Új Pedagógiai Szemle, 2016. január-június (66. évfolyam, 1-6. szám)
2016-05-01 / 5-6. szám
NAPLÓ Hátrány — Iskola — Egyetem éből kifolyólag, sztereotípiáink alapján). Trencsényi László úgy érvelt, hogy ez talán az állampolgársági vizsga következménye: mivel ott ilyen ismereteket kérnek számon, ezt kell megtanítani a diákoknak. Horváth Zsuzsa elismerését fejezte ki a készítőknek, emlékeztetve, hogy Európában 2013-ban csaknem 8 millió olyan gyerek járt iskolába, akinek a tanítás nyelve nem az anyanyelve volt. Csákó Mihály arról érdeklődött, hogyan mérik, ki számít korlátozott nyelvi kódú tanulónak, azonban kiderült, hogy erre jelenleg nincsen teszt, az országos kompetenciamérés feladatlapjait (például a tipikus hibákat) lehet elemezni. A tankönyveket elsőre négy olyan budapesti iskolában próbálták ki, ahová járnak migráns, illetve migráns hátterű (már Magyarországon született) tanulók, a legutolsó projektbe lehetett bevonni HH-s és SNI-s diákokat, tehát nem a nyelvi kód szerint szelektáltak. Villányi Györgyné is üdvözölte a tankönyvcsaládot, megerősítve, hogy nagy szükség van rá, hiszen az SNI-s gyerekek a nyelvi nehézségek miatt nem értik a tanórákat. Horváth Zsuzsa példaként Gósy Mária kutatásait hozta fel, mely szerint a beszédértés problémái már óvodáskorban kimutathatók, s a gyerekek beszéltetése óriási fejlesztő erővel bír. Knausz Imre azzal zárta a konferenciát: fontos lépés, hogy a tanítás technológiai innovációi felől kezdünk elmozdulni a kulturális szemlélet formálása felé. Izgalmas annak belátása, hogy a technológiai váltás mellett a tantestület közös kultúrájával, a pedagógusok mentalitásával is foglalkozni kell. (GYIK40) „ Az »új képkorszak« (Peternák Miklós kifejezése) »gépkép«-korszak, amelyben megváltozott a képmás fogalma, alapvetően átalakult a kép és valóság viszonya. ’’Számítógépen tervezett, gépek által gyártott tárgyakból - damilos gurigából, joghurtos palackokból, távirányítókból - épült, fehérre festett panel. Önmagába kapcsolt, öntápláló, önérdekű szerkezet. Jó, hogy elkészült. „Élő” emlékmű lehet, korallzátony - meg nem értett gép-képek, zörejek, pittyenések menedéke. Szegény gépek! Az „új képkorszak határán” (ez P. M. 1989-es könyvének címe) a képernyőn átsejlett a mindenség, érdek nélküli algoritmusok kezdtek rajzolni nekünk, de minket ez nem sokáig érdekelt. Megnöveltük a felbontást, hogy ne a törvényt lássuk, hanem megszokott magunkat - saját arcunkat akartuk csodálni az új felületeken is. (Ahogy az elektromosság friss, kozmikus énekébe is aligse füleltünk bele, inkább hamar gyártani kezdtük régi altatóink és ritmikus ajzószereink digitális utánzatait.) Gyerekekkel gépképmást alkotni: a figyelem lázadása. Retrográd pedagógia: 143