Uj-Somogy, 1921. május (3. évfolyam, 99-121. szám)

1921-05-05 / 102. szám

III. évfolyam. Kaposvár, 1921. május 5., csütörtök. 102. ,505.) szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KOMTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSI­GMOND. Előfizetési ára Egész évre - - - • 360 K 1 Negyed évre - - - 90 K Fél évre.....................ISO K | Egy hóra ----- SC K Egyes szám­ára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. Magyar közöny. Országos szerencsétlenségeink, nemzeti nagy csapásaink, katasztrófán­k helyzetünk olyan aggasztókká tette napjainkat, hogy a bajok, betegségek igazi okát kutatni és meg­találni is alig jutott eszünkbe. Pedig gyógyu­ásunk a bajforrás felfedezése nélkül szinte elképzelhetetlen. Szomorúvá teszi állapotun­kat, hogy azok a doktoraink, akik eddig próbálkoztak gyógykezelésükkel, eljárásukat nem oknyomozó diagnosztikai alapon végez­ték, hanem tüneti jelenségek és a lázbeteg félrebeszélő szavai után indultak receptjeik és kúráik összeállításánál így azután nem csoda, ha a beteg csak tengődik, de bajait még mindig magában hordja, gyógyulása még sokáig reménytelen. Pedig a betegség olyan karakterisztikus, annyira félre nem is­merhető, hogy játszva állapíthatja meg akárki. Nem rejtett, bujkáló itt a baj, ami lappangva, titkon szedi gyanútlan áldozatait, hanem szemünk láttára, megdöbbenésünk kitörő vagy visszafojtott feljajdulásai közepett ve­szítjük szinte napról-napra azokat, akikre pedig olyan jól esett számítani, mert bíztunk abban, hogy ezek egészséges gondolkozá­sok, ezek hibátlan érzésűek, hiszen­ ezek magyarok ! Hirdettük és hittük a nagy társadalmi összefogást, hangos kiabálásokkal szervez­kedtünk, intézményeink szálaival akartuk összeabroncsozni, egymáshoz fűzni mara­dék magyarságunk reprezentánsait, kerestük magunk között a hibásokat, a kéteseket, a szalmalánglelkű hamar elhamvadókat, osto­roztuk a nem magyar lakótársak vélt bű­neit, dicsglóriákat fontunk a, saját faji eré­nyeink, dicső múltúnk fényes tényei köré, fogadalmakat tettünk, esküvéseket rebeg­tünk, hogy méltó utódok és példaadó nem­zedék leszünk a jövő generáció előtt, és ime! Nyissátok ki ma a szemeiteket, önma­gatokkal elfoglalt, a magatok kicsinyességé­ben elvakult magyarok! Ti, itt lakók, ka­posváriak ! Kupa vezér leszármazottai ! Rom­latlan vérű, büszke, nyakas magyarok ! De nyissátok ki szemeiteket úgy, hogy ne csak mást lássatok, hanem önmagatokat is szem­lélhessétek ! Lehetetlen, hogy észre ne ve­gyétek legnagyobb betegségünket, amely so­hasem lehetett annyira veszélyes, mint ma : a közönyt, a nemtörődömséget, az érdeklő­dés teljes hiányát, az apathiába sülyedő visszahúzódást. Hát annyira idomítva lenne itt az egye­sek lelkülete, hogy csak személyi vagy párt­politikai természetű rugók tudják mozgásba hozni, érdeklődésre serkenteni az embereket ? Hát elhalványult volna itt már csaknem min­denkinél az egyéniség sajátos színe, amely külső tényezőktől függetlenül, belső elemek­ből tevődik össze, mint az egyén belső tar­talmának kijegecesedett kristálya? Hát itt az egyéni elhatározás csak másokon keresztül befolyásolva érlelődik tette? Szóval itt csak úgy van megmozdulása az egyes embernek, ha nem a saját lelki ereje ad lökést az