Új Pedagógiai Szemle, 2002. július-december (52. évfolyam, 7-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
3G TANULMÁNYOK fő pillanatban a még csak „érzés" szintjén meglévő gondolatok egy elutasító környezetben a nevetségessé válástól, a kiszolgáltatottságtól való félelem miatt nem tudnak megjelenni. Az elfogadó társak viszont támogatják az eredetiség kifejlődését, a merész asszociációk születését is. Ez a légkör különösen jelentős a problémamegoldás pillanataiban, az alkotóképesség kialakításának folyamatában. Nemcsak egy kibontakoztatási lehetőségről van szó, hanem arról is, hogy ez a folyamat nem indul meg szükségszerűen, tehát támogatni kell. Támogatás híján csak a jó családi hátterű gyerekek lesznek rá képesek, a hátrányos helyzetűek szorongásait nem tudjuk feloldani. A szabad választás alapján történő csoportalkotás energiákat von be és működtet a tanulási folyamatban. Az egymást jól megtalált csoporttagok munkavégző képessége megsokszorozódik és öngerjesztő mechanizmusként működik, amelyhez nincs szükség külső motivációra, csupán feladatokra. Csoportdinamika A csoportok önkéntesen szerveződnek és alakulnak át. Minden tanuló választhat és őt is választhatják, egyetlen megszorítással: mindössze 3-5 fő ülhet csak egy csoportban. A kötött létszámra azért van szükség, mert ez teszi lehetővé a csoporttagok aktivitását. (Ha hatan vannak, gyakran előfordul, hogy egyesek kiszorulnak vagy a csoport kisebb egységekre bomlik föl). Kutatásaink során megvizsgáltuk a szabad választások folyamatát. Néhányan azonnal megtalálják hosszú időre szóló társaikat, mások vándorolnak, és több csoportot is kipróbálnak, így az első nap kialakuló csoporthelyzet átalakul. Ez az átalakulás az egyes gyerekeknek ismételt próbatételt jelent más-más társak között, miközben megismerik saját erősségeiket és gyengéiket, mások értékes tulajdonságait, és ez hozzájárul az osztály egészének kölcsönös megismeréséhez is. A gyerekek intenzív együttléte önmagában is óriási lehetőséget teremt a kölcsönhatásokra. A vándorlás hasznos tapasztalatok gyűjtését, új és új kompetenciák megszerzését, személyiségük lassú átalakulását eredményezi. Fokozatosan képessé válnak arra, hogy bármelyik társukkal együttműködjenek, kialakul a másikra való odafigyelés képessége. Fél-egy év alatt a gyengébbek is elsajátítják a kooperatív magatartás legszükségesebb kompetenciáit. A társválasztást egyre inkább a hatékony feladatvégzés határozza meg. Más-más csoportszerkezet alakul ki a különböző tantárgyi feladatok esetén vagy játékok, sport, spontán összejövetel stb. alkalmából, miközben a csoportok értelmi képességek szerint is differenciálódnak. Az idő előrehaladtával egyre több erős kötődés és munkakapcsolat alakul ki az osztályban, amely segíti a gyerekeket problémáik folyamatos megoldásában, biztosítja továbbfejlődésük lehetőségét, és kiegyensúlyozottá, harmonikussá teszi az osztály egészének működését. Ki kell térni a családi szocializációjukban sérült gyerekekre is. A probléma általában csecsemő- vagy kisgyermekkorban keletkezik. A legtöbb konfliktust és nehézséget ők jelentik. Beilleszkedésük lassúbb és útvesztőkkel teli, bár tapasztalataink szerint kb. 6-8 hónap alatt a legproblémásabbak is megtalálják az őket befogadó társakat. Ez az útkeresés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megoldják beilleszkedési nehézségeiket. A feladat részükre nemcsak egy-két időleges kapcsolat szerzése, hanem az is, hogy elsajátítsák a kötődéshez, a kapcsolatok menedzseléséhez szükséges alapélményeket és kompetenciákat. A többieknek nemcsak egyszerűen segíteniük kell őket, hanem integrálniuk is, ami kölcsönösen meglévő társas kompetenciák egész sorát feltételezi, így hosszabb időre van szükség ezek elsajátításához. Ha ez nem történik meg 9-11 éves korig, kamaszkorban már szinte lehetetlen, és az iskolából való kilépésük után a társas kapcsolataik megoldatlansága deviáns vagy antiszociális magatartásra kényszerítheti őket.