Új Pedagógiai Szemle, 2011. január-december (61. évfolyam, 7-12. szám)
2011-08-01 / 8-9. szám
154 A migráns tanulók oktatási problémái, a multikulturális oktatás magyarországi gyakorlatának feltárása tanulók egymás mellett nevelődjenek, együtt tanulhassanak, és együtt töltsék el a lehető legtöbb időt. Amikor az idegen tanulót csoportba sorolják, ügyelni kell arra, hogy egyéni fejlődési, haladási terv, személyre szóló kritériumrendszer szerint haladjon.23 Iskolai tapasztalatok A külföldi gyerekek integrálására nincs kidolgozott egységes módszer. Nagy eltéréseket mutat az egyes iskolák felvételi gyakorlata. A magyar gyakorlatnak megfelelően az iskolák nagyobb része a gyerekeket - nyelvtudásuktól függetlenül - az életkoruknak megfelelő osztályba sorolja. Másik része a nyelvtudást veszi az osztályba sorolásánál alapul. A külföldi tanulók nyelvi felzárkóztatásban részesülnek, ez azonban a legtöbb helyen csak korrepetálásból és az órai segítségnyújtásból áll, illetve - ritkábban - különórák biztosításából, térítés ellenében. Néhány intézményben külön nyelvórákat szerveznek a délelőtti tanítási rendbe illesztve. A gyakorlatban a tanárok személyiségén, szakmai elhivatottságán és pedagógiai gyakorlatán múlik a gyerekek iskolai integrációjának sikere.24 A kutatások azt mutatják, hogy a pedagógusok többsége a konfliktusok kizárására törekszik: a migráns gyerekekkel kapcsolatos beilleszkedési nehézségekről a pedagógusok legtöbbször nem vesznek tudomást, azt a gyerekek egymás közti ügyének tekintik, és nem nagyon avatkoznak bele, vélhetően abban bízva, hogyha nem létezőnek tekintik az etnikai alapú konfliktusokat, és nem beszélnek róluk, előbb-utóbb valóban megszűnnek létezni. A migránsokat és menekülteket befogadó általános és szakiskolák pedagógusai és az ott tanuló gyermekek szülei is sok esetben az úgynevezett romakérdéssel rokonítják a külföldi tanulók jelenlétét. Az iskola és a menekült családok közötti kapcsolatok is nagyon változóak. Az iskola és a szülők közötti kapcsolattartást minden esetben nehezíti az előbbiekben már jelzett közös nyelvi csatorna hiánya is. A szülő - még ha érdeklődik is gyermeke tanulmányi helyzete iránt - nyelvi akadályba ütközik az iskolában. Helyenként éppen a saját gyereke lehetne a tolmács, de ez megakadályozza a gyerek pedagógus általi objektív értékelését, hiszen a gyereknek saját hibáit kellene tolmácsként a szüleinek elmondania. A kapcsolatokat - ha 23 A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy miközben egyre növekszik a közoktatásban tanuló külföldi állampolgárok száma, az iskolák többsége nincs felkészülve fogadásukra. Bővebben: Németh Szilvia: Sajátos nevelésű igényű migráns tanulók. Új Pedagógiai Szemle, 2009/6. http://webcache.googleusercontent.com/search?ql cache:iWRuUGlCoJ:www.ofi.hu/tudastar/egyuttneveles-szakmai/nemeth-szilvia-sajatos+N%C3%Agmeth+Szilvia+migr%C3%Aiusok&cd=fogil=hu&ct=cink&gohu&source=www.google.hu.Vamos Agnes (2005): A magyar és a külföldi állampolgár gyermekek és tanulók közös nevelésekor, illetve nevelése oktatásakor alkalmazott interkulturális pedagógiai rendszer 2004. szeptemberi iskolai bevezetésének első tapasztalatai, javaslatok további teendőkre. ELTE Neveléstudományi Intézet, Budapest, http://www.okm.gov.hu/doc/upload/200703/ipr_iplementacioja_2_3.070320.pdf 24 Egy 2005-ben készült felmérés (Feischmidt Margit - Nyíri Pál [szerk.]: Nem kívánt gyerekek? Külföldi gyerekek magyar iskolákban. Budapest, 2006, Sík Kiadó.) szerint a hazai pedagógusképzés elsősorban a kulturálisan homogén gyerekcsoportok oktatására készíti fel a leendő pedagógusokat, így a tanárok a külföldi gyerekek oktatása során leginkább a lemaradó gyerekek felzárkóztatásáról szerzett tapasztalataikra tudnak támaszkodni, de hogy ezt hogyan teszik, sokszor esetlegesen, a tanár személyiségének függvényében alakul.