Új Pedagógiai Szemle, 1998. január-június (48. évfolyam, 1-6. szám)

1998-03-01 / 3. szám

Az belső motivációt befolyásoló tényezők... Tanulmányok ‘Rím ‘Rita A belső motivációt befolyásoló tényezők és megjelenésük a Montessori-pedagógiában Az iskolai tanulás eredményességét nemcsak a kognitív képességek, ha­nem az egyén motivációs háttere is meghatározza. Az intrinzik, a belső motiváció a megismerő tevékenység egyik energiaforrása, s feltétele a tartós, perspektivikus tanulási magatartás kialakulásának. A szerző azokat a tényezőket tárja fel, melyek előnyösen befolyásolják a tanulók intrinzik motivációjának fenntartását, s bemutatja ennek gyakorlati megvalósulá­­sát a Montessori-szemléletű nevelési-oktatási rendszerben. A motiváció két típusa Az intrinzik és extrinzik motiváció A motiváció egyik típusa — amely mindenfajta tanulási tevékenységben alapvető — a közvetlen, tárgyra irányuló, belső­ indíték (primer, intrinzik motiváció), amely érdeklő­désben, kíváncsiságban, a probléma által okozott feszültségben jut kifeje­zésre. A szekunder (extrinzik) motiváció a feladattól, a tevékenység tárgyától rendszerint független külső indíték. Ilyen a jutalom, dicséret, az érdek, a versen­gésben létrejövő önérvényesítés, a büntetéstől való félelem (Kósáné és mtsi., 1984). Az iskolai motivált viselkedés kialakulásában mind intrinzik, mind extrinzik motívumok részt vesznek. A külső motívumok hatása lehet erős, de többnyire­­ szituatív, egy stabil, meghatározott személytől független tanulási magatartás kialakulásához csak az elsődleges, belső motiváció segíthet hozzá. Perspektivikus hatást a belső, az érdeklődésre-kíváncsiságra, kutatásra-keresésre ösztönző, a jelenségek megértésére irányuló aktivitás fejthet ki (Kósáné és mtsai, 1984). Az iskolai tanulás folyamatában is azt igyekszünk elérni, hogy a tudásvágy, érdeklő­dés, az önálló keresés vágya ösztönözze a tanulókat, hiszen ezek lehetnek a permanens tanulás tartós késztetései (Kozéki, 1976). Az intrinzik és extrinzik motiváció interakciója Az extrinzik motiváció intrinzik motivációra gyakorolt hatásának vizsgálati mód­szere csaknem ugyanazzal az általános szerkezettel rendelkezik. Először megnézik egy adott személy motivációs szintjét valamely tevékenység elvégzésére. Ezt követően általában egy jutalmat magába foglaló kísérleti beavatkozással próbál­koznak (pénzjutalom, egyéb tárgyi jutalmak, szociális jutalom). A harmadik lépés­ben megnézik, hogy a kérdéses személy milyen hajlandóságot mutat a tevékenység elvégzésére a jutalmazás után. Az eredményeket nem jutalmazott kontrollcsoport­tal hasonlítják össze. Az e témakörben végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy az intrinzik és extrinzik motiváció nem összegződő tényezők. Az önjutalmazó tevékenységformák

Next