Új Pedagógiai Szemle, 2011. január-december (61. évfolyam, 7-12. szám)

2011-08-01 / 8-9. szám

150 | A migráns tanulók oktatási problémái, a multikulturális oktatás magyarországi gyakorlatának feltárása Az 1970-es évektől erősödött az állampolgári és emberi jogi csoportok hangja,, amelyek a bevándorlókkal és az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos diszkriminációért az egy­nyelvű és egy­ kultúrájú oktatási rendszert is felelőssé tették. Hangsúlyossá lett az a felismerés, hogy az egyenlőtlenség és a diszkrimináció, az emberi és állampolgári jogok megsértése társadalomellenes, mivel akadályozza a szociális kohéziót. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági-kulturális fejlődés jelentős tartaléka halmozódott föl azokban az iskolákban, ahol az etnikai kisebbségiek gyermekei tanulnak. Ez a tartalék csak akkor hasz­nosítható, ha az iskolák megfelelő mértékben adaptívak ahhoz, hogy a különböző kultúrájú gyerekek otthon tudják magukat érezni bennük. Az interkulturális pedagógiai programok fő céljai közé tartozik a kisebbségi tanulók tanulmányi sikerességének - ehhez keresnek módszerek, tankönyveket, taneszközöket - és önbecsülésének növelése a társadalmi érvényesülés érdekében. Az interkulturális nevelés elmélete annyiban lép túl a hátrányos helyzet és felzárkóztatás elméletén, hogy a tanul­mányi sikerességgel legalábbis egyenrangúnak tekinti a szociális kapcsolatokat a társada­lom különböző helyzetű tagjai és csoportjai között, azaz nagy súlyt helyez a csoportközi viszonyok javítására, az együttműködésre. Az interkulturális nevelés legfőbb pedagógiai sajátosságát az jelentheti, hogy meg kell tanítani és tanulni, hogyan viselkedjünk, éljünk és működjünk együtt többféle kultúra hordozóival. Ebből következik, hogy az interkulturális pedagógia központi fogalmai a kommunikációs készségek, a kommunikatív kompetencia. A magyarországi migráció a kutatások tükrében A közelmúltban végzett hazai kutatások eredményei alapján is kijelenthetjük, hogy Ma­gyarországon az állampolgárok a migránsok integrációját nem tekintik súlyos társadalmi problémának - ezzel szemben például a hazai romák, cigányok integrációját jellemzően súlyos, és azonnal megoldandó társadalmi problémának tartják, amely mindenkit érint, legyen szó akár iskolai beilleszkedésről, vagy munkahelyi megfelelésről. Más szavakkal: a migráció jelentősége messze elmarad például a korrupció, a gazdasági válság vagy a hazai cigánykérdés mögött. A magyarországi bevándorlók legnagyobb hányada hagyományosan a környező orszá­gok magyarságából került és kerül ki, ilyen módon nincs jelentős nyelvi, kulturális különbség, beilleszkedésük gyors, és az esetek túlnyomó részében sikeres. Ezt a vonulatot megkönnyí­tette az uniós bővítés, a határon átnyúló együttműködések általánossá válása, a schengeni bővítés, és nem utolsó sorban a honosítási eljárás megkönnyítése. Ugyanakkor a kulturálisan „nagyon látszó", például kínai vagy török bevándorlókról a magyarok általánosságban határozottan jó véleménnyel vannak, és nem tartják problematikusnak a jelenlétüket. is Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete kutatásai, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Interkul­­turális Pszichológiai és Pedagógiai Központ kutatásai, a Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület kutatásai, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológiai és Társadalompolitikai Intézet Empirikus Társadalomkutató Központ kutatásai, az Oktatáskutató és Fejlesztő Központ migrációs témájú kutatásai, a Református Misszió Központ Iskolai Integrációs programja.

Next