in­dulásra, hanem kívülről irányzott nyomás készteti, hogy ezt vagy azt tegye? Fájdal­mas, aggasztó jelenség! De úgy látszik, így van, mert különben mindenki egyénenként tudná, sőt teljesítené kötelességét, ami jófor­mán alig több annál, hogy érdeklődjék és ne mutasson közönyt már csak azért sem, mert a saját közönyösségünk szülőoka lehet a másokénak is. Hogy az általános fejtegetés után kö­zelebbi tényekre is rámutassak, el kell mon­danom a következőket. Nem megyek igen messze Tegnap volt. Eljött egy közgazdasági kiválóság a Tiszántúlról Dunántúlra s éppen ide Kapos­várra, mert tudta, hogy alig van még egy városa a csonka országnak, ahol, mint itt, majd 200 százalékos községi pótadó nehe­zednek a lakosok vállaira. Magával hozta ide önzetlen magyar lelkesedését a nemzeti feltámadás cselekvő megvalósítása iránt; óriási ismereteit, egy újjáépíteni alkalmas eszme teljesen kidolgozott szép tervét. Ingyen, ked­vező időpontban, hozzáférhető központi he­lyen előadást hirdetett a községi takarék­­pénztárról, amely a pótadót hamarosan le­csökkenti és szédületes lehetőségeit nyitja meg a mezőgazdasági, ipari, városi és kul­turális fejlődésnek. S mit láttunk, akik meg­hallgatására elmentünk: 25 érdeklődö. Igaz, hogy azokat lebilincselte a tetszetős előadás, a felsorakoztatott adatok beszédes tanúság­­tétele az állítások igaza mellett. De hányan lehettünk volna, ha minden hazafiasan gon­dolkodó ezt mondta volna önmagának és a vele érintkező magyar testvérének: Menjünk el meghallgatni dr. Varga Lajos előadását . Ugyancsak tegnap volt. Esti 8 órai kezdettel előadást hirdetett a színház. Lelket feltüzelő, érzéseinkbe markoló irredenta da­rab tűzetett műsorra, amely az undok ru­­méng megszállás borzalmait tárja elénk és a kitartó nemzeti gondolat megtestesítőit vonul­tatja fel szemeink előtt, az öreg magyar urat, az erdélyi székely falu lelkes magyar népét, a nemzeti kultúra gyérül fizetett nap­számosát, a soviniszta tanítót, a hűséges érzelmű magyar cselédet, a tisztaszívű ma­gyar honleányt, no, meg a renegát, az oláhvá vedlett hazaáruló Önemésztő tragédiáját. Meg­jelentünk alig százan akkor, mikor ezreknek kellett volna a színház falait szétfeszíteni, hogy legalább színpadról tanulják megis­merni az itt át nem élt rettenetességeket. Még ma is volna alkalom és szeretnék, ha nem hiába hangoztatnék. Nézze meg, aki csak teheti, ezt a szívbemarkoló irredenta da­rabot, a Sylvia kapitányt ! Ma este még egy alkalom kínálkozik a hazafias érzésekben való testvéries össze­­melegedésre. Az Erdélyiek Somogy megyei Társasága műsoros estélyt tart a Nemzeti Kaszinóban. Áldozó csütörtök előestéjén, amikor eszetekbe kell jusson az, aki éret­tünk, emberekért meghozta az isteni meg­váltás legnagyobb áldozatát, próbáljatok ti is némi áldozatot hozni, félretéve a közönyt : jelenjetek meg az Erdélyiek kaszinói össze­jövetelén, ti nem közönyös magyarok! Dr. Thúry Zsigmond. — Katonai Jóléti Szövetkezet a Nemzeti Hitelintézettel. A tegnap délután fontos eseményei közé kell sorolnunk azt a 4 órai ülést, melyen mintegy 30 részvényes jelenlétében a katonai társadalom egyik fon­tos gazdasági intézménye alakult meg. A Katonai Jóléti Szövetkezet. A kidolgozott alapszabályok elfogadásával három évre