Uj-Somogy, 1921. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1921-10-14 / 234. szám

ül. évfolyam. Kaposvár, 1921. október 14., péntek. POLITIKAI NAPILAP S28rfeM£i0s6g is kladOhivatal: SAMSVAR, K0NTRÄSSY-UTCA 6. SZÄM. TELEFONSZ*«*: 128. FrSüOj sasikasitOi Dr. THURY ZSIGM0ND. A mai szám ára 2 Korona 234. (635.) szám. 110!Izetési Éva: Egén tm - • ■ - 860 K I Negyed évr. - - • 90 K MI évre....................180 K | Egyidőre......................KI Egyes siám éra 1 K 50 pályaudvarokon 2 KM Tél előtt. Roham lépésekkel közeledik felénk. Hideg lehelletét már messziről érezzük. Borzadva gondolunk rá: mi lesz velünk? Mi lesz ezzel a gazdaságilag teljesen tönkresilányított országgal. Nem hisszük, hogy volna valaki, aki ne nézne reménytelenül a tél elé. Mert természetesen azok, akik legtöbben vannak, a szegények. Nagy szenvedések várakoznak ránk, melyeknek elviselését még reménytelenebbé teszi az, amit a politikai életben látunk. Van ennek a szerencsétlen országnak vagy öt darab pártja. E pártok közül egyiknek sem fontos, mit akar az ország, mit akarnak a választóik, nekik a saját érvényesülésük a fontos. Jönnek mennek egyik pártból a másikba. Szavalnak, szónokolnak egységről, munkáról, mindenféléről, csak egyet felejtenek el, azt, hogy amit nagy hangon elszavaltak, azt aztán meg is tegyék. Erről aztán szó sincs soha sem. Nagyon jól tudják ők, hogy elég a szó is a magyarnak. Hiába akarják azonban eltitkolni, hiába rázzák az öklüket, mégis a napnál is világosabb már, hogy a munkájukkal, nem hogy javítottak volna, sőt rontottak a helyzeten. Minden energiájukat a pártalakulatok foglalták le. Pedig vannak közöttük olyan férfiak is, akik akármilyen nemzet képviselőházénak is díszére válnának. Ezek azonban nem tudnak érvényesülni. Nem engedi őket a jelszavaktól s a nagyfokú önbizalomtól megmételyezett tömeg, amelyben minden egyes képviselő lángelmének, vezérszellemnek gondolja magát s ettől az érzéstől aztán annyira elvakul, hogy nem lát az orránál tovább. A tél meg közeledik. Közeledik ehhez a nyomorult nyolc milliós néphez. Nincs fánk, nincs ruházatunk. Ablakunkon már be-be süvít a hideg őszi szél, mely elhozza a fővárosban dúló pártharcok zaját mihozzánk is. Hasztalan azonban minden. Hiába ir a sajtó, hiába mennek a küldöttségek. Ígéretet kapunk, de annak magatartásáról szó sincs soha. Ez a rövidlátó, elvakult politika megbőszülja magát. Nemsokára eljön az az idő, amikor az urak, akiknek ma a hatalom a kezükben van, számadásra jönnek a választóközönség elé. Miről számolnak be majd? Javítottak valamit az ország helyzetén ? Semmit. Hiába hoztak törvényeket. A törvényt csak konszolidált, békés politikai és közgazdasági helyzetben tiszteli igazán a nép. Ha üres a gyomor, ha nincs ruházat, lehet akármilyen törvény, nem veszik semmibe. Egy példát hozunk csak fel: a Károlyi forradalom kezdete ... Tudjuk, hogy ez a hang sokaknak nem fog tetszeni, de ez nem baj. Szerintünk sokkal jobb, ha valaki őszintén, nyíltan beszél a helyzetről, mintha frázisokkal, meg egyebekkel takargatná azt. Mondhatnak azonban akármit, nevezhetik ezt destrukciónak: nem baj ! Mi a tényeket szögeztük le, amit minden józan szemlélődő megláthat, a tényeket pedig letagadni nem lehet. Azt is tudjuk, hogy amit megírtunk, nem fog meghallgatásra találni. Ez sem baji ! Mi legalább megtettük a kötelességünket. Idejében figyelmeztettük az urakat, hogy lássanak már egyszer komolyan az ország megmentéséhez... Jön a tét, jön a fagy, az éhség és odafenn az „egységes párt“ ról tanácskoznak ... ________________ A kisgazdapárt ellenzékbe vonulásához. A nemzetgyűlés pihenője még nem ért véget, ami azt jelenti, hogy a politikában csend honol és a politikai harcok ideje csak ezután fog majd elkövetkezni. Az eddigi