Új Pedagógiai Szemle, 2010. június-december (60. évfolyam, 6-12. szám)
2010-06-01 / 6-7. szám
114 Migráns tanulók együtt tanítása a Dobbantó program keretében aktív bevándorló közösségek sem, akik segíthetnék az újonnan érkezőket. Azt is látjuk, hogy az egészségügyi és hajléktalanokat ellátó rendszer sem készült fel a magyar nyelvet nem beszélő emberekre. Kísérő nélküli kiskorúak Sok fiatal egyedül érkezik országunkba, hogy menekültstátuszt kapjon. Nagy számú 16-20 év közötti Szomáliai fiú - afgánok is nagy számban érkeztek él Bicskén a Kísérő Nélküli Kiskorúak Otthonában, illetve a Fiatal Felnőttek Otthonában. Ők többnyire úgy menekültek, hogy a nagycsalád összeadta az embercsempészet árát, hogy azt a családtagot menekítsék ki, aki dolgozni tud majd, és segít az otthon maradottaknak. Amint megkapják a státuszt, dolgozni szeretnének, de mivel nem ismerik a nyelvet és nincs szakmájuk, nem találnak olyan munkát, amely segíthetne a helyzetükön. Ezeknek a fiataloknak el kellene sajátítaniuk a magyar nyelvet, és szakmát kellene tanulniuk, de ez hosszú idő, amit nem szívesen várnának meg. A két otthont civilszervezetek működtetik EU-s támogatások felhasználásával a menekülttábor területén. Az intézmények működése azért problémás, mert az Európai Integrációs Alap és az Európai Menekültügyi Alap éves projekteket támogat. Minden évben újból pályázni kell, és ha nem sikerül megnyerni egy ilyen pályázatot, az intézmények működése leáll. Az intézmények segítenek a fiataloknak iskolát találni, tanítják őket magyarul, programokat szerveznek számukra. Természetesen az integrációjukat ez nem oldja meg, minél előbb magyar közösségekbe kellene kerülniük, hogy esélyük legyen a normális életre. A fiatalok egy meghatározott ideig maradhatnak Bicskén, majd állami gondozásba, utógondozó intézetekbe kerülnek. Ez megint csak átmeneti megoldás, mert egy idő után az utógondozót is el kell hagyniuk, és sokkal kedvezőbb helyzetben akkor sem lesznek. MENEKÜLT TANULÓK A THANBAN Két éve még tartott a nyári szünet, amikor egy egyházi szervezet munkatársai azzal a kéréssel keresték meg iskolánkat, hogy fogadjunk tíz menekült tanulót. Mint elmondták, sok iskolát megkerestek már, de az igazgatók elzárkóztak a kérés elől. Iskolánk deklaráltan nyitott szellemiségű, befogadó iskola, amelyben bárki megtalálhatja a megfelelő szintű képzést. Kis gondolkodás után az iskolavezetés úgy döntött, hogy jöjjenek a menekült gyerekek. Az iskola szellemisége is ezt követelte. A Református Misszió Központ Menekültmissziója szintén EU-s forrásból működtet egy iskolaintegrációs programot menekült fiatalok számára. Ők is felismerték azt az alapvető problémát, hogy bár ezek a fiatalok mindenképpen dolgozni szeretnének, addig esélyük sincs normális munkát találni, amíg nem beszélnek jól magyarul és nincs szakmájuk. Ehhez pedig iskolába kell járniuk. Szervezetük felkarolta a fiatalokat, meggyőzte őket arról, hogy tanulniuk kell, és még kisebb támogatásokkal közvetlenül is érdekeltté tette őket az iskolába járásban.