vá­lasztottak igazgatóságot. A tisztikar névsorá­ban ott látjuk a helyőrség katonai előkelő­ségeit, Létay tábornokot, Markóczy ezredest, de az egyik pénzintézet vezetőségét is, Koháry Dezsőt és dr. Vincze József ügyédet is. A Szövetkezet ugyanis belső összekötte­tésben áll a Nemzeti Hitelintézet helyi fiók­jával. A szövetkezeten belől tiszti takarék­pénztárt és könyvtárt is alakítanak. A Ház mai ülése. A Ház mai ülését háromnegyed 12-kor nyitotta meg Rakovszky elnök. Iklódi Szabó János és Karaffiáth Jenő a pénzügyi bizottság jelentését terjesztették be. A költségvetési vitához elsőnek Egri Nagy János szólalt fel. Hossza­san, mindamellett tárgyilagosan bírálja a keresztény kurzust. Megállapítja hibáit. Kifo­gásolja, hogy nem következett be a tisztul­­tabb keresztény erkölcsi felfogás következ­ményeként a panamák és korrupciók kiirtása. A vezetőket inkább konjunkturásoknak tartja, mint keresztényeknek. A tekintély tiszteletét sem sikerült helyreállítani. Szerinte háttérbe kell szorulniuk a személyi érdekeknek, ne­hogy ellenségeink a szakadékokat kihasznál­hassák. Elítéli a királykérdés exponenseit mindkét oldalon. A haza sírját ássák azok, akik a Habsburg puccsokat intézik, de azok is, akik a szerb vagy román felé orientálód­nak. Nekünk most állig be kell gondolkoz­nunk és hallgatva kell dolgoznunk. Erőt kell gyűjtenünk akkorra, mikor magunk dönthe­tünk sorsunk felett. Beszél még a felekezetek közötti béke szükségéről. A mai ülésre egyébként 10 interpellá­ció van bejegyezve, melyek közül különös érdeklődésre tarthat számot a Rassay Ká­­rolyé, aki a kegyúri jognak a veszprémi püspök által való gyakorlását teszi szóvá; továbbá andaházi Kasnya Béláé, aki az amnesztiarendelet végrehajtását fogja sür­getni. Ez utóbbinak másik két interpelláció­járól is sokat beszélnek, melyek közül az egyiket a numerus clausus megszüntetéséről, a másikat pedig a botbüntetés eltörléséről jegyezte be. ___ Disszidensek a két­ pár­ban. Pallavicini György őrgróf és Reischl Richárd nemzetgyűlési képviselő, a disszidens csoport két vezető tagja levélben jelentették be Andrásszy Gyula grófnak, a keresztény párthoz való csatlakozásukat. A trianoni békeszerződés az angol felsőházban, Londonból táviratozzék . A felsőház a trianoni békeszerződés tárgyalását május 5-ére halasztotta, mert Curzon a legfelsőbb tanácsban van elfoglalva. A Tisza bünpör főtárgyalásának tizenhetedik napja. A Tisza pör tegnapi tárgyalásán Al­­mássy Denise grófnő szemtanú beszélte el a Roheim-villában 1918. október 31-én lefolyt borzalmas esemény tragikus részleteit. A mai tárgyalást fél 10 óra után nyitja meg az elnök. Konstatálja, hogy több védő hiányzik. Elsőnek kihallgatják Hazslinszky rendőr­orvos tanút, aki elmondta, hogy a bizottság­gal ment a helyszínre, 10 órakor ment ki a Roheim-villába. A holttestet ágyban, levet­kőzve találta. A sérülések közül egyik fel­tétlenül halálos, belső elvérzés volt. Almássy Denise sérülése 8 nap után gyógyult. Kihallgatták még dr. Lux Sándort és a tör­vényszéki orvosszakértőket, úgymint Minnich Károly egyetemi magántanárt és Kenyeres Béla rendes tanárt. Egyértelműen azt vélel­mezték, hogy Tisza István gróf halálát a mellkasát átjáró egyetlen golyó okozta. A tárgyalás folyik.

Next