látszólagos nyugalmat egyrészt indokolja a komoly jellegű pénzügyi és közgazdasági helyzet, másfelől pedig a nyugatmagyarországi kérdés jelenlegi stádiuma köti le a nemzet teljes figyelmét. A gazdasági, pénzügyi és közélelmezési állapotok szülte komor hangulat még csak a tömeg lelkét tartja izgalomban, de bizonyos, hogy ezek a súlyos kérdések nemsokára a pártok küzdelmében is erősen éreztetni fogják hatásukat. Az a körülmény, hogy a kormány kénytelen volt beérni a pénzügyi tárca ideiglenes betöltésével, figyelmeztetésül szolgálhat a pártoknak avégből, hogy a harc vitele tekintetében mindenekelőtt legyenek tekintettel az ország súlyos pénzügyi helyzetére. Nem kevébbé fontosnak minősíthető a nyugatmagyarországi vármegyék átadásával kapcsolatos külcsolitikai helyzet is. Nagyon sok függ a velencei konferencia kimenetelétől s látva azt az ellenkezést, ami Ausztriában és a kis-entente országaiban mutatkozik ezen konferencia megtartása miatt, politikusainknak kétszer is meg kellene gondolniuk minden olyan lépést és tartózkodniok kellene minden olyan elhatározástól, mely a kormány pozícióját és a Velencébe meghívott magyar kormányelnök és a külügyminiszter tekintélyét épp a mostani válságos napokban megrendíthetné. Épp azért a kisgazdapárt csütörtök esti értekezletét legalább is elhamarkodottnak kell tekintenünk. A nemzetgyűlés plénuma alig néhány nappal ezelőtt azért napolta el magát, hogy elejét vegye a kényesebb természetű kérdések fölött való vitatkozásnak. A kisgazdapártnak a nemzetgyűlés eme határozatában megnyilatkozó intenciót respektálnia kellett volna legalább annyiban, hogy a kormány pozícióját és tekintélyét érintő kérdések felvetésével vár legalább addig, amíg a kormány Velencében helyt áll a magyar ügy védelmében. A kisgazdapárt új programmjának a királykérdésre vonatkozó pontjából következtetni lehet arra, hogy a párt maga is érezte a mostani állásfoglalás időszerűtlen voltát, mert vonatkozó követelése lényegileg azonos az 1920. I. törvénycikkel, s a szélsőséges irányzatnak a detronizálás kimondására vonatkozó követelése pedig az új programmból meg nem állapítható. Ha tehát a párt ebben a kardinális pontban idegenkedett a határozott állásfoglalástól, mire való volt a nagy sürgősség a többi postulátumok felállításában? A kisgazdapárti programm 10 pontja, melynek nagyobb részével egyetértünk egyébként mi is, azért vált oly sürgősen aktuálissá, mert a baranyai választások és jelentős közigazgatási ténykedések arra vallanak, hogy a jelenlegi kormány nem éppen túlságosan kedvez a kisgazdák párthatalmi érdekeinek és attól félnek a kisgazdák, hogy a Bethlen által megteremtendő egységes pártból alakuló új kormánytól még kevesebb jót várhatnak. Úgy látszik, maga Nagyatádi is tart ezen eshetőség beálltétól, mert csak igy érthető, hogy a velencei konferenciához fűződő nemzeti érdekek negligálásával a csütörtöki értekezleten ő is csak pártvezér tudott lenni s teljesen megfeledkezett róla, hogy még mindig tagja a döntő jelentőségű külpolitikai harcot vivő Bethlen-kormánynak. A földmivelésügyi miniszternek a döntést a velencei konferencia befejezéséig, vagy legalább is október végéig, amikorra a párt újabb értekezletet tart, el kellett volna halasztania. Nem a programmban felállított 10 pont, hanem a programm záradékául szolgáló azon fenyegetés miatt, hogy a párt csak olyan kormányt támogat, mely az új programm kivitelét illetően a kormány személyi összetételében is teljes garanciát nyújt. E követelésben súlyos kritika foglaltatik a Bethlen-kormány eddigi magatartásával szemben olyannyira, hogy Nagyatádi nem maradhat tovább tagja a mostani kormánynak. Nagyatádi Szabó Istvánnak a kormányból való kilépését a radikálisok nagy nyereségnek tekintenék a liberalizmus érdekében.