. Jelen pillanat­ban is életveszélyes állapot­ban fekszik a kórházban. A rendőrség Cz. Andrást életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt őrizetbe vette és kezdeményezte a főügyész­ségen a letartóztatását. (kocsik)

Next