Uj-Somogy, 1920. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1920-01-29 / 23. szám
II évfolyam. Kaposvár, 1920. január 29. csütörtök. 23. (129.) szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egész évre - - - - 140 K ! Negyed évre - - - 35 K Fél évre.....................70 K Egy hóra.........................14 K Egyes szám ára 50 fillér. Tanulésainkhoz! Fiuk, mielőtt az uj szemeszter megkezdődnék, néhány szavam van hozzátok. Nem fogtok neki örülni, mert sértő lesz; nem fogtok neki örülni, mert igazságokat mondok nektek, melyek mindig nagyon fájnak. Herczeg Ferenc azt mondja legújabb színművében, hogy a fekete lovas megjelenése mindig veszedelmes. A fekete lovas itt volt már évek óta közöttünk, állandóan ránk vigyorgott s mi pusztultunk, vesztünk. Ez a pusztítás nemcsak az anyagiakban történt, hanem a lelkekben is. A fekete lovas okozta kár irtózatos bennetek, magyar ifjúság, kik pedig egyetlen reménységünk volnátok. Hosszú, tervszerű munkával megölte bennetek az idealizmust, megölte az ártatlanságot, a munkakedvet, de leginkább megölte a kitartást, ami azelőtt sem volt sok bennetek. Hová lett tiszta, üde érzelemvilágotok, hová lett szerénységetek, hova lett illemtudásotok ? Nagyon jól tudjátok, hogy soha ország nem volt kétségbeejtőbb helyzetben, mint mi vagyunk most. Ez a haldokló haza hozzátok kiált segítségért. Mi idősebbek szuronnyal próbáltuk megmenteni, de nem sikerült. Nektek kulturmunkával kell felemelni a roskadozót. Ehhez a feladathoz azonban munkaszeretetre van szükség, ami annyira hiányzik belőletek. Nem tudjátok átérteni Carlyle szavait: „Az újkor evangéliuma: keresd a munkát és végezd azt“. Számotokra az ilyen gondolat csak tanári nagyképűsködés, amely a lecke megtanulására, az írásbeli feladat elvégzésére vonatkozik. Nem tudjátok s nem is akarjátok átlátni, hogy a munka nagy kötelesség s nekünk magyaroknak a jelen helyzetben szent kötelesség. Nemcsak az fáj nekünk, hogy a legszorosabb kötelességeiteket nem végzitek, hanem az is, hogy nincs bennetek lelkesedés és érdeklődés semmi magasabb, semmi tudományos, semmi művészi iránt, sőt még a testedzés nemesebb fajtái iránt sem. Nem vágyódtok arra, hogy a szellemi munkával járó gyönyöröket élvezzétek. Tudományszomjatok kimerült a komoly könyvek befirkálásában, művészi hajlamotok a rossz versek faragásában, testedzésetek a korzózásban. S ha néha felcsillan a lelkesedés egyegy szikrája, az csak szalmaláng, melyet a legkisebb ellenáramlat kiolt, megöl. Oly fájdalmasan igazak Rákosi szavai, amelyeket a magyar ifjúsághoz intéz: „Lelkesedni, szavalni, harcolni s ha kell meghalni is tudtok, de dolgozni — azt nem tudtok.“ Fiuk értsétek meg, hogy az az ut, melyen ti haladtok, nem a Bolyaiak, az Apácai Cserek, a Brassóiak útja. A ti utatok a lassú pusztulásba vezet. Ne hagyjátok magatokat erre vezettetni, erő van bennetek, csak az akaratot kell megacélozni. Ne folytassátok az ősi pártoskodást, a gyűlölködést, amely mindenkor a hatalomért harcol, ahelyett, hogy dolgoznék, összefogni és együttes munkával mutatni meg a külföldnek, hogy a magyarság nemcsak verekedni, hanem munkálkodni is tud, hogy a magyarnak nemcsak fokosa és ekéje, kártyája és pipája, hanem tolla és könyve is van. A bolsevizmus pusztítása után, mintha derengeni kezdett volna az égbolt. A felszabadulást követő lelkesedés oly nagy volt, hogy a jövő a legszebb reményeket csillogtatta előttünk. A fekete lovas csalódottan távozott. Azután ismét beborult. Folytatódik a régi világ, az emberek jobban gyűlölik egymást, mint azelőtt, ellenségeink jobban agyarkodnak ránk, mint azelőtt, politikusaink többet szónokolnak s kevesebbet tesznek, mint azelőtt s mindenki kevesebbet dolgozik, mint azelőtt. Fiuk, nektek kell sorompóba állnotok. Dolgozni, dolgozni, dolgozni a megfeszültségig. Kiirtani magatokból minden lanyhaságot és rezignációt. Tudom, hogy ez az üdvözlés nem okoz örömet, de akkor legalább fájni fog nektek s ez a fájó érzés kell, hogy végre felébeszszen benneteket! Munkára fiuk! A fekete lovas végig ügetett az országon s most hol délről a Mecsek ormairól, hol északról a Kárpátok gerinceiről, hol keletről az Alföld rónájáról néz reátok gúnyosan, kérdően, vigyorogva. Bárány László: Távirat és telefonjelentések. Hírek a fővárosi választásokról. Budapest, január 28. A választások lezajlottak az egész országban s a már ismeretes eredményből kitűnik, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja került ki győztesként a pártok harcából az egész vonalon. A győzelmet a fővárosban a függetlenségi, a demokrata, a nemzeti középpárttal és a pártonkívüliekkel, a vidéken pedig a kisgazdapárttal szemben vívták ki. Legzgalmasabb volt a IV. választókerület leszavazása, amelyből Friedrich István került ki 2880 szótöbbségű győzelemmel Wekerle Sándorral szemben. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter következőképpen nyilatkozott a választásokról: „A beérkezett jelentések szerint 4 kerületet nyertünk, amelyre nem számítottunk és egyet vesztettünk el. Legnagyobb baj az volt, hogy a vidék számos helyén, kisgazda küzdött kisgazda ellen, sőt megtörtént, hogy három kisgazda versengett a mandátumért. A kisgazdapárt erőviszonyait csak akkor lehetne teljesen kifejezve látnunk, ha a Tiszántúl megszállott vidékei felszabadulnának és leszavazhatnának. A legújabb értesüléseink szerint a románok csak március elején hagyják el a magyar területeket.“ Heinrich Ferenc a választási eredményekről a következőket mondta: „Csak az egyéni véleményemet nyilvánítom, amikor azt mondom, hogy az ország közvéleménye nyilvánult ma meg. Mi meghajlunk ez előtt, összegöngyölítjük a zászlót, félreállunk, nem duzzogva és meg sem sértődve, csak nem értjük a bizalmatlanságot, hisz mi a középeurópai államok általános politikáját akartuk követni. A kabinetösszeállításban február 16 ig nem történik változtatás, akkor pedig áthasonul a kabinet az új politikai irányzatnak megfelelőig.“ — Wekerle Sándor a következőket mondotta: „A belváros régi választóinak száma 3700, az új választóké tizenegyezer. Ez utóbbiakat könnyű volt hangos jelszavakkal félrevezetni Én nem azért léptem fel, hogy mindenáron megválasszanak, hanem hogy hirdessem az eszmét, mely a jövő eszméje.“ A választások eredményeit este a tegnap 8 óráig beérkezett jelentések szerint a következőképpen állapították meg: A Keresztény Nemzeti Párt kapott 52 kerületet, a kisgazdapárt 39 öt, a demokrata párt négyet s a pártonkívüliek kettőt. Pótválasztás 11 kerületben lesz A pótválasztásokat valószínűleg február 8. és 9-én fogják megtartani. Folkusházy polgármester a budapesti választási biztosokat értekezletre hívta össze, melyen kimutatták, hogy Budapesten mintegy 400.000 szavazatot adtak le a választóköteles egyének. Apponyi a választásokról, Budapest, január 28. Gróf Apponyi Albert a lezajlott választásokról a következő nyilatkozatot tette: „Mostani helyzetem lehetetlenné teszi, hogy politikai nyilatkozatot tegyek. Egyéni véleményem azonban az, hogy kívánatos lenne, ha a magyar nép összes rétegei és pártjai képviselve lennének a február 16 án összeülő nemzetgyűlésen. Népbiztosok a törvény előtt. Budapest, jan. 28. A magyar kormány erélyesen dolgozik egy újabb jegyzéken, mely az Ausztriában internált népbiztosok kiadatását követeli. Ettől eltekintve, március elején állítják a magyar hatóságok törvény elé a fogva levő népbiztosokat, kik gyilkosságra való felbujtással, izgatással, lopással, illetve sikkasztással és egyéb bűncselekményekkel vannak vádolva. Az Ausztriában internáltakon kívül a népbiztosok névsora a következő: Ágoston Péter, Bajáki Ferenc, Biermann Ignác, Bogár Ignác, Bokányi Dezső, dr. Czóbel Ernő, Dovcsák Lajos, Fáber Oszkár, Haubrich József, Havasi Aladár, Horovitz Ernő, Jancsik Ferenc, Kalmár Mór, Klein József, Landler Jenő, Rabinovics József, Somló Dezső, Szabados Sándor, Szikra József és Vántus Károly. — Ha az Ausztriában internált népbiztosokat kiadják, úgy az előbb felsoroltakkal egyidőben vonja őket felelősségre a törvényszék.