Uj-Somogy, 1921. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1921-10-26 / 244. szám

ill. évfolyam. Kaposvár, 1921. október 25., szerda. 244. (645.) szám. Ssir&szfferg­is khsttahivatai s E2F8M­­3, SDaTRAm-UTCB 6. 57A§. TELEFOKSZÁZS: 128. POLITIKAI NAPILAP Férfije rate-bie­: Br. THUSY 13­6.ÖHR. Előfizetési ára] Sóin ávra •­­ ■ • 380 K | Negyed ávra • • ■ 90 K Pál ávra..................180 K I Egyb­őra....................KI ffgyfss szíjB ára 1 K 50 1., pályaudvarokon 8 K. A kormányzó had­­parancsa. Horthy Miklós kormányzó tegnap dél­után 2 órakor a következő hadparancsot adta ki: — A nemzeti hadsereg az én kezembe tette le az esküt, tehát az én parancsomat tartozik követni. IV. Károly király őfelségének a hatal­mat csak az ország megválasztott kormány­zója adhatja át. Ez azonban a mai körülmé­nyek között hazánk végpusztulását jelentené. Elvárom, hogy a nemzeti hadsereg minden egyes tagja a nekem tett esküjéhez híven minden parancsomat feltétlen teljesiti. Budapest, 1921. október 22-én. Belitska s. k­­j Horthy ?. k. A királypuccs fejleményei. Részletek a királyi és a kor­mányzói csapatok vasárnapi harcéról. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Os­tenburg katonavonatai Károly király kísére­tével szombaton éjszaka Budaörsig jutottak előre. Itt az a hír várta őket, hogy a nem­­zeti hadsereg csa­patait küldötták ellenük. Ostenburg katonasága a soproni és győri helyőrség felriasztott osztagaiból állott, ame­lyeket azzal az indokolással vagyoníroztak be, hogy Budapesten kitört a kommunizmus és ennek letörésére indítják el őket. A négy vonatból Budaörsön szállították ki az Orenburg katonaságot, mely a falut azonnal megszállotta és még mielőtt a ma­gyar nemzeti hadsereg csapatai odaérkezhet­tek volna, megkezdték az előnyomulást Bu­dapest felé. Vasárnap hajnalban alakult ki a nemzeti hadsereg csapatainak száma akko­rá is, hogy a négy katonavonat állományával eredményesen felvehette a harcot. Ekkor indult meg a Sashegy alatti Károly kaszárnyából a nemzet hadsereg csa­pata Henzel ezredes vezetésével és siettek segítségére a Budaörs határán felállított nem­zeti hadseregbeli járőröknek. A reggeli órák­ban ugyanis a lázadó Ostenburg csapatok ezeket a járőröket mér teljesen visszaszorí­tották és a Budaörs és Kelenföld között elterülő dombok teljesen Ostemburgék birtokában voltak. Az Osterburg csapatok ugyanis egy egész tüzárüteggel rendelkeztek és ennek, valamint számbeli túlsúlyuknak köszönhették ezt a kezdő sikerüket. A magyar nemzet hadsereg csapatai vasárnap délelőtt 10 óra tájban jutottak el heves tüzelés közben a Kelenföld és Budaörs közti országút felére. A rendes támadásba csak 11 órakor mentek át, amikor újabb megerősítést kaptak. A tá­madás középpontja a Kelenföld— budapesti országút volt. Délután 4 órakor koncentrikus táma­dással megrohanták a nemzet hadsereg csa­patai a falu és a vasút töltés között elterülő mezőket és az Os­tenburg osztagokat onnan a vasul­i töltés mögé vetették vissza. A lázadó csapatok ekkor már belátták, hogy a helyzet számukra tarthatatlan és megszezdték vonatai két lassú menetben visszaindulni Fehér zászlóvá­ egy főhadnagyot küldtek a nemzeti hadsereg vonalába, ahol a főhadnagyot be­kötött szemmel Budaörs községbe vezették Henzel ezredeshez. A főhadnagy jelentette, hogy az Osterburg csapatok a további vér­ontás elkerülése végett fegyverszünetet aján­lanak és a tárgyalások befejezéséig hajlan­dók Bicske felé visszavonulni. Az ezredes erre a főhadnaggyal végigjárta a vonalakat és mindkét oldalon parancsot ad­tak a tüzelés azonnali beszüntetésére. A fő­hadnagy kérésére ezután elhatározták, hogy a vasúti állomás mellett levő őrházban Os­­tenburg és a nemzeti hadsereg csapatainak parancsnoka békekötő tárgyaláson találkozik. A csapatok egyrészt a faluba, másrészt a vasúti töltés mögé vonultak vissza és csak biztosító járőröket hagytak kint. Az ütközet lefolyásának gyorsaságát nagyban elősegítette az a tény, hogy erősebb támadások alkal­mával a lázadó katonaság közül igen sokan fehér zászlót lobogtattak, mert időközben tudomásukra jutott, hogy félrevezették őket és magyar testvéreik ellen akarják harcba vinni. Hétfőn reggel a nemzeti hadseregbeli csapatok újabb akcióba kezdtek. A kormány helyzete szilárd. A M. T. I. jelend. Két magasállású idegen diplomata, aki a Magyarországon le­folyt eseményeket közvetlen közelről szem­lélte, ma egy hivatalos állást betöltő szemé­lyiség előtt úgy nyilatkozott, hogy a Bethlen kormány ma Európa legerősebb pozícióval bíró kormánya, mert az, amit Bethlen István gróf kormányával és az őt támogató magyar társadalommal az utolsó négy nap alatt tel­jesített, a rend és konzolidáltságnak példát­lan bizonyságát adja. Gömbös Gyula összekötő tiszt. A M. T. I. jelenti: Bethlen István gróf miniszterelnök a Pécsről folyó hó 23-án éjjel hazaérkezett Gömbös Gyula nemzet­gyűlési képviselőt megbízta azzal, hogy a miniszterelnökség és Nagy Pál tábornok között az állandó összeköttetést tartsa fenn és ez alkalommal a miniszterelnök meg­bízottjaként működjék. Szombathelyen rend van. A M. T. I. jelenti: Szombathelyen tegnap déltől kezdve a helyzet ura Guilleaume tábornok. A közönség általában meg van elégedve a Guilleaume tábornok átvette a főkormánybiztosságot, a városparancsnok pe­dig Artner tábornok.­­ A nyugatmagyaror­szági mozgalom egyik számottevő egyéni­­sége beszélgetés során a következőket mon­dotta: Politikailag a helyzet változatlan. A budapesti dolgokról nem vagyunk teljesen informálva. Annak idején megmondottuk, hogy a puccshoz semmi közünk és abba nem megyünk bele, mindent megteszünk elfojtására és ha kell Budapestre is bevonu­lunk. Itt semmi változás nincs. Az osztrákok betöréséről szóló hírek nem felelnek meg a valóságnak élelemmel el vagyunk látva egy egész esztendőre. Király fogás Tatán A M­­T­I. tegnap esti jelentései szerint IV. Károly királyt Tatán a kormányzói csa­patok őrizetbe vették. A lázadás értelmi szerzői közül Rakovszky István, Andrássy Gyula gróf és Gratz Gusztáv szintén fogsá­gunkba estek. A többi felbujtók szökésének megakadályozása iránt a kormány egyidejű­­leg intézkedett. A kereszténypárt a királypuccsról. A M. T. I. jelenti: A keresztény nem­zeti egyesülés pártja tegnap este a következő határozatot hozta: 1. A párt megállapítja, hogy arról az akcióról, amely a mostani súlyos esetet és a kétség kívül sajnálatos és szomorú eseményeket maga után vonta, elő­zőleg semmi tudomással nem bírt és azért semmi irányban nem vállal felelősséget. 2. A párt a leghatározottabban tiltakozik a külső hatalmaknak azon lépései ellen, ame­lyekkel ismételten beleavatkoztak az ország belügyeibe, ami ellenkezik a trianoni béke­szerződésben is biztosított nemzeti független­ségünkkel. 3. A párt a legmélyebben sajnálja, hogy magyar sér ömlött.­­ Kifogásolja a párt azt a tenort és hangot, amely az akció folyamán egyes testületek és tényezők által használtatott, mert azt a királyság eszméjére ártalmasnak tartja. Ennek az eszmének sár­­barántását pedig, bárhonnan jöjjön az, a leghatározottabban károsnak tartja. 5. A kon­fliktus elintézése tekintetében a párt elvárja a kormánytól, hogy az ország érdeke és a király méltósága egyaránt figyelembe vétessék. — M. T. I. magánjelentése: A keresztény nem­zeti egyesülés pártjában a határozat meg­hozatala után vita indult meg, melynek során Bernolák Nándor azt javasolta, hogy a párt Andrássy Gyulát és Rakovszky Istvánt zárja ki tagjai sorából. Az indítványt felszólalásuk­kal támogatták Kontra Aladár és Grieger Miklós. Hosszabb vita után a párt határoza­tát még egy ponttal toldotta meg, melynek szövege a következő: A párt elítéli azokat, akik az akció kezdeményezésében és végre­­hajtásában tevékeny részt vettek. Bernolák Nándor erre visszavonta kizárási indítványát. A kereszténypárt értekezlete este 11 órakor ért véget. Internálják IV. Károlyt ? A M. T. I. szikratávirata. A nagyköve­tek tanácsa elhatározta, hogy jegyzéket küld a magyar kormányhoz és felszólítja, hogy likvidálja Károly király kalandját. A kisánfant képviselői dem­a­sot nyújtanak át a nagy­követek értekezleténél, amellyel tiltakoznak Károly király visszatérése ellen. Elvileg el­határozták, hogy a kaland végével internálják Károly királyt, de ennek végrehajtásáról el­térők a vélemények. Vannak, akik Amerikába akarják küldeni, befolyásosabb körök pedig Elba szigetét javasolják. Az ám­ánt kormányai szilárdan elszánják magukat, hogy a kis D­ám­ántnak szabad kezet adnak a magyar kérdés szabályozására az esetben, ha a magyar kormány erre képtelen volna vagy rozsiindulatról tanúskodna. A lapok szigorú kritikát gyakorolnak az újabb restaurációs kísérlet felett.­­ A Havas Ügynökség arról értesült, hogy különösen Anglia az, amely erősen elszánta magát, hogy végérvényesen elintézi ezt az ügyet.

Next