Uj Pécsi Ujság, 1903. június (2. évfolyam, 152-181. szám)

1903-06-26 / 177. szám

2 Rendkívüli ülés a Házban: E­­­n­ö­ki Apponyi Albert gr. Jegyzők: Szőts, Nyegre, Endrey. Jelen voltak: Széll, Lukács, Plósz Láng, Wl­assies. Elnök bejelenti, hogy 20 képviselő az ülés egybehivását kérte. Felolvastatja az erre vonatkozó kérelmet. Barabás Béla indokolja az összehí­vás szükségességét. A jelen súlyos poli­tikai válság közepette elszomorodott szív­vel láttuk, hogy a magyar király Bécsben idegen tanácsnak meghallgatása után in­tézkedik. A függetlenségi párt úgy "anyagi, mint erkölcsi szempontból károsnak ta­lálja az újonclétszám felemelését. Múlt év december havában azt hitték, hogy a kor­mány nem fogja beterjeszteni a javasla­tot, s ezért megszavazták az indemnityt. De minden látták hogy a kormány az indemnity alatt nem a költségvetést, ha­nem a katonai javaslatot tárgyaltatja, ak­kor küzdelemre határozták el magukat, nemcsak a javaslat ellen, hanem a nem­zeti vívmányokért is. Joggal hihették, hogy a kormány nem megy bele az ex-lex álla­potba. Ekkor a párt azt határozta, hogy minden javaslat tárgyalásába beleegyezik, kivéve a katonaiba. A kormány ezzel szem­­ben első­sorban azt követelte. Erkölcsi erőszakot alkalmaztak ezzel a független­ségi párt ellen, hogy leszereljen. Egyik fél sem engedett. A többség akaratával szemben a nemzeti akaratot állították. A párt nem követelt egyebet, mint a javas­­■iaslatok visszavonását. (Zaj és derültség , balközépen.) Bar­t­ha Miklós : Hát a magyar ve­­zényszó? (Zaj.) V­á­z­s­o­n­y­i Vilmos : Zsiv­ó Kossuth (Derülség.) Barabás Béla ■ A nemzeti vívmányok követelését későbbre halasztották. Vázsonyi Vilmos : Majd megcsinálja a bán. B­a­r­a­b­á­s Béla • Sidllnek távozni kel­lett helyéről, de szomorúsággal látták, hogy ő felsége ideg­en tanácsnok meghallgatása által intézte el a válságot. Először erősza­­kos kormánynyal próbálkoztak. Rakovszky István : Ki­koppintot­tak volna. Barabás Béla : Azután a horvát bánt küldötték le Bécsből. A királyi akaratnak meg kell hajolnia a nemzet akarata előtt. Kemn lett volna szabad Tisza István gró­fot megbízni a kormányalakítással. Ez az erőszak proklamálása volt, de ettől sem ijed meg a függetlenségi párt, mert erő­szakkal Magyarországon győzni nem le­het. Igaz, hogy az aranybulla éllentállási záradékot eltörölték, de meg van — bár cérna szálon — a királyi eskü. Ezt a val­lásos király meg nem sértheti. Az alkot­mányos király nem teljesítette kötelessé­gét. (Nagy zaj jobbfelöl) Elnök rendreutasítja Barabást. V­á­z­s­o­n­y­i Vilmos : Maradjunk a bánnál. Barabás Béla • Az új miniszterelnök hogy az ujoncfelemelésről szóló javaslatot többé nem tárgyalja. De kijelentették a jövőre nézve, hogy egy újoncot sem ad­nak, míg nemzeti vívmányokat nem ad­nak. Idézi Nyáry Pál esetét, ki elkesere­désében leugrott az emeletről. Jókai azt mondotta gyászbeszédében, hogy ne nyu­godjunk addig, míg Nyáryt meg nem nyug­tattuk. Szóló nem nyugszik pártjával mind­addig,­ mig a nemzeti vívmányok nem tel­jesednek. (Zajos taps a szélsőbalon) Széll Kálmán: Azért adta be lemon­dását, mert politikája kudarcot vallott. Ma , már nem parlamentáris miniszterelnök, de felelős az ülések vezetéséért. Nézeteit mindig igyekezett érvényesíteni. A koro­nának joga van tanácskozni ott, ahol akar s akivel akar. (Zajos ellentmondások a szélsőbalon ) Magyar államférfiakkal s ha más államférfiakkal is tanácskozott, akkor nem a ma­gyar válságról volt szó. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Szóló politikai végren­deletet csinált, melyet hosszú politikai pá­lyájából szerzett. Legyen meggyőződve Barabás, hogy a király szívében hordja esküjét, nem tekinti azt formaságnak, ha­nem szent ügynek. Alkotmányos cseleke­­detéiben kétkedni nem szabad. (Viharos helyeslés. G­a­b­á­n­y­i Miklós : A Dana-komédiára lejött, a válságra nem. Szeil: Ebben kétkedni bűn, vétek. Kéri, hogy ezt szívleljék meg Tisza István gróf (Nagy zaj a nép­párton . Felkiáltások • Mi van eladó ? Zaj). Nincs szándékában a mai eszmecserében részt venni, majd midőn nyugodt tanács­kozások medrébe leszünk. K­u­b­i­k Béla : Olajat a tűzre. (Zaj. Fel­kiáltások: Petróleumot. J­i­s­z­a István gr.: Miután megbízatás­a eredményre nem vezetett, tehát nem jut­hatott azon szerencsés (derültség) helyzetbe, hogy közjogi felelősséget vállaljon, morális felelősségérzetből kifolyólag kijelenti, hogy ő ajánlotta a mai jóbontakozást. Tehát nem idegen ember adott tanácsot az ural­kodónak. Kijelenti azt is, hogy csakis parlamentáris többséggel akart kormányozni. Legrövidebb idő alatt visszaadta a meg­bízatást, de a felelősséget elvállalja. (He­lyeslés a szélső­jobbon, P­o­l­ó­n­y­i Géza nagy figyelemmel kí­sérte Tisza gr. felszólalását. De nem tudja megérteni mit értett az u. n. parlamen­táris erőszak alatt. Rakovszky István: Nem hagytuk cserben választóinkat P­o­l­ó­n­y­i Géza - A bán elfogadta a Kossuth-párt határozati javaslatát, anélkül hogy bármit is kért volna érte. A kiegye­zést sem. A függetlenségi párt továbbra is küzdeni fog a nemzeti vívmányokért. Rakovszky István Azért hívták össze az országgyűlést, hogy mosakod­­jsznak?­­­o­nyi Géza: Nem kell mosakod­nunk ! Hisz nem vagyunk feketék. (Derült­ség és taps) Megmondották a bánnak, hogy a nemzeti követelmények nélkül nem lesz végleges béke s a függetlenségi párt meg fogja védelmezni a nemzet jogait, a rágal­makat visszautasítják. (Zajos taps a szélső o­­­lalon. Godvolszky Lajos • Logika szerint nem lett volna szabad feladni a küzdelmet, most amikor kis kitartással győzött volna. Felolvassa Bakó Mihály, Eötvös Károly, Rátkay László beszédeit, melyek szerint nemzeti vívmányok nélkül le nem szerel­nek. Hol vannak a nemzeti vívmányok? Nem akarja üres fecsegésnek tekinteni e beszédeket s azért azt hiszi, most is állják szavukat. Sem Polónyi, sem Barabás néze­teit nem veszi tudomásul. Wittman János (szabadelvű párti) Fejérváry: (Zajos helyeslés a szélsőbalon Felkiáltások Le­vele !) Holló Lajos : Egy ország sorsát ide­gen tábornokok el nem intézhetik. Éppen azért a krízis megoldva nincsen, mert az csak a nemzeti vívmányok teljesítésével lesz csak végleg elintézve. V­á­z­s­o­n­y­i Vilmos­­ úgy látja, hogy a 20 képviselő kérelme tárgytalan. Mert ha azt kérték, hogy a magyar király jöjjön le a fővárosba, ak­kor nem lett volna szabad ezt meggátolni. Ha a magyar válságot in­trikák intézték el, akkor miért tárgyaltak a kamarilta küldöttével s miért kötötték meg a békét, anélkül, hogy bevárták volna a királyt. Majd a legközelebbi válságnál elfogadja Barabás javaslatát. P­o­­­ó­n­y­i Géza Hát az ön pártvezére nem tárgyalt a bánnal ? Vázsonyi Vilmos: Ki az én vezé­rem ? Polónyi Géza. Eötvös Károly. Olaj Lajos: Külömb ember Polónyinál. Naiv zaj. Vázsonyi Vilmos • Nem akarom meg­védeni az ország első védőjét Polónyi el­len, ki szintén kitűnő védőnek bizonyult egy sajtóperben. Zaj a szélsőbalon. Ez nem pártja. P­o­r­o­n­y­i Géza : Vázsonyi azt a té­­mát kifogásolta, hogy szóba állottak a bánnal. Kom­j­á­t­hy Béla : Mi köze neki hozá? P­o­r­o­n­y­i Géza A horvát bán zász­­lós úr, s a király megbízotta. Eötvöst nem akarta sérteni, de azt hiszi, joggal mondi háttá pártvezérének. Hogy pedig a függet­­lenségi párt szóba ne álljon a bánnal, az olyan demokratikus kívánság, melyet szóló nem akceptál. E­ö­t­v­ö­s Károly A horvát bán meg­­tisztelte szólót meglátogatásával , szóba állott vele. Nagyon szivesen fogadta a bánt. Enyiben állott a szóbaállás. Rakovszky István : Polónyi úgy telt, mint a férj a ki késő éjjel jön haza s veszekedni kezd, hogy elkerülje a ve­szekedést. Szóval mosakodott, dacára, hogy saját bejelentése szerint nem oly fekete mint szóló. Pedig a feketékkel, már mint a néppárttal való érintkezés, tő­­bekormosodhatott. (Zajos derültség.) Polony szocialista fejtegetései nem érti meg ostoba paraszteszével. P­a­p­p Zoltán Hol van Fejérváry ? H­ik frentzi hol van ? Zaj. Rakovszky István: Miért kellett 8 hónapon keresztül válságban tartani az országot, mikor a kabinetben volt egy mi­niszter, ki azt vallotta, hogy a katonai túl­­követelésekre szükség van. Csak a horvát bán volt képes informálni a királyt ? Most elkövetkezett az az idő. Hogy ugyanazon pártból kell koalíciós kabinetet alkotni. Zajos derültség. Az ily többség nem érde­mel tekintélye. A horvát bán maga is ki­jelentette, hogy paktumról szó sincs. A függetlenségi per­ határozati javaslata alap­ján­ vált lehetővé a kibontakozás, melyet a néppárt is ellenzett. Zajos derültség. Miért háborognak tehát? (Ellentmon­dás a néppárton.) Talán azért, mert a magyar vezényszót nem sikerült ki­vívnunk. Mért nem állottak elő ellen­programmal? A kormánypártban könnyű gáncsot vetni, de tessék az ellenzékbe jónak Mit szóljon dr. Fejérváry szerepléséhez? Ő a kormány bizalmasa, nem lett volna kötelessége fel­világosíts a kormány é­s az országot ? De csak a szabadelvű párt epz frakcióját tá­jékoztatta csak, azt a csoportot, melyből minisztert sem lehetett kapni. S felteszi a kérdést, lehet ezek után, lehet-e egy oly miniszterelnökben bízni, kinek kabinetjében Fejérváry ül A Javaslatok bukása esetén a ressort miniszternek kellett volna buknia s most az egész kabinet bukik csak Fejérváry maradt meg. A krízis második felvonása még nagyobb merénylet volt az ország el­­len. Egy bécsi újságban oly cikk jelent meg, melyről Tisza érdekében azt akarja­­ hinni, hogy az füllentés. Tisza kudarca egész a köröttéig felment, mert még mi­­niszterek sem jelentkeztek dacára, hogy valóságos emberbörze tört ki. Ha Tisza tényleg igénybe akarta venni­­ a fegyveres erőt a magyar parlament ellen, akkor nincs helye a magyar köz­életben. Ekkorát még nem bukott ma­gyar államférfi. Ellenben Szélit árulás buktatta meg. S az ellenzék mindig győzni fog, mert az ily többség nem érdemel kíméletet, úgy látszik, hogy most sem nyugosznak. Szék­ után Apponyi gróf ’ ellen törnek. (Zajos taps az ellenzéken. Felkiáltások : Éljen Apponyi !) Indítványát visszavonja. (Za­jos helyeslés­­ellenében.) Elnök ezután bezárta az ülést. A irt könnapfi alakit. — Saját tudósitónktól. — Ki lesz a Ház elnöke- Gróf Apponyi Albert minden valószínű­ség szerint megmarad h­ázelnöknek. Apponyi elvi aggályai a bán ígéretei folytán eloszlottak és miután valószínű, hogy a vált nemzetiek ambícióját kellő­­miniszterségekkel és államtitkárságokkal is ki fogják elégíteni: szinte kétszegte­­len, hogy gróf Apponyi Albert meg­­­már­ a házelnöknek. A bán engedményei. Teljes pozitivitással jelentik, hogy a bán n­eicsak a mostani katonai javas­latokat vonja vissza, hanem az u. n. nemzeti óhajokat is teljesíteni fogja. Megígérte gróf Apponyi Albertnek és Szentiványi Árpádnak. A bén ugyanis felhozta, hogy Appo­­nyiék támogatták Széll Kálmánt, tehát őt is támogathatják, mire azt a választ kapta, hogy a nemzetiek az utóbbi idő­ben csak azért tartottak ki Széli mellett, mert megígérte, hogy a végleges véd­erőjavaslatban figyelembe fogja venni azokat az óhajokat, melyeket Apponyi az ő ismeretes memorandumában ki­fejtett. A bán rögtön kijelentette, hogy­­ Szélinek ezt az ígéretét egész ter­jedelmében ma­gáévá teszi és most már ezen az alapon kéri a nemzetiek megbékülését és közreműködését a ka­binet megalakításában. A kívánt támogatást ezen az alapon kilátásba is helyezték. A kormányalakítás: Bécs, júnis 25. Gróf Kh­uen-Béderváry horvát bán ma reggel Bécsbe érkezett és a Saeder­­szállóban szállt meg. Már nyolc órakor reggel fogadta Bechtolsheim lovassági tábornokot és báró Fejérváry Géza hon­védelmi minisztert, akik együttesen jelent­keztek nála. Kilenc órára a Burgba hajtatott, hol a király azonnal fogadta. A kihallgatás egy óráig tartott, mely idő alatt a bán budapesti kiküldetésének minden rész­letéről beszámolt. Végül­­ felsége meg­bízta, a bánt, hogy alakitsa meg az uj magyar kormányt. Fejérváry SZSRC zsidótf. Fejérváry Géza báró kihallgatása a királynál tizenkettőtől kettedfél óráig tartott. A kihallgatásról a magyar­ honvéd... Imi miniszter egye­nesen a bank-gassei magyar minisz­tériumba hajtatott. Egy laptudósító megkérdezte a minisztert, igaz-e a Sir, amely Bécsben reggel óta oli van terjedve, hogy ő felségének be­­adta lemondását. i — M his* teljes©« Sn^sz, fe­­j­lette Fejérváry báró. Lgawesa most nettent fel a király- ‘ siak lemondásomat és a ki-­­ rály fönntartotta magának elhatá- - rozását.­­ — Excellenciád elhatározása vis­- : szavonhatatlan? kérdeztem.­­ — Teljesen visszavonja- j iasian, min­den ki”s*íllmé­­isyek között. Semmiféle I föltétel mellett sem ma- • i»adik meg állásomban. — Nincs-e mód rá, hogy excelled-­­ ciádat mégis visszatartsák ? — Nincs­ rá mód, hogy vissza- ; tartsanak. Ezzel tartozom magam­ : nők. I Hir szerint délután Schönbrunn­­ban fontos tanácskozás lesz. A magyar kincsek Bécsben. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jun. 25.­­ A budapesti büntető törvényszék mint­­ esk­üdtbiróság ma tárgyalta Thury Zol­tán királysértési perét. Thury az Uj Század című hetilap 1902. évi decem­ber 8-ikán megjelent számában „A ma­gyar kincsek Bécsben“ felirattal írt cik­kében a következőket is mondja: ,,Bécsben egy csomó magyar kincs van. Ellopták tőlünk. Még hadijogon sem száml­t, hanem egyszerűen elemelték. Kik ? Az uralkodóink. Elvitték a más tul­ajdonát azon a jusson, hogy „én va­­gyok az úr, a törvény, a hatalom“ . . . Hol a zsandár, a ki útjába mert volna állam­ fő-fő gazdájának. A magyar kincsek visszaköltöztetése nem történt meg. Karmai közt tartja a­­ zsákmányt a két fejű­ sas és hiábavaló , a lelkiismeret legegyszerűbb argumen-­­ tálása a logikával és tisztességgel. Nyil­vánvaló, hogy a magyar műkincsnek át-­­ vándorlása tisztára lopás. A tolvajságok hosszú sorozata ... A magyar műkincsek nem váltak bécsi tu­­­­lajdonná azzal, hogy Bécsbe kerültek. ■ Az úriember nem ismer elévülést. A ga­­­vallér nem búvik el kötelezettségek alól, semmiféle ürügyek alapján.“ Ezekben az ügyészség sértést lát és­­ sajtóperbe fogta Thuryt. A tárgyaláson Zsitvay Leo elnökölt. A vádhatóság kép­viseletében dr. Geguss Gusztáv főügyész helyettes jelent meg, a védelmet pedig­­ dr. Pogacsek Sándor látta el. Thury az általános kérdésekre el­mondja, hogy 83 éves, ev. ref. vallású, kolozsvári származású hirlapíró. Kije­lenti, hogy a cikket ő írta, elvállaja a szerzőséget és a felelősséget. Az elnök: Mi indította önt a cikk meg­írására. Thury: Meggyőződésem az, hogy a cikket meg kellett írnom: örökké nem lehet az, hogy a magyar műkincsek Bécsben maradjanak. Ezt nem kívánha­tom mástól, mint akitől a kincsek visz­­szaadása függ. Közérdeket szolgáltam, mikor nem a magamat, hanem a nemz­­zet kincsét követeltem vissza. Ezzel ki­rálysértést nem követhettem o. Amit ő felségéről írtam, az nem lehet sértő és­­ nem is sértette a király személyét, mert tisztán argumentáció volt. Az inkriminált cikk felolvasása után dr. Földesek Sándor védő kijelenti,­ hogy kívánja a bizonyítást történelmi adatokkal, így a műkincsek nagy része a bécsi nemzeti múzeumban van. Kéri, hogy az esküdteknek adják át a mú­zeum katalógusát, amelyből meggyőződő: betnek, hogy ott legalább is huszonöt nagy műkincsek vannak elhelyezve. A magyar nemzeti múzeum régiségi osz­tályának évkönyvét is bemutatja, amely igazolja, hogy a világ legelső, páratlan műkincsét, az Atilla-kincseket milyen erőszakos módon vitték Bécsbe 1850-ben. Az általa produkált bizonyítékok bevilá­gítják azt a háttért, ami vádlottat a cikk megírására indította. A főügyész kijelenti, hogy az ügy el­bírálásához nem szükséges egyéb, mint

Next