Új Pedagógiai Szemle, 2008. január-május (58. évfolyam, 1-5. szám)

2008-03-01 / 3. szám

A HOLLAND ISKOLARENDSZER REFORMJA 75 Charles Darwinnak a 19. században lefektetett tanai szerint az ember fejlődésmenetének három komponense van: az öröklődés, a miliő, vagyis a környezet és a létért való harc. Bár az öröklött tulajdonságok és a képességek a leglényegesebbek, ezek megváltoztathatatlan mivolta már a múlté, ezek elemzésétől eltekintek. A környezet mindenkor markánsan meghatározza a gyermek fejlődését. Minden, ami a környezetébe jut, akarva, akaratlanul hatást gyakorol rá. A felnőttek gondolatai és érzelmei behatolnak a gyerekek környezetébe, és jó vagy rossz értelemben átformálják a lelküket. A leginkább befolyásoló tényező az első környezet, amelyet Jakob Streit bölcsőszituációnak nevez. A következő idézet is tőle való. „Hogy áll a helyzet ott, ahol az asztali beszélgetést teljesen mellőzik, és evés közben a rádió, sőt a televízió üzemel?" (STREIT 1995, 7.) Mindennapjainknak is ez a legjellemzőbb problémája. A családok jelentős részében érdektelenek egymás napi teendői iránt, és inkább a figyelmet elaltató vagy érdekesebbnek vélt médiát választják, mint a beszélgetést a gyerekükkel. Néhány családnál az is rendszeres gyakorlat, hogy valós vagy vélt sérelmek miatt napokig nem szólnak egymáshoz. A kommunikáció hiánya végzetesen befolyásol­hatja és ronthatja a családtagok egymás közti kapcsolatát. A reformpedagógia egyik célja a szülők bevonása az oktatásba, a gyerekekkel közös programok szervezése. „Aggódó pedagógusok és pszichológusok újra és újra a bensőségesség eltűnéséről beszél­nek és az ebből eredő, gombamód terjedő korbetegségről, az idegességről" - írja Streit a könyvében, majd felsorolja, hogy melyik gyermeki korra milyen tulajdonság kialakulása jellemző (STREIT 1995, 8.), így például egy alsó tagozatos kisdiák a jó győzelmét kívánja megélni minden formában, minél többször. Ez a mesék korszaka, szívesen hallgatja azokat, és lelkesen költ újakat. Rendkívül fontos a gyerek közelében a pozitív magatartásra utalni. Ebben a korban a valóságos környezetből vett újságok, hírek olvasása felesleges, mert nem hat a gyerekre. Ellenben a közlekedés vagy természeti katasztrófák során a mentőakciók sikeres működése, a hősiesség, a bátorság a mindennapokban az igazi élet pozitív, ered­ményes oldalát mutatja meg. A tizennegyedik életévet betöltők érési folyamata során ki kell tárulnia a világhoz vezető útnak. Mély benyomást gyakorol nyiladozó érzésvilágukra min­den, ami a derekassággal van kapcsolatban. E kor sajátossága az életregények, a hétköz­napi helytállásról szóló írások olvasása. A hétköznapi hősökről, mentősökről, kutatókról és felfedezőkről olvasnak szívesen, vagy az ehhez hasonló filmeket részesítik előnyben. Már megítélik a környezetüket, és véleményt formálnak róla. Gyakran forrong a lelkükben a szimpátia és az antipátia, és saját környezetük bírálóivá válnak. A miliő kritikus látása jellemzi ezt a korosztályt. A későbbiekben Streit elemzi a gyerekek lelki alkatát, amelyre a reformpedagógia a gya­korlatát alapozza. Jellemzi az emberi temperamentum alapismérveit, amelyek kétezer év óta ismertek. A reformiskolákban, amelyek fő elve a szabadság tiszteletben tartása, a gye­rekek egyéni tempóját, temperamentumát és lelki sajátosságait veszik figyelembe az óra menetének megszervezésekor, illetve a feladatok meghatározásakor. Ezért az ilyen iskolák gyermekközpontúak és egyéni jellemekre szabottak. „A mi korunk egész másképp engedi felnőni a gyermeket. Ember és természet közé odaállt a technika világa. Ez a világ hangos és tolakodó, mindenütt jelen lévő, készen arra, hogy szolgáljon és felőröljön." (STREIT 1995, 51.) A gyerekek nem a természet gyermekei már. A legegyszerűbb játék szabad csapongást enged kreativitásuknak, míg a jól megkonstruált, szétszedhetetlen, drága szerkezetek beszűkítik az ilyen hajlamot. Olyan tevékenységi